A művészetben megengedhetetlen a középszerűség


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Mintegy három évtizedes ügyvédi pályát maga mögött hagyva lett az egyik legsikeresebb kortárs szobrászművész dr. Gerő Katalin. Az alábbi interjúban e különös pályaívről mesél.


Harmincnégy évet töltöttél az ügyvédi pályán. Most viszont szobrászként működsz. Erről a váltásról szeretnék beszélgetni.

1971-ben végeztem az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán, az ügyvédjelölti időszakot követően, 1974. január 1-jétől jegyeztek be a 30-as ­Ügyvédi Munkaközösségbe (a rendszerváltás után Ügyvédi Iroda), ahol gyakorlatilag nyug­díjba vonulásomig dolgoztam. A mai napig még itt tartanak nyilván ügyvédként, de már 6 éve ­szüneteltetem a tevékenységemet. A szakterületem a polgári jog, ezen belül a családjog volt. Még aktív ügyvédként kezdtem el dolgozni a Zeneakadémia Baráti Körének elnökségében, amely egy civil szervezet, és fő célja a Zeneakadémia tehetséges hallgatóinak támogatása. A zene mindig is nagyon közel állt hozzám, ezt a szüleimnek köszönhetem, hiszen édesapám muzsikusnak indult és igen muzikális édesanyám számára is alapvető volt a zene szeretete. Így tehát termé­szetes volt, hogy azon a területen próbálok hasznos és örömteli aktivitást keresni, amely a leg­közelebb áll hozzám. Ráadásul időközben kicsit beletanultam a koncertszervezésbe is, így kézenfekvő volt, hogy a Baráti Kör kis hangversenyeit én hozom tető alá. Ez valóban nagyon szép terület, hiszen módot ad arra, hogy a legkiválóbb ifjú muzsikusokat, a jövő nagyjait megismerhessem, hogy aztán pályájuk alakulását szemmel tarthassam.

Nem gondoltál arra, hogy művészi pályára menj magad is?

Komolyan ez nem merült fel, bár volt némi zenei tehetség is bennem, és valamivel jobban rajzoltam, mint az átlag. Édesapám nagyon komolyan óvott attól, hogy középszerű művészként éljem az életem. Tudta, hogy ezen a területen sokkal nagyobb a sérülés, a frusztráció lehetősége, ha valaki nem kiugró tehetség. Persze ezen kívül még számos dolog szükséges, hogy valaki sikeres is legyen, de az alapot a kiemelkedő veleszületett készség adja. Ha ez hiányzik, akkor bizonyosan boldogtalan lesz az, aki erre adja a fejét. Az embernek tudnia kell, fel kell mérnie, hogy mire képes és meg kell próbálni magát objektíven a helyére tenni. Természetesen nem árt, ha van önbizalma, és nem szabad hagyni, hogy a környezete túlságosan letörje, de az ellenkezőjével sajnos gyakrabban találkozom, amikor például a nagymamák-anyukák nyomják, erőltetik a gyereket a zenei pályára, holott talán elég lenne, ha egész életében zeneértő ember lenne, míg valamilyen egyéb pályán a boldogságát is megtalálná.

A felavatott Liszt Ferenc szobor a Łazienki Királyi Parkban

 

Légy szíves, mondd el, hogyan is kezdődött a te szobrász tevékenységed.

A kezdet egy tragikus eseményhez köthető. Strém Kálmán, kiváló zeneszociológus-hangverseny­szervező, 2005-ben váratlanul elhunyt. Vele kapcsolatban tudni kell, hogy ő a magyar zenei élet meghatározó személyisége, és ezen kívül a Zeneakadémia Baráti Körének kiemelkedő támogatója és tanácsadója is volt. Ezért döntött úgy az elnökség, hogy emléktáblát emel a Zeneakadémián a tiszteletére. A szervezéssel engem mint titkárt bíztak meg. Földes Imre tanár úr tanácsára vettem fel a kapcsolatot Krasznai János szobrászművésszel, aki említette, hogy plasztilinból fogja elkészíteni a portré tevét. Ez szöget ütött a fejemben, és másnap megvettem a szükséges anyagokat. Elkezdtem fényképek alapján megformázni a portrét, amelyet aztán pár hét után megmutattam neki. Határozottan biztatott és jó tanácsokkal látott el, amelyek közül a legfontosabb ez volt: Csinálja Katalin, rá fog jönni magától, hogyan kell! Sok mindenre valóban rájöttem, de persze azért kellett szakmai útmutatás, amelyet különböző iskolákban, művészeti táborokban, egyesületben kaptam meg komoly mesterektől. A napi sokszor 12–14 órai munka mellett kijártam egy öntödébe hónapokig, hogy megtanuljam a bronzöntés lépéseit, hogy lássam, hogyan változik az öntésmegmunkálás során az anyag. Néhány hónap alatt többet tanultam, mint más 3-4 év alatt. Végül, 2006 őszén, Krasznai János – látva a domborművem akkori állapotát – azt mondta, hogy ő már hozzá sem kezd, olyan jónak ítéli meg a munkámat. Nagyon hálás vagyok neki, és őszinteköszönettel tartozom a biztatásáért, a nagyvonalúságáért. A domborművet a Budapest Galériában kellett bírálatra bemutatni, amely nagy szakmai sikert hozott, a kiadott vélemény nagyon pozitív volt, a szobrot közterületi elhelyezésre méltónak ítélték. Ez teljesen más sikerélmény, mint amit az ­ügyvédi pályámon tapasztalhattam meg. Itt nem csak a konkrét eredmény volt a fontos, hanem az is, hogy amit létrehoztam, másoknak is tetszik. Ezt az emléktáblát 2006. december 6-án avattuk fel a Zeneakadémia művészfolyosóján. Az épület felújítása után új helyre kerül majd vissza.

A Strém Kálmán emlékének őrzésével kapcsolatos tevékenységbe egyébként is bekapcsolódtál.

Ő volt az alapítója többek között a Magyar Haydn Társaságnak is. Ez a szervezet, Malina János zenetudós elnökletével évek óta sokat tesz azért, hogy Strém Kálmán emléke ne merüljön feledésbe. Szülővárosában, Nagykanizsán egy zenei egyesülettel karöltve évenként tartottunk emlékhangversenyeket. 2009-ben, születésének 75. évfordulója tiszteletére ezt a megemlékezést egy kiemelkedő koncert keretében a Zeneakadémia nagytermében rendeztük. Itt mutattuk be azt a leletmentő könyvet is, amelyet erre az alkalomra a Gramofon Könyvek sorozatban sikerült tető alá hozni. Ebben közel 70, a zenei életben ténykedő előadóművész, hangversenyrendező, zenetudós mondja el emlékeit, értékelését róla. A könyv első része az életútját taglalja, amelyhez nagyon sok anyagot, korabeli sajtóközleményeket, hirdetéseket, cikkeket kellett felkutatni a családról, a városról. Ez a dokumentumgyűjtemény olyan érdekes adatokat hozott a felszínre a felmenőiről, amelyeket ő maga sem ismert. A munkának ezt a részét Kocsis Katalin, nagykanizsai könyvtáros végezte el, egyes részek megírása rám hárult, de társszerkesztőként is közreműködtem (Strém Kálmán – A hangversenyrendezés művésze, Klasszikus és Jazz kiadó, 2009).

A Magyar Nemzeti Galéria falán, az egykori trónterem oldalán emléktábla hirdeti, hogy 1800. március 8-án, 210 évvel ezelőtt itt hangzott fel Budán először Joseph Haydn: A teremtés című oratóriuma. Ezen a táblán látható dombormű a Te alkotásod.

Ez egy egészen különleges siker. Általában már az is, hogy az ember munkája köztérre kerülhet, de hogy éppen a Budai Királyi Palota homlokzatára, az igazán kivételes öröm! Magyarországon kb. 6000 regisztrált szobrász van, aki közül 4–5 mondhatja el magáról, hogy ebben a megtiszteltetésben és szerencsében lehet része.

Időközben elkészült egy plakett-sorozatod is.

A holokauszt áldozatául esett magyar muzsiku­sokról készítettem több portrét, amelyek 2010 óta a Holokauszt Emlékközpontban az állandó kiállítás részeként láthatók. Bársony Péter brácsaművész, aki ebből a témából írta nagydoktori téziseit, 150 nevet talált a zenei világban, de sajnos igen kevesükről maradt fenn fotó. Eddig mintegy 12 muzsikust tudtam megörökíteni. Ez a sorozat 2012 júniusában Ábrahámhegyen, a Bernáth Aurél Galériában rendezett kollektív tárlaton is szerepelt. Idén másodszor kaptam felkérést arra, hogy kiállítóként részt vegyek az évente megrendezett nyári tárlatukon, ahol neves szobrászok, festőművészek jelennek meg, így a részvétel lehetősége igen nagy megtiszteltetés volt számomra. Az idei kiállítást Kodály emlékének szentelték, a plakett-sorozatom teljesen beleillett a tematikába: valamennyi muzsikus tanítványa, vagy kollégája volt.

Az eddigi legnagyobb sikert számodra a 2011-es év hozta.

Valóban. Felkérést kaptam a Liszt bicentenáriumi év alkalmából egy mellszobor elkészítésére, amelyet a Budavári önkormányzat kívánt Varsó városának ajándékozni egy Chopin-szoborért cserébe. A mellszobrot a Łazienki Királyi Parkban látható híres Chopin emlékmű közelében állították fel. Avatására tavaly augusztus 12-én, a lengyelországi Liszt bicentenáriumi ünnepségsorozat legkiemelkedőbb eseményeként került sor. Nagyon nagy örömömre szolgált, hogy a portré általános tetszést aratott, olyannyira, hogy azt az interneten látva a belgrádi magyar nagykövetség kulturális attaséja megrendelt egy újabb öntvényt, és így egy második példányát a szerb főváros központjában lévő Park Manjež-ben, a Zeneakadémia előtt avattuk fel tavaly októberben. Az itthoni sajtóban megjelent számos méltató cikk felvetette, hogy miért csak külföldön áll ez a mellszobor. A Belvárosi Önkormányzat ezért egyhangú testületi határozattal fejezte ki azt a kívánságát, hogy az Budapest szívében is elhelyezést nyerjen. Felajánlották a Duna Palota sarkán lévő, üresen álló szoborfülkét erre a célra, az engedélyezési eljárás folyamatban van. Azért, hogy ne legyen túl rózsaszín a kép, el kell mondanom, hogy pénzt nem adnak hozzá, azt közadakozásból remélem összegyűjteni. Ehhez nagy köszönettel ­veszem kedves Kollégáim hozzájárulását is.*

 

Dr. Gerő Katalin
1947-ben született. 1971-ben a buda­pesti ELTE Állam- és Jogtudományi Karán diplomázott. 1974–2005 között a 30-as számú Ügyvédi ­Irodában működött nyugdíjba vonulásáig. 2006-ban kezdett szobrászattal foglal­kozni, amelynek eredményeként eddig hat ­alkotása került köztérre (Zeneaka­démia: em­léktábla, Nagykanizsa: emléktábla és mell­szobor, Magyar Nemzeti Galéria: emléktábla, Kaposvári Liszt ­Ferenc Zeneiskola: Liszt Ferenc kismé­retű mellszobra, Varsó és Belgrád: Liszt Ferenc mellszobra). Több kollektív tárlaton állított ki (Buda­fokon háromszor, Ábrahámhegyen két alka­lommal, a Páva utcai Holokauszt Emlék­központban az állandó kiállítás részeként). A Liszt Ferenc Zeneakadémia Baráti Körének vezetőségi, a Magyar Haydn Társaságnak el­nökségi tagja. A magyar zenei életben aktív szereplőként koncerteket szervez, zenei fesztiválok létrehozásában tanácsadóként tevé­kenykedik. Zenei irányú szakmai lapokban több alkalommal publikált.

* A szobor felállításának szervezője a Zeneszalon Alapítvány, amelynek ERSTE Banknál vezetett, 11600006-00000000-19034690 számú szám­lájára, „Liszt szobor” megjelöléssel lehet az ­adományt eljuttatni.


Kapcsolódó cikkek

2024. május 28.

Nem csak a húszéveseké az online világ

Növekvő ütemben terjed az internethasználat az idősebbek körében, bár a szépkorúak továbbra is lemaradásban vannak a fiatalabbakhoz képest. Egyebek közt ezt állapította meg a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) friss felmérése, amely az életkoron túl a nem, az iskolázottság, valamint a munkavégzési és a háztartásbeli körülmények internethasználatra gyakorolt hatását is vizsgálta.