Akrobata táncosból időskori életmód „nagykövet”

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Kövesi Farkas Zsuzsát itthon és külföldön is sokan ismerik Puszi és Suzy művésznéven. A már nyugdíjas korú hölgy – aki jó néhány évtizedet letagadhatna korából – férjével körbeutazta a világot. A Suzy és Ernesto formáció 25 éven keresztül akrobatikus, táncos, kétszemélyes fellépéseikkel megfordult a keleti és a nyugati „blokkban” is. 1988-ban költöztek vissza Magyarországra. Zsuzsa még ma is vállal gyermekelőadásokat és mellette az idősebb generáció egészséges, tartalmas életéért küzd, valamint a betegségek megelőzése mellett kampányol.

– Gyermekkorom óta mindig mozgok, már óvodásként is felléptem. Kiskoromban tánccal és tornával kezdtem, akrobata lettem. A Magyar Építőipari Munkások Országos Szövetségének sportegyesületében táncoltam, ahol a későbbi férjem is, akrobataként. Egymásba szerettünk, majd körbetáncoltuk a világot. Itthon a Kamara és a Budapest Varietében kezdtük a karrierünket, aztán 1959-ben külföldi ügynökök figyeltek fel ránk. Egy hónapos szerződést ajánlottak, de 25 éves lett belőle. Pénz, nyelvtudás és biztos háttér nélkül vágtunk bele.

A táncos, akrobatikus műsorral fellépő páros először Berlinbe került, varietékben és televíziós műsorokban tűntek fel. Hónapról hónapra újabb szerződéseket kaptak, nagyon kedvelt lett műsorszámuk. Három év alatt meghódították Jugoszláviát, Bulgáriát, Lengyelországot és az akkori Csehszlovákiát, majd elsőkként kaptak nyugatra szóló útlevelet és ezzel megnyílt előttük a világ.

– Ausztriában, a Benelux államokban, Svájcban, Svédországban, Dániában, Spanyolországban, Olaszországban adtunk műsorokat, majd ’64-ben egyhónapos szerződéssel Izraelbe hívtak, de végül 9 hónapig éltünk ott. Ott tanultam meg olajjal főzni, hiszen disznózsír nem volt. Most már persze tudom, mennyivel egészségesebb az olaj. Később az USA számos államába is eljutottunk, az óceánt tizenkilencszer repültük át. A rengeteg külföldi évnek és a jó nyelvérzékemnek köszönhetően hamar megtanultam néhány nyelvet középfokon, németből felsőfokú nyelvvizsgám van, naponta e-mailezem a barátaimmal. Még 54 évesen is bikiniben léptem fel. Mindig figyeltem arra, mit eszem, a súlyomra és energiámra vigyázni kellett. Fagylaltot, sört és zsíros ételeket száműztem az étrendemből. Az örök mozgás rabja vagyok. Mindennap úszom vagy otthon tornászom, de sokat járok edzőtermekbe is. Természetesen ma is odafigyelek, hogy egészségesen táplálkozzak. Sok gyümölcsöt, zöldséget, főzeléket, fehérhúst eszem és nagyon kevés édességet. Versenysúlyomat azóta is tartom: 52 kiló vagyok. A napi méredzkedést megszoktam az évtizedek alatt, úgyhogy ma is azzal kezdem a napot.

1988-ban – megunva a sok utazást – végleg hazajöttek és bohóckosztümöt öltve gyermekek előtt léptek fel akrobatikus műsorral. Szerepeltek több televíziós műsorban is. A Magyar Televízióban például Antal Imrével, Pécsi Ildikóval, de Halász Judittal és az Eszményi-Heilig házaspárral is volt közös műsoruk. Saját magukat menedzselték, eljártak tárgyalni, szponzort szerezni, a szövegeket is Zsuzsa írta az előadásokhoz. A székesfehérvári színházban és a Mikroszkóp színpadon önálló műsoruk volt, a Fővárosi Nagycirkuszban artistákkal, zsonglőrökkel léptek fel, de iskolákban, óvodákban és művelődési házakban is megfordultak. Elsőkként írtak és adtak elő vicces, fogmosási versikéket gyermekeknek és készítettek bohóc gyermekkazettát.

Az akrobatikát korfüggőnek véli Zsuzsa, ezért 55 évesen abbahagyta. – 14 éve meghalt a férjem, de a lányommal, aki artista, továbbfolytattuk a fellépéseket és még mostanában is hívnak minket gyermekek születésnapjára. Az unokám is ezt a pályát választotta: a Táncművészeti Főiskola elvégzése után artista lett, jelenleg külföldön dolgozik.

Zsuzsa, ha otthon tévét néz vagy olvas, akkor is mozog. – Éltem tó és tenger közelében, erdő közepén, és szerencsés típus is vagyok, ezeknek köszönhetem, hogy a bőröm most is rendben van. Az a baj, hogy az 50 év feletti nők többsége elhanyagolja magát. Ha meg már nyugdíjba mennek, akkor azt hiszik, nincs élet tovább. Pedig akkor kezdődik egy új, izgalmas szakasz. Amerikában és Németországban azt tapasztaltam például, hogy a nyugdíjasok szinte kivirulnak. Van idejük és mindenfelé jönnek-mennek, sportolnak, mozognak, jókedvűek. Nem szabad bezárkózva otthon ülni, hanem össze kell járni a barátokkal, sétálni, kirándulni menni, vendégségeket, összejöveteleket szervezni. Egyszóval élni. Ahhoz, hogy egészségesek legyünk idősebb korban is, persze már gyerekként oda kell figyelni a táplálkozásra és a sok mozgásra. A sport nagyon fontos. Számos betegség megelőzhető a rendszeres úszással, kocogással, súlyzózással. Sajnos mostanában minden a fiatalokról és fiataloknak szól. Ezen szeretnék változtatni, saját példámmal is, mert az idősebbek ezért is érzik kirekesztettnek, feleslegesnek magukat. Beszéljünk a hatvan, hetven év felettiek testi-lelki problémáiról is! Adjunk nekik is tanácsokat, foglalkozzunk velük! A megelőzés is elengedhetetlen és hasznos. El kell járni rendszeresen szűrővizsgálatokra, konzultációkra, tájékozódni kell, ismereteket szerezni, új emberekkel ismerkedni. Azon dolgozom, hogy ezt a „nyugati” szemléletet minél többen megismerjék és elsajátítsák itthon is.

Krausz Viktória

---