A gyerekeket meg kell hallgatni!

„A gyerekeket meg kell hallgatni” címet adtuk ennek a beszélgetésnek, de folytathatnák azzal a fontos kiegészítéssel is, hogy a felnőtteket pedig segíteni kell abban, hogy erre képesek legyenek. Ez a két dolog ugyanis összetartozik, éppen ezért, a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány hitvallásában mind a két gondolat együtt szerepel. Az árva gyerekek nehéz helyzetére utaló és mottóul szolgáló irodalmi idézet mellett pedig más példákat is hozhattunk volna a szépirodalom köréből. Pl. Herczeg Ferenc művére gondolok, a „Jankó jó útra tér” című novellájára, ahol az író a csíny és a bűn határait feszegeti, és arra a napjainkban is igen aktuális kérdésre hívja fel a figyelmet, hogy „hiszen ha az ember meg is bukik latinból és magyar nyelvtanból, azért játszhatik (…)” még, azért még kell őt szeretni, „(…)nem igaz?”

„A tanya a világ közepén van, a tanya közepén a ház, a ház közepén áll a kedves anyám, körülötte tíz darab gyerek csipog. De a négyéves kis Rozi csak állami gyerek, az nincs benne a házban, a tanyában, az egész világban, az bizony kívül van mindenen. A gyerekek közé csak ő maga férkőzik be, de azok tudják, hogy nem tartozik beléjük. Persze a kis Rozi nem tudja, mi az, hogy ő állami gyerek, neki is az a mamája, aki a többinek, úgy hívja, hogy kedves anyám, a többi gyerek is úgy hívja a vastag, nagydarab fekete asszonyt.”
(Móricz Zsigmond: A világ végén már szép és jó)

A gyerekeknek joguk van arra, hogy biztonságban éljenek, gondoskodjanak róluk, és jól bánjanak velük. Önálló személyiséggel rendelkeznek, és ezt tiszteletben kell tartani. Az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez csatlakozó államoknak minden arra alkalmas törvényhozási, közigazgatási, szociális és nevelési intézkedést meg kell tenniük annak érdekében, hogy megvédjék a gyermeket. Mitől is? Az erőszak, a támadás, a fizikai és lelki durvaság, az elhagyás vagy az elhanyagolás, a rossz bánásmód vagy a kizsákmányolás – ideértve a nemi erőszakot is – bármely formájától mindaddig, amíg szüleinek vagy valamelyik szülőjének, illetőleg törvényes képviselőjének (képviselőinek) vagy bármely más olyan személynek, akinél elhelyezték, felügyelete alatt áll.

De kit kell egyáltalán gyereknek tekintenünk? Köztudott, hogy hazánkban, büntetőjogi értelemben a gyermekkor határa a 14. életév, polgári jogi értelemben pedig kiskorúnak azt a személyt kell tekintenünk, aki még nem érte el a felnőttkor határát, azaz a 18. életévet. Az ENSZ 1989-es egyezménye (A Gyermekek Jogairól Szóló Egyezmény) is ez utóbbit vallja, amikor kimondja, hogy azt a személyt kell gyermeknek tekinteni, aki a 18. életévét még nem töltötte be, kivéve, ha a rá alkalmazandó jogszabályok értelmében nagykorúságát már korábban eléri. A Kék Vonalnál az említett életkori határ kitolódik, és a fiatal felnőttek (24 éves korukig) is igénybe vehetik az alapítvány segélyvonalát.

Az alapítvány két gyermekjogászával, Milla Beatrixszal és Baracsi Katalinnal arról beszélgetünk, hogy a hozzájuk forduló gyermekeknek milyen problémáik vannak, és milyen segítséget kaphatnak, valamint arról, hogy egyáltalán hogyan működik a Gyermekkrízis Alapítvány?

Milla Beatrix: Sok mindenről szólnak a nemzetközi egyezmények és a hazai jogszabályok, csak arról nem, hogy szeretni kell a gyerekeket, és meg kell őket érteni. Az író Herczeg Ferenc, az említett művében, empatikusan éppen erre hívja fel a figyelmet. Amikor egy gyerek rosszat tesz, ez legtöbbször a szeretet hiányából fakad. A deviánsan viselkedő, deviánsnak tűnő gyerekekben, higgyük el, hogy nincs bűnözési ösztön. És ha a jogalkotó jobban ismerné a gyermekkori sajátosságokat, akkor nem szavazott volna meg olyan jogszabályt, amelyet nem egyeztettek a hozzáértő fórumokkal, és a jogszabály sajnos igen rövid időn belül, már augusztusban hatályba is lépett. Tudom, hogy nem ez a beszélgetés témája, de azért hadd jegyezzem meg, hogy ez a törvény számos nemzetközi egyezményt, jogszabályt sért, többek között az említett ENSZ Egyezményt is.

Visszatérve a Kék Vonal munkájára és a hozzánk forduló, segítséget kérő gyerekekhez: nagyon fontos, hogy a vonal végén ülő önkéntes segítő tisztában legyen azzal, hogy a legjobb tudás, a legjobb eszme sem képes a valóságban működni, ha elszakad az élettől. Ezzel csak azt akartam mondani, hogy a gyerek nem absztrakt dolog, amit nevelés és büntetés útján elő lehet állítani. Nekünk itt nem szabad úgy viselkednünk, mint ahogyan azt a kívülálló felnőttek teszik. Mindig empátiával kell őket kezelnünk. Mi nem hatóság vagyunk. Nekünk nemcsak annak a gyereknek kell segítenünk, aki valamilyen sérelemnek az áldozata lett, hanem annak is, aki esetleg bajt okozott: mert a deviáns gyerekkel akkor tudunk előbbre jutni, ha szeretettel fordulunk felé. Mert a garázda magatartást tanúsító gyerek komiszsága is nagyon megszerethető. Azzal, ahogyan a bajba kerülése után hozzánk fordul, kinyújtja a kezét felénk, már megtette az első lépést a javulás útján. De meg kell hallgatnunk azt a gyereket is, aki nincs bajban, csak valamiért hozzánk fordult, mert megbízik bennünk, és ezért el akarja mondani nekünk, hogy éppen mit érez és gondol.

A beszélgetésünk azzal kezdődött, hogy felelevenítettünk néhány klasszikus irodalmi alkotást a gyermekvédelmi szakterület vonatkozásában. Az idézett móriczi novella később úgy folytatódik, hogy „büntetni kell a gyereket. A gyereket folyton büntetni kell, mert másképp elszilajodik”. Az eddigi válaszból is kiderült, hogy a Kék Vonal munkatársaitól távol áll ez a gondolat.

Baracsi Katalin: Persze, hogy távol áll. Ahhoz, hogy mi segíthessünk, megfelelő módon kell a hozzánk fordulóhoz viszonyulnunk. El kell érnünk, hogy tényleg megbízzon bennünk, és ezt a bizalmat a beszélgetés alatt sem veszíthetjük el. Mindehhez szükséges, hogy különleges szeretetet fejlesszünk ki, főleg a deviáns gyerekekkel szemben. Mi nem büntetünk, szavakkal sem.

Mióta működik az alapítvány?

Milla Beatrix: A Kék Vonal Gyerek- és Ifjúsági Telefon 1993-óta fogadja a segítségre szorulók hívásait. 2008. június 1-jétől pedig – Európában elsőként – bevezettünk két harmonizált európai hívószámot. Mint azt már fentebb említettem, nemcsak gyerekek és fiatalok (fiatal felnőttek) kereshetnek meg minket, hanem bárki, aki egy gyerek érdekében telefonál. Lehet szülő, más rokon, barát, pedagógus, szomszéd, egyéb ismerős, de egy idegen is, aki látott vagy hallott valamit, és fontosnak tartja, hogy felhívja erre a figyelmet.

Mit jelentenek ezek a harmonizált európai hívószámok?

Baracsi Katalin: Két számunk létezik: az egyik a Kék Vonal Gyerek- és Ifjúsági Telefon (116-111), a másik pedig a Kék Vonal Segélyvonala. Ez utóbbi tulajdonképpen nem is kék, hanem sokkal inkább piros vonal: Eltűnt Gyerekek Segélyvonala (116-000). Csak két éve működik, és nemcsak az eltűnt gyerekekkel kapcsolatos segítségnyújtásra irányul, hanem a szökésben lévő, vagy a szökést fontolgató gyerekek és fiatalok vehetik igénybe, valamint természetesen, az értük aggódó felnőttek is. Nemcsak az eltűnt vagy szökésben lévő gyerekek és felnőttek hívásai futnak be erre a vonalra, hanem olyanoké is, akik bajban vannak, és szeretnék, ha valaki kívülről segítene nekik.

Hogyan tudnak Önök egy szökésben lévő fiatalnak segíteni?

Milla Beatrix: Ha egy elveszettnek hitt gyerek hív minket, akkor a kapcsolatunk rögtön interaktívvá válik, és segítünk neki abban, hogy haza, vagy biztonságos helyre kerüljön. Ha egy szökésben lévő hív minket, akkor azt vállaljuk, hogy felvesszük a kapcsolatot a szülőkkel, nevelőkkel, intézeti dolgozókkal, és a mediátor szerepét vállalva, közvetítünk közöttük. Az elsődleges cél, hogy visszakerüljön az otthonába, de ha onnan éppen azért jött el, mert nem érezte magát ott biztonságban, akkor abban segítjük, hogy egy biztonságos lakóhelyet találjon neki. Ehhez más (hatósági) szakemberek segítségét is igénybe kell vennünk, és ilyenkor az a mi feladatunk, hogy a különböző szervek és a segélykérők között közvetítsünk.

A határokon átívelő ügyeknél is tudnak segítséget nyújtani?

Milla Beatrix: Igen, mert más országok hatóságaival és civil szervezeteivel is kapcsolatot alakítottunk ki.

Például milyen szervezetekkel állnak kapcsolatban?

Baracsi Katalin: A Gyerektelefonok Világszövetségével (CHI – Child Helpline International); az Eltűnt Gyerekek Európa (Missing Children Europe) szervezettel. Ez utóbbi lényegében olyan szövetség, mely magában foglalja azokat az európai nonprofit szervezeteket, amelyek saját országukban felvállalják az eltűnt és szexuálisan kihasznált gyerekek, valamint hozzátartozóik segítését, de a konkrét esetek mellett szerepet vállalnak abban is, hogy a jelenség mint olyan ellen általánosan lépjenek fel.

Hogyan tudnak akkor segíteni, amikor az Önökhöz betelefonáló fiatal nem akar hazamenni, és erre nem is tudják őt rábeszélni?

Milla Beatrix: Mivel nálunk az anonimitás és a bizalom két kulcsfontosságú szó, ezért az említett esetben a mi feladatunk – mivel nem vagyunk hatóság – „csak” arra korlátozódik, hogy a szökésben lévő tinédzser üzenetét átadjuk: jól van, miért szökött meg és milyen feltételek esetén fog hazamenni. Az ilyen helyzetekre találtuk ki az „Üzenj haza!” programunkat, amely a gyakorlatban tényleg működik

Csak közvetlenül telefonon lehet Önökkel kapcsolatba lépni?

Baracsi Katalin: Nem, Interneten és chaten keresztül is elérhetnek bennünket (www.kek-vonal.hu/email; gyerekjogasz@kek-vonal.hu), ahol három önkéntes jogász maximum 3 napon belül válaszol a kérdésekre. (Egyéb elérhetőségeink: info@kek-vonal.hu; www.fontosvagy.hu)

Szóba került már sok terület, többek között az eltűnés, a szökés, az áldozati és az elkövetői szerep. Más programokat tudnak még említeni?

Baracsi Katalin: Igen, létezik még a Kék Vonal Internet Helpline, amely két dologban is segítséget nyújt a világhálót használó fiataloknak: egyrészt tanácsot ad nekik abban, hogyan kerüljék el az illegális magatartásokat, másrészt pedig „biztonsági övet” dob nekik ahhoz, hogy nehogy kiszolgáltatottakká váljanak. Ezenkívül a „Kék Vonal a Toleranciáért” és a „Fontos Vagy! Kék Vonal Lelkiegészség-védő Program” áll a rendelkezésükre a rászorulóknak. Az előbbi segítségével a sérült, fogyatékkal élő gyerekek elfogadását, a gyerekek közötti toleranciát erősítjük, a másik program pedig az öngyilkosságok megelőzésére jött létre. Az utóbbi keretében lehetőségük van a fiataloknak és a velük foglalkozó pedagógusoknak arra, hogy konfliktuskezelő technikákat tanuljanak, és saját környezetükből kortárs segítőket válasszanak, mivel sokkal könnyebb egy fiatalnak a saját kortársával megbeszélni valamit, mint egy számára idegen felnőttől segítséget kérni.

Milla Beatrix: Még annyit szeretnék elmondani, hogy az eddig említetteken kívül létezik a Kék Vonal Alapítvány Eltűnt Gyerekek Szakmai Napok címen futó konferencia-sorozata, ahol előadások tartásával elsősorban azoknak a szakembereknek nyújtunk segítséget, akik a gyerekekkel hivatásszerűen foglalkoznak, mert vagy a gyámhatóságnál, illetve a rendőrségnél, vagy az egészségügyben, valamint a gyermekjóléti alap- és szakellátásban dolgoznak. A célunk, hogy minél jobban összehangoljuk e szerveknek a tevékenységét. Az idei év szakmai programsorozatában jelent meg egy belga és magyar közös kutatás keretében a Megelőzés és ártalomcsökkentés c. projekt, amely a „Gyermekek jogellenes külföldre vitelének és visszatartásának esetei” tükrében a nemzetközi gyermekrablás hátterét dolgozza fel, és eligazítást nyújt az ezzel foglalkozók, illetve érdeklődők számára.

Dr. Kiss Anna