A kémiai kasztráció


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Úgy tűnik, hogy a pedofilia tiltása már Platón korában is jogalkotási problémaként merült fel, és így e témakör gyökerei messzire nyúlnak vissza. Míg azonban az ókor egyik legnagyobb filozófusa szerint az ember e bűnt örökül kapja, mint ahogy a szexuális irányultság is ősidők óta velünk született „tulajdonság”, később ez a szemlélet megváltozik, és a XX. században másképpen magyarázzák. Michel Foucault a francia posztstrukturalista elmélet fenegyereke szerint „a nemiség (…) a tapasztalat (…) konstruált kategóriája, amely történelmi, társadalmi és kulturális, nem pedig biológiai gyökerekből fakad. A nemiség e felfogását nem könnyű megragadni – intuícóellenesnek látszik. A szexualitás a nemi hovatartozáshoz hasonlóan olybá tűnik, mintha egyszerűen csak ott lenne, de egyszersmind valami sajátos, személyes, legbensőbb vágyainkhoz tartozó – az, hogy kit kívánunk, mit kívánunk, és miképpen kívánjuk. Olyasvalami, ami bennünk rejtezik, egyfajta tulajdonság, s a mi tulajdonságunk. Ha azonban ily sokat tipródtunk, hogy a nemiséget természetesnek véljük, ez még nem jelenti azt, hogy csakugyan természetes.” (Spargo: Foucault és a többszörös nemi identitás elmélete)

„Törvényben kellene eltiltani serdületlen gyermekek szerelmét, (…) mert a gyermekek fejlődése bizonytalan, nem tudni, a bűnhöz vagy az erényhez jut-e el testük és lelkük. A derék emberek önként szabják maguknak ezt a törvényt, a közönséges szeretőket pedig kényszeríteni kellene rá.” (Platón: A lakoma)

Foucault egyik legprovokatívabb műve: A szexualitás története. Akkor írta, amikor Európában a szexuális forradalom a végéhez közeledett. Foucault másokkal ellentétben elutasította azt a hipotézist, miszerint a korábbi, főleg a viktoriánus kori szexuális elnyomás a huszadik században az egyre inkább kibontakozó felszabadulásnak és felvilágosodásnak adta volna át a helyét. Tagadja, hogy az emberi lehetőségek korlátozásának bús meséje a huszadik század utolsó harmadában örömteli véget ért. (Spargo) Véleménye szerint a szexualitáshoz kapcsolódó minden kategória konstruált és nem felfedezett identitás. Vagyis Foucault nem ad választ arra, hogy honnan ered a szexualitáshoz kapcsolódó eltévelyedés. Platón mindezt Erósszal magyarázza, mert ahol Erósz megjelenik, ott a végzet beteljesedik. Ez történik Thomas Mann egyik regényének főszereplője, Aschenbach esetében is, amikor a férfi „megkívánt” Velencében egy serdületlen fiút, bár „voltak azért pillanatai, amikor megtorpant, és félig-meddig magára eszmélt. Mire jutottam! – gondolta megütközve ilyenkor. – Mire jutottam! Mint minden férfi, akiben a természettől való kiválóság arisztokratikus érdeklődést ébreszt saját származása iránt, megszokta, hogy életének eredményeinél és sikereinél őseire gondoljon, lelkében megbizonyosodjék azoknak jóváhagyásáról, megelégedéséről, azoknak kikényszerített becsüléséről. Most, itt is, rájuk gondolt, ennek a tilalmas élménynek a hálójában, ily egzotikus érzelmi kicsapongások kábulatában, az ő rátarti önfegyelmükre, becsületes férfiasságukra gondolt, és búterhesen mosolygott: mit mondanának?”

Platón véleménye találkozik a modern jogrendszerek válaszaival, és ma törvény tiltja a serdületlen gyermekekkel való szerelmet, mert „a gyermekek fejlődése bizonytalan, nem tudni, a bűnhöz vagy az erényhez jut-e el testük és lelkük. A derék emberek önként szabják maguknak ezt a törvényt, a közönséges szeretőket pedig kényszeríteni” kell ennek betartására.

Ez a kényszerítés Lengyelországban odáig ment, hogy a parlament 2009 őszén megszavazta a 15. életévet be nem töltött személyek sérelmére szexuális bűncselekményt elkövetők kémiai kasztrálásáról szóló törvényt, mivel az utóbbi években megszaporodott a gyermekek ellen elkövetett nemi erkölcs elleni bűncselekmények száma.

Parti Katalint most arról kérdezzük, hogy a lengyel törvény egyedinek tekinthető-e, esetleg léteznek-e még olyan országok, ahol ez az intézkedés az elkövetőkkel szemben megengedett?

Parti Katalin: A lengyel törvényhozás döntése nem egyedi: az USA-ban több évvel ezelőtt vezették be ennek a szankciónak az alkalmazását a nemi erkölcs elleni bűncselekmények elkövetőivel szemben. Először 1966-ban alkalmaztak drogot egy szexuális elkövető pedofil irányultságának elnyomására kezelésként. Kalifornia volt az első állam, amely a gyermekmolesztálók kezelésére 1996-ban bevezette a kémiai kasztrációt. A visszaeső elítéltek szabadulásuk ellenében dönthetnek úgy, hogy élnek e „lehetőséggel”. Hasonló megoldást vezetett be Florida, Georgia, Iowa, Louisiana, Montana, Oregon, Texas és Wisconsin állam is. Az utóbbi években Oroszországban, Franciaországban és Törökországban látott napvilágot ilyen kezdeményezés.

Látszólag ez talán megoldhatja a problémát, de vajon a kémiai kasztráció nem sérti az emberi jogokat?

Parti Katalin: Ha a lengyel jogszabályt nézzük, akkor első olvasatra a szankció kézenfekvőnek tűnik: a lengyel lakosság mintegy 80%-a támogatta is a törvényjavaslatot, mondván, a nemi erkölcs elleni cselekmények a legaljasabbak közé tartoznak, ha pedig gyermek az áldozat, az elkövető „mindent” megérdemel. A szankció alkalmazhatóságának azonban számos aggályos pontja van.

Melyek ezek?

Parti Katalin: Az egyik ilyen aggály valóban emberi jogi természetű. Az 1950-ben elfogadott Római Egyezmény az emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelméről kimondja, hogy az embert születésénél fogva megilleti a testi épséghez és az emberi méltósághoz való jog, ehhez kapcsolódóan pedig rögzíti a megalázó bánásmód tilalmát. Az ember még akkor sem mondhat le testi épségéről, azaz esetünkben az egészséges felnőtt szervezet hormonális egyensúlyáról, hogyha az a szabadságvesztés-büntetés alóli szabadulás eszköze lehet. Az emberi jogoknak azonban valóban súlyos megsértése a lengyel törvény, mert nem egyszerűen alternatív megoldásként – a börtönből való szabadulás eszközeként – ajánlja fel a kémiai kasztrálást, hanem a börtönbüntetés mellett kötelező mellékbüntetésként írhatja elő a bíró, amelyet a szabadulás után alkalmaznak. Ebben az esetben tehát szó sincs a szabadulás zálogaként „önként” választható lehetőségről, amilyen például az USA számos államának megoldása. A lengyel parlament annak ellenére vezette be a szankciót, hogy az alapvető emberi jogok védelméről szóló egyezményre hivatkozás elég nyomós érv az európai közösségben: az európai államok éppen az egyezményre hivatkozással – illetve az egyezmény követelésének engedve – mondtak le a halálbüntetés alkalmazásáról a második világháborút követő időszakban, amely az európai közösséghez később csatlakozó volt szocialista országokban az 1990-es évek elejére tehető.

A kémiai kasztráció esetében egészségügyi problémák nem jelentkeznek?

Parti Katalin: De igen és éppen ez a másik aggály az intézkedéssel szemben. Bár a kémiai kasztráció a fizikai helyett megállapított olyan, látszólag humánus eljárás, amelynek nincs élethosszig tartó hatása. Ehelyett olyan hormoninjekciót adnak be a páciensnek, amely két-három hónap alatt fokozatosan kiürül a szervezetből, így azt állandóan meg kell újítani. Ezzel tehát az elkövető nem szenved maradandó testi károsodást, azonban olyan – egyénileg változatos – mellékhatásokkal kell számolnia, mint a testzsírszint-emelkedés, és ezzel párhuzamosan az izomcsökkenés, a szőrzetvesztés és mellnövekedés, hogy csak a legenyhébb, esztétikai hatásokat említsük.

A fizikai elváltozások mellett milyen pszichikai problémák jelentkezhetnek?

Parti Katalin: A fizikai elváltozások komoly pszichikai gondokat okozhatnak – gondoljunk csak az angol Alan Turing esetére. Turing számítástechnikai programozóként vált híressé Angliában. Az emberiség is sokat köszönhet neki, hiszen ő volt az, aki a második világháborúban megfejtette a német hadsereg titkos levelezéséhez tartozó kódnyelvet. A hírnév azonban ráirányította a figyelmet homoszexuális irányultságára, amelyet akkor a közvélemény még nem fogadott el. „Betegségét” szintén hormoninjekciókkal kezelték – hasonlóképpen a ma szexuális parafíliának tekintett pedofíliához –, amelynek hatására az elnőiesedés jelei mutatkoztak rajta. A kezelés pszichikai súlya alatt Turing az 1950-es években összeroppant és hamarosan öngyilkosságba menekült. Esete ráirányította a figyelmet a hormonkezelés súlyos mellékhatásaira, azonban 2009-ig kellett várni, amíg a brit miniszterelnök, Gordon Brown Turing esete kapcsán bocsánatot kért a homoszexuálisokkal szemben tanúsított évszázados intoleranciáért és a meggondolatlan „kezelési” módszerekért.

Emellett a fizikai elváltozások sorát olyan, a női menopauzát kísérő tünetek egészíthetik ki, mint a bőrelváltozások, a hőhullámok, a szélsőséges hangulatingadozások. Utóbbi semmiképpen nem kedvez a bűnmegelőzési célzatnak. És itt jelentkezik a következő aggály. Kutatók szerint ugyanis a hormoninjekciók mellett a páciens továbbra is képes a szexuális aktusra – hasonlóan az eunuchokhoz –, éppen csak intenzívebb stimulusra van szüksége ehhez.

Ez mit jelent?

Parti Katalin: Az „intenzívebb stimulus” éppen, hogy a gyermekeket megrontó pedofiloknál adott, hiszen állandó késztetésük olyan erős, hogy azt képtelenek kontrollálni. Ebből következik, hogy a lengyel törvény, azaz a kötelezően előírható hormonális kezelés nem járhat eredménnyel. A hormonális kezelést a terapeuták azoknak az elkövetőknek ajánlják, akik felismerték, mennyire veszélyes tettük, és akik meg akarnak szabadulni az állandó késztetéstől. A hormonális kezelés azonban csak a megfelelő kognitív terápia kiegészítőjeként ajánlott, miután az életszemlélet-, illetve életmód-változtatást célzó tudati terápia megkezdődött, hiszen anélkül csupán legfeljebb kellemetlenségeket okoz a páciensnek, de semmiképpen nem védi a további elkövetővé válástól, mint ahogy önállóan a bűnmegelőzés eszközeként sem alkalmazható.

Mindezek ismeretében az önállóan és kötelezően alkalmazott kémiai kasztráció nem más, mint a kollektív bosszú eszköze, amelynek ideje – a halálbüntetéshez hasonlóan – leáldozott.

Dr. Kiss Anna


Kapcsolódó cikkek

2023. január 27.

Egy asztalnál Bálint Andrással és Jordán Tamással

Mintha együtt ülnénk a Rózsavölgyi Szalon kávéházi asztalánál a két színészóriással, úgy telik el másfél óra, ahogy hallgatjuk őket a mindennapokról, a művészetről – az életről.

2023. január 25.

Mit tehetünk, ha kikerül rólunk egy nem kívánt kép a netre?

A gyakorlatban még mindig kevesen tudják, milyen következményekkel jár másokról fotót készíteni vagy megosztani azt az interneten. Általános vélemény, hogy a saját magunk által készített fotóval azt csinálunk, amit akarunk. Ez azonban nem is lehetne messzebb az igazságtól – mondja a szakértő, aki szerint a felnőtteket és a gyerekeket egyaránt edukálni szükséges a fényképekhez fűződő jogaikról és kötelességeikről.