A hulladékgazdálkodási közszolgáltatás igénybevételének főbb előírásai a tervezett új hulladéktörvény alapján


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A lap 2011. július–augusztusi számában megjelent, a hulladékgazdálkodási közszolgáltatás egyes kérdéseivel foglalkozó cikk azzal zárult, hogy folyamatban van az új hulladékgazdálkodási törvény (a továbbiakban: új Hgt.) kidolgozása és elfogadása, mely tervezet tartalma nyilvánvalóan további egyeztetéseken fog átmenni.


Előrevetítettük, hogy az érintett helyi önkormányzatok erőteljes lobbitevékenységet fognak kifejteni a közszolgáltatás feltételeinek és kötelező igénybevételének nekik kedvező szabályozása mellett.

Nos, a folyamat tekintetében csak részben valósultak meg az előrejelzések. Az igaznak bizonyult, hogy a tervezet további egyeztetéseken megy át, az önkormányzatok igényei és elvárásai azonban csak részben teljesültek.

A hulladékgazdálkodási közszolgáltatás (a továbbiakban: közszolgáltatás) szabályai ugyan változtak, de talán a legjelentősebb változásnak az tekinthető, hogy 2013. január 1-jétől a közszolgáltatás biztosítása állami kézbe és állami szervezésbe kerül.

A jelen írás célja bemutatni az új Hgt. közszolgáltatásra vonatkozó tervezett új szabályozásának néhány lényeges elemét.

Az új Hgt. fogalomrendszerében a közszolgáltatás a települési hulladék ingatlantulajdonostól történő átvételét, elszállítását és kezelését biztosító, kötelező jelleggel igénybe veendő szolgáltatás. Mint a definícióból kitűnik, a közszolgáltatás a települési hulladékra terjed ki, így meg kell azt is vizsgálni, hogy mit kell érteni települési hulladékon.

A települési hulladék a háztartási hulladék és a háztartási hulladékhoz hasonló hulladék. Ezen belül a háztartási hulladék a háztartásokban képződő hulladék, ideértve a lakásokban, lakóingatlanokban, a pihenés, üdülés céljára használt helyiségekben, valamint a lakóházak közös használatú helyiségeiben és területein képződő hulladékot, a háztartási hulladékhoz hasonló hulladék pedig a jellegében és összetételében a háztartási hulladékhoz hasonló hulladék, ide nem értve a gyártási hulladékot, valamint a mezőgazdasági és az erdészeti hulladékot.

Mint azt a bevezetőben már említettük, 2012. december 31-ig a települési önkormányzat, 2013. január 1-től pedig az állam szervezi és tartja fenn a közszolgáltatást. Az állam közszolgáltatással kapcsolatos kötelezettségeit az Országos Hulladékgazdálkodási Ügynökség (a továbbiakban: OHÜ) szervezi.

Fő szabály szerint az, akinek tevékenysége során hulladék képződik, illetve a hulladék birtokosa a hulladék hasznosításáról vagy ártalmatlanításáról az alábbiak szerint gondoskodik:

1. saját maga, a jogszabályban meghatározott feltételeknek megfelelő hasznosító vagy ártalmatlanító eljárás, berendezés vagy létesítmény alkalmazásával,
2. a hulladék hasznosító vagy ártalmatlanító eljárással, berendezéssel vagy létesítménnyel rendelkező hulladékkezelőnek történő átadásával,
3. a hulladék kereskedőnek történő tulajdonba adásával,
4. a hulladék közszolgáltatónak történő átadásával.

A hulladékgazdálkodási közszolgáltatás az alábbiakra terjed ki:

(i) a közterületről vagy az ingatlanról a közszolgáltató szállítóeszközéhez rendszeresített gyűjtőedényben vagy hulladékgyűjtő zsákban gyűjtött és a közszolgáltató rendelkezésére bocsátott települési hulladék hulladékkezelés céljából történő rendszeres elszállítására,
(ii) a települési hulladék biológiailag lebomló összetevőinek elkülönített kezelésére,
(iii) a nagydarabos települési hulladék (lom) elszállítására,
(iv) gyűjtőhelyek létesítésére és működtetésére,
(v) a települési hulladékot kezelő hulladékkezelő létesítmény létesítésére és működtetésére,

2013. január 1-től pedig

(vi) a települési papír-, üveg-, műanyag-, és fémhulladék elkülönített gyűjtésére és elszállítására,
(vii) a települési hulladék részeként képződött biohulladék elkülönített gyűjtésére és kezelésére, valamint
(viii) a települési hulladék részeként képződött veszélyes hulladék elkülönített gyűjtésére és kezelésére is.

A közszolgáltatással kapcsolatos részletszabályokat 2012. december 31-ig a települési önkormányzat képviselő-testülete önkormányzati rendeletben, 2013. január 1-jétől pedig a környezetvédelemért felelős miniszter rendeletben állapítja meg.

A települési önkormányzat, majd az állam a hulladékgazdálkodási közszolgáltatás ellátására a közszolgáltatóval írásbeli szerződést köt. A közszolgáltatási szerződést a közszolgáltatóval legfeljebb 8 évre lehet megkötni. A szerződésben meg kell határozni a közszolgáltatót.

Ha közbeszerzési eljárást kell lefolytatni, és az eljárás eredménytelen, akkor az eljárás befejezését követő 6 hónapon belül azt ismételten le kell folytatni. A települési önkormányzat a közszolgáltatási szerződés megkötéséig is köteles gondoskodni a közszolgáltatás ellátásáról.

A közszolgáltatási szerződés abban az esetben mondható fel, ha a közszolgáltató

(i) a hulladékgazdálkodási közszolgáltatás ellátása során a környezet védelmére vonatkozó jogszabályok vagy a rávonatkozó hatósági döntés előírásait súlyosan megsértette, és ennek tényét a bíróság vagy a hatóság jogerősen megállapította; vagy
(ii) a szerződésben megállapított kötelezettségét neki felróható módon súlyosan megsértette.

A felmondási idő 2012. december 31-ig legalább, 2013. január 1-től legfeljebb 6 hónap.

A közszolgáltató a közszolgáltatási szerződéstől kizárólag a teljesítés megkezdését megelőzően állhat el.

A teljesítés megkezdését követően a közszolgáltató a közszolgáltatási szerződést akkor mondhatja fel, ha

(i) az önkormányzat a hulladékgazdálkodási közszolgáltatási szerződésben meghatározott kötelezettségét – a közszolgáltató felszólítása ellenére – súlyosan megsérti, és ezzel a közszolgáltatónak kárt okoz, vagy akadályozza a hulladékgazdálkodási közszolgáltatás teljesítését; vagy
(ii) a hulladékgazdálkodási közszolgáltatási szerződés megkötését követően hatályba lépett jogszabály a hulladékgazdálkodási közszolgáltatási szerződés tartalmi elemeit úgy változtatja meg, hogy az a közszolgáltatónak a hulladékgazdálkodási közszolgáltatás szerződésszerű teljesítése körébe tartozó lényeges és jogos érdekeit jelentős mértékben sérti.

A felmondási idő ebben az esetben legalább 6 hónap.

A koncepció szerint módosulnak az ingatlantulajdonosra háruló kötelezettségek is, különös figyelemmel arra, hogy jelentős cél a hulladékgazdálkodásban az elkülönített gyűjtés körének szélesítése, és így a keletkező hulladékok minél nagyobb arányban történő újrahasználata.

Az ingatlantulajdonosok tehát az érintett ingatlan területén lévő települési hulladékot kötelesek gyűjteni, és a közszolgáltatónak átadni.

A hulladékgyűjtő edényzetbe, eszközbe helyezett hulladék a hulladéktermelő tulajdonát képezi addig, amíg az a közszolgáltató birtokába kerül. Ebből következik, hogy a közszolgáltató a közszolgáltatás során elszállításra kerülő hulladék birtokbavételével a hulladék tulajdonosává válik.

Az ingatlantulajdonos a települési hulladékot az önkormányzat rendeletében, 2013. január 1-jétől pedig a környezetért felelős miniszter rendeletében megjelölt gyűjtőhelyre vagy hulladékgazdálkodási létesítménybe engedély nélkül elszállíthatja.

Az új Hgt. tervezete a gazdálkodó szervezetekre megfogalmaz egy kivételszabályt, melynek helyes és végleges értelmezését vélhetően a majdani gyakorlat fogja megadni. Eszerint a gazdálkodó szervezetek azt a háztartási hulladékhoz hasonló hulladékot adják át a közszolgáltatónak, amely a telephelyi elkülönített gyűjtésből visszamarad.

Az idézett jogszabályhelyből az alábbi következtetések vonhatók le:

1. A gazdálkodó szervezetek az elkülönítetten gyűjtött háztartási hulladékhoz hasonló hulladékot nem kötelesek a közszolgáltatónak átadni.
2. A gazdálkodó szervezetek a telephelyi elkülönített gyűjtésből visszamaradt, de nem a háztartási hulladékhoz hasonló hulladékot – amennyiben ilyen keletkezhet – ugyancsak nem kötelesek a közszolgáltatónak átadni.

Úgy vélem, hogy az új Hgt. elfogadása esetén ezen rendelkezés értelmezése és alkalmazása még sok megválaszolatlan kérdést fog felvetni, melyekre a közszolgáltatásra vonatkozó önkormányzati, valamint majdan miniszteri rendelet(ek) sem feltétlenül fognak megnyugtató választ adni. Feltehető, hogy az Alkotmánybíróság, illetve a rendes bíróságok ismételten szerepet kapnak a helyes joggyakorlat kialakítása terén.

A közszolgáltató köteles a települési hulladék ingatlantulajdonostól történő átvételén felül azt a települési hulladékkezelő telepre szállítani, ezenfelül a települési hulladékot kezeli, a települési hulladékkezelő létesítményt üzemelteti, valamint a szolgáltatás folyamatosságát biztosítja.

Hulladékgazdálkodási közszolgáltatást az végezhet, aki

(i) biztosítani tudja a hulladékgazdálkodási közszolgáltatás azon személyi és tárgyi feltételeit, amelyek garantálják a közszolgáltatás tartós, rendszeres és a környezetvédelmi előírásoknak maradéktalanul megfelelő ellátását,
(ii) az ellátandó hulladékgazdálkodási tevékenységnek megfelelő környezetvédelmi hatósági engedéllyel rendelkezik,
(iii) megfelelő mértékű biztosíték meglétét igazolja, és
(iv) a települési önkormányzattal, illetve 2013. január 1. után az állammal hulladékgazdálkodási közszolgáltatási szerződést kötött.

A közszolgáltató hulladékgazdálkodási közszolgáltatáson kívül egyéb engedélyköteles, illetve nyilvántartásba vételhez kötött hulladékgazdálkodási tevékenységet – a hulladékártalmatlanító létesítmények üzemeltetésén kívül – nem végezhet.

2013. január 1-jétől a közszolgáltatóra vonatkozó előírások egy újabb feltétellel egészülnek ki. Eszerint a közszolgáltatónak ún. meghatározó befolyással rendelkező gazdálkodó szervezetnek kell lennie. Az új Hgt. törvény értelmezésében meghatározó befolyással az a gazdálkodó szervezet bír, amelyben az állam, illetve a települési önkormányzat (i) a tulajdonosok szavazatának többségével tulajdoni hányada alapján közvetlenül vagy közvetve rendelkezik, és (ii) a társaság tulajdonosaként jogosult arra, hogy a vezető tisztségviselők és a felügyelőbizottság tagjai többségét megválassza vagy visszahívja.

Olyan gazdálkodó szervezetek tehát, melyekben nincs többségi önkormányzati vagy állami tulajdon, közszolgáltatóként 2013. január 1-jétől akkor sem léphetnek fel, ha minden egyéb személyi és tárgyi feltételnek megfelelnek.

A 2013. január 1-jén hatályba lépő új szabályokkal összhangban a közszolgáltatás ellátására vonatkozó valamennyi szerződés érvényét veszti a törvény erejénél fogva 2012. december 31-i hatállyal.

A közszolgáltatás igénybevételéért közszolgáltatási díjat (a továbbiakban: díj) kell fizetni.

A díjat a nem elkülönítetten gyűjtött települési hulladék mennyiségével arányosan a következő tényezők figyelembevételével kell meghatározni:

1. a közszolgáltató hatékony működéséhez szükséges folyamatos ráfordítások, ezen belül az ingatlantulajdonos által összegyűjtött és a közterületen elhagyott hulladék szállításának, előkezelésének, hasznosításának és ártalmatlanításának költsége,
2. a hulladékgazdálkodási közszolgáltatás fejleszthető fenntartásához szükséges költségek, ennek keretében különösen
a) a hulladékgazdálkodási közszolgáltatás megkezdését megelőzően felmerülő beruházások költsége,
b) a hulladékgazdálkodási közszolgáltatás ellátásához szükséges beruházások költsége, valamint
c) ártalmatlanítás esetében a hulladékkezelő létesítmény bezárásának, rekultivációjának vagy rehabilitációjának, továbbá az utógondozásnak és a monitoring költsége,
3. a hulladékgazdálkodási közszolgáltatás tartós működéséhez szükséges fedezet.

A fentiek szerint meghatározott díjalapot csökkenteni kell a közszolgáltatás ellátásához biztosított költségvetési támogatással és a hulladék hasznosításából vagy hasznosítás céljára történő értékesítéséből származó bevétellel.

A díjat legalább egyéves díjfizetési időszakra, áfa nélkül számított egységnyi díjtételek szerint kell meghatározni. A hulladékgazdálkodási közszolgáltatási díj egytényezős vagy kéttényezős díjként állapítható meg. A kéttényezős díj rendelkezésre állási díjból és ürítési díjból áll. A rendelkezésre állási díj a kezelt hulladék mennyiségétől függetlenül felmerülő üzemeltetési költségek, az ürítési díj a kezelt hulladék mennyiségétől függő költségek fedezetére szolgál.

Az üdülő-, valamint az időlegesen használt ingatlannal rendelkező tulajdonosok esetében a közszolgáltatás díját az állandó lakóingatlan tulajdonosára meghatározott díjjal arányosan – a település és az ingatlan jellegére, valamint a használat rendszerességére és az időlegességre tekintettel – kell majd megállapítani, de a megállapított díj nem lehet kevesebb az éves díj 50%-ánál.

A közszolgáltatás igénybevételéért az ingatlantulajdonost terhelő díjhátralék és az azzal összefüggésben megállapított késedelmi kamat, valamint a behajtás egyéb költségei adók módjára behajtandó köztartozásnak minősülnek.

A díjhátralék érvényesítése akként történik, hogy annak keletkezését követő 30 napon belül a közszolgáltató felhívja az ingatlantulajdonos figyelmét a díjfizetési kötelezettségének elmulasztására és felszólítja annak teljesítésére.

A felszólítás eredménytelensége esetén a díjhátralék keletkezését követő 90. nap elteltével a közszolgáltató – a felszólítás megtörténtének igazolása mellett – a díjhátralék adók módjára történő behajtását a települési önkormányzat jegyzőjénél, majd 2013. január 1-jétől az állami adóhatóságnál kezdeményezi.

A települési önkormányzat jegyzője, majd 2013. január 1-jétől az állami adóhatóság – a kezdeményezés kézhezvételétől számított 8 napon belül – intézkedik a díjhátralék, a késedelmi kamat és a felmerült költségek behajtása érdekében.

Ha a közszolgáltatást igénybe vevő díjhátralékos nem tulajdonosa az ingatlannak és a vele szemben lefolytatott behajtás eredménytelen, a díjhátralékot, késedelmi kamatot és a felmerült költségeket az ingatlan tulajdonosától vagy vagyonkezelőjétől kell behajtani. Közös tulajdonban álló ingatlan esetében a tulajdonosok felelőssége egyetemleges.

Természetesen nem zárható ki, mi több, valószínű, hogy a jelenlegi tervezet nem a végleges, a majdan az Országgyűlés által elfogadott normaszöveg több módosításon fog átmenni. Az alapelvek és az alapvető célok azonban várhatóan változatlanok maradnak.

Dr. Bihary Ákos
az ECOVIS Budapest Ügyvédi Iroda együttműködő partnere


 

Dr. Bihary Ákos

TANULMÁNYOK
→ ELTE Jogi Továbbképző Környezetvédelmi Szakjogász képzés [2004–2006] → Miskolci Egyetem ÁJTK [1994]

MUNKAHELYEK
→ BIHARY Ügyvédi Iroda 2008–
→ partner ügyvéd 2000–2008
→ egyéni ügyvéd 1997–2000
→ 1995–1997 ügyvédjelölt

Szakterületek: környezetvédelmi jog, társasági jog, gazdasági jog, szerződések joga, felszámolás, peres képviselet.

Családi állapot: nős, két fiúgyermek édesapja

Hobbi: túrázás, kerékpározás, síelés, utazás

A BIHARY Ügyvédi Iroda az ECOVIS® Budapest Balog • B. Szabó • Jean és Társai Ügyvédi Iroda együttműködő partnere.

A nemzetközi ügyfélkörrel is rendelkező ECOVIS® Budapest Ügyvédi Iroda közel 30 munkatárssal áll ügyfelei rendelkezésére. Az Ügyvédi Iroda teljes körű jogi-, és adótanácsadási, valamint partnerei révén könyvvizsgálati és üzletviteli tanácsadói szolgáltatást nyújt megbízói részére magyar, német és angol nyelven. Valamennyi munkatársa széles körű tapasztalattal rendelkezik az általános polgári jog, a társasági jog és a perbeli képviselet ellátása terén. Ezen túlmenően kollégái szakterülete a verseny- és kereskedelmi jog, a munka- és biztosítási jog, a bankjog, a reklám- és az Internet-jog, a szerzői jog, az EU- és a nemzetközi magánjog, a környezetvédelmi és a bányajog, valamint a családi jog. Az Ügyvédi Iroda munkacsoportokban gondoskodik a vállalkozások összefonódása [M&A] és a cégátvilágítás, a vállalati outsourcing, valamint az ingatlan beruházások terén a megbízók ez irányú igényeinek kielégítéséről.


Kapcsolódó cikkek

2024. október 4.

Greta Thunberg: Klímakönyv – ajánló

Bár az 1970-es évek óta téma a klímaváltozás a globális fórumokon, de valójában a mai napig nem dőlt el még az sem, hogy a bolygót akarjuk megmenteni vagy az életmódunkat.