A felzárkózás, a „paradigmaváltások” terén a budapesti ügyvédek a mai társadalom példaképei lehetnek


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

2005–2006-ban egyre erősebbé vált az igény, hogy „láthatóvá” legyen a kamara három fontos funkciója: az érdekvédelem, az igazgatás és a szolgáltatás. Ekkor a budapesti ügyvédek egy csoportja az európai elvekre és gyakorlatokra is tekintő, de a hazai sajátosságokban gyökerező programot állított össze, mely a „Látható Kamara Programja” elnevezést kapta. Ezt mindhárom kamarai elnökjelölt – magyar közéletben példátlan módon – egyöntetűen elfogadta. Tisztességes és kollegiális kampányukat is ennek jegyében folytatták le. Réti László, ügyvéd Réti, Antall&Madl Landwell ügyvédi irodaBudai értelmiségi családban…

2005–2006-ban egyre erősebbé vált az igény, hogy „láthatóvá” legyen a kamara három fontos funkciója: az érdekvédelem, az igazgatás és a szolgáltatás. Ekkor a budapesti ügyvédek egy csoportja az európai elvekre és gyakorlatokra is tekintő, de a hazai sajátosságokban gyökerező programot állított össze, mely a „Látható Kamara Programja” elnevezést kapta. Ezt mindhárom kamarai elnökjelölt – magyar közéletben példátlan módon – egyöntetűen elfogadta. Tisztességes és kollegiális kampányukat is ennek jegyében folytatták le.

Réti László, ügyvéd
Réti, Antall&Madl Landwell ügyvédi iroda
Budai értelmiségi családban született, négy testvére van. Felesége ügyvéd (első és egyben utolsó házasság), két lány, két fiú gyermek édesapja, 7–25 évesig. Az egyetem óta van az ügyvédi karban, ebből 17 éve angol nyelvű szakmai környezetben. Ma is 22 évvel ezelőtti társával van közös irodája, ami 15 éve a budapesti top 15 között található. Korábban privatizációval, vállalatfelvásárlásokkal, ingatlan-tranzakciókkal foglalkozott, ma inkább a nyomtatott média ügyeivel, versenyjoggal, fogyasztóvédelemmel és polgári perekkel. Véleménye szerint elsőrangú kollégái vannak. A rendszerváltozás előtt Kárpát-medence járó, népzenebarát politikai ellenzéki. 1993 óta örül a visszanyert érzelmi-szellemi szabadságnak és a visszaszerzett régi barátoknak. Rendezett néprajzi előadássorozatot, 2007-ben egy habán kerámia-kiállítást az Iparművészeti Múzeumban. Szeretne még egy hasonlót ugyanott. Van hétszáz régi magyar könyve, ugyanennyi cserepe és egy tartósan ott evő, nyugodt kutyája. Nincs nyaralója, hajója, külföldi befektetése, állami kitüntetése. Szeret otthon lenni, szívesen látja barátait. Bablevesben, töltött káposztában és hangszeres népzenében érzi magát erősnek. Borhoz, szivarhoz, autóhoz nem ért, nem ült vitorlázórepülőn és még több földrészen nem járt. Azon van, hogy az unokáival is akcentus nélkül beszélhessen magyarul. Felesége mindezt nem bánja. Cseppet sem hiszik, hogy a helyzet reménytelen.

Jómagam nem forradalmárként, hanem türelmetlen konzervatívként érkeztem a kamara élére 2006-ban. Úgy látom, hogy a változások, amelyeken a jövőre 135 éves Budapesti Ügyvédi Kamara (BÜK) az utóbbi években keresztülment, a meglévő értékek megőrzéséről és modernizálásáról szóltak.

A programba beleszóltak külső tényezők, de ez nem lassította, inkább gyorsította a változásokat. A szolgáltatási irányelv hazai adaptálása, a joghoz való hozzáférés európai kormányzati programjai, az információs technológia példátlan ütemű fejlődése sok mindent átírt, de még többet igazolt is a program pontjaiból. A pénzmosás elleni szabályok, a jogügylet-biztonsági követelmények, az elektronikus aláírás és -cégeljárás, az adózási, számviteli szabályok szigorodása és bürokratizálódása, a határkeresztező, illetve az internetes ügyvédi szolgáltatásnyújtás rohamos terjedése, az ügyvédi reklám lehetőségének engedélyezése és nem utolsósorban a tételes jog nagymérvű változása – naponta új kihívások elé állították az ügyvédi kart.

A világrend és a technológia vezérelte új kihívásokkal nem szembe kell menni, hanem a magunk érdekeit megvédve, a lehetőségeket közös hasznunkra kell fordítani. Ennek kulcsa az ügyfelek megtartása, mert ebből lesz megélhetésünk, forrásunk a fennmaradásra. Az ügyfelek pénztárcáját és megbecsülését kinyitó kulcs: a mindig fokozható minőség. Ebben találkozik össze az ügyfelek és az ügyvédek érdeke. A „minőségi” szakmaiság legfontosabb elemei: a tudás, az etikai és erkölcsi színvonal magas szintű biztosítása, és természetesen az irodai megfelelés is. Mindez úgy, hogy az ügyvédek költségei ne nőjenek, hanem csökkenjenek. Más szóval: javuljon a hatékonyság.

E folyamatok szemléletváltásra kényszerítik a kamarát. Fokozatosan, elemről elemre ki kell építenünk a szolgáltatások ügyvédtámogatási oldalát, hogy a növekvő terhek mellett a magyar ügyvédek ne összeroppanjanak, hanem továbbra is versenyképesek maradjanak.

Bár a létszámnövekedéssel párhuzamosan a joganyag és az ügyvédi tevékenységek köre is kibővült – ez kedvező körülmény –, de ezt a döntően egyéni praxisokra épülő budapesti ügyvédség nyilván nem könnyen követi. Ezért a képzésben szükséges a legnagyobb változtatás. Ez a „szolgáltató” kamara felépítésének parancsa a tagdíjbeszedő és fegyelmit osztó „igazgató” kamara mellé, vagy még inkább fölé!

A jelöltoktatás színvonalának javítása mellett az ügyvédek tudásmenedzselésében kell a kamarának saját valódi szerepét mindenekelőtt megtalálnia és olcsó, de hatékony struktúráit kiépítenie. A képzés vezérelve az ügyvédi minőségbiztosítás. Egyaránt le kell fedje az irodaviteli tudnivalókat (technikai minimumok, hatósági, vagy kamarai előírások folytán megkövetelt nyilvántartások, belső eljárások, kötelező bejelentések, alkalmazottak betanítása, vagy akár a számlázás), az ügyfélkezelési metodikákat, a kockázatkezelést, de a tételes jogi tudás karbantartását is. Ez az ügyfelek érdeke és ez az ügyvédek gazdasági érdeke is. Mivel a továbbképzésnek anyagi és szabadidőkorlátai egyaránt vannak, e téren a kamarának aktívabbá kell válnia – a tagdíjak reálértékének emelése nélkül. Hiszen a gazdasági válság hatása is érinti az ügyvédi társadalom jelentős részét. Mindez a növekvő bürokratikus terhekkel is párosulva, a kis irodákat létükben veszélyeztetheti. Nélkülük viszont nincs jogállam, nincs joghoz való hozzáférés, nincs hatékony gazdaság és persze nincs erős kamara sem.

A következő négy évnek természetesen továbbra is nagy feladata a szabályozó kamara egyszerűbbé és ügyfélcentrikusabbá tétele. Az igazgatást ahol lehet, elektronikussá kell alakítani, hogy az ügyvédek irodáikból tudják intézni a kamarai ügyeket. A fegyelmi ügyeket pedig megelőző, felvilágosító tevékenységgel kell csökkenteni.

Mivel nincs a tisztességes ügyvédi praxist biztosító, ügyvédi díjat védő normatív mechanizmus és nem érzékelhető a zugírászattal, a kóklerséggel szembeni hatósági védelem, az ügyvédet csak a minőségi szolgáltatás, a hozzáadott érték juttathatja megfelelő jövedelemhez.

Még csak terveinkben létezik az ország ügyvédségére kiterjedő normatív oktatási keretrendszer, de a továbbképzés nem várhat. Ezért azt önkéntes alapon kell szerveznünk. Aki veszi a fáradságot (és akitől ezt ügyfelei igénylik), az ésszerű áron és időkeretekben jusson hozzá olyan képzéshez, aminek sikeres elvégzését a kamara hitelesen igazolja. Aki veszi a fáradságot arra, hogy kiépíti a kamarai minőségbiztosítási ajánlásokat követő irodát, az igazolhassa mindezt kamarai tanúsítvánnyal is. És legyen joga ezt tisztességes módon a jogkeresők tudtára hozni. Az ügyfél ennek nyomán könnyebben tudja felmérni az ügyvédválasztás rizikóit. Akinek erre nem futja, vagy akinek ügyfélköre ezt nem igényli, azt pedig ne sanyargassuk.

A kamara oktatási-módszertani szolgáltatásai általános ingyenességének kérdése több morális kérdést is felvet. A kamarán belül ugyanis a per capita egyenlő közteherviselés elve érvényesül, mindenki ugyanannyi tagdíjat fizet, ebből kell gazdálkodnunk. Joggal kifogásolhatja mondjuk egy büntetőügyekre specializálódott kolléga, hogy miért vannak túlsúlyban a civilisztikai, vagy éppen adójogi kérdésekkel foglalkozó ingyenes konferenciák, kerekasztalok, oktatások. Miért költjük az ő pénzét titkárnők kiképzését szolgáló e-learning programokra, amikor neki nincs alkalmazottja? Miért kell a JÜB- és a Takarnet-kezelésre útmutatót fejleszteni, amikor cég- vagy ingatlanügyekkel ő nem foglalkozik? A közepes és nagyobb irodák saját tudásmenedzselési és minőségbiztosítási rezsimeket tartanak fent, melyek tapasztalataink szerint jól működnek. Ezért a tudásfejlesztést a jövőben a kis irodák és a szegényebb kollégák szemszögéből közelítjük meg. Csakhogy a célközönség földrajzilag, tevékenységileg, életkor és ügyfélkör szerint is diverzifikált. Nehezíti a döntéseket, hogy továbbra sincs egy megbízható szociológiai felmérés az ügyvédi társadalom szerkezetéről. Így aztán nem egészen alaptalanul vetik a kamarai vezetők szemére, hogy nem ismerik a kart, nem tudják kik az ügyvédek és miből élnek.

A karban természetesen nincs kötelező teljes munkaidős önfoglalkoztatás. Azaz ügyvédnek lenni nem feltétlenül „főállás”. Tömegek dolgoznak fél- vagy háromnegyed kapacitással, a legkülönbözőbb okokból. A tagdíjat, a biztosítást és újabban az adót viszont mindenkinek 100%-ban ki kell fizetnie. A praxisukat fenntartani kénytelen fiatal és középkorú nők, akikre a hagyományos családi szerepkör is hárul, délután négy óra után megszűnnek ügyvédkedni – legalábbis este nyolcig. (Esetükben ki és hogyan állapítja meg a „tevékenységre jellemző” jövedelmet?) Rengeteg idejük vész el a hivatali várakozás, a félórás holtidők, vagy akár a csúcsforgalomban történő araszolás révén. Számukra az információtechnológia révén tudunk segítséget nyújtani. Szerencsére a nők gyorsan tanulnak és az elmúlt években imponáló fejlődőképességről tettek tanúságot.

Külön meg kell említeni az 50 év feletti kollégákat, akiknek jó része műszaki és nyelvi hátrányban van a fiatalabb ügyvédekkel szemben, vagy a peremkerületek ügyvédeit, akiknek hagyományos ügyköre – az ingatlan és a családjog – nagyon alulárazottá vált. A leszakadó csoportok komoly egzisztenciális gondokkal küszködnek, és a békés öregkoruk a jelenlegi nyugdíjrendszer mellett közel sem biztosított. A „szegény” ügyvéd budapesti tömegjelenség.

A kamara lehetőségeihez mérten megpróbál belefolyni a jogalkotás folyamatába is. A jogszabálytervezetek véleményezésével általában a Magyar Ügyvédi Kamarát keresik meg, rendszerint rendkívül rövid határidő biztosításával. Ezekben az esetekben megfelelő háttér (szakmai kabinetek és gyakorlott közigazgatási jogászok) nélkül nehéz megalapozott szakmai véleménnyel megtámogatni, esetleg befolyásolni a jogalkotást. Még az ügyvédséget közvetlenül érintő kérdésekbe is belezavarnak a politikai háttéralkuk. Miért kellett bennünket a gyors és jó „e-aláírás” mellett – esetleg helyett? – a kormányzati dróton működő és lassú ügyfélkapura kényszeríteni? A 3 ügyvédjelöltes foglalkoztatási korlát mit old meg? Csak összehasonlításképpen: a bírák lényegesen jobb pozícióval bírnak: az OIT külön érdekérvényesítő „minisztériumként” működik, jól megfizetett szakembergárdával, hivatallal. Okosan szervezik munkájukat a közjegyzők és a végrehajtók is. Érdemes tőlük tanulnunk.

Az ügyvédi reklám problematikája is változik. Az internet telis-tele van cégek jogi hirdetéseivel. Találunk olyanokat, akik ügyvédeket „közvetítenek ki” ügyfeleknek bizonyos, gyakran nem ellenőrzött szakmai szempontok alapján. A megoldás az, hogy talán a kamara tiltassa be az internetet? Az ügyvédkényszer folytán az ügyek végén mindig van magyar ügyvéd is. Jobb esetben tulajdonos a közvetítőben, rosszabb esetben morzsákért dolgozik és nem függetlenül. Nyilván tisztességes, jó nevű kollégáink százai próbálkoznak velük, akik aztán tartanak a kamarától és sokszor nem alaptalanul. Tevékenységükben sérülhet a függetlenség és az ügyvédi titok is. Ám a kamara csak a vakságról tenne tanúságot, ha nem látná, hogy a kamarai joghatóság alá nem tartozó felhajtók (külföldiek, kft.-k, internet) a mi tagjaink versenytársait (könyvelők, irodaszolgáltatók, pénzügyi tanácsadók, külföldi ügyvédek stb.) hozzák esetleg előnyös helyzetbe. Azaz: ha a saját tagjainknak megtiltjuk, hogy modern eszközökkel mutassák meg magukat az ügyfeleknek, majd bemutatnak az ügyfélnek mások – másokat. Lehet, hogy az igazában hatékonyan soha nem szankcionálható tiltásokkal ügyvédeinket az ügyfelektől, az ügyfeleket pedig a saját ügyvédeinktől „védjük meg”. Hová megy a profit? A hivatásrenden kívülre, azaz a tagdíjat, biztosítást nem, vagy nem itthon fizetők zsebébe. Ez nem lehet érdekünk.

A következő egy-két éves időszakban a regulátor és a többi kamara számára is elfogadható ajánlásokat kell kidolgoznunk az ügyvédi marketingről, annak érdekében, hogy elhatároljuk az ügyfelek érdekét sértő magatartásokat az ügyvédeket segítőktől. Engem is irritálnak a mosóporreklámmal versengő ügyvédi reklámok és féltem az ügyfeleket, féltem a kar hírnevét, tisztességét. De nekünk magunknak lenne fontos tisztázni, hogy mi a különbség a tevékenységbemutatás és a nem megengedhető reklám között. Mi a különbség a tartós és transzparens szakmai partner, a regulált közvetítő, vagy a jutalékéhes ügynök és felhajtó között. Lényeges kérdés, hogy vannak-e normákba sűríthető elvárhatóságok, illetve miért ne lenne elképzelhető egy „fehér zóna” támogatása?

Választások előtt állunk a kamarában is, mérleget kell készíteni. Sok a dolog és sosem elég az elért eredmény. Az elmúlt három és fél évben sokszor éreztem magam nagyon magányosnak, de ennél sokkal többször éreztem a felém sugárzó biztatást. A kamara munkatársai hamar mögém álltak és nagyszerű gárdává váltak. Az elnökség bizalmatlansága lassabban oszlott, de mára megszoktak, inkább segítenek, mint bántanak. Örömmel szemlélem, hogy az európai átlaghoz való felzárkózás, az önképzés, a „paradigmaváltások” terén a budapesti ügyvédek méltán lehetnek a mai magyar társadalom példaképei. Nagyon rövid idő alatt, nagyon nagy utat tettek meg – nem kevés áldozat és küzdelem révén – karként nagyon sikeresen.

A magyar ügyvédség feléért felelős BÜK-nek határozottan, de fontolva kell haladnia, mert „vezérhajóként” a 19 másik területi kamara, a jelöltekkel együtt 15 000 fős magyar ügyvédi kar érdekeire is figyelemmel kell lennie. A belső „piac” nyitott és egyre nyitottabbá válik. A célok eléréséhez szükséges eszközök, hatáskörök – és persze erőforrások – jó része vagy a kormányzatnál, vagy a Magyar Ügyvédi Kamaránál van. Az ügyvédségen belüli tartós politikai és szervezeti béke viszont ritka kincse átalakuló korunknak és erre építhetünk, mert ez nem egyszerűen a szerencse eredménye. Az elmúlt század vérzivataros korszakaiban az ügyvédi hivatásrend óriási áldozatok árán, de morálisan mindig jelesre vizsgázott, nem követte el más szakmák, vagy éppen a társadalom többségének hibáit. Meg vagyok győződve arról, hogy ez részben a szakma sajátosságaiból fakad, de jelentős részben érdeme azoknak, akik a kart az elmúlt 135 évben vezették. Balgaság lenne ezt elfeledni. Ezt a felelősséget teljességében átérzem, de ez minden nap erőt is ad, derűvel, bizakodással és tettrekészséggel tölt el.

Dr. Bodolai László – Dr. Réti László


Kapcsolódó cikkek

2024. március 22.

Bécs egyre közelebb

Legalábbis vasúton, hiszen két és fél óra alatt lehet eljutni Budapestről az osztrák fővárosba egy magántársasággal, hamarosan naponta négyszer is.