A művészetek, a parkok és a labdaművészek fővárosa

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Velázquez és Picasso, Don Quijote és Cervantes, Királykert és Retiro Park, Santiago Bérnabeu és Vicente Calderón Stadion. Mind-mind a spanyol fővárost juttatja eszünkbe, és akkor még nem is említettük a híres spanyol sonkát vagy a szintén nemzeti eledelnek számító paellát. Madridot látni, érezni kell!

Renoir a Pradóban

E téli napokban a turisták és a spanyol művészetbarátok Pierre-August Renoir festményeiért állnak sorba a Prado északi szárnyánál, a Goya-kapu előtt. 2011. február 6-áig látható ugyanis a nagy francia impresszionista festő műveiből összeállított tárlat, amelyet egy amerikai műgyűjtő magángyűjteményéből kölcsönzött a világ egyik leghíresebb múzeuma. A Pasión por Renoir (Renoir iránti szenvedély) című kiállításon a művész harmincegy képe látható a legjobbnak tartott korszakából, a XIX. század utolsó negyedéből, közöttük két híres önarcképe. Érdekesség, hogy a mesterre nagy hatással voltak azok a flamand és spanyol festők, akiknek munkáit éppen a Pradóban volt lehetősége alaposan elemezni, amikor 1892-ben Madridban járt. Így Velázquez festményeit, akinek szinte a teljes életműve a múzeumban látható, vagy Goya remekeit, akinek több mint száz képe függ a múzeum falain. De El Greco, Ribera, Zurbarán, Murillo, Rembrandt, Rubens mesterművei is elénk tárulnak az állandó kiállítás termeiben. A németalföldi Peter Paul Rubens IV. Fülöp kedvenc festője volt, így nem véletlen, hogy a Prado rendelkezik a világon a legnagyobb Rubens-kollekcióval. A múzeum 2010 novemberében összegyűjtötte és kronológiai sorrendbe helyezte összes Rubens-festményét – mind a kilencvenet –, melyet most két nagy termében panorámaszerűen lehet végignézni (2011. január 23-áig). E két terem már a múzeum új, Jerónimos épületszárnyában található. Az 1819-ben átadott Prado épülete ugyanis a múlt század végére már kinőtte magát. A nagyszabású bővítési munkálatok 2002-től 2007-ig tartottak, Rafael Moneo tervei alapján. A több mint százötvenmillió eurót felemésztő átépítés során a múzeum kiállítási terét megduplázták(!), amely így 52 ezer négyzetméteres lett. A Prado a közeli San Jerónimo templom irányában kapott új épületrészt, mely szinte észrevétlenül simul bele a régi kétszintes, neoklasszicista stílusú Villanueva-épületbe (mely Juen de Villanueváról, az eredeti tervezőről kapta nevét). Új, föld alatti kiállítótermek, üvegtetővel borított csarnok, mozgólépcső várja a látogatókat. Aki régebben már járt a Pradóban, ma szinte rá sem ismer! A leglátványosabb új tér a központi, Velázquez-bejárat közelében lévő, pompei vörös színben pompázó, kör alakú múzsák terme, szoborkiállítással. Új, tágas előtér, étterem, kávézó is várja az évi csaknem hárommillió látogatót, akik a korábbinál tágasabb környezetben, kényelmesebben, jóval több, a raktárakból immáron előkerült alkotást tekinthetnek meg. Már, ha győzik. Mert a nyolcezernél is több festményt az állandó és ideiglenes kiállításokon egyetlen alkalommal bizony lehetetlen megnézni. Ha megtehetjük, a Pradóba érdemes többször is visszatérni, akár több utazás alkalmával.

Impresszionista kertek a Thyssen-Bornemiszában

Elhagyva a Pradót, a Prado sugárúton (Paseo del Prado) észak felé haladva, pár percnyi séta után jutunk el a híres Thyssen–Bornemisza gyűjteményt őrző épületegyütteshez. November közepétől február 16-áig látható a Jardines impresionistas (Impresszionista kertek) című ideiglenes tárlat, amely a XIX. század közepétől a XX. század első éveiig követi nyomon a népszerű irányzat festőinek munkáit, azon belül is a kertek ábrázolását. Manet, Morisot, Renoir, Pissarro, Cézanne, Gauguin művein keresztül láthatjuk a kertet, mint társadalmi összejövetelek helyszínét, szép virágok parkját, vagy mint művelésre szánt kis földet. Ha már kert: a múzeum kertjébe lépve, a bejárattal szemben, pálmafák árnyában áll Hans Heinrich Thyssen–Bornemisza báró mellszobra. Az ő apja, Heinrich volt a családban az első szenvedélyes műgyűjtő, aki 1947-ben bekövetkezett haláláig több mint ötszáz antik festményt halmozott fel. A báró halálakor a gyűjteményt rokonai örökölték, akik közül a legfiatalabb, de egyben a bárói cím örököse, Hans volt. Ő vásárolta vissza a képeket a családtagoktól, és egyesítette újra a kincseket, majd a gyűjteményt további vásárlásokkal gazdagította. A hatalmas gyűjtemény Svájcból, valamint az ideiglenes kiállítások helyszíneiről 1992-ben költözött Madridba, a Prado közelében álló, átalakított Villahermosa palotába. A szakemberek szerint a teljes gyűjtemény luxus módon egészíti ki a Prado műveit: Van Eyck, Dürer, Tiziano, Murillo, van Dyck, Rembrandt, Monet, Renoir, Degas, Van Gogh, Picasso képei láthatók az állandó kiállításon a kétemeletes régi és az új épület termeiben.

A Guernica a Reina Sofiában

A teknősökkel teli, fantasztikus dzsungelkertet rejtő, mindig forgalmas Atocha pályaudvarral és metróállomással szemben találjuk a Santa Isabella úton Madrid második leglátogatottabb múzeumát, a spanyol kortárs művészetet bemutató Reina Sofia Múzeumot. Több mint másfélmillió látogatót vonz évente e gyűjtemény, melyet itt is egy régi és egy új épületrész őriz. 2005 óta áll az alumíniumból és üvegfalakból álló új szárny egy több mint kétszáz éves egykori kórházépülethez kapcsolódva, amely 1992 óta tölt be múzeumi szerepet. Akkor hozták át ide Pablo Picasso Guernicáját a Pradóból, mely ma a múzeum ékessége. Az 1937-ben, vászonra festett monumentális, 349×776 centiméteres olajkép önálló termet kapott a második emeleten. Picasso művei mellett Salvador Dali, Joan Miró, José Gutiérrez Solana alkotásai között sétálhatunk. A negyedik emeleten a polgárháború utáni spanyol irányzatokat – absztrakt, popart, minimalizmus – tanulmányozhatja az, aki alaposabban akar megismerkedni az elmúlt évtizedek hispán remekeivel.

Festői királyi kertek

Egy-egy múzeumi látogatás után érdemes a szabadban is sétálnunk vagy megpihennünk egy padon. Ha az időjárás engedi – márpedig Madridban télen sem ritka a napsütés és a több mint tíz Celsius-fokos nappali hőmérséklet –, keressük fel a szépséges parkokat, a festői királyi kerteket. A Királyi Palota északi oldalán találjuk a Sabatini-kertet, két hektáron. Szökőkutak, szobrok, formára vágott óriásbokrok, tuják között bolyonghatunk, a hatalmas palota fehér mészkőfalainak szinte a tövében. A palota nyugati homlokzata alatt húsz hektáron terül el a Királykert, a Campo del Moro. A középkorban itt lovagi tornákat rendeztek, majd a XIX. század közepén egy tűzvészt követően telepítették újra a hatalmas kertet. A másfélszáz éves tölgy- és akácfák mellett libanoni cédrusok, indiai gesztenyék, kanadai fenyők magasodnak. A kerítéssel körbevett zárt királyi magánkertet János Károly király 1977-ben nyitotta meg a látogatók számára. A Sabatini-kerttől egy kis sétával jutunk el a dombtetőn álló Montana Parkba, ahonnan festői kilátás nyílik a Királyi Palotára és a mellette álló Almudenai székesegyház kupolájára, tornyaira. A park őrzi a Debod-templomot, az egykori ókori egyiptomi szentély épületsorát. Eredetileg Asszuán közelében állt, de az épülő gát miatt a hatvanas években lebontották, köveit pedig Spanyolországnak ajándékozta az akkori egyiptomi elnök, hálául a gátépítés során a műemlékvédelemben nyújtott spanyol segítségért. A restaurációt követően 1971 óta áll új helyén az ókori templom.

Madrid legnépszerűbb parkja a Prado közelében, a város szívében fekvő hatalmas, 127 hektáron elterülő Retiro, mely a középkorban még királyi palotának és a király vadászterületének adott helyet. A palota az idők során elpusztult, ma már csak a mai Hadtörténeti Múzeumnak helyet adó épülete idézi, de a park festői környezetével a madridiak kedvence. Emlékművek, szökőkutak, szobrok, kiállítási épületek, csillagvizsgáló, rózsakert, kristálypalota, kápolna, zenepavilon nyújtanak pihenést a látogatóknak. XII. Alfonz monumentális emlékműve előtt csónakázótó teszi még izgalmasabbá a kikapcsolódást.

Aki Madrid legnagyobb parkjára kíváncsi, az a Casa de Campót választhatja a város nyugati részén, ahol állatkert és vidámpark fogadja az erre járót, aki három szép tó körül is nagy sétákat tehet. E hatalmas, több mint ezerhétszáz hektáros park a középkortól a királyok erdeje és vadászterülete volt. A városlakókat számtalan sportpálya várja itt, és a terület nemzetközi vásároknak is otthont ad.

A Soltól a felhőkarcolóig

Akár egy hosszú hétvége is elég, hogy kellemes élményekkel legyünk gazdagabbak a mindig pezsgő ötmilliós világvárosban, igaz, a megannyi látnivalóhoz újabb látoga-tás(ok)ra is szükség van. Ha szorít az idő, szálljunk metróra! Tizenkét vonala behálózza a föld alatt a várost, szinte mindenhová eljuthatunk vele a repülőtértől az elővárosokig, a legfőbb nevezetességekhez. (Egy jegy 1 euróba kerül, a tízes gyűjtőjegy 9 euróba, és átszálláskor nem kell újabb jegyet érvényesítenünk.) Ha a sárga, kék vagy piros jelű vonal valamelyik szerelvényével utazunk, a Sol állomásnál szálljunk le, és máris Madrid kellős közepén találjuk magunkat. A Puerta del Sol, vagyis az elliptikus alakú Napkapu tér egyben Spanyolország képzeletbeli, és csaknem valóságos közepe, itt található a nulla „kilométerkő” is, a járdába vésett térkép formájában. A nagy jármű- és gyalogosforgalmú, klasszicista épületek övezte tér közepén magasodik III. Károly lovas szobra, a közelében egy szép szökőkúttal. A tér szélén áll a város címerállatának, a mackónak a szobra. Néhány percnyi sétát követően jutunk el a Plaza Mayorhoz, a város egykori piacteréhez. A 122×94 méteres, minden oldalról vörösesbarnára festett épületektől zárt, hangulatos terület, közepén III. Fülöp lovas szobrával. Újabb séta az Operaház épülete mellett és máris feltűnik IV. Fülöp király szobra, mögötte pedig az impozáns Királyi Palota. Bejáratánál mindig hosszú sorok kígyóznak: sokan szeretnék látni a rokokó stílusú, freskókkal díszített szalonokat, termeket: így a hatalmas díszebédlőt, a tróntermet vagy a porcelántermet. Ne hagyjuk ki az oldalsó épületszárnyban a középkori fegyvermúzeumot sem. Menjünk be a palota mellett álló Almudenai székesegyházba is. A katedrális alapkövét 1883-ban helyezték el, az épület azonban, viszontagságos körülmények között, csak száz évvel később készült el, melyet II. János Pál pápa szentelt fel, akinek szobra a bejáratnál áll. Csaknem hatezer négyzetméteren terül el az épület, a főhajó hossza 99 méter.

Ha a nyüzsgő Madridra vagyunk kíváncsiak, sétáljunk végig a Gran Víán, az üzletekkel, színházakkal, éttermekkel teli, éjjel-nappal forgalmas sugárúton, majd fotózzunk a Plaza Espana tér közelében álló Cervantes-emlékműnél. Don Quijotét, és hű szolgáját, Sancho Panzát ábrázolja a bronzból készült szoborkompozíció, amint megülik Rocinantét és a szamarat. A háttérben a híres író ülő szobra vigyáz hőseire, akiknek ma már nem a szélmalmokkal, hanem legfeljebb a szobor talapzatára felmászó turistákkal kell megküzdeniük. Az emlékművet fényképezve belekomponálhatjuk a háttérben meghúzódó Madrid tornyot, a főváros 1957-ben épült első, 142 méter magas felhőkarcolóját. Ha azonban Madrid új büszkeségeit, a Négy tornyot akarjuk szemügyre venni, metrózzunk el a lila vonalon északra, Begona állomásig, ahol a felszínre kiérve, a modern építészet csodái tárulnak elénk. 2007 és 2009 között az új üzleti negyedben szinte pillanatok alatt nőtt ki a földből az égig négy felhőkarcoló: a 224–251 méter magas tornyok 45–57 emeletesek és irodáknak, illetve ötcsillagos szállodának adnak helyet. Szintén érdekes épületegyüttes áll a közeli Plaza Castillán: Európa kapujának tornyai a neve a két, egymás felé 15 fokos szögben dőlő, 114 méter magas, 26–26 emeletes, fémből, gránitból, üvegből épült iker-felhőkarcolónak. Tetejükön helikopter-leszállópálya található.

A megannyi látnivalót követően nem árt megpihenni egy jó kis bárban, szendvicsfalatozóban vagy étteremben. Próbáljuk ki a paellát, a speciális serpenyőben készült és tálalt, rizzsel gazdagon körített ételt a tenger gyümölcseivel vagy csirkével, sertéssel. Rendeljünk tapast, vagyis kis tálban kínált apró, finom falatokat; számtalan étel közül választhatunk az olajos ráktól a polipon, kecskesajton át az articsókáig, a serranói sonkáig. Mindenképp kóstoljuk meg a híres sonkát, melyet nem füstöléssel, hanem sózással tartósítanak, szigorúan szabályozott érlelési és előállítási feltételek mellett. Étkezés után pedig már csak egy pohár vörösbor hiányzik a világhírű hispán borvidékek valamelyikéről.

 

Vidd haza kedvenc festményedet!

Mind a Prado, mind a Thyssen–Bornemisza új szolgáltatása a print on demand: vagyis a helyben lévő nyomtatógép kiváló minőségben kinyomtatja a látogató által kiválasztott festményt. Az érintőképernyős számítógépen könnyen lehet válogatni a múzeum alkotásai közül, és meg lehet rendelni a hazavinni kívánt festmény nyomatát, a legváltozatosabb méretekben. Lehet választani, hogy a képet 180 grammos matt papírra vagy 350 grammos vászonra kérjük. Az ásványi anyagokat tartalmazó legújabb festékpatronok és a hagyományos offset-eljárásnál fejlettebb nyomdatechnika garantálja, hogy a színek az évek múlásával sem kopnak el. Az azonnal megvárható és elvihető nyomat ára nagyságtól és papírtól függően 10 eurótól 125 euróig terjed.

 

A futball szentélyében

Évente sok száz magyar fociturista keresi fel Madridot, hogy egy mérkőzés erejéig ellátogasson a Santiago Bernabéu Stadionba, a Real Madrid fociszentélyébe. De népszerű a magyarok körében a város másik focistadionja, a Vicente Calderón is, amely a legutóbbi Európa Liga- és Szuperkupa-győztes Atletico Madridnak a pályája. Az L10-es kék metróvonalon a szerelvények egyenesen Santiago Bernabéu állomásra viszik a szurkolót, s az aluljáróból feljőve máris ott magasodik a stadion betonmonstruma. De aki nem mérkőzésre érkezett, az is vérbeli focikalandot élhet át, ha jegyet vált a Real Madrid múzeumába, mely egyben egy stadiontúra is. Túravezető nélkül, nyilak igazítják útba a futballbarátot: panorámalift visz fel a tribün tetejére, ahonnan remek a kilátás a pályára és a nézőtérre. A tribünök betonpillérei és lépcsői között óriástablókon elevenedik meg a klub története, a legendás „Pancho”, azaz Puskás Ferenc kiemelt helyet kap az emlékezésben. Ha szerencsénk van, akár a pályához és az öltözőkhöz is elsétálhatunk. A stadionban kapott helyet a múzeum, ahol megcsodálhatjuk a páratlan trófeagyűjteményt. Korábbi mezek, labdák, játékos relikviák a mai sztárok futballcipői is a vitrinekbe kerültek.

Fotó és szöveg: Falus Tamás

---