A technológia fejlődésével párhuzamosan egyre inkább felmerül a kérdés, hogy vajon a mesterséges intelligencia képes lesz-e etikus döntéseket hozni? A cikk az MI és az etika kapcsolatát, valamint a felmerülő problémákat vizsgálja.
Bár a mesterséges intelligencia perökonómiai szempontból kiváló lehetőségeket nyújt, a technológia nem megfelelő használata súlyos kockázatokkal jár.
Mint a legtöbb bonyolult kérdés esetében, itt sem könnyű meghatározni, melyik oldal álláspontja a helytállóbb: a cikksorozat második része ezt a témát járja körül röviden.
Az EU mesterséges intelligencia rendelete (AI Act) újra fókuszba helyezte az érzelmek felismerését, melyet teljesen tiltani terveznek bizonyos környezetekben. A technológia veszélyei és hatékonysága kapcsán megoszlanak a vélemények.
Az új uniós rendelet választ ad a szolgáltatók és a felhasználók közötti felelősségi kérdésekre, valamint arra, hogy hogyan nézhet ki a végrehajtás Európában a GDPR után.
A mesterséges intelligencia fejlődése válaszút előtt áll. Attól függően, hogy hogyan alakítjuk a jövőt, válhat belőle mindenki számára elérhető, vagy csak a globális nagyvállalatok által privilegizált eszköz is. Az MI demokratizálása nemes és hasznos cél ugyan, de a kapcsolódó fejlesztéseket jelenleg mégis jelentős globális egyenlőtlenségek jellemzik. A kérdés az, mi ezen egyenlőtlenségek gyökere, és mit tehetünk, hogy felszámoljuk azokat?
Vajon mennyire átlátható a mesterséges intelligencia működése? A „black box” kifejezés azt sugallja, hogy egy rendszer működése gyakran rejtély az emberek számára. De mi történik, ha például az OpenAI által fejlesztett ChatGPT algoritmus működését vizsgáljuk? És vajon ez a „fekete doboz” jelenség milyen kérdéseket vet fel a jogi és szabályozási követelmények teljesítésének képességéről, valamint a hibás döntésekért való felelősségről?
Az emberi intelligencia mesterséges úton történő reprodukálása nagy kihívás a tudomány számára, melyhez alapvetően két út vezethet. De vajon az olyan emberi tulajdonságok, mint az öntudat, az empátia, a kreativitás vagy a képzelőerő is leutánozható?
A jog kritikus válaszút előtt áll, ahol egyensúlyba kell hoznia a nagy nyelvi modellek szabályalapú, algoritmikus és adatvezérelt logikáját az ember értelmező, stratégiai és empatikus gondolkodásmódjával, a mesterséges intelligencia által generált eredményeket az emberi szakértelemmel párhuzamosan alkalmazva az ügyfelek problémáinak átfogó kezelése érdekében.
Úgy tűnhet, a mesterséges intelligencia napjainkban egyre inkább az emberhez hasonlóvá kezd válni. Ennek hátterében a tudomány fejlődésének természetes következményei és néha tudatos emberi döntések állnak. Milyen jelenségek állnak a folyamat mögött, és hogyan fogja ez a trend befolyásolni a mindennapjainkat a közeljövőben?
