A szerencse fia: sikeres ügyvéd és NB1-es asztaliteniszező

Székesfehérváron, ahogyan az ország szinte összes nagyvárosában, telített az ügyvédi irodák piaca, számos egyéni és ügyvédi irodában dolgozó jogász tevékenykedik. Közülük dr. Volsik Tibor lehet az egyik legszerencsésebb: imádja a munkáját, boldog családi légkör veszi körül és ráadásul NB1-es asztaliteniszező is.

– A sport és a tanulás, később pedig a munka mindig egyszerre volt jelen az életemben, így hamar megtanultam összeegyeztetni a kettőt és időben is beosztani a teendőket. Nyolcéves korom óta asztaliteniszezem, 16 évesen pedig már NB1-es játékos voltam és azóta is ebben az osztályban játszom a székesfehérvári Honvéd Szondi színeiben. A ping-pongnak „köszönhetem” egy részről, hogy a Pécsi Tudományegyetemre jártam, ugyanis az egyetem választásánál számomra szempont volt, hogy legyen asztalitenisz szakosztálya. Volt és ráadásul a vezetők is szívesen vették, hogy csapatukban játszom. Tehát a pécsi egyetemen diplomáztam 1997-ben. Büszke vagyok arra, hogy az egyetemi csapatunk az utolsó ott töltött évemben bekerült az extra ligába, a legjobb tíz magyar csapat közé. Két évvel később szakvizsgáztam és alkalmazott ügyvédként helyezkedtem el. Majd 2000-ben társammal – dr. Juhász Balázzsal – önálló ügyvédi irodát nyitottunk és azóta is ügyvédjelöltekkel együtt dolgozunk. Érdekesség, hogy társam a zene és ezen belül a népzene területén ért el jelentős sikereket és munkája mellett jelenleg is hódol ezen „hobbijának”. 1988-ban a Los Andinos zenekar tagjaként „Ki mit tud” győztes volt, közönségdíjasként. Jelenleg pedig a több mint 30 éves népzenét játszó és a népzenei hagyományokat őrző Tilinkó zenekar nagybőgőse, valamint a székesfehérvári Alba Regia vegyeskar tagja és elnöke.

Dr. Volsik Tibor igen széles ismeretségi körre és számos barátra tett szert a sport által. Jó néhány ügyfelet is köszönhet a ping-pongnak. Innen származik például egykori csapattársával, dr. Turi Ákossal való barátsága is, aki ugyan már nem aktív sportoló, de Pécsen ügyvédi irodája van, így nem csak a sport, hanem a közös szakma is összeköti őket. – A diákévek alatt könnyű volt összeegyeztetni a versenysportot és a tanulást: délelőttönként az előadásokon ültem, tanultam, majd délutánonként edzésre jártam. A pécsi sporttársakkal és egyetemi haverokkal a mai napig tartom a kapcsolatot. Munkába álláskor nehezebb volt elkészíteni a szigorú időbeosztást, de megoldottam. Az egyetem után visszamentem szülővárosomba, Székesfehérvárra és az akkor éppen NB2-es csapathoz kerültem, de egy év után ismét felkerültünk az NB1-be és a mai napig ott játszunk. Hetente kétszer van edzésünk, hétvégeken pedig bajnoki mérkőzésekre járunk. Az ország szinte minden városában megfordultam a sportnak köszönhetően és szűkebb pátriámon kívül is sok embert ismerek. Van néhány NB1-es és alsóbb osztálybeli játékos is, akik „civilben” szintén ügyvédek. Legutóbb Tatabányán is találkoztam praktizáló ügyvéd kollégával. A sok utazás türelmet és megértést kíván persze a családtól is. Szerencsére a feleségem ebben is remek társ. Jelenleg a két ikergyermekünkkel van otthon, de tervezi, hogy újra munkába áll, ő is ügyvéd, a harmadik gyerekünk pedig 6 éves.

A 37 éves ügyvéd szerencsésnek tartja magát. Könnyen alakította ki klientúráját a ping-pongnak is köszönhető széles ismeretségi kör révén. Önálló irodájának első nagy megbízása is egy ilyen „sport kapcsolatból” jött létre. – Az első referencia roppant fontos. Kevés ügyvédi iroda foglalkozott munkajogi kérdésekkel Székesfehérváron. Ezt a piaci rést ismertük fel és mára már a megyén kívül is vannak ügyfeleink, multinacionális cégekkel tartós a munkakapcsolatunk. Ráadásul a 2000-es évek elején kevés ügyvéd tudott valamilyen idegen nyelven, én viszont viszonylag jól beszéltem angolul. Nem okozott problémát egy-egy managementtel angolul tárgyalni vagy szerződéseket angol nyelven elkészíteni. A multi cégek a nagy nemzetközi ügyvédi irodák budapesti partnerirodáit részesítették előnyben, ha jogi ügyeik és kérdéseik adódtak. Ám mi helyben voltunk, beszéltünk angolul, fiatalok, rugalmasak voltunk, ezért több cég is irodánkat választotta partneréül, így megteremtettük a referenciáinkat. Irodánk profilja nagyobb és kisebb cégek képviselete, elsősorban munkaügyi problémákban. Személyzeti politikában, szerződéses kapcsolatokban segítjük őket. Természetesen a klasszikus ügyekben – bontóper, kötelmi perek – is lát el az iroda jogi képviseletet és sokan keresnek meg különböző tanácsokért, általában ezeket is elvállaljuk, de fő profilunk a munkajog. Szakszervezetekkel, üzemi tanácsokkal naponta kommunikálunk, és jó a kapcsoltunk az MSZOSZ-szal is. Érintőlegesen az Európai Unió által támogatott „Jog pontok” munkájában is részt veszünk, amely hálózat keretében elsősorban munkajogi, cégjogi ügyekben kaphatnak tanácsot azok, akik ezen helyeket felkeresik. Sokan szoktak élni ezzel az ingyenes lehetőséggel.

Dr. Volsik Tibor nem az utcára kitett harsány, feltűnő cégtáblák ügyfélvonzó vonzerejében bízik, inkább a „szóbeszéd” jótékony hatásában és az ismerősök ajánlásában. – Nem azért fog bemenni egy irodába az ember, mert óriási betűkkel kint van az utcán, hogy ügyvédi iroda. Sokkal inkább az ismerősök, rokonok és ügyfelek megelégedéséből adódó továbbajánlások miatt.

Peres ügyekben is lát el az iroda képviseletet, de igyekeznek nem bíróságra vinni a felmerült problémákat. – A legtöbb ügyünk nem a bíróságon zajlik. A nagy cégek nem szeretik a pereskedést, ha lehet, elkerüljük, a jogviták többségét peren kívül tárgyalásos úton rendezzük. Egy-egy céges megbízó érdekében évente csupán kétszer-háromszor vagyunk kénytelenek bíróságra menni. Irodánk folyamatosan fejlődik, a válság sem rendítette meg, sőt tavaly még bővült is az ügyfélkörünk.

A sztrájkügyekkel kapcsolatban a munkajoggal foglalkozó ügyvéd szerint: sztrájkolni ott érdemes, ahol a sztrájk hatása sok embert érint és ezáltal a figyelem középpontjába lehet kerülni, így egyúttal az érdekérvényesítési lehetőség is nagyobb. – Például, ha egy termelőüzemben sztrájkolnak, az nem annyira feltűnő, mintha egy közszolgáltatást végző cégnél teszik ezt. Általában nagyobb létszámleépítés esetén, vagy az éves bértárgyalások alkalmával merül fel a sztrájk lehetősége.

Dr. Volsik Tibor úgy véli, jobb kondiban van, mint átlag kortársai. – Bár a térdemet és a derekamat már érzem, a versenysportolásban még nem korlátoz. Amíg bírom, és nem megy az egészségem rovására, biztosan asztaliteniszem tovább. Végül is minden labdajátékot szeretek, leginkább a focit. Az egész életemet aktívan végig kísérő sportolás fegyelemre és kitartásra is nevelt. Jobb a munka- és teherbírásom, a végsőkig tudok küzdeni, nem adok fel még egy vesztes helyzetben lévő meccset sem és a hivatásom során is ez az elv vezérel. Az asztalitenisz meccsek során kialakult már néhány babonám. Szertartásos a bemelegítésem, konkrét gyakorlataim vannak, amik ha netán nem úgy zajlanak, ahogy megszoktam, bizonytalanná tesznek. Egy bajnoki meccsen például húsz perces a bemelegítésem, mindig ugyanazokat a gyakorlatokat végzem és ugyanúgy. Ha valami kimaradna, félve állnék az asztalhoz. Szerencsére ez nem sokszor fordult elő. Fonák oldalról kezdem a bemelegítést, ami nem igazán gyakori és az asztalt is mindig ugyanarról az oldalról közelítem meg. Fekete-piros softokkal játszom, bár a színekkel kapcsolatban nincsenek babonáim.

Sok szabály változott az elmúlt években. Először a huszonegyes szetteket váltotta a tizenegy nyert poénig tartó szett és az adogatás váltására is kettő szervaként kerül sor, míg régebben ez a szám öt volt. Talán kevesen tudják, de az asztaliteniszezők ütőjüket ragasztják minden alkalommal, mert ily módon kedvezően változik a borítás tulajdonsága. Egészségvédelmi és talán piaci okokból is az oldószeres és az általam is megszokott ragasztást betiltották és teljesen más minőségű, úgynevezett vízbázisú ragasztókkal kell ma már játszani. Így viszont szinte újra kellett tanulni a játékot. Ebben is van hasonlóság a munkám és a sport között, hiszen mindkét területen folyamatos a változás és csak az érhet el eredményeket, aki képes ezen változásokhoz gyorsan alkalmazkodni és mindig újat tanulni.

Krausz Viktória