Az ügyészi felelősségről szóló konferencia célja és előélete I. rész

Szerző: ugyvedvilag.hu
Dátum: 2013. május 23.
Rovat:

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Ön volt a társszervezője az ügyészi szervezet és az ügyész közhatalmi tevékenységéért viselt polgári jogi felelőssége Európában címmel 2010. március 7–9. között Budapesten rendezett konferenciának. Mi volt az oka, előzménye és milyen előkészületekre volt szükség ahhoz, hogy ez a konferencia létrejöhessen? Az előzmények hosszabb távon a 90-es évek második felére nyúlnak vissza. A Polgári Törvénykönyv az ügyész közhatalmi tevékenységéért viselt polgári jogi felelősségét nem a jelenlegivel azonos feltételekkel, de az 1959-ben történt hatálybalépése óta szabályozza. A rendszerváltást megelőzően azonban nem…

Ön volt a társszervezője az ügyészi szervezet és az ügyész közhatalmi tevékenységéért viselt polgári jogi felelőssége Európában címmel 2010. március 7–9. között Budapesten rendezett konferenciának. Mi volt az oka, előzménye és milyen előkészületekre volt szükség ahhoz, hogy ez a konferencia létrejöhessen?

Az előzmények hosszabb távon a 90-es évek második felére nyúlnak vissza. A Polgári Törvénykönyv az ügyész közhatalmi tevékenységéért viselt polgári jogi felelősségét nem a jelenlegivel azonos feltételekkel, de az 1959-ben történt hatálybalépése óta szabályozza. A rendszerváltást megelőzően azonban nem volt jellemző, hogy ilyen ok miatt nagy számban indítottak volna pereket.

1996-tól fokozatosan nőtt az ügyészi szervezet ellen indított keresetek száma, a kereseti követelések összege, majd az Ítélőtáblák felállítását követően erősen polarizálódott a bírói gyakorlat az ilyen pereknek kb. 98%-ban alapját képező büntetőügyek megítélésében.

Ezek a körülmények 2003-ra oda vezettek, hogy szétfeszítették az addigi szervezeti kereteket, vagyis korábban a Legfőbb Ügyész Magánjogi Főosztályán belül szervezett Perképviseleti Csoport helyett létrehoztuk, ugyancsak a Magánjogi Főosztály keretein belül, a Jogi Képviseleti és Koordinációs Osztályt, amely osztály a korábbiakhoz képest nagyobb létszámmal már nemcsak a peres képviseletet látta el, hanem azzal kapcsolatban egy magasabb szintű koordinációt, ügyelemzést és a tapasztalatok visszacsatolását is célul tűzte ki. Egy új számítógépes program alapján tartottuk – ettől az időponttól – nyilván a folyamatban lévő perekre vonatkozó adatokat, mely számítógépes program lehetővé tette minden bevitt adatra a gyűjtést is, ami nagyrészt hozzájárult a magasabb szintű ügyelemzéshez.

Az ügyészi szervezeten belül a jogi képviseleti tevékenységet ellátó szervezeti egység – több átszervezést követően – 2006-tól a legfőbb ügyész közvetlen alárendeltségében, önálló osztályként működik. A 2007. évben elfogadott alaputasítás pedig lehetővé tette a peres tapasztalatok közös hasznosítása, egységes szakmai álláspont, a gyakorlat alakítása, illetve jogszabályok módosításának szakmai megalapozása érdekében az Osztály önálló kapcsolattartását a Legfelsőbb Bírósággal, a nyomozó hatóságokkal és a Magyar Állam képviseletét ellátó Országos Hatáskörű Szervekkel. Ezen felhatalmazás alapján 2007-ben kezdeményezésünkre és szervezésünkben létrejött az Országos Hatáskörű Szervek jogi képviseleti vezetőinek állandó értekezlete. A tanácskozásokon részt vesz az Alkotmánybíróság, a Legfelsőbb Bíróság, az Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatala, az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium, a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága, a Pénzügyminisztérium, az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal, az Országos Rendőr-főkapitányság, a Budapesti Rendőr-főkapitányság és a Legfőbb Ügyészség jogi képviseletének vezetője és munkatársai.

Az értekezlet célja volt kezdettől fogva az új Ptk. tervezetének észrevételezésébe történő közös bekapcsolódás, ennek érdekében pedig a jogi képviselettel összefüggő hazai gyakorlat elemzése mellett többször felmerült a nemzetközi gyakorlat megismerésének szükségessége is. Ezért 2008-ban, elsősorban tapasztalatszerzés céljából, összeállítottunk egy, a témával foglalkozó kérdőívet, amit Legfőbb Ügyész Úr megküldött 23 európai ország ügyészségeinek, egyben felmértük, hogy a megkeresett országok részt vennének-e egy, ugyanezen kérdéssel foglalkozó konferencián.

A nagyfokú érdeklődést tapasztalva, kértük az Európai Bizottság Bővítési Főigazgatósága Technikai Segítségnyújtási és Információs Szolgálatának, a TAIEX-nek a támogatását, majd Moldova Legfőbb Ügyészségével közösen jutottunk el 2010. március 7–9-éhez, amikor is 25 európai ország részvételével konferenciát szerveztünk. Így vezetett tehát el az út az elmondott előzményeken és előkészítésen át a mai eseményhez.

A konferencia hazai szervezésében tudományos és szakmai kérdésekben kollégám, dr. Varga Zs. András legfőbb ügyészségi ügyész, technikai kérdésekben dr. Hajdú Magdolna a Nemzetközi és Európai Ügyek Főosztályának vezetője volt a segítségemre.

A konferencia keretében az elméleti elemzésekre olyan egyetemi oktatókat kértünk fel, akik joggyakorlatot is folytatnak, így dr. Czúcz Ottó egyetemi tanárt, az Európai Unió Bíróságának bíráját, dr. Lábady Tamás egyetemi docenst, a Pécsi Ítélőtábla elnökét, a már említett dr. Varga Zs. Andrást, aki a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanszékvezető egyetemi docense is, én magam pedig a hazai elméletet és gyakorlati tapasztalatokat mutattam be.

Módunk volt megismerni a francia, az angol és a német jogcsaládok és az orosz föderáció megoldásait, valamint az Európai Unió tagállamainak ügyészségeit összekötő Eurojust polgári jogi felelősséggel kapcsolatos álláspontját a tárgyban nemrég hozott Eurojust határozat kapcsán, az utóbbit dr. Lévai Ilona osztályvezető ügyész úrnő előadásában.

A napirendet több nemzeti hozzászólás gazdagította, Portugália, Törökország, Ukrajna, Szerbia és Olaszország ügyészeinek prezentálásában.

Az igen nagy nemzetközi visszhangot kiváltó konferencia, ahol a hazai társintézmények és a jogi képviselet szakmai előkészítésével foglalkozó magyar ügyészek is jelentős számban vettek részt, visszaigazolta, hogy a jogi képviseleti tevékenységnek egyre nagyobb kihívásokkal kell szembenéznie, mivel a kereseteknek igen nagy számban alapját képező, jelentős közérdeklődésre is számot tartó büntetőügyek továbbra is viszonylag nagy számban nem a büntető, hanem a polgári bíróságokon fejeződnek be.

Ön szerint eltúlzottak az ügyészséggel szembeni kártérítési keresetek?

A kérdés szubjektivitást nélkülöző számadatokon keresztül, részletesebb szakmai megközelítésben és érzelmi alapon is megválaszolható.

Lássuk először a számokat. Visszatekintve az elmúlt 5 évre, az ügyészi szervezet ellen indított kártérítési perek száma évente 200–250 között mozog, a kereseti követelések összege pedig ugyancsak átlagot véve 10 milliárd forint körül van (vannak persze kiugró, egy személy egy keresetéhez kötődő, ezt jelentősen meghaladó összegek is), ami az ügyészi szervezet éves költségvetésének egyharmada.

2007 és 2009 között évente másfél milliárd és három és fél milliárd forint körüli kereseti követelésről döntöttek a különböző szintű bíróságok, miközben a marasztalási összeg egyetlen évben sem haladta meg az egymillió forintot. Ha átlagot veszünk, ez durván azt jelenti, hogy háromezerszerese a követelés a marasztalásnak. A számok több dologra engednek következtetni. Először is, az ügyészi szervezettel és személy szerint az ügyészekkel szemben is benyújtott keresetek mind a jogalapot, mind az összegszerűséget tekintve erősen eltúlzottak. Ebből pedig azt az egyértelmű következtetést is le kell vonni, hogy az ügyészi munka jóval színvonalasabb, mint ahogy azt a keresetek számából és a kereseti követelésekből más összefüggést figyelmen kívül hagyva le lehetne vonni.

A Legfőbb Ügyészség vezetésének, és személy szerint nekem is, az a véleményem, hogy az ügyészi munka során elkövetett egyetlen hiba is soknak számít, senki nem gondolhatja azonban, hogy bármely szervezet, így az ügyészség is hibátlanul dolgozik. Ezeket a hibákat az eljárási törvények által meghatározottan a jogorvosi fórumrendszeren keresztül kell elsősorban orvosolni. Ahol azonban ténylegesen vagy a felperesek által vélten ez az orvoslás nem történik meg, ott megnyílik a lehetőség a polgári jogi keresetek előterjesztésére.

Ezekben az ügyekben igyekszünk messze a pernyertességhez szükséges mértéket meghaladó színvonalú előkészítő és képviseleti munkát végezni, nem titkoltan azzal a szándékkal is, hogy segítsük a bíróságok munkáját, és hozzájáruljunk az egységes ítélkezési gyakorlat alakításához. Szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy az érveléseink nagy részét az ország különböző szintű bíróságai elfogadják és azok megjelennek az ítéletek indoklásában.

A kérdésére a sommás válaszom tehát az, hogy az ügyészi szervezettel és az ügyészekkel szemben benyújtott kártérítési keresetek általában eltúlzottak, de természetesen senkinek nem vitatható el az a joga, hogy ha valós vagy vélt sérelem éri, akkor arról a bíróságok döntsenek. Szeretném megjegyezni, hogy számunkra nem létezik úgynevezett kicsi vagy nagy ügy, mivel mindenkinek a saját ügye a legfontosabb és a legnagyobb horderejű, ezért az ellenoldalon mi azonos színvonalú képviseletet igyekszünk ellátni minden ellenünk folyamatban lévő polgári peres ügyben.

Azokban az esetekben, amikor az ügyészi szervezetet marasztalják, az erre irányuló felszólítások bevárása nélkül, határidőben eleget teszünk a fizetési kötelezettségünknek.

Volt már példa rá, hogy egyezséget kötöttek?

A már említett jogi képviseleti alaputasítás lehetővé teszi számunkra Legfőbb Ügyész Úr engedélyével követelés elismerését, illetve bíróság által jóváhagyott egyezség megkötését, ha a követelés kétséget kizáróan megalapozott, a követelésre okot adó ügyészi mulasztás a Legfőbb Ügyészség illetékes főosztálya vezetőjének álláspontja szerint nyilvánvalóan jogellenes és felróható, polgári, anyagi és eljárásjogi okból egyaránt alapos okkal valószínűsíthető, hogy a bíróság a követelésnek helyt adna és a követelés a bírói gyakorlat és az ügy körülményei alapján nem eltúlzott.

A kereset megérkezésekor az előkészítés során, vagyis amikorra az ellenkérelem megírásáig eljutunk, nagyjából prognosztizálható, hogy abban számíthatunk-e marasztalásra vagy sem. Amennyiben kártérítési perben a jogellenes és felróható magatartás az alapügyben megállapíthatónak látszik, továbbá bekövetkezett a kár és az ok-okozati összefüggés is fennáll az előbbi magatartás és a kár között, még mindig komoly problémát jelent számunkra a kár tényleges összegének a megállapítása.

A fent jelzett probléma miatt az eddigi gyakorlatomban összesen egy alkalommal kötöttünk egyezséget. Megjegyzem, hogy itt a kár pontosan kimutatható volt, mivel egy korábbi polgári bírósági ítélet alapozta meg. Az eddigi marasztalások tapasztalata tehát nem ad megfelelő eligazítást a kártérítés összegszerűségére nézve. Különösen igaz ez a nem vagyoni kártérítések esetében.

Nem kizárt ezekben az ügyekben az egyezségkötés lehetősége, de nem szívesen élünk ezzel a lehetőséggel.

Milyen esetek miatt perlik be az ügyészséget?

Az ügyészség ellen közhatalmi tevékenysége miatt kártérítés iránt vagy személyhez fűződő jog megsértése miatt indítanak pereket a felperesek. A keresetek alapját – mint ahogy már korábban jeleztem – jelentős százalékban a folyamatban volt büntetőeljárások képezik.

A büntetőeljárások korábbi terheltjei – elítélésük mellett vagy felmentésük esetén – viszonylag nagy számban indítanak kereseteket a büntetőeljárás egésze miatt, alaptalan vádemelés, tényállási elem hiányára hivatkozással (főleg bonyolult megítélésű gazdasági bűncselekmények esetén), téves jogértelmezés, kirívóan okszerűtlen mérlegelés, lefoglalás vagy a lefoglalt dolgok téves kiadása miatt.

A korábbi büntetőeljárások sértettjei gyakran kifogásolják a keresetben a büntetőeljárás elmaradását, megszüntetését, számukra eredménytelen befejezését, biztosítási intézkedés, zár alá vétel hiányát a terheltek vagyonára.

Személyhez fűződő jogok megsértése miatt is egyre gyakoribb a keresetindítás a kártérítéssel együtt vagy külön is. Ezekben a perekben kifogásolják az egyenlő bánásmód, lelkiismereti szabadság, jóhírnév megsértése, munkához való jog, testi épség, becsület, emberi méltóság, tisztességes eljáráshoz való jog megsértését, ez utóbbit leginkább akkor, ha az ügyészi szervezet nem a felperesnek megfelelő tartalmú döntést hoz.

Gyakran előfordul, hogy a felperesek nem elsősorban anyagi vagy erkölcsi elégtételre számítanak ezekben a perekben, hanem a más jogterületen befejezett ügyek újratárgyalásának eszközéül kívánják felhasználni a polgári eljárásokat, annak ellenére, hogy 2007 januárjában a Civilisztikai kollégiumvezetők tanácskozása ezzel ellentétesen foglalt állást.

Lesz folytatása ennek a konferenciának?

A rövid válaszom, őszintén remélem, hogy igen.

2008-ban tettük ezen a területen az első nemzetközi lépést, amikor a Kriminálexpo-n annak a 3. Nemzetközi Ügyészi Szemináriumnak a társrendezője voltam, ahol a Közép- és Kelet-Európai Ügyészi Egyesületek Regionális Konferenciája tárgyalt az ügyészség és az ügyész polgári jogi felelősségéről.

Ebben a témában azonban egész Európára kiterjedően először rendeztünk konferenciát és ahogy már korábban utaltam rá, rendkívüli érdeklődést tapasztaltunk.

Ez az érdeklődés részben visszaigazolta számomra, hogy nem volt hiábavaló a téma nemzetközi szintű megtárgyalásának felvetése és megnyitotta az utat a további együttgondolkodás előtt is. Egy ilyen konferencia lehetőséget ad jól működő szakmai kapcsolatok kialakítására is, minek eredménye a hazai munkavégzésben hasznosítható. Remélhetőleg a részt vevő országok valamelyike felvállalja a kezdeményezésünk folytatását.

Dr. Pál Edith

 

(Folytatjuk.)

Az ügyészi felelősségről szóló konferencia célja és előélete II. rész

Kapcsolódó cikkek:


Lexus ES 300h Luxury – Útra készen
2019. július 19.

Lexus ES 300h Luxury – Útra készen

A sikeres GS kiváltásával a hetedik generációs ES új korszakot nyit a márka legrégebbi és legnépszerűbb modelljeinek történetében. Az ES 1989-es piaci szereplése óta nem szerepelt a Lexus európai modellprogramjába, most az LS-hez hasonlóan egy szélesebb vásárlóközönséget szeretne megszólítani.

Hyundai Santa Fe 2.2 CRDi 4WD Executive Edition – Rendhagyó
2019. július 5.

Hyundai Santa Fe 2.2 CRDi 4WD Executive Edition – Rendhagyó

A Hyundai legnagyobb SUV-modelljével meglépte azt a formai egyediséget, amit előzőleg a legkisebbikével, a Konával mutatott be. Úgy gondoltuk, egy városi vagánynak kell formailag egy ilyen erős jellem, tévedtünk, a Santa Fe modellnek is nagyon jól áll ez a dizájn, de legfőképp a kettős fényszóró megoldás.

Citroën C5 Aircross BlueHDi 130 – Júniusban már 100 éve….
2019. június 21.

Citroën C5 Aircross BlueHDi 130 – Júniusban már 100 éve….

Száz éve már, hogy 1919 júniusában debütált Párizsban a Citroën legelső modellje, a Type A. Eme autó tiszteletére egy nagyszabású rendezvény keretében a francia fővárosban 100 modellt állítottak ki, köztük volt a márka új reménysége, a C5 Aircross is.