Adaptív evezés a Pető Intézetben

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

 

Az ötlet, hogy a Pető Intézet gyermekei kipróbálják az evezést, dr. Túri Ibolya konduktor-jogászától, a program vezetőjétől ered, aki négy évvel ezelőtt egy evezős versenyen figyelt fel az adaptív felnőtt versenyszámra, és úgy gondolta, hogy a Pető Intézetben a mozgássérült gyermekeknek is szükségük van adaptív evezésre. Egyeztettek a Magyar Evezős Szövetséggel, majd 2008. október 20-án 16 lelkes, kalandvágyó gyermekkel megérkezett az Intézet autóbusza a szövetségi vízitelepre, Csepelre. A program azóta is rendületlenül zajlik.

Az adaptív evezés a hajók és lapátok átalakítása mozgássérültek, látássérültek vagy szellemi fogyatékkal élők igényeihez. Ez lehet a hajóknak a villa alatti kibójázása vagy a különböző rögzített ülések beszerelése a hajóba. Ezen eszközök segítségével, a különböző fogyatékkal, illetve sérüléssel élő társaink is gyakorolhatják a sportot, sőt akár nemzetközi szintű versenyzésre is képesek.

„A téli időszakban a heti két edzés egy evezős ergométeresre (a Villányi úti Intézetben) és egy tanmedencésre (Népstadion és Intézményei) oszlik” – magyarázza Popovics Máté, edző. „A tanmedencés edzéseken a gyerekek egy hatszemélyes váltott evezős hajóban, illetve egy kétszemélyes párevezős hajóban gyakorolnak. Az edzés időtartama két óra, beleértve a bemelegítést és a levezető nyújtást is. A tanmedencénél a kondicionáló edzésnél is jelenlevő konduktorok segítenek. A gyerekek mozgásállapota, fizikai erőnléte, koordinációja, járásminősége rohamosan, mérésekkel alátámaszthatóan javul, ezt az orvosi vizsgálatok is megerősítik, az edzésre mindig nagy kedvvel és szorgalommal érkeznek. A tavaszi vízi edzések már elkezdődtek, ezt június elején egy kéthetes edzőtábor zárja, amelynek végén elindulnak életük első igazi evezősversenyén. Nem csak fizikálisan, hanem mentálisan is sokat segít a program, társas kapcsolataik is fejlődnek, megtapasztalják a sport általi közösségbe tartozás élményét, javul a koncentrálóképességük és lehetőségük van az Intézetből való kimozdulásra, az azon kívüli világ megismerésére. A pszichológus is beszámolt a gyerekek társas kapcsolatainak a javulásáról, az összetartozás-élmény hatásairól.”

2007-ben az evezősszövetség Fekete István edzőt kérte fel, hogy vállalja el az adaptív evezősök edzését. A munkát Popovics Máté másodedző, Túri Ibolya, valamint a Pető Intézet néhány konduktora is segítette. A programot 16 gyermekkel kezdték, mindannyian önként jelentkeztek, egyedüli kritérium a fogásmegtartás képessége volt, ami a lapátnyél megtartásához szükséges. Kerekes székkel közlekedő fiatal is tagja lett a csapatnak. A következő két év edzői feladatait Márton Gábor látta el, s szeptember óta újra tagja a csapatnak Popovics Máté, akitől megtudjuk: óriási feladat a tanmedencéhez való lejutás, illetve az ott a közlekedés, mivel a medence a Népstadion és Intézményeinek területén egy régi, még nem akadálymentesített épület alagsorában van. A gyerekek lépcsőn, segítséggel tudnak csak lejutni, illetve a tanmendence területén az evezős hajókba való bejutás is koordinációs kihívást jelent.

A Pető Intézetben CP-s, azaz cerebral paresises gyermekek fejlesztését végzik egy világhírű módszer segítségével. A születés előtt, alatt vagy után, az oxigénhiányos állapotból létrejövő központi idegrendszeri bénulás elsősorban a mozgásban hoz létre diszfunkciókat, súlyosabb esetekben értelmi sérüléssel is jár. A Pető-módszer nemzetközileg elismert, magyar szellemi hungarikum, amely a komplex, a személyiség mindenoldalú fejlesztését valósítja meg a konduktív, „rávezető” pedagógia révén. A program elindítói felismerték, hogy az evezés a konduktív fejlesztésben tanultak alkalmazására is lehetőséget nyújt, a fizikai erőnlét és a koordináció fejlesztésén túl, a közösséghez tartozás érzését növelheti, további önbizalmat, vidám perceket és sikerélményt is ad a résztvevőknek. Szakemberek szerint a gyermekek számára a mozgás egyenlő a tanulással. Ha a mozgás fejlődése megreked, akkor az értelem fejlődése is általában lemaradást mutat. Ezért is fontos a probléma korai felismerése, és már csecsemőkorban a megfelelő odafigyelés. Hangsúlyt kell fektetni a mozgástevékenység és a kognitív funkciók fejlesztésére, az önellátási szokások kialakítására, a korai életkorban történő komplexitásra.

Az adaptív evezésen belül három kategóriában indulhatnak a versenyzők (csak karmunkával evezők, kar- és törzsmunkával, valamint kar-törzs-lábmunkával evezők). „Biztattuk őket a lehető legteljesebb mozgás kivitelezésére. Így a csak karjuk erejével evezőkön túl, a törzs-karosok folyamatosan próbálnak ráhajlással evezni, a láb-törzs-karosok pedig a lábukat hajlítva-nyújtva is minél nagyobb lábmunkával segítik az mozgást” – mondja Budavári Győző konduktor. „Az edzéseken általában hosszú, egyenletes (30-40 perc) evezések vannak a mozgás begyakorlására, rögzítésére, illetve az erő és állóképesség javításának érdekében. Aki nem evez, az a konduktorok segítségével kondicionáló edzést végez: súlyhúzás, fekvőtámasz, felülés, guggolás, homorítás, lógás a húzódzkodón, bordásfalon”. Egy-egy evezés alkalmával eleinte egy-másfél kilométert tesznek meg, majd a későbbiekben, ahogy megtanulnak a vízen is nagyjából együtt mozogni, ugyanennyi idő alatt már négy kilométerre is képesek. Ezen időszakban a hangsúlyt már főleg az evezés alatti koordináció javítására, a csapatmunka kihangsúlyozására fektetik.

Popovics Máté szerint már egy-két hét edzés után tapasztalható az izmok erősödése és a koordináció fejlődése. Legszembetűnőbb változást azon a csak karral evező Zolin figyelték meg még 2008-ban, akinél, ha nem rögzítették volna a törzsét az első alkalommal az ergométeren, akkor oldalra ledőlt volna, mivel a testét nem tudta egyenesen megtartani. Viszont a harmadik edzésen már a törzse rögzítése nélkül, ráhajlással evezett, óriási elszántsággal.

„Ezerméteres felmérőt húznak kéthetente, később havonta az erőnlét fejlődésének nyomon követése céljából. A szünetekre kiadott házi feladatokat, például a felüléseket, mindennap elvégezték. Később az edzés során ezt le is mérhettük” – így Popovics Máté. „Több gyerek, aki háromágú botokkal közlekedett, egyágú botokat kapott helyette. Ezzel a példával is azt látjuk igazolni, hogy az evezés – mint más sporttevékenységek is – jól kiegészítette az Intézetben folyó kondukciós munkát.”

A gyerekek és a szülők is pozitívan álltak a programhoz, a konduktorok részéről eleinte felemás volt a fogadtatás az egész napra pontosan előírt napirend miatt, ugyanis a petős gyerekek számára szinte minden perc előre meg van tervezve. A reggeli ébresztőtől az esti lefekvésig, az öltözködés, az étkezések, a tanórák, a szabadidős tevékenységek, s minden napirendi tevékenység egyben feladat.

„Pozitívan álltam a kérdéshez már a legelején, sok olyan helyzetet láttam, amikor nem hittem a szememnek, elképesztő, miket lehet elérni az evezéssel, mozgással” – magyarázza Márton Gábor. „Az első edzésen kormányos négypárevezősben mentem ki a gyerekekkel, ahol én tartottam a balanszot, míg hárman eveztek és egy negyedik gyerek volt a kormányos. Nagyon koncentrálnak minden mozdulatnál, az evezés nagyon tetszik nekik. Az edzés végén egymást túlharsogva kérdezték, hogy ugye jöhetnek legközelebb is? A sérült embereknek és az evezősöknek is hasznosak ezek a találkozások, megismerhetik egymás életét és közelebb kerülhetnek egymáshoz. Úgy érzem, ma Magyarországon a sérült emberekre kissé félve tekint a társadalom nagyobb része, mert nem ismerik őket, nem találkoznak velük. Ezt a problémát ezen a ponton is lehetne orvosolni.”

Jelenleg 15-18 gyerek jár edzésre. Kiemelt feladat a program anyagi hátterének és folyamatos működtetésének megteremtése. Kihívást jelent az adaptív hajók és a hozzájuk tartozó lapátok, speciális székek beszerzése, hiszen egy hajó megvétele is igen komoly anyagi befektetésnek számít. A megfelelő anyagi hátteret főleg állami és európai uniós támogatásokból, pályázatokból lehetne fedezni, ezek mellett fontosak az egyéni vállalkozások, magánemberek felajánlásai. Az adaptív evezés az elmúlt paralimpián már szerepelhetett az ötkarikás játékokon, Magyarországot Serényi Tibor képviselte az adaptív evezés versenyszámában, 10. helyezést elérve.

Krausz Viktória

---

 

A központi idegrendszer sérülése oxigénhiányos állapot, agykárosodás következtében kialakult mozgászavar. Olyan pszichoszenzomotoros zavar, amely a fejlődés korai időszakában károsítja a még „éretlen” idegrendszert. A központiidegrendszer-sérült gyerekek mozgásfejlődési folyamataikban elmaradnak. Már pár hónapos korban jelentkezhetnek az első tünetek, amelyek a mozgásfejlődés elmaradására utalnak. Változik a végtagok izomzata és az ízületek kötöttsége, ami kóros ízületi és végtagálláshoz is vezethet, a járás is nehezített lehet. A betegség mindkét nemben azonos gyakorisággal fordul elő. A szakemberek szerint az adaptív evezés a konduktív fejlesztés mellett egy újabb mérföldkő lehet.

 

---

 

Adaptív evezés

A hajók speciálisak: rövidebbek, szélesebbek a megszokott versenyhajóknál.
Ülésük rögzített, két oldalon evezőtámasszal van ellátva, hogy ne boruljon fel.
Az adaptív egypárevezősöknél mind a lábnál, mind a mellkasnál egy-egy széles pánttal rögzítik a versenyzők testét a speciális székhez – a normál evezős hajóktól eltérően ez nem gurul –, és megvannak a pontos szabályok, hogy ezeknek hol kell elhelyezkedniük: a lábpánt a combon, a térd fölött valamivel, a mellkason pedig közvetlenül a mell alatt kell lennie.

---