Fénykiállításon a Hupikék törpikék
A budapesti Füvészkertben elevenednek meg a híres rajzfilmfigurák, gyerekek és felnőttek legnagyobb örömére.
Kapcsolódó termékek: Jogi kiadványok, Ügyvéd Jogtár demo
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Az Aspergeresek Művészeti Klubjának tagjai leginkább a Tüskevár Iskolából kerülnek ki, ott tanít a három klubvezető, akik hetente egyszer két és fél órás foglalkozást tartanak olyan fiataloknak, akik az autizmus egyik válfajaként ismert Asperger szindrómával élnek.
Éppen a Monty Hall-féle paradoxonról beszélget három tizenéves fiú, három tanár társaságában. A 18 éves Dani azt magyarázza, hogy a valószínűségi paradoxon az Amerikai Egyesült Államokban futott Let’s Make a Deal című televíziós vetélkedőből származik, ami nálunk Zsákbamacska címmel ment, Rózsa György vezetésével, s lényege, hogy a műsor végén a játékosnak mutatnak három ajtót, amelyek közül kettő mögött egy-egy kecske van, a harmadik viszont egy új autót rejt. A játékos rámutat az egyik ajtóra, de a műsorvezető a másik kettő közül kinyit egyet, amelyik mögött nem az autó van, majd megkérdezi a játékost, hogy akar-e módosítani a választásán. A paradoxon nagy kérdése az, hogy érdemes-e változtatni. Egyszerű valószínűségszámítási eszközökkel megmutatható, hogy mindig érdemes váltani, ez azonban annyira ellentmond a józan észnek, hogy a problémát paradoxonnak tekinthetjük. Dani levezetését mindenki csöndben hallgatja. Ádám az előző, rajzos feladattal bíbelődik: még nem tartja tökéletesnek a kék virágot. Ahogyan a tollal satíroz, néha meg-megráng a karja, beszélgetés közben időnként „összeakad” a nyelve, körme hosszabb, mint fiúknál szokás. Balázs lehajtott fejjel, mereven nézi a lábfejét, néha ugyan felpillant, de ha tekintetünk találkozik, gyorsan elkapja a fejét. Egy kívülálló első látásra csupán ezen apró jelekből érzékelheti, hogy a három fiú „nem átlagos”.
Az Aspergeresek Művészeti Klubjának tagjai leginkább a Tüskevár Iskolából kerülnek ki, ott tanít a három klubvezető, akik hetente egyszer két és fél órás foglalkozást tartanak olyan fiataloknak, akik az autizmus egyik válfajaként ismert Asperger szindrómával élnek. Ők jellemzően másképpen látják, érzékelik és értelmezik a világot, de a klubba rendszeresen járók óriási változásokon mennek át: van, aki fél év elteltével már elviseli, hogy ránézzenek, holott az elején dührohamot kapott minden rászegeződő szempártól. Mindenkinél érezhetően oldódik a feszültség, csökkennek a kötözködő, opponáló viselkedés, a dadogás, a hirtelen mozdulatok, illetve az esetleges vulgáris, durva megjegyzések is. A foglalkozások minden héten ugyanakkor, ugyanabban az időben vannak, ez fontos, mert a rituálé biztonságot ad. Körbeülnek a teremben, családias a hangulat. Vannak azonban játékszabályok. „Határokat kell szabnunk, mert van, aki nem bírja a hangzavart, viszont van, aki imád beszélni, ugyanakkor van, aki éppen, hogy nem szeret, nem mer. Ezért van egy labdánk, amit dobálunk egymásnak, és csak az beszélhet, akinél a labda van, így elkerülhető a hangzavar” – magyarázza Tóth Ildikó, a klub művészetterapeuta vezetője.
Az Asperger szindróma |
---|
Az Asperger szindróma nem azonos az autizmussal, egy enyhébb formája annak. Az autizmussal ellentétben erre a tünetegyüttesre jellemző a normális ütemű nyelvi fejlődés, valamint az átlagos vagy annál magasabb intelligenciaszint. Ezért felismerése nehezebb: egyes becslések szerint az esetek 30–50 százalékát nem is diagnosztizálják, ugyanis a köztudatban nincs elfogadott kritériumrendszere. Pontos okai és előfordulási gyakorisága sem ismertek, elsősorban a diagnosztizálási rendszerek változatossága miatt. Számos Asperger-szindrómás magától is képes felismerni azokat a dolgokat, amiben eltér a többi embertől, megtanulja leküzdeni hátrányait, és képes beilleszkedni a társadalomba. A nyelvelsajátítás és a nyelvhasználat náluk gyakran eltér a megszokottól, jellemző lehet az elmondottak szó szerinti értelmezése, vagy a kóros bőbeszédűség. A hangmagasság, a hangerő, a hanglejtés és a ritmus egyaránt érintett lehet. Az Asperger-szindrómás egyén hosszan beszélhet egy számára érdekes témáról, figyelmen kívül hagyva a hallgató jelzéseit, érdeklődése általában egy szűk területre korlátozódik. Előfordulhat, hogy nem tudja visszatartani a gondolatait. Gyakran nem is lehet megérteni a beszéd logikáját. Ugyanakkor az Asperger-szindrómás gyerekek már korán nagy szókinccsel rendelkezhetnek („kis professzorok”), de hajlamosak a nyelvet szó szerint értelmezni. Kezelésük arra irányulhat, hogy elmúljanak a stresszt okozó tünetek, és a szociális és kommunikációs képességek megfelelően fejlődjenek. A fejlesztést multidiszciplináris megközelítésben, testre szabottan végzik. A rendellenességet dr. Hans Asperger (1906–1980) osztrák pszichiáter és gyermekorvos írta le először 1944-ben, autisztikus pszichopátia néven. Róla nevezte el a szindrómát dr. Lorna Wing angol pszichiáter és pszichológus, aki egy 1981-es írásában használta a kifejezést. |
Az alternatív iskolákban egyre több az Asperger szindrómás, az autista vagy autisztikus gyermek, ezért határozta el a három szakember öt évvel ezelőtt, hogy segítséget nyújtanak nekik a beilleszkedéshez. „Nehezebben és sokkal hosszabb idő alatt ismerjük meg őket, a kortárs-csoportbeli és pedagógiai hozzáállás ugyanis kevésbé támaszkodhat a kölcsönös gesztusokra. Úgy láttuk, hogy nekik és nekünk is nagy segítség lenne, ha felkínálnánk szociális és kommunikációs képességeik fejlesztésére egy külön fejlesztő foglalkozást, ahol másként is dolgozhatunk velük” – meséli Sándorfi Katalin a kezdetekről. A klubban teret biztosítanak számukra az alkotás folyamatának megéléséhez, az önkifejezés szabadságának átérzéséhez, a produktum öröméhez, valamint a kor- és sorstársakkal való kapcsolatteremtéshez, mindezt a művészet eszközei által. Ezért egymáshoz kapcsolódó és egymást kiegészítő kézműves, mozgásos, dráma, valamint irodalmi feladatokat oldanak meg hétről hétre. A csoportfolyamatban megélt élmények hozzáadódnak egymáshoz, a csoportvezetők megérzéseihez, pedagógiai tapasztalatához, a szakirodalmi ismeretekhez és a szépirodalmi élményekhez is. A vezetőknek szakmai kihívás a klub, saját bevallásuk szerint nagyon sokat ad nekik, szakmailag és emberileg is.
S hogy miért pont ezt a korosztályt választották? „Az a tapasztalatunk, hogy a kamaszkori hormonális változásokkal – csakúgy, mint az átlagos tizenéveseknél is – együtt jár egy viselkedésbeli változás is, ami a fiatalok karakterkülönbségei alapján jelenthet túlzott befelé fordulást, de agresszív viselkedést is. Mi inkább az utóbbival találkozunk. Úgy látjuk, az érési folyamatokkal együtt járó hangulatváltozások, a diszharmonikussá és indulattelivé váló viselkedés a családban és az iskolában is komoly problémákhoz, kirekesztettség-érzéshez vezethet. Ezek kezelése nagy türelemmel, kreatív ötletekkel és a csoport ráhatásával hatékonyan befolyásolható. Több évbe is beletelhet, de megéri, mert ha a fiatalok saját maguk gyűjtenek tapasztalatokat e téren, és egy biztonságosabb, védett közegben, a klubszerűen működő kis csoportban ki tudják próbálni önmagukat, akkor maradandóbb, tudatosabb lehet a változás” – magyarázza Juhász Gabriella, természetismeret tanár.
Az egyedi hangulatú, azonos felépítésű és szerkezetű foglalkozások mindig ugyanazzal a kérdéssel indulnak: hogy vagy? És mindig ugyanaz a mozdulat kíséri: fordulj oda a másikhoz, szólítsd a nevén és miután feltetted a kérdést, add neki oda a labdát! Akad a gyerekek között, aki nehezen fejezi ki szavakkal, hogy mit érez, ő rajzolhat, vagy eljátszhatja, amit szeretne megosztani a csoporttal. Sokszor viszont mindenki rajzol, vagy „mutogat”. „A közös tevékenység, a helyiség berendezése, a közös uzsonnakészítés, és bizonyos fonallal végzett játékok vizuálisan is jelzik, erősítik a közösség összetartozását” – teszi hozzá Juhász Gabriella.
A következő tevékenységi kört szöveges feladatoknak nevezik. Nem pszichodráma, nem is színjátszás, de nem áll távol ezektől, a szöveg, a szavak, a nyelv segítségével végzett kifejezési, utánzási, kommunikációs gyakorlat. „A nyelv maga is problémás terület az autistáknál, de a nyelven kívüli kommunikáció sem könnyű számukra, hát még a kettő együtt!” – így Sándorfi Katalin magyartanár. Sokan közülük dadognak, monoton hangon hadarnak, vagy éppen túlzottan artikulálnak, netán a gondolatok tagolásával vagy a megszólalással vannak gondjaik. Egy komplex helyzetet, történetet szednek szét a résztvevők egyéni kis történeteire, majd összerakják, és együtt eljátsszák. Megbeszélik, kik a szereplők, melyik mit csinál, hogyan hat másokra, ki mit miért csinál, és mi lesz az eredmény. „Arra próbálunk választ adni, hogy minek látszom a többiek szemében, mit kell tennem, hogy valamilyennek látsszak. Ehhez nagyon egyszerű szövegeket használunk. Nem nyelvileg egyszerűeket, hanem olyanokat, amelyeknek a cselekménye, világa egyszerű. Azaz egynemű érzelmeket, hangulatokat, érzékszervi benyomásokat fejeznek ki, s viszonylag egyszerű eszközökkel, képekkel dolgozunk. Például hasonlattal: valami olyan, mint valami más, ezt könnyű és egyszerű elgondolni. A másik típusú feladat inkább a formális nyelvi rutint erősíti. Ilyen lehet a versírás, előre meghatározott formában”.
A nyelvi feladatokat rendszerint összekapcsolják a rajzolással, mert sok autista képekben, vizuálisan gondolkozik, nem nyelvi elemekben. A festés, a rajzolás nem csupán öncélú mázolgatás, hanem egy összetett feladatsor része, amely erősíti az identitást, és fejleszti az autista fiatal személyiségét, oldja a világtól való elzártságát, mert alkotás közben azok a belső, lelki erőforrásai is előtérbe kerülhetnek, amelyeket egyébként szavakban nem vagy nehezen fejez ki. Ha alkotását megmutathatja a külvilágnak, és tud már beszélni róla, akkor kapcsolatba kerülhet társas környezetével. „A művészetterápiában a képi kifejezést egyfajta szimbolikus beszédnek foghatjuk fel, amely alkalmas arra, hogy az ösztönös késztetéseket (kíváncsiságot, vágyakat, fantáziákat) és a belső feszültséget, agressziót levezesse. Még akkor is, ha tudjuk, hogy a szimbólumok világában az autisták igencsak nehezen igazodnak el” – mondja Tóth Ildikó. A szakemberek tapasztalata az, hogy ezek a fiatalok nagyon is élnek a szimbólumok használatának lehetőségével, csak éppen a vizualitásban erőteljesebben tudják kifejezni azokat. A képek (amint a sok helyen használt képkártyás rendszer is bizonyítja) jól közvetítenek szimbolikus vagy sűrített információkat, ha kellően egyszerűek és ismertek.
A klub záróakkordja a közös uzsonna, a teásbögrét saját készítésű minta díszíti. A közben zajló beszélgetés legvége a zárókör, amikor mindig ugyanaz a kérdés hangzik el: mi volt a legjobb a mai délutánban? A zárókörrel tudatosítják, pozitívan megerősítik, összegzik, lezárják mindazt, ami aznap történt, mintha egy közös montázst vagy tablót készítenének. S amikre a jövőben még keresi a választ a klub: kell-e ismerni a gyerekeknek az autizmust, az Asperger-szindrómát? Fontos ez az önismereti tudás identitásuk és boldogulásuk szempontjából? Segít ez nekik, vagy éppen akadályozza őket a másságuk tudata? Vannak-e közös, általánosítható elvek, vagy abszolút egyéni szinten dől el? A másik téma a férfi-nő kapcsolatok kérdése, hiszen a klubba járó fiatal felnőttek magukon viselik a biológiai, hormonális változások jegyeit, a közeljövőben a párválasztás, a szerelem központi témává válik életükben.
Az Aspergeresek Művészeti Klubjának vezetői |
---|
Sándorfi Katalin magyart tanít a Tüskevár Iskolában. Előtte tanárként és nevelőtanárként foglalkozott hátrányos helyzetű gyerekekkel és felnőttekkel. Autista gyereket a Tüskevárban látott először közelről.
Juhász Gabriella, tanító, kézműves- és természetismeret tanár, hat éve tanít a Tüskevár iskolában. Simon Dóra testnevelést, gyógytestnevelést, angolt és relaxációt tanít a Tüskevárban. Autistákkal öt évvel ezelőtt kezdett el foglalkozni. Tóth Ildikó keramikus, szociálpedagógus, művészetterapeuta. A Tüskevár Iskolában kézművességet tanít, művészetterápiával foglalkozik. Korábban hátrányos helyzetű, sérült gyerekek és fiatal felnőttek között dolgozott, elsősorban a művészetek közvetítésével. |
„Változatlan környezetben, ismétlődő helyzetben könnyebb a feladatra figyelni. Jobban lehet így arra koncentrálni, hogy miről beszélünk (ez nagyon nehéz), hogy mit jelent, amiről beszélünk (ha lehet, ez még nehezebb), és mit mondjak, hogyan fejezzem ki, amit gondolok, mit gondolok valójában (talán ez a legnehezebb). Ez óriási erőfeszítéssel jár egy olyan fiatalnak, akit abszolút nem érdekel, hogy a másik mit mond, mit gondol. Fontos elem a bizalom, vagyis bízunk egymásban, s abban, hogy nem történhet semmi rossz. Ehhez ismernünk kell a másikat, tolerálni kell a másságát. Alkalmazkodnunk kell egymáshoz itt, egy védettebb, integráló környezetben” – így hangzik a klub hitvallása.
A cikk az Ügyvédvilág 2013. januári számában jelent meg.
A budapesti Füvészkertben elevenednek meg a híres rajzfilmfigurák, gyerekek és felnőttek legnagyobb örömére.
Az állami ellátásból érkező pácienseknek mások az elvárásaik a magánpraxissal szemben. Vélt vagy valós elégedetlenségeik egyre több panasszal járnak.
Szemészeti elváltozások szinte mindenkit érintenek életük során. Lézeres látásjavító beavatkozásokkal sok gond orvosolható, ám azok kizárólag magánfinanszírozásban érhetők el.
Köszönjük, hogy feliratkozott hírlevelünkre!
Kérem, pipálja be a captchát elküldés előtt
Ha egy másik hírlevélre is fel szeretne iratkozni, vagy nem sikerült a feliratkozás, akkor kérjük frissítse meg a böngészőjében ezt az oldalt (F5)!
Kérem, válasszon egyet hírleveleink közül!