Egyszerre kémfilm és dráma, szerelmi szállal. A Kulka Jánosra írt szerep telitalálat.
Kell még egy film, amelyben együtt dolgozhatunk – mondta magában néhány évvel ezelőtt Köbli Norbert, Kulka Jánosra gondolva. Habár a jeles színészre írta az Árulók című alkotás főhősét, de a művész 2016 tavaszi agyvérzése megakadályozta, hogy eljátssza a szerepet. Szerencsére jól sikerült az életmentő műtét, majd a többéves rehabilitáció, így a forgatókönyvíró újabb filmötleten gondolkodhatott, hogy megvalósítsa tervét. Így született meg A játszma, a 2011-ben készült A vizsga című közös filmjük folytatása.
Kulka János, a rá írt szerepben (Fotó: InterCom)
Miért ne hozhatnám vissza a vászonra Markó Pált, a legendás kémet? – kérdezte a filmíró magában, és az ötletből valóság lett. Kulka János bő tíz évvel ezelőtt formálta meg Markót, aki 1957 végén vizsgafeladatot adott az ifjú tartótiszt titánnak, hogy megbizonyosodjon alkalmasságáról. A történetben azóta eltelt hat év, 1963-at írunk, és A játszmában már egy félreállított egykori belügyes főnököt láthatunk, aki agyvérzésen esett át. Itt találkozik képzelet és valóság: Kulka János egy felépült, magányos embert alakít, aki kezdetben, tudtán és akaratán kívül egy sajátos, ördögi játékban vesz részt. A színész bevallotta: sírt örömében, amikor megtudta, hogy rá írták ezt a szerepet. A mű sajtóvetítését követő budapesti sajtótalálkozón, 2022. június 2-án azt is elárulta, hogy a figura megformálásában segítette őt a karakter és a valóság találkozása.
Köbli Norbert olyan forgatókönyvet akart írni, amely újat tud mondani a kémfilmek műfajában. Meglepi azokat a nézőket is, akik az első részt látták, de azokat is, akik csak A játszmában ismerkednek meg a régi hősökkel. Pályájuk elején álló fiatal belügyesekként találkozhattunk a Hámori Gabriella, Nagy Zsolt és Scherer Péter által megformált alakokkal A vizsgában, akik most már tapasztalt rókának számítanak, de még közel sem vénnek, hiszen küzdelmük egy fontos hatalmi pozícióért és a hatalomért zajlik.
Az új, csaknem kétórás mozi nem tekinthető pusztán kémfilmnek: egyben dráma is, krimiszerű és szerelmi szálakkal. A kémkedés a hétköznapok metaforája – elemezte írását Köbli Norbert a sajtóeseményen. Nem bízunk egymásban, nem tudjuk, kivel, hányadán állunk. Egy kémfilmben mindez sűrítve jelenik meg: nagyobbak a tétek, gyorsabban bonyolódnak le a játszmák, és ketyeg benne egy időzített bomba is. A mű valójában mindannyiunk életéről szól, arról, hogy nem sok értelme van az életnek, ha nem tudunk megbízni senkiben.
Hámori Gabriella és Nagy Zsolt a forgatás előtti pillanatokban (Fotó: Szvacsek Attila)
A Gáti Éva állambiztonsági tisztet megjelenítő Hámori Gabriella olvasatában A vizsga című film arról is szól, hogy egy elnyomó rendszerben két ember keresi a helyét, s bár megtalálni vélik helyüket, és kritikátlanul szolgálják a rendszert, megjelenik egy szerelmi csíra is. A játszma már kibontja ezt a kapcsolatot, megmutatja, hová tud kinőni, de egyben elfajulni is. A társadalmi bizonytalanság, az elfojtott nőiesség személyes bizonytalansággá alakul át. Nagy Zsolt (szintén belügyes tiszt, Éva férje) úgy látja, nehéz felismerni, mikor ártunk a másik embernek, mikor kegyesek a hazugságok, mégis hogyan képesek felzabálni a párkapcsolatokat, az emberi kapcsolatokat, az egész társadalmat. Azért azt is elmesélte, hogy miközben először volt alkalma megnézni a teljes filmet, elkezdett izgulni saját magáért… Staub Viktória Abigél szerepében – hogy milyen szerepben, jobb, ha nem áruljuk el –, a maga 25 évével jól illeszkedik újoncként a régi színészcsapatba.
A játszma tartalomban, színészi játékban, képben, látványban hihetően tárja elénk a hatvanas éveket és a bizalmatlanság légkörét, melyben visszatérő elem az ármány, a hazugság, a kétség. Kételyek között próbálunk elemezni, szálakat kibogozni, de egy-egy csavarral, meglepetéssel szinte mindig vakvágányra futnak elképzeléseink, hogy az elgondolkodtató megfejtés csak a legvégére érkezzen el.
Profin megjelenített utcakép a hatvanas évek első feléből (Fotó: InterCom)
Fazakas Péter rendező személyesen átélhető történetté kívánta emelni a cselekményt, miközben egyszerre akarta megmutatni a Kádár-kori diktatúra világát, és időtlenné tenni a mondanivalót. A látványvilág parádésra sikerült: elénk tárulnak a hatvanas évek utcái, lakásbelsői, ruhái. Vianni Petra látványmunkája, Kemenesi Tünde jelmezei, Nagy András operatőr vizualitása az idősebb nézőkben felidézheti gyermekkoruk világát, a legidősebb nézőkben pedig előtörhetnek ifjú felnőtt éveik már-már elfeledett emlékképei. Nagyon hűre sikeredtek az újlipótvárosi utcaképek a korabeli autókkal, motorokkal, kirakatokkal, neonreklámokkal, telefonfülkékkel. (Ezek értékéből mit sem von le, hogy a filmben szereplő Volgák, Pobedák, Moszkvicsok és Wartburgok mind életszerűtlenül csillognak-villognak, egyetlen porszem sincs rajtuk, és az utcán árkot ásó munkásokon is patyolattiszta, frissen vasalt a kockás ing.)
Komoly számítógépes animáció eredményeként a még épülőfélben lévő Erzsébet-híd pillérei több jelenetben is olyan hihetően magasodnak előttünk, mint annak idején Hugh Jackman előtt az 1870-es években még készülő Brooklyn Bridge, a Kate és Leopold című amerikai romantikus vígjátékban.
A játszma alkotóinak sikerült elérni a céljukat, mert igazi moziélményt tud nyújtani a produkció.
Staub Viktória és Kulka János uszodajelenete (Fotó: InterCom)
Egy filmet akkor érdemes megcsinálni, ha nem kell hozzá kompromisszumokat kötni – említette Lajos Tamás producer, arra célozva, hogy ehhez a profi alkotáshoz a Nemzeti Filmintézet támogatása révén sikerült előteremteni a megfelelő anyagi hátteret, volt tehát hozzá pénz, paripa, fegyver.
A játszma 2022. június 9-étől látható az ország filmszínházaiban, az InterCom gondozásában.
A vizsga című film pedig megtekinthető a Filmio és a Netflix streamingszolgáltatóknál.
A játszma előzetese itt látható, Facebook-oldala itt, az Instagramé pedig itt.
