Fiatal festők: útkereséstől a sikerig

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Továbbra is van kereslet a fiatal hazai festőművészek képei iránt, bár a gazdasági válság miatt az ő alkotásaikból is kevesebb talál gazdára – állítják a szakemberek. Ezúttal négy magyar művészt mutatunk be, valamint ellátogatunk az egyik legújabb, impozáns fővárosi Művészeti Szalonba, amely teret ad a fiatal művészeknek. Megismerkedünk a kortárs művészeket pártoló galéria tulajdonosával is, aki maga is festő.

Festőművészek között a negyven-, ötvenéves kor bizony még fiatalnak számíthat. Egy alkotó ekkorra érik be, alakítja ki egyéni technikáját, stílusát. Már túl lehet néhány alkotói korszakán is, melyek egyben útkeresésnek is tekinthetők. Egyetért ezzel Varga László, aki alkotóként és galériatulajdonosként is rálát a mai magyar művészeti életre. Műkereskedői szemmel is figyeli a festők helyzetét, ugyanakkor a művész érzékenységével is közelít alkotótársaihoz. Három évtizede fest, sok festőt ismer, így saját bőrén és mások fejlődését látva egyaránt tapasztalhatta, hogy egy alkotónak folyamatosan kell fejlődnie, megújulnia, s bizony olykor tíz-húsz évre is szükség van ahhoz, hogy valaki beérjen. „Egy festményt a látványra kell építeni, a látványt pedig technikával kell előteremteni. Az a jó festő, aki egyéni, felismerhető, hozzá köthető technikát, stílust tud kialakítani” – fogalmaz. A művészekkel napi kapcsolatot tart fenn, és rendszeresen keresik végzős diákok, akik tanácsot, tippet, útmutatást, esetleg képeik bírálatát kérik. Neve ismert és elismert a szakmában. Értékelik mind művészi, mind galériavezetési teljesítményét, a friss diplomások, pályakezdők bátrabban, és mást mernek kérdezni tőle, mint tanáraiktól. Hisz kereskedelmi és technikai, szakmai szempontból egyaránt tud javasolni, ajánlani, határozott véleményt alkotni.

Művészetek iránti szenvedélye immár harminc éve tart, párjával, Dobi Diával a Kortárs Galériát vezeti Pécsett, a Ferencesek utcája 5. szám alatt, valamint Budapesten a Párisi Galéria és Művészeti Szalont az Andrássy út 39-ben, a Párizsi Nagyáruház (volt Divatcsarnok) épületének második emeletén. Mindkét galériában kortárs és antik festmények, egyedi antik bútorok, valamint az 1870-es évektől napjainkig készült Zsolnay porcelánok láthatók. Ingyenes tárlatként tekinthetők meg a műtárgyak, melyek megvásárolhatók, de az érdeklődők gyűjtői ritkaságokat is találhatnak itt. A Párisi Galériában a csaknem háromszáz festmény között a fiatal magyar festőművészek közül Nimcsevity Anna, Walter Gábor, Kuti Botond, Herenyik Zsuzsa képei is láthatók, Harangozó Ilonának pedig áprilisban lesz önálló kiállítása az impozáns kiállítótérben.

A galériatulajdonos nem győzi hangsúlyozni: nem műkereskedést üzemeltet, hanem galériát, a kettő között pedig óriási a különbség. A műkereskedésben az eladó a pult mögött áll, leszámlázza a kiválasztott árucikket – mely adott esetben egy művészeti alkotás –, az üzlet megköttetett és a kereskedőnek ezzel be is fejeződött a munkája. A galériásnak azonban feladatai vannak! – emeli ki Varga László. Ezek közül fontos, hogy új, feltörekvő fiatalokat ismerjen meg, észrevegye a tehetségeket, teljes mellszélességgel kiálljon mellettük, támogassa, ösztönözze, képviselje, ajánlja, megismertesse, népszerűsítse őket.

Magyarországon ma több ezer festőművész van, s közöttük szép számmal található frissen végzett egyetemista, főiskolás, aki bontogatja szárnyait, más kérdés, ki marad meg a pályán, és ki retten meg az első kudarcoktól. „A fiatalok teljes joggal gondolják, hogy tanulmányaik befejezését követően megélnek festészetükből, de ez sajnos nem adatik meg mindenkinek – magyarázza a szakember. – Emiatt sokan kénytelenek elhagyni a pályát. Vannak közöttük nagy tehetségek, akiket megpróbálok visszaterelni, tanácsaimmal segíteni. Egyre nagyobb az érdeklődés a fiatal kortárs festők munkái iránt. A fiatal művészektől a vásárló más szemléletű, extrább anyaghasználatú ínyencségeket vár. A fiatal művészeket még nem név szerint keresi a nézelődő, de azonnal felfigyelnek egy újat, nem megszokottat alkotó művész munkájára. Az ismeretlen fiatalok esetében nincs még a gyűjtők által kialakított irány, vagy adott téma sem, egy fiatal festi, amit lát, gondol, akar, és a kész művére kell megkeresni a vevőt. Ennek megtalálásához szerencse is kell, de ezért dolgozunk. Minél realistább egy kép, annál könnyebb ma értékesíteni. Senkire nem akarok ráerőltetni semmit, de azok a festők, akik ebbe az irányba tudnak elmozdulni, miközben önmagukat, saját technikai tudásukat nem feladva festenek, szélesebb közönséget is elérhetnek.”

Ha a festő befejezi a festményét, az még csak egy kép. Amíg nem látja senki, az olyan, mint ha egy költő egy üres szobában saját versét szavalgatná. A kép a festő lelkivilágát tükrözi, s ha valaki azzal azonosulni tud, megvásárolja, majd felteszi a falára, nos, akkor fog beteljesülni, akkor lesz belőle műalkotás. A galériatulajdonos egyfajta katalizátorként dolgozik a fiatal művészek és a közönség között. Legfeljebb az bántja kissé, hogy saját művek készítésére már szinte alig marad ideje. Pedig még fiatal, kortárs és tehetséges alkotóként tekinthetne saját magára. Mivel azonban művészeket pártoló galériásból kevesebb van, így feladata számára egyértelmű.

Falus Tamás

---

 

Párisi Galéria az Andrássy úton

Budapest folyamatosan épülő-szépülő sugárútján, a felújított Párisi Nagyáruház, volt Divatcsarnok második emeletén 2011 októberében nyílt meg a Párisi Galéria és Művészeti Szalon. A földszinten az Alexandra Könyváruház várja az olvasóbarátokat, az első emeleten, a freskókkal díszített Lotz-teremben kávéház működik, míg a teljes második emeleten, hétszáz négyzetméternyi területen található a művészet e különleges fellegvára. A látogatók kétszáz-kétszáz négyzetméteren kortárs és antik festményekkel, szobrokkal, különleges bútorokkal találkozhatnak, háromszáz négyzetméteren pedig a Zsolnay Szalon kapott helyet, mely a pécsi Zsolnay Porcelángyár valamennyi termékét bemutatja: étkészletek, dísztárgyak, eozin különlegességek, kandallók, kályhák, szökőkutak csodálhatók meg.

---

 

Walter Gábor

1963-ban született Sopronban. Főiskolai tanulmányait Szegeden, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán folytatta földrajz-rajz szakon, Hézső Ferenc tanítványaként 1987-ben végzett. Festészetére hatással voltak a Zebegényben eltöltött nyarak, ahol Jets György szekciójához tartozott. Tájfestészetére hatott Bozsó János munkássága, valamint holland mesterek alkotásai. Posztimpresszionista stílusú figurális képeit a lendületes ecsetvonások, erőteljes színek jellemzik. Látványban gazdag témáit a mindennapokból meríti. Az elmúlt években a jazz világa ragadta meg, a muzsikusok kifejezőereje. Munkáiban a zene és az ember egymásra hatásának pillanatait igyekszik megragadni.

Első ihletésű tájképei, portréi 1990-től folyamatosan szerepelnek magyar és külföldi kiállításokon. Festményei megtalálhatók magán- és közgyűjteményekben Magyarországon, Kanadában, Svájcban, Ausztriában, Németországban, Svédországban. A Párisi Galériában számos jazz témájú képe függ a falakon, mellettük három női portréja is látható.

2000 óta tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének.

---

 

Nimcsevity Anna

1957-ben született a déli határnál fekvő községben, Dávodon. Iskolái elvégzése után Szlovéniában élt, ott tanult festészetet. Božidar Jakac hatására sajátította el a pasztelltechnikát. 1984-ben költözött vissza Magyarországra. Azt követően napjainkig szülőfaluja közelében, Baján élt és alkotott a bajai művésztelep oszlopos tagjaként. A pasztell mellett készít olaj-, akril- és kollázs képeket is. Festményein elsősorban női portrék, kávéházi jelenetek láthatók, képeiről a múlt század húszas éveinek párizsi hangulata árad. Toulouse-Lautrec, Rippl-Rónai, Vaszary János stílusa, hatása érződik alkotásain, ám mindez nem jelent másolást, csak hangulati hasonlóságot mutat. Meleg színek, elnagyolt részletek, hangulati ábrázolások jellemzik az alkotásokat.

Az érdeklődők a művész képeivel rendszeresen találkozhattak Pécsett, Nyíregyházán, Budapesten, és Lyonban is láthatták őket. Keresett, aktív alkotó. A Párisi Galériában jelenleg hét képe látható, de nyáron harmincöt festményéből nyílik itt kiállítása.

---

 

Kuti Botond

Marosvásárhelyen született 1984-ben, Kuti Dénes festőművész gyermekeként. Ez meg is határozta indíttatását, hiszen szinte édesapja műtermében nőtt fel, festményei nagy hatással voltak rá. Tizennégy évesen aztán eldöntötte: ő is festő lesz. Székelyudvarhelyen, a Palló Imre Művészeti Szakközépiskolában végzett 2003-ban, majd a Kolozsvári Képzőművészeti és Design Egyetemen szerzett diplomát, ahol hatással voltak rá olasz és francia csoporttársai is. Szürrealisztikus, posztimpresszionista stílusú művész. Képeit hatalmas lendülettel festi, többnyire nagy méretben. Legtöbb képe figurális, stílusát a gesztusfestészet jelzővel lehetne illetni. Műveinek egy része erotikus töltetű. Bevallása szerint szeret emberi testeket megörökíteni, számára a nő a „megfejthetetlen titok”.

Európa-szerte voltak kiállításai, a Párisi Galériában négy képe látható. Festményei külföldön is keresettek.

Ars poeticája: „A mulandóságot sugalló tematikák érdekelnek, az ember halandósága és környezetének lassú pusztulása, rothadása. Mindezek ellenére mégis az elmúlás tragédiájának szépsége az, ami folyton inspirál, újra és újra munkára késztet. Elhagyott iskolák, tönkrement színházak, félig összedőlt, patinás lakótömbi szobák és az emberi test, melynek szépsége véges. Ennek az átalakulásnak a pillanatait igyekszem megragadni egy-egy olajképen az emlékezés, a nosztalgia érzéseivel.”

---

 

Herenyik Zsuzsa

A 26 éves fiatal egri művész az Esterházy Károly Főiskola rajz-vizuális kommunikáció szakán végzett, az avantgárd festészet képviselője. Kisméretű akvarelljei, tusrajzai figuratív képek, melyek álomszerűek, és szürreális látásmódról tanúskodnak.

A LÉTra Csoport művészeti közösség tagja.

---

 

Linkek

www.galeriapecs.hu

parisigaleria.wordpress.com

festomuvesz.lap.hu

artportal.hu/lexikon/fiatalmuveszek

---