A jog kritikus válaszút előtt áll, ahol egyensúlyba kell hoznia a nagy nyelvi modellek szabályalapú, algoritmikus és adatvezérelt logikáját az ember értelmező, stratégiai és empatikus gondolkodásmódjával, a mesterséges intelligencia által generált eredményeket az emberi szakértelemmel párhuzamosan alkalmazva az ügyfelek problémáinak átfogó kezelése érdekében.
Úgy tűnhet, a mesterséges intelligencia napjainkban egyre inkább az emberhez hasonlóvá kezd válni. Ennek hátterében a tudomány fejlődésének természetes következményei és néha tudatos emberi döntések állnak. Milyen jelenségek állnak a folyamat mögött, és hogyan fogja ez a trend befolyásolni a mindennapjainkat a közeljövőben?
Vajon van-e öntudat a gépek mögött, vagy csak egy fejlett programozás eredményét látjuk? A cikk röviden körbejárja, hogy tényleg éreznek-e a nagy nyelvi modellek, vagy csak a kódjuk írja elő a „viselkedésüket”.
„Csak egy gyors figyelmeztetés arról, hogy olyan erős LLM-eket (nagy nyelvi modelleket) építünk, amelyek komoly nemzetbiztonsági kockázatot jelenthetnek.”
A mesterséges intelligencia szoftverek OpenAI (nyílt forráskódú mesterséges intelligencia – a ford.) GPT-4 és az Anthropic Claude 2 verziója sikeresen letette az etikai vizsgát. A LegalOn Technologies kutatói megjegyezték, hogy habár a technológia segítheti az ügyvédeket az etikus döntéshozatalban, de nem helyettesítheti őket ebben a szerepkörben.
Az NKE ÁNTK Kiberbiztonsági Kutatóintézete, az NKE EJKK Információs Társadalom Kutatóintézete és a Magyary Zoltán E-közigazgatástudományi Egyesület közös félévzáró konferenciájáról olvasható beszámoló az eGov Hírlevélben a mesterséges intelligencia lehetőségeiről – és veszélyeiről – a közszférában.
