A kevesebb több

A valódi elegancia nem túlzó – a minőségi anyaghasználat, a rafinált, ám nem indokolatlanul burjánzó vonalak, a finom és tökéletesen megválogatott kiegészítők, „a” stílus hivalkodás nélkül is kiérdemli az értők elismerő biccentését.

Yacht Life magazin
Magyar kiadású, magyar és angol nyelven negyedévenként megjelenő luxus jacht- és életmódmagazin. Kapható a nagyobb újságárusoknál vagy előfizethető.

Naprakész műremek

Annak ellenére, hogy egy elitkikötőben nem tartozik a legnagyobb jachtok közé, a San Lorenzo SD92 mégis már az első pillanatban megragadja a tekintetet remek, emberléptékű arányaival, elegáns és mégis hihetetlenül friss bézs-fehér-barna színvilágával. Hiába, jachtban sem mindig a méret a lényeg. A San Lorenzo SD92 tervezője az ünnepelt itáliai jachtdesigner, Francesco Paszkowski. A jacht nem akar csillogni, visszafogott eleganciája azonban kendőzetlenül árulkodik grandiózusságáról, és nem leplezetten idézi meg a múlt század elejének világát. Ugyanakkor persze tökéletesen naprakész is egyben. Tervezésekor stílustisztasága mellett célul tűzték ki azt is, hogy a sportosság helyett a harmóniára, a rafinériára érzékeny, akár vitorláshajóból átülő vásárlók is kedvüket leljék benne – nem utolsósorban az egy tankolással megtehető 2000 tengeri mérföldes hatótávolságával, ami csekély tömegének, remek vízfekvésének és gazdaságos motorjának köszönhető. A nemrég felavatott új viareggioi gyárban készülő navetta folyamatos 18 csomós sebességével, statikai és dinamikai stabilitásával is egyedülálló osztályában.

Elegáns külső

Bátran kimondhatjuk: az SD92 megjelenése egyszerűen tökéletes.

A hajótest krémes bézs színe tökéletesen illeszkedik a fedélzeten alkalmazott mahagóni, valamint a járófelületek teak borításával, sőt, a felső szinten a flybridge-et védő vásznak harmonizáló színével is. Mintha közel egy évszázadot repülnénk vissza a múltba. Az időutazásból talán csak a felső szint modern elrendezése zökkent vissza – a pilótafülke feletti stabil, ugyanakkor a szellősséget biztosító, minden irányban nyitott fedél a hajó tatja felé nyújtott, elegáns horizonttal slankítja a jacht amúgy nem túlnyújtott, meglepően kompakt és kezelhető formáját.

Gombhoz a kabátot

Az SD92 enteriőrje – meglepetésszerűen, a jachtoknál beválttól eltérően – sokkal kevésbé „vizes”, inkább városiasan elegáns, otthonos világot teremt. A tervezők eredetileg az Észak-Amerika keleti partvidékére jellemző, New England világát idéző jachtklubok száz évvel ezelőtti klasszikus stílusát javasolták a megrendelőnek, aki azonban – számunkra különösen jól érthető európéer indíttatásáról téve tanúbizonyságot – inkább a múlt század első évtizedeinek sztárépítésze, a bécsi Josef Hoffmann stílusából merített inspirációt. A fedélzetre lépve a bécsi szecesszióból táplálkozó, szigorúan geometrikus, tiszta rendben a négyzetes formák, az erős kontúrok mellett a falak lakkozott fehér paneljei keltette átható fénnyel, a krémszínű, süppedős szőnyegek és ülőgarnitúrák kényeztetésével, a sötétbarna, enyhén antikizált, elmozdítható, viasszal kezelt és erezett felületű cseresznye- és rózsafa bútorokkal, a falakon a XX. század elejének finom kis rajzaival találkozik az ember – mintha egy eredeti Josef Hoffmann-enteriőrben járnánk. A szalon két eredeti (!) Hoffmann-karosszéke, a mester tervei alapján Ausztriában készült fekete bőrszófa, az eredeti rajzok és fotók alapján rekonstruált kiegészítők, a korhű antik székekkel körülvett, rózsafából és polírozott acélból készült étkezőasztal csak erősítik a hatást, ami a főfedélzeten lévő tulajdonosi hálóban töretlenül folytatódik. Az alsó szintre ívelt márványlépcső vezet, amelynek korlátja kézzel készült, teljes egészében rózsafából. Lent a tágas VIP-kabin mellett két dupla hálót találunk a vendégeknek. A hajó stílusához a szokásos szpotlámpák helyett szórt vagy visszatükrözött fényű megvilágítás dukált, amely a dominánsan fehér enteriőrrel kifejezetten világos belsőt teremt.

Fenn és lenn

A sötét cseresznye panelekkel borított és a legmodernebb műszerekkel megtöltött kapitányi fülke háromüléses szófája az utasoknak is optimális kilátást biztosít cirkálás közben. A mögötte elhelyezkedő flybridge pedig hatalmas, 50 négyzetméteres, teljes egészében mahagónival borított területről kínál utánozhatatlan kilátást. Luxuslakosztályhoz illő luxusterasz ez a javából: a kárpitok itt is a hajótesttel harmonizáló krémszínűek, a karbonszálas kemény tető pedig lehetővé teszi, hogy bármilyen időjárási körülmények mellett is élvezetes legyen az itt tartózkodás. A hajó farában tágas, 27 négyzetméteres garázs nyílik az elektromosan üzemeltetett kapu mögött, amelyben – akár boci helyett is – jet-ski vagy más sporteszköz vár a hullámokat közvetlenebbül is meglovagolni vágyókra. A hajó gyomrában találnak helyet a 3-4 főnyi legénység fürdőszobás hálókabinjai és étkezője, valamint a stabilizáló nehezékek és a két, egyenként 1100 lóerőre csökkentett teljesítményű (így gazdaságosabb és hosszabb életű) MAN-dízelmotor, amelynek segítségével – a 16 000 literes tank tartalmát felemésztve – 2000 tengeri mérföldet vagy 40 órát haladhatunk megszakítás nélkül.

Merre tovább?

A San Lorenzo üzemében már több új SD92-es készült, amelyekből volt, ami ehhez a modellhez hasonló, más pedig ettől eltérő stílusú berendezést kapott. A meleg fogadtatás nyomán pedig a megrendelők növekvő igényeinek megfelelő, logikus lépésként már be is mutatták az SD-sorozat továbbgondolásaként a nagyobb nővért, az SD122-es modellt – az SD92-esért elnyert World Yachts Trophy designdíj után természetesen szintén Francesco Paszkowski tervezésében. Ha meglátjuk Monacoban, Genovában vagy éppen Cannes-ban, biztosan felismerjük.

Körösvölgyi Zoltán

Josef Hoffmann (1870, Pirnitz – 1956, Bécs)

Építész, a bécsi szecesszió művészetének meghatározó alakja. Otto Wagner tanítványaként indult, saját építészirodáját 1898-ban indította be, mellette 1936-ig a bécsi Kunsgewerbeschule tanára volt. 1903-ban a Bécsi Műhely (Wiener Werkstätte) egyik alapítója. Munkái egyre geometrikusabb, szögletesebb, funkcionálisabb irányt vettek, így a modernizmus egyik legjelentősebb előfutárává vált. Jelentősebb épületei közül is kiemelkedik a Purkersdorfi Szanatórium és a brüsszeli Stoclet-palota, amelynek falait Gustav Klimttel készítette el.