A tudás hatalma


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Ki húzzon hasznot a sokszor közpénzekből támogatott kutatások közzétételéből? Az írásokat közlő, csillagászati bevételeket termelő folyóiratok, avagy az egész tudományos világ? Ez a tétje annak a bojkottnak, amelyet nemrég hirdettek az egyik legnagyobb szakkiadó, a holland Elsevier ellen.

Ha az angol nyelvű Wikipédián rákeresünk a Hungary szóra, akkor azt látjuk, hogy – legalábbis közéleti értelemben – Magyarországon 2004-ben mintha megállt volna az idő. A hazánkról szóló szócikkben ugyanis az ország európai uniós csatlakozása utáni politikai történésekről nemigen esik szó. Arról még tudósít a népszerű internetes lexikon, hogy 1994-ben a Magyar Szocialista Párt nyerte meg a választást, de arról nem, hogy végül a Szabad Demokraták Szövetségével alakítottak kormányt, az azt követő hazai voksolásokról pedig egyetlen szót sem lehet olvasni.

A 2006 őszi, rendőrségi brutalitást kiváltó zavargásokra viszont mutat egy link. Így akit részletesen érdekelnek a hazánkban négy éve történtek, meglehetős részletességgel tájékozódhat róluk. Ha pedig a Magyarországról szóló bejegyzésen ugyancsak megtalálható Fidesz, illetve Orbán Viktor szócikkekre rákattint, akkor a jelzett oldalakra navigálva azért nagyjából teljes képet alakíthat ki magának a közelmúlt és a jelen politikai történéseiről. Amennyiben viszont a Wikipédia keresőjébe az Ügyvédvilág vagy a Magyar Ügyvédi Kamara kifejezéseket írjuk, akkor azt a választ kapjuk: ilyen címszó nem létezik, de ha akarod, hozd létre!

Nagyfokú esetlegesség

Ezekkel a példákkal hozzávetőlegesen le is írtuk, hogy mitől is olyan nagyszerű, és mitől áll messze a tökéletességtől az idén tízéves Wikipédia. Olyan internetes tudáshalmaz rendszerezett tálalásáról van ugyanis szó, mely a korábbi, papíralapú enciklopédiákhoz képest rendelkezik egy hatalmas, behozhatatlan előnnyel: nevezetesen azzal, hogy folyamatosan és szabadon szerkeszthető, tulajdonképpen bármely internethasználó által. Ez viszont, figyelmeztetnek a bírálók, egyúttal nagyfokú esetlegességet is jelent. Bár ma már világszerte több mint nyolcvanezer, idehaza pedig hatszáz szerkesztő frissítgeti és javítgatja a szócikkeket, a bejegyzések elhelyezői mellett kizárólag az ő elkötelezettségükön és naprakészségükön múlik, hogy a havonta több mint 400 millió egyedi látogatót fogadó lexikon mennyire pontos, hiteles, és mennyiben szolgálja ki létének egyik legfontosabb indokát, az egyidejűséget.

Persze az amerikai Jimmy Wales és Larry Sanger által elindított, s napjainkban egy floridai nonprofit alapítvány által működtetett enciklopédia eddigi eredményei így is lenyűgözőek. Különösen, hogy a hawaii eredetű „wiki”, azaz „gyors” jelentésű szóból képzett internetes tudástár a 2000-es alapításakor még csak néhány témakörben adott eligazítást olvasóinak. Amint a tizedik születésnap alkalmából januárban Budapesten megrendezett konferencián az egyik alapító példaként elmondta, a hőskorban a lexikon „fizika” szócikke mindössze annyit tudott közölni, hogy az bizony meglehetősen tág témakör, Svédországról meg csupán azt, hogy ez az az ország, ahol a svéd emberek laknak, fővárosa pedig Stockholm. Ehhez képest a honlap 2007-ben elérte az 1,5 millió bejegyzést, s mára a maga több mint 3,5 millió szócikkével, 7,5 millió kép- és médiafájljával, 262 nyelven megjelenő változataival a világ ötödik legnézettebb weboldalává nőtte ki magát. A Wikipédián havonta 13,7 milliárd laplekérést regisztrálnak, s mérete a szócikkek számát tekintve legalább ötvenszer akkora, mint a maga nyomtatott műfajában utolérhetetlennek tekintett Encyclopaedia Britannica.

Az idén nyolcéves magyar változatnak sem kell szégyenkeznie: 180 ezer szócikkével a tizenhetedik legterjedelmesebb a különböző nyelvű változatok között. Ez az adat ugyanakkor némileg megtévesztő, mert az egyes verziókban olyan bejegyzést (így például automatikusan létrehozott településsablonokat) is elfogadnak szócikknek, amelyet másutt csonknak, sőt szubcsonknak minősítenének. Ezért vezették be nemrég az úgynevezett mélység fogalmát, mely a szócikkek száma mellett az egyes Wikipédiák jelentőségéről is eligazítást nyújt. Ezen arány tekintetében a magyar változat a szintén előkelőnek számító tizennegyedik helyen áll a világon.

Lebukott szerkesztő

A lexikon jelenléte mára annyira megkerülhetetlenné vált, hogy nehéz olyan nevet, tényt, adatot beírni bármelyik internetes keresőprogramba, hogy az első találatok egyikeként ne a Wikipédia ugorna elő. Ez persze nagyfokú felelősséget is von maga után, hiszen a világon tízmilliók szinte kizárólag innen szerzik be alapvető ismereteiket – legyen szó másnapi dolgozatra készülő általános iskolásról vagy éppen a szakdolgozatához anyagot kereső egyetemistáról, hogy másokról, például cikkükhöz információt gyűjtő újságírókról ne is beszéljünk. Ezért vannak is olyan felsőoktatási intézmények, ahol ma már főbenjáró vétségnek számít Wikipédia-szócikkeket forrásként felhasználni.

Nem mintha ne lehetne szinte bármilyen témakörben alapvető tudnivalókat elérni ezzel a néhány kattintással – csak éppen az így megszerzett tények, adatok sok esetben rendkívül felszínesek, illetve hitelességükért nem mindig lehet jótállni. Jóllehet a rangos Nature folyóirat egyik 2005-ös cikke szerint a Wikipédia pontossága (legalábbis a tudományos szócikkeinél) mára elérte az Encyclopaedia Britannicáét, sokan, elsősorban frissesség és teljesség tekintetében még mindig fenntartásaikat hangoztatják az internetes lexikonnal kapcsolatban.

Máskor viszont az a gond merül fel, hogy a virtuális tudástár túlságosan sokat merít elődeiből, a papíralapú lexikonokból. Erre volt példa az a tavaly decemberi eset, amikor több mint ötezer szócikket kellett törölni a magyar változatból, mert utóbb kiderült: az egyik legtevékenyebb szerkesztő szerzői jogvédelem alatt álló tartalmakat töltött fel az online enciklopédiába. A Data Destroyer nevű önkéntes 2010 szeptemberéig több mint 11 ezer szócikket helyezett el az oldalon – volt, hogy egyetlen nap leforgása alatt hetvenet –, és ez a hihetetlen termékenység szöget ütött a többi adminisztrátor fejébe. A vizsgálat aztán rövid úton kiderítette, hogy a lebukott kolléga az általa készített anyagok több mint felét, vagy hatezer lapot más lexikonokból másolt át, mindenféle változtatás vagy kiegészítés nélkül.

Kinyomtatni a Wikipédiát?

Hogy a hasonló eseteket elkerüljék, az illető adminisztrátori jogát megvonták, és az ügyről tájékoztatták a törölt szócikkek szövegének jogtulajdonosait is. A nyomtatott és internetes enciklopédiák közti együttműködés ezzel együtt elkerülhetetlen, hiszen mindegyik változat ugyanarra a tudásra alapoz. Ennek jegyében kötött szerződést például tavaly októberben a Wikipédia a Romániai Magyar Irodalmi Lexikon kiadójával, mely együttműködés jegyében a határon túli cég kiadványának első négy kötete – nagyjából háromezer erdélyi magyar kulturális témájú szócikk – egy az egyben bekerül az online enciklopédiába. Az internetes vállalkozás magyarországi leágazása, a Wikimédia Egyesület reméli, hogy e megállapodáshoz további lexikonok és enciklopédiák is csatlakoznak majd, hiszen számos terület egyelőre fehér foltnak számít a Wikipédiában.

A lexikonszerzők egyébként már régebben felfigyeltek a plagizálás jelenségére. Ezért afféle másolásvédelmi hagyománynak számít náluk, hogy olykor egy-egy kitalált szócikk formájában sajátos megkülönböztető jegyet helyeznek el kiadványukban. Így ha valaki arra vetemedne, hogy a lexikon tartalmát egy az egyben átemelje, esetleg kalózkiadást jelentessen meg, azonnal lebukik. Amint ugyanis a HVG nemrégi cikke felhívja a figyelmet, azt nem lehet kimagyarázni, ha egy, állítólag önálló munkával készült könyvben ugyanaz a hamisság van elrejtve. Ilyenformán például – írja a lap – a Néprajzi Lexikon 1982-es utolsó kötetében a „vad barát” címszó jórészt a fantázia műve, egy bizonyos – sosem létező – Lillian Virginia Mountweazel pedig a Columbia Encyclopedia hasábjain kelt életre mint szökőkúttervezőből lett fotográfus, aki vidéki amerikai postaládák fényképsorozatával szerzett hírnevet.

A Wikipédia tízéves tevékenysége akkora sikert hozott, hogy ma már nemcsak nyomtatott lexikonok tartalmának online hasznosításáról beszélünk, de napjainkban már ellenkező tendencia is tetten érhető. Az még csak tréfa volt, amikor egy angol diák egy több mint egy méter gerincvastagságú könyvbe kötötte az internetes lexikon kinyomtatott szócikkeit. Az viszont nagyon is a XXI. századi valóság, hogy a Wikipédia egyes, bizonyos szempontok – tudományágak, illetve témakörök – szerint csoportosított tartalmait papíralapú kötetbe rendezik. Merthogy a régi bölcsesség szerint a szó elszáll – az internet meg minduntalan változik, sőt nem is mindig és mindenhol elérhető –, az írás viszont megmarad.

Szőnyi Szilárd

 

Mobiljaink lesznek idén a hackerek elsődleges célpontjai

Az online bűnözők számára már nem a Windows operációs rendszert futtató számítógépek jelentik az elsődleges célpontot, hanem az okostelefonok és a táblagépek – derül ki a Cisco biztonsági felmérésének eredményeiből. A csalók számára azért nem vonzó célpont már a személyi számítógép, mert az évek során fejlett védelmi szoftvereket fejlesztettek ki erre a platformra. Az idei év trendje az IT-biztonsági szakemberek szerint az illegális forrásból származó pénzek online tisztára mosása lesz: a bűnözők hétköznapi emberek adataival visszaélve bankszámlákat nyitnak majd az internetes csalásokból származó bevételeik tisztára mosására. A gyanútlan internetezőket jól fizető, otthonról végezhető munkákkal próbálják behálózni. A jelentés arra is figyelmeztet, hogy elszaporodhatnak az efféle, személyes adatainkra vadászó programok. A szakértők arra is figyelmeztetnek, hogy a Zeusnak már készül a mobilkészülékeket támadó verziója is.

www.hvg.hu

Műtéttel a depresszió ellen

Az idegsebészet új formájával próbálja a depressziót gyógyítani a bristoli Frenchay Hospital orvoscsoportja. A mély agyi stimulációnak nevezett eljárás során elektródákat telepítenek az agyba a koponyán fúrt lyukakon keresztül. Az elektródák egy kicsiny akkumulátorhoz csatlakoznak, amely elektromosságot juttat az agyba, hogy stimulálja vagy gátolja az agy azon részeit, amelyek az érzelem szabályozásában vesznek részt, és depresszió fellépésekor rosszul működnek. Ezek az impulzusok megváltoztatják az agy tevékenységét, és a múltban már használták a Parkinson-kór vagy a disztónia nevű neurológiai mozgási rendellenesség kezelésére.

MTI

Megfulladt a legtöbb élőlény 250 millió éve

A perm és a triász időszak határán, 250 millió éve a tengeri élővilág 95 százaléka, a szárazföldi fajok 70 százaléka tűnt el rövid idő alatt a földtörténet színpadáról. A kanadai Calgary Egyetem kutatói szerint az ekkor zajló heves vulkáni kitörések nagy mennyiségű kőszén meggyulladásához és elégéséhez vezettek. Az emiatt kialakuló hamufelhők súlyos hatással voltak az élővilágra. A dinoszauruszok 65 millió évvel ezelőtti eltűnésével szemben – ahol széles körben elfogadják azt az elméletet, hogy a kihalást részben egy becsapódó meteorit idézte elő – a perm végi kihalásnak nincs ilyen egyértelmű előidézője. Korábban a kutatók már felvetették, hogy intenzív vulkáni tevékenység folyhatott Szibéria széntartalmú rétegein keresztül, ami jelentős mennyiségű üvegházhatású gázt juttatott a légtérbe, emiatt pedig jelentős globális felmelegedés következhetett be.

www.origo.hu

Mi a közös az Amerikai Kardiológiai Szemle, az Állati Viselkedés, a Számítástechnika a Biológiában és Gyógyszerészetben, a Diszkrét Matematika, a Gasztroenterológia, a Nemzetközi Sejt- és Molekuláris Biológiai Közlöny, az Algebra Közlöny és az Urológiai Lapok című orgánumban? Az, hogy – sok ezer más folyóirattal és publikációval egyetemben – mindannyian a holland Elsevier tudományos kiadó szakfolyóiratai. Annak a gigavállalkozásnak, melynek vitatott üzleti és közléspolitikája ellen tudósok idén e területen különleges eszközt vetettek be: bojkottot hirdettek.

Csillagászati haszon

Kezdődött azzal, hogy januárban a cambridge-i egyetem matematikusa, Timothy Gowers az internetes blogján bejelentette: megszakít minden kapcsolatot az Elsevierrel. Ezzel a bejegyzéssel kezdetét vette a Tudás Ára nevű kampány, melyhez világszerte több mint 12 ezer tudós csatlakozott. A listára ötvenen Magyarországról iratkoztak fel – közülük a legismertebb név Lovász László Wolf-, Kiotó és Bolyai-díjas matematikusé. A kifogások három pillérre támaszkodnak: az egekbe szökött a folyóiratok ára, a kiadó olyan csomagokban árulja termékeit, melyekben a megrendelő számára szükségtelen lapokat is meg kell vásárolni, és az Elsevier támogatta a tudományos publikálás szabadságát korlátozó amerikai törvénytervezeteket.

A bojkottálók azt is sérelmezik, hogy a kiadó sok esetben közpénzekből támogatott kutatási eredményeket jelentet meg, melyek elolvasásának árát előfizetőivel fizetteti ki, így állami pénzekből tesz szert magánhaszonra. A tudósok általában a lektorálást is ingyen végzik, így munkájuk számukra legfeljebb erkölcsi elismerést hoz. A matematikusok a kampányhoz fűzött kiáltványukban azt is kiemelik, hogy a kiadó egyes lapjaiban több évig gyógyszergyárak által szponzorált tanulmányokat közölt, ráadásul a finanszírozás tényét nem tüntette fel. A bojkotthoz csatlakozó tudósok ezért vállalják, hogy nem küldenek kéziratot a cég kiadványaiba, illetve nem vállalnak szerkesztői, szakértői tevékenységet.

Amikor az ember végigböngészi az internetes listát, olyan intézmények munkatársaira is rábukkan, melyeket vagy nem jegyeznek magasan a tudományos világban, vagy pedig képviselőjük bevallottan sosem publikált az Elseviernél. Ez a kiadó nézőpontjából nyilván kisebbíti a lista hosszának jelentőségét; az aláíróknak ugyanakkor erre is van válaszuk. „Mivel ez a bojkott nem arról szól, hogy itt akkor most ki-ki bosszút állhat az Elsevier részéről rajta esett méltánytalanságért, hanem egy hovatovább tűrhetetlenné váló jelenséggel szembeni tiltakozásról, ezt minden kutató aláírhatja, attól függetlenül, hogy publikált-e valamit az Elseviernél vagy nem. Én sem publikáltam ott semmit” – írja internetes hozzászólásában a bojkotthoz csatlakozó Szilágyi N. Sándor, a Babeº-Bolyai Tudományegyetem más kiadónál tevékenykedő nyelvésze.

Az internet előtti korszakban a tudományos folyóiratok megkerülhetetlen jelentőségűek voltak, hiszen az egyetlen lehetőséget nyújtották arra, hogy a kutatók eljuttassák eredményeiket a szélesebb szakmai vagy akár laikus közvéleményhez. A világháló, illetve a digitalizálás korszakában azonban szélesebbre nyíltak a csatornák, mely lehetőséggel a négy nagy szakkiadó – az Elsevier mellett a Springer, a Wiley és az Informa – is él. Ezzel pedig sok esetben megtakarítják a digitalizálás, szöveggondozás, nyomtatás és terjesztés költségének jelentős részét. Ennek megfelelően kiadásaikat olyan szintre szorították le, hogy ma már 30 százalék körüli, sőt akár 40 százalék feletti haszonkulccsal tudnak dolgozni. Ez egy olyan hatalmas cég, mint az 1880-ban alapított, hétezer szerkesztővel, hetvenezer szerkesztőbizottsági taggal, 300 ezer szemleíróval és 600 ezer szerzővel dolgozó, s kiadványai és értékes adatbázisai révén évi több mint hárommilliárd dollár bevételt termelő Elsevier esetében csillagászati összegeket hoz a konyhára.

Akadémiai Tavasz

„Amikor a szerzői jog fogalmát kitalálták, az éppen azt jelentette, amit a neve sugall: a szerzőnek (és csakis neki!) joga van ahhoz, hogy a saját szellemi tulajdonával azt csináljon, amit akar. A munkáját persze ki akarta adatni, tehát eladta a forgalmazás jogát a kiadónak, aki ezt rendes honoráriummal meg is fizette. Ez így teljesen korrekt is volt. De aztán kialakult az, hogy a tudományos pályát a piaci verseny logikája szerint átalakították amolyan lóversenypályává, ahol versenyezni kell, publikálni kell, és nem mindegy, hogy az a könyv vagy tanulmány melyik kiadónál jelenik meg. Amelyik kiadónak sikerült felkerülni a nagyon számítók közé, rögtön látta, hogy a szerzőnek már nem muszáj ki is fizetni a tőle megszerzett forgalmazási jogot, hiszen azzal is bőven meg lehet elégedve, ha kiadják a munkáját. Aztán ez azzal folytatódott, hogy ahelyett, hogy honoráriumot kapna, ma már sok helyen a szerző fizet azért nagy pénzeket a kiadónak, hogy a munkáját kiadják” – érzékeltette a problémákat Szilágyi N. Sándor.

Az észak-afrikai országokat megrázó Arab Tavasz mintájára Akadémiai Tavasznak nevezett mozgalom fellépésének első következményeként februárban az Elsevier tőzsdei részvényei csökkenésbe kezdtek. A bírálatokra a cég először közleményben, majd konkrét lépésekkel válaszolt. Nyílt levelében azt állította, hogy a folyóiratokat nem csak csomagban lehet megrendelni, ám a könyvtárak szerinte gyakran maguk vállalják ezt a lehetőséget, mert így olcsóbb. Ami pedig az előfizetési díjakat illeti: közleményük szerint egy-egy cikk letöltése ötöde a tíz évvel korábbi árnak.

Az viszont, hogy a bojkottot hirdetők valós problémára mutatnak rá, kiderül a tényből, hogy az Elsevier bejelentette: arra törekszik, hogy főbb matematikai folyóirataiban egy cikk 2013-tól 11 vagy annál kevesebb dollárba kerüljön. Emellett kilátásba helyezte, hogy ingyenessé teszi a hozzáférést a 14 legfontosabb matematikai lap olyan archív tanulmányaihoz, melyek négy évnél régebben jelentek meg. Még ennél is egyértelműbb visszakozásként a kiadó kinyilvánította, hogy nem támogatja tovább az amerikai Research Works Actet. A végül hamvába holt törvénytervezet a tudósok értelmezése szerint megakadályozta volna a szerzőket, hogy írásaikat szabad hozzáférésű helyen publikálják, vagyis jogszabállyal bástyázta volna körül a nagy kiadók monopóliumhelyzetét.

Szabad hozzáférést!

Ebből is kitetszik, hogy talán nem volt szerencsés a mozgalmat kizárólag az Elsevier ellen indítani. „Egy nem tetszett ebben a bojkottban: hogy egyetlen kiadó ellen irányul, mikor pedig az egész elszemtelenedett rendszer ellen kellene, a szabad hozzáférésű (open access) online folyóiratokban való publikálás ösztönzése érdekében. (Nem hiszem ugyan, hogy úgy lenne, de így még azt sem tudhatom, hogy az egész bojkottot titokban nem valamelyik konkurens cég sugalmazta.) Most még ugyan sokan nehezen hinnék el, hogy szabad hozzáférésű internetes folyóiratban publikálni érdemes lenne, pedig a már működők (pl. a PLoS vagy az arXiv) tapasztalata azt mutatja, hogy nagyon is így van. Mert az ugyan igaz, hogy a közzétevő nem valami patinás nevű, nagy hagyományú cég, ami már a nevével garantálja a nagy elismerést, viszont mivel ingyen hozzáférhető, nagyon sokan olvassák, és akkor sokan idézik is” – írta a már idézett Szilágyi N. Sándor is.

Az ügy legújabb fejleményeként döntés született a Science Europe – az uniós országok kutatásokat végző nem kormányzati szervezeteit egyesítő testület – május végi brüsszeli közgyűlésén, hogy szabad hozzáférésűvé kell tenni a tudományos folyóiratokat. A határozatról beszámoló Pálinkás József MTA-elnök szerint ugyanis e lapok előfizetési díja túlzottan megnőtt. A jövőben így a cikkek publikálásáért megjelenési díjat fizetnének az intézmények, kutatók. Ennek az lenne az ára, hogy a megjelenésért fizetni kellene, viszont a könyvtáraknak ezek után nem kellene megvenni a folyóiratot. „Az előfizetési díj megszűnik, és átalakul publikációs díjjá” – magyarázta Pálinkás az MTI-nek. Az akadémiai elnök szerint ugyanis „a tudomány képviselőinek elegük van abból, hogy miközben ők szerzik meg a kutatások végzéséhez szükséges granteket, ők állítják elő a tudományos eredményeket, ők bírálják a folyóiratokban megjelenő cikkeket, horribilis összegeket fizetnek azért, hogy az általuk létrehozott eredményekről olvashassanak.”

Szőnyi Szilárd


 

Műtét az anyaméhben

Méhen belül távolítottak el tumort egy magzat szájából amerikai sebészek egy maga nemében világelső beavatkozással. A két évvel ezelőtt végrehajtott műtét részleteit most hozták nyilvánosságra az American Journal of Obstetrics and Gynecology című szakfolyóiratban. Tammy Gonzalez 17 hetes terhes volt, amikor kiderült, hogy magzata szájában daganat növekszik. Az úttörő műtétet a floridai Jackson Memorial kórházban végezték el. Az anya az operáció alatt helyi érzéstelenítést kapott, majd tűvel átszúrták a magzatburkot. Ezután lézer segítségével vágták ki a magzat, Leyna szájából a tumort a mindössze egyórás beavatkozás során. Leyna Mykaella Gonzalez 2010 októberében született meg, a ma 20 hónapos kislány egészséges. Életmentő műtétének egyetlen fennmaradt jele egy aprócska sebhely a szájában.

www.stop.hu


 

Hétezer méteres mélységrekord

Kína sikerrel teljesítette 7000 méteres mélységi rekordtervét Csiaolung nevű merülőkabinjával, melyben háromfős legénység kapott helyet. A merülést a Csendes-óceán – illetve a földkéreg – legmélyebb területén, a Mariana-ároknál helyi idő szerint reggel hét órakor kezdték, és négy órával később érték el a 7015 métert. A kísérletsorozat része annak a központi elhatározásnak, amely a mélytengeri technológiák és felszerelések, merülésre alkalmas eszközök fejlesztését célozza. A korábbi eredményekkel már lehetővé vált, hogy kínai szakemberek a világ tengerfenék-területeinek 70 százalékán kutatásokat végezzenek. Kínának – más országok mellett – már nemzetközi engedélye van arra, hogy a tengerfenéken, korlátozott területeken nyersanyag- és érckitermelést megalapozó kutatást végezzen.

MTI


 

Megfigyelhetik az első csillagokat

Új módszert dolgozott ki egy nemzetközi kutatócsoport a világegyetem első csillagainak megfigyelésére. Az elmélet szerint az univerzum 13,7 milliárd éve született. Az első csillagok százmillió évvel később „gyúltak fel”, amikor a gravitáció összehúzó hatására az összesűrűsödő gázfelhőkben nukleáris fúzió indult be. E csillagok maradványait nehéz felfedezni, hiszen halovány fényüket elhomályosítják a közelebb lévő objektumok. A közelmúltban fedezték fel, hogy a korai univerzumban a sötét anyag és a „közönséges” anyag (a gázok) különböző sebességgel haladtak. Az elmúlt két év során a nemzetközi kutatócsoport Rennan Barkanának, a Tel-Avivi Egyetem professzorának irányításával modellek és szimulációk segítségével tanulmányozta a sebességkülönbségnek a csillagok keletkezésére gyakorolt hatását. Végül megalkották a korai csillagok eloszlásának első 3D-térképét. E térbeli elrendezésnek ismeretében a rádiócsillagászat megfigyelheti az olyan korai napokat, amelyek a világegyetem keletkezése után 180 millió évvel születtek. Bár a jelenlegi rádióteleszkópok nem elég erősek a korai csillagok megfigyeléséhez, az Ausztráliában épülő Murchison WideField Array rádióteleszkóp már képes lesz észlelésükre.

www.hvg.hu


Kapcsolódó cikkek

2023. január 27.

Egy asztalnál Bálint Andrással és Jordán Tamással

Mintha együtt ülnénk a Rózsavölgyi Szalon kávéházi asztalánál a két színészóriással, úgy telik el másfél óra, ahogy hallgatjuk őket a mindennapokról, a művészetről – az életről.

2023. január 25.

Mit tehetünk, ha kikerül rólunk egy nem kívánt kép a netre?

A gyakorlatban még mindig kevesen tudják, milyen következményekkel jár másokról fotót készíteni vagy megosztani azt az interneten. Általános vélemény, hogy a saját magunk által készített fotóval azt csinálunk, amit akarunk. Ez azonban nem is lehetne messzebb az igazságtól – mondja a szakértő, aki szerint a felnőtteket és a gyerekeket egyaránt edukálni szükséges a fényképekhez fűződő jogaikról és kötelességeikről.