Vissza a munkába! – az otthoni gyermeknevelés után visszatérő munkavállalóval kapcsolatos teendők
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Nemcsak az otthoni gyermeknevelés után munkahelyükre visszatérő anyák vagy apák számára tartogat kihívásokat a munka felvétele, hanem a munkáltatónak is számos speciális kötelezettségük van a visszaléptetés és az azt követő időszak során. Cikkünkben összefoglaljuk, milyen munkavállalói jogok érvényesüléséről kell ilyenkor gondoskodnia a munkáltatónak.
A gyedről, gyesről visszatérő munkavállalókban gyakran motoszkál az a szorongást keltő kérdés, hogy a munkáltatójuk visszaveszi-e őket korábbi állásukba, esetleg sikerül-e elérniük, hogy családbarátabb foglalkoztatási feltételekkel dolgozhassanak (részmunkaidő, távmunka, oktatási intézmények rendjével összehangolható műszakbeosztás stb.).
A legfontosabb általános tudnivaló, hogy a szülési szabadságról vagy gyermekgondozási célú fizetés nélküli szabadságról – a köznyelvben meghonosodott kifejezéssel: csed, gyed vagy gyes időszakáról – visszatérő munkavállaló számára főszabály szerint olyan keretek közt kell folytatódnia a foglalkoztatásának, amilyen keretek között az a távolléttel megszakadt. Munkaviszonya ugyanis – ha munkaszerződésének módosítására vagy megszüntetésére időközben nem került sor – a gyermekkel otthon töltött hónapok, évek alatt is folyamatosan fennállt, változatlan munkaszerződési feltételek mellett. Visszatérésekor mindössze annyi történik, hogy munkaviszonya a korábbi feltételek – fizetés, munkakör, munkavégzés helye stb. – mellett mintegy „újraaktiválódik”. A munka törvénykönyve (Mt.) azonban – az alábbiak szerint – tartalmaz néhány olyan előírást, amellyel segíti a gyermeknevelés után visszatérő munkavállalók integrációját, illetve kiegyenlít a távollétük alatt keletkezett egyes hátrányokat.
A visszatérő szülő kötelező bérfejlesztése
A visszatérés után a munkáltatónak kötelező ajánlatot tennie a munkavállaló részére bérének kiigazítására. Elképzelhető ugyanis, hogy a munkavállaló évekig távol volt, és közben kollégái béremelésben részesültek, amelyből ő kimaradt. A munkáltatónak először azt kell felmérnie, hogy a távollét időszakában a munkavállalóval azonos munkakört betöltő kollégák körében éves szinten milyen átlagos bérfejlesztés ment végbe, és ennek mértékével kell emelnie a visszatérő dolgozó fizetését is. Ha nincsenek ilyen kollégák, akkor az összes munkatársra vonatkozó éves átlagos bérfejlesztés mértékét kell figyelembe venni. Az emelésnek nemcsak az alapbért, hanem az esetleges egyéb bérelemeket is érintenie kell.
A munkakörülmények adaptációja a csecsemő mellől visszatérő nő esetén
Ha egy anyának már igen hamar újra dolgoznia kell, kisbabája egyéves koráig a munkáltatónak külön figyelemmel kell lennie a várandósság, szoptatás során igénybe vett női szervezet kíméletére. Amennyiben az érintett anya eredeti munkakörben való foglalkoztatása igazoltan orvosilag ellenjavallt (pl. laboránsként olyan vegyi anyagokkal dolgozik, amely kizárná a szoptatást, amelyet fenn akar tartani), ideiglenesen fel kell ajánlani számára egy egészségügyi szempontból megfelelő munkakört. Új, átmeneti munkakörében a munkavállaló alapbére nem lehet kevesebb az eredeti munkakörében kapott alapbérnél, azonban ha az új munkakörben többet keresne, e magasabb fizetést kell megkapnia. A munkakör módosítása csak akkor kötelező, ha eredeti munkakörében nem lehet oly módon átalakítani a munkakörülményeket, hogy az már megfeleljen az egészségügyi követelményeknek (pl. a laboráns édesanya egy olyan laboratóriumba kerülne, ahol számára ártalmat nem jelentő anyagokkal érintkezik). Ha a munkáltató nem tudja megfelelően adaptálni a munkakörülményeket, vagy nem tud a munkavállaló számára egészségügyi szempontból megfelelő munkakört felajánlani, a munkavállalót ténylegesen nem szabad visszaléptetni dolgozni, hanem alapbér fizetése mellett fel kell menteni a munkavégzés alól. Nem jogosult azonban a munkavállaló az alapbérre, ha a részére felajánlott munkakört alapos ok nélkül nem fogadja el. Hogy mi minősül „alapos oknak” egy felajánlott munkakör betöltésének megtagadásánál, azt az eset egyedi körülményei döntik el. Például lehetséges, hogy a korábbi példában szereplő, veszélyes anyagokkal foglalkozó laboráns hölgy számára a munkáltató felajánl egy ártalmatlan irodai állást, azonban egy, a munkavállaló lakóhelyétől 200 kilométerre lévő telephelyen. Ez esetben a munkavállaló minden bizonnyal alapos okkal tagadná meg a munkakör-módosítást. Azonban a munkavállalónak is meg kell tartania az együttműködési kötelezettségét és a joggal való visszaélés tilalmát, amikor arról dönt, elfogadja-e az átmenetileg felajánlott munkakört.
[htmlbox mt_kommentar]
Részmunkaidő biztosítása
Rengeteg kisgyermekes szülő álma a részmunkaidős foglalkoztatás. Ha a munkavállaló (legkisebb) gyermeke hároméves korának betöltése előtt kíván újra munkába állni, kérésére a munkáltató – a gyermek hároméves koráig, határozott időre – köteles napi 4 órás munkaidőnek megfelelő részmunkaidőt biztosítani. Természetesen a munkabér a részmunkaidővel arányosan csökken. Nagycsaládosok esetén (tehát ha a munkavállalónak három, vagy több gyereke van) a részmunkaidő a legkisebb gyermek ötéves koráig jár. Fontos azonban, hogy a nagycsaládosoknak járó többletkedvezményt csak az a szülő veheti igénybe, aki
– legalább három gyermekre tekintettel családi pótlékra jogosult és gyedben vagy gyesben részesült vagy részesül (itt gyed/gyes alatt konkrétan az ilyen típusú társadalombiztosítási illetve szociális juttatás értendő); vagy
– „főállású anyaként, illetve apaként” gyermeknevelési támogatásban részesül vagy részesült.
Ha tehát például végig az édesanya maradt otthon a gyermekekkel, és részére folyósították a családtámogatási, illetve társadalombiztosítási ellátásokat, az apa nem kérhet részmunkaidőt. Azonban némi tervezéssel – pl. az édesapa akár munka mellett rövid ideig igénybe veszi a gyedet, gyest, és részére kérik a családi pótlékot – az is elérhető, hogy a nagycsaládos apa is részesülhessen a részmunkaidő kedvezményében.
Annak sincs akadálya, hogy a munkáltató a törvényi kereteknél nagyvonalúbban engedélyezze a részmunkaidőt – tehát pl. a gyermek hároméves (illetve ötéves) korán túl; napi négy óránál is kevesebb munkaidővel stb. –, de erre már nincs alanyi joga a visszatérő munkavállalónak.
Felmondási védelem
Ha a munkáltató meg szeretne válni a visszatérő munkavállalótól, ügyelnie kell arra, hogy a három éven aluli gyermeket nevelő anyát, illetve ilyen kisgyermeket egyedül nevelő apát még akkor is felmondási védelem illeti meg, ha (már) nem tartózkodik szülési vagy fizetés nélküli szabadságon. Ez azonban nem jelenti a felmondás abszolút tilalmát, csupán magasabb követelményrendszert állít a felmondás indokolásának.
Jogellenes az a gyakorlat, mely szerint a vezető állású munkavállalóként szülni ment nőket visszatérésük után automatikusan vezetői pozíciójuktól megfosztva helyezik el a szervezetben. Erre a helyzetre is vonatkozik ugyanis a változatlan – szülés előtti – feltételek szerinti foglalkoztatás munkáltatói kötelezettsége
Amennyiben az ilyen munkavállaló határozatlan idejű munkaszerződéssel rendelkezik, a munkaviszonnyal kapcsolatos magatartási okra hivatkozva csak akkor mondhat fel neki a munkáltató, ha a munkavállalóval kapcsolatos probléma olyan súlyú, hogy akár azonnali hatállyal is felmondhatna neki. Ha pedig a felmondást a munkavállaló képességével vagy a munkáltató működésével összefüggő okra alapítaná (pl. időközben megtörtént átszervezés, vagy státuszbetöltés), előbb fel kell mérnie, hogy a munkavállaló munkavégzési helyén nincs-e a munkavállaló által betöltött munkakörhöz szükséges képességnek, végzettségnek, gyakorlatnak megfelelő üres állás. A felmondás csak akkor jogszerű, ha ilyen állás nincs, vagy a munkavállaló az e munkakörben való foglalkoztatásra irányuló ajánlatot elutasítja.
(A határozott idejű munkaviszony felmondásával kapcsolatban ezek a korlátozások nem alkalmazandók, ott az általános indokolási követelmények érvényesek.)
A vezetői státusz fenntartása
Jogellenes az a gyakorlat, mely szerint a vezető állású munkavállalóként szülni ment nőket visszatérésük után automatikusan vezetői pozíciójuktól megfosztva helyezik el a szervezetben. Erre a helyzetre is vonatkozik ugyanis a változatlan – szülés előtti – feltételek szerinti foglalkoztatás munkáltatói kötelezettsége. A vezetői státusz – munkaszerződés-módosítás keretében történő – visszavonására csak a felek megállapodása alapján kerülhet sor, vagyis ha a visszatérő vezető maga is úgy érzi, hogy gyermek mellett nem fogja tudni ellátni korábbi vezetői feladatait.
A munkavégzés helyével kapcsolatos teendők
Tudvalevő, hogy a kisgyermekes munkavállaló számára az ingázás nagy terhet jelenthet, hiszen 1-2 óra napi utazási idő már összeegyeztethetetlenné teheti a szülő időbeosztását az oktatási intézmények nyitvatartási rendjével.
Sokan – akiknek munkakörük lehetővé teszi – szívesen választanák legalább részlegesen az otthonról történő munkavégzést. Ha a felek ebben meg tudnak állapodni, akkor a munkaszerződést módosítani lehet, és ki lehet kötni, hogy a munkavállaló részben vagy teljesen távmunkavégzés keretében fog dolgozni. Nem minden, a munkáltató telephelyétől eltérő helyen (pl. otthon, coworking-irodában stb. történő) munkavégzés kapcsán lehet kikötni távmunkavégzést, hanem csupán olyan munkára, amelyet IT-eszközökkel végeznek és kommunikálnak. Olyan előírás azonban nincs, hogy a munka ettől kezdve kizárólag a telephelytől távol végezhető: a távmunkavégzés kikötéséhez elegendő, ha az otthoni munkavégzésre csupán valamilyen rendszerességgel – pl. heti 2-3 napon – kerül sor, a többi napokon pedig a munkavállaló az irodában kell, hogy tartózkodjon.
Fontos tudni, hogy – eltérően a részmunkaidős kedvezménytől – távmunkát nem kötelező biztosítani a munkavállaló kérésére. Ez tehát minden esetben a felek külön megállapodásának tárgya.
A munkavégzés helyével kapcsolatban még arra kell ügyelni, hogy három éven aluli gyermeket nevelő anyát csak hozzájárulásával lehet ideiglenesen a munkaszerződéstől eltérően, más helységben foglalkoztatni. Tehát akár egy 1-2 napos vidéki vagy külföldi kiküldetés elrendelésének is feltétele, hogy abba a munkavállaló beleegyezzen. Ha a munkavállaló – akár az apa, akár az anya – a gyermekét egyedül neveli, ennél hosszabb ideig, a gyermek 16 éves koráig él ez a korlátozás. A törvény azonban nem tiltja azt, hogy ugyanazon településen belül, más helyre osszák be ideiglenes jelleggel a munkavállalót. Így például előállhat az a meghökkentő szituáció, hogy míg az Óbudán lakó és munkaszerződése szerint óbudai telephelyen dolgozó munkavállalót annak hozzájárulása nélkül ki lehet küldeni pár napra vagy hétre a cég rákoskeresztúri telephelyére – ezzel akár napi 3-4 órás ingázást terhelve rá –, a budakalászi telephelyre való kiküldetéséhez a beleegyezését kell kérni.
Tudni kell, hogy ez a szabály nem jelenti teljesen a településközi ingázás tilalmát az említett munkavállalók vonatkozásában. Mint fent láttuk, a főszabály a munkaszerződés feltételeinek változatlan megtartása melletti foglalkoztatás a szülési szabadság illetve fizetés nélküli szabadság előtt és után. Ha például a makói lakóhelyű munkavállaló munkaszerződése szerint Szegeden dolgozott – s így naponta ingázott –, az otthoni gyermeknevelési időszak után nem kötelező arra a munkáltató, hogy makói telephelyére ossza be őt. A más helységben történő foglalkoztatás tilalma tehát csak arra a munkavállalóra áll, akit ideiglenesen a szerződéses munkahelyétől eltérő helyen foglalkoztatnak, és nem arra, akit a tartózkodási helyétől eltérő helységben.
Munkaidő-beosztással kapcsolatos korlátozások
A „hivatali” munkarendtől eltérő munkaidő-beosztások is nagy nehézséget jelenthetnek a munkába visszatérő munkavállaló részére. Erre tekintettel a törvény az alábbi tilalmakat rendeli el a három éven aluli gyermeket nevelő anya, és ilyen gyermeket egyedül nevelő apa vonatkozásában:
– egyenlőtlen munkaidő-beosztás csak a munkavállaló hozzájárulása esetén alkalmazható,
– a heti pihenőnapok egyenlőtlenül nem oszthatók be,
– rendkívüli munkaidő vagy készenlét nem rendelhető el,
– éjszakai munka (22:00 és 6:00 között) nem rendelhető el.
Továbbá a gyermekét egyedül nevelő munkavállaló (apa vagy anya) számára gyermeke hároméves korától négyéves koráig rendkívüli munkaidő vagy készenlét csak hozzájárulásával rendelhető el. Ez alól kivétel, ha a rendkívüli munkaidő elrendelésére baleset, elemi csapás, súlyos kár, az egészséget vagy a környezetet fenyegető közvetlen és súlyos veszély megelőzése, elhárítása érdekében kerülne sor (pl. üzemi csőtörés, tűzeset stb. miatt hirtelen felmerült mentési munkára).
A fenti felsorolás utolsó négy eleme olyannyira szigorú tilalom, hogy még a munkavállaló kifejezett beleegyezése esetén sem lehet ezekkel ellentétes, a munkavállalóra hátrányosabb munkaidő-beosztást adni, illetve kollektív szerződés sem térhet el e szabályoktól a munkavállaló hátrányára.
[htmlbox kjt_kommentar]
A munkafeltételek, munkakörülmények alakításával kapcsolatos általános munkáltatói magatartási követelmények
Nincs alanyi joga a munkába gyermeknevelésből visszatérő munkavállalónak arra, hogy a munkáltató – a fentiekben részletezett tilalmak és korlátozásokon túlmenően – a családi életrendjének megfelelő napi munkaidőt, munkaidő-beosztást, munkavégzési helyet vagy egyéb munkafeltételeket, munkakörülményeket biztosítson neki. Egy, a családi élettel össze nem egyeztethető munkahelyi környezet azonban szorongató helyzetbe hozhatja a munkavállalót. Viszont a munkáltatónak a munkafeltételek, munkakörülmények alakítása során megtett döntése kapcsán bizonyos munkajogi alapelveket meg kell tartania, amelyek arra szoríthatják, hogy figyelembe vegye a munkavállaló családi élettel járó kötelezettségeit is.
Elsőként említendő a munka törvénykönyvében alapelvi rangot kapott méltányosság elve, mely szerint a munkáltató a munkavállaló magánérdekeit méltányos mérlegelés alapján köteles figyelembe venni, így a munkaviszony teljesítésének egyoldalú meghatározása során (pl. munkaidő-beosztás elkészítése, a munkavégzési hely meghatározása – amennyiben erre a munkaszerződés lehetőséget ad –, munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatásról való döntés) sem okozhat aránytalan sérelmet a munkavállalónak. Hogy mikor válik egy adott munkáltatói intézkedés aránytalanul sérelmessé, az mindig az eset egyedi körülményeinek függvénye, de mindenképpen figyelembe kell venni a munkavállalónak okozott hátrányokat, a munkáltató által elérni kívánt előnyöket, az alternatív döntések lehetőségeit stb.
Másodikként a joggal való visszaélés tilalmára kell a munkáltatónak odafigyelnie, vagyis például egy adott, a családi életre nézve hátrányos munkarend bevezetésének vagy egy adott telephelyről való eltávolításnak a mögöttes indoka nem lehet a munkavállalóval való szándékos kibabrálás, a munkáltató negatív értékítéletének kifejezése, féltékenységének kifejezése, bosszúvágyának kiélése stb.
Harmadszor, fontos követelményeket támaszt a diszkriminációtilalom is. Itt különösen a közvetett hátrányos megkülönböztetés tilalmára kell ügyelni. Jelen esetben ez azt jelenti, hogy egy olyan munkáltatói intézkedés (pl. egy adott munkaidő-beosztási rendszer bevezetése), amely mindenkire – vagy a munkavállalók nagyobb csoportjára – egyformán érvényes, diszkriminatívnak minősülhet akkor, ha ez a kisgyermekeseket lényegesen nagyobb arányban hátrányosabban érinti, mint másokat. Egy jogvita esetén – a törvényben részletesen meghatározott feltételek mellett és módon – ilyenkor a munkáltatónak kell igazolnia, hogy mindennek ellenére megtartotta az egyenlő bánásmód követelményét.
