Az ügyvédi hivatás társadalmi rendeltetése


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Dr. Pálvölgyi Miklós 2002-ben a budapesti Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogi karán diplomázott. 2008 óta partner a Schiffer és Társai Ügyvédi Irodában. Kedvenc étele a sztrapacska. Szabadidejében jégkorongozik, golfozik. Szereti a skandináv dizájnt.


Tudatosan készült az ügyvédi pályára?

Már nem emlékszem, milyen indíttatásból, de gyerekkorom óta ügyvéd akartam lenni. Tudatosan készültem a pályára, harmadévtől gyakornok voltam a Schiffer és Társai Ügyvédi Irodában, majd ügyvédjelöltként, a szakvizsga letétele után pedig partner-ügyvédként ugyanitt folytattam a munkát. A principálisom Dr. Schiffer András volt, aki jelenleg is irodavezető ügyvéd. Az irodában közvetlen, baráti hangulatban dolgozunk a kollégákkal, akik jelölti időszakom kezdetétől világossá tették, hogy a partneri pozíciót felkínálják, ha jelöltként jó munkát végzek.

Szakterületem a polgári jog, gazdasági jog, követelésbehajtás, magánjogi pervitel, de foglalkozom médiajoggal és munkajoggal is.

Ügyfelei milyen körből kerülnek ki?

Az iroda ügyfélkörének javát magyar kis- és középvállalkozások adják. Fő profilom a gazdasági jog, de a klasszikus polgári jogi feladatokat, például az örökösödési jogvitákat is nagyon szeretem. A büntetőjogtól szigorúan elzárkózom, mert nem áll közel a habitusomhoz.

Új ügyfelek a régi ügyfelek ajánlásán keresztül szoktak hozzám kerülni, de előfordul olyan is, hogy az internet segítségével találnak meg. Mivel pro bono jogvédelmi tevékenységet is folytatok autós érdekvédelem – főként parkolási ügyek – kapcsán, nagyon sokan hívnak fel ismeretlenül jogi tanácsadásért és perbeli képviseletért. Az autós érdekvédelmi egyesületbe (Emberibb Parkolásért Mozgalom) még kezdő ügyvédjelölt koromban sodródtam, és – részben személyes érintettségből – beleástam magam a témába. Ennek az egyesületnek intéztem a jogi hátterét, s kialakult egy gyümölcsöző együttműködés, amiből létrejött a most is működő jogsegélyszolgálat. Működésünk során részt vettünk jogszabály-előkészítéseken, – véleményezéseken politikai pártok kerestek meg és kérték ki álláspontunkat egy-egy jogszabálymódosítással kapcsolatban. A nemrég született vonatkozó törvénymódosítások előkészítése és vitája során az egyik parlamenti frakció részére a törvény tervezetének szövegét, koncepcióját véleményeztem, illetve konkrét módosító javaslatokat is írtam.

Milyen tanácsokkal látta el annak idején a principálisa?

Természetesen voltak elképzeléseim arról, hogy milyen az ügyvédi pálya, de a legfontosabb, amit tanultam Dr. Schiffer Andrástól, hogy mi az ügyvédi hivatás társadalmi rendeltetése.

Már az egyetem előtt is úgy gondoltam, hogy az ügyvéd egy kivételezett „állatfajta”, mert másoktól jórészt független, mégis társadalmilag megbecsült munkát végez. Véleményem szerint ez olyan privilégium, amiért a közösségnek ellentételezés jár. A pro bono munka is ilyen „törlesztést” jelent.

Az ügyvéd – amellett, hogy saját megélhetését biztosítja – fontos szerepet tölt be a jogérvényesítésben.

Hogyan lehet az ügyvédi szolgáltatást közelebb hozni az emberekhez?

A következő évek feladata – mellyel máris késésben vagyunk – minden egyes eszközt igénybe venni, hogy a jogszolgáltatást könnyebben és szélesebb rétegek részére tegyük hozzáférhetővé.

Sokszor halljuk, hogy sokan vagyunk ügyvédek. Ez belátható időn belül jobb nem, legfeljebb rosszabb lesz. A kitörési pontot abban látom, hogy piacot kell bővítenünk, azaz ne csak azon szűk réteg számára kínáljuk a jogi szolgáltatást, akik a gazdasági életből már ismerik és magánszemélyként is igénybe veszik az ügyvédet, hanem azoknak is, akik egyelőre félnek tőle. Félnek, mert nem tudják, hogy ez a szolgáltatás mennyibe fog kerülni, félnek, hogy ismeretlen tényezőknek lesznek kiszolgáltatva.

Az ügyvédi tevékenység bővülésének, a piacnövelésnek a feladatát az érdekképviseleti szervnek kell megoldania. A Magyar Ügyvédi Kamarának olyan programokat, akár PR kampányt kellene folytatnia, ami megismerteti az embereket azzal, hogy Magyarországon miként folyik a jogérvényesítés és arra az evidenciára hívja fel a figyelmüket, hogy jogi ügyeikhez ügyvéd segítségét vegyék igénybe. Asztalost hívunk, ha bútorra van szükségünk, orvoshoz megyünk, ha betegek vagyunk. El kell jutni oda, hogy természetessé váljon, a jogi feladatokat az ahhoz értőkre kell bízni. Tudatosítani kell az emberekben azt, hogy az ügyvéd nem luxuskiadás, hanem okos befektetés a jövőbe. Ehhez az imázsalakító feladathoz az is hozzátartozik, hogy az ügyvéd személye ne misztifikálva legyen, akiről az emberek azt hiszik, hogy reggel nyakkendőben ébred és estig aranyárban okoskodik. Az ügyvéd legyen elérhető, legyen alapos, és szolgáltatói szemlélettel bánjon ügyfeleivel. Hozzátartozik az ügyvédi hivatáshoz, hogy az alapvető jogi, társadalmi ismereteket át kell adni. Azt tapasztalom, hogy az embereknek fogalmuk sincs arról, hogy mi az a fizetési meghagyás vagy mivel jár egy per.

A polgárok nem szívesen mennek bíróságra, sem félként, sem tanúként, mert nálunk bíróságra menni még mindig egyfajta szégyent jelent. Régi vesszőparipám, hogy ezen a felfogáson változtatni kell, mert a konfliktuskerülési kényszer miatt a jog érvényesítése szenved csorbát.

Volt olyan ügyfelem, aki könyörgött: akadályozzam meg, hogy a bíróság idézést küldjön, mert a faluban emiatt szégyenbe esik, vagy hogy egy másik példát mondjak, a mostani 17 éves fiataloknak fogalmuk sincs, hogy 18 évesen hogyan fognak majd állampolgárként funkcionálni, szavazni, akár népszavazást kezdeményezni.

A piacelérésben a legnagyobb fejlődési lehetőséget a fiatalokban látom, őbennük kell felkelteni azt az igényt, hogy jogi ügyeiket tudatosan tartsák kézben, alkalmazzanak ügyvédeket. Olyan kamarai programokat kellene szervezni, amelyek keretén belül ügyvédek díjmentesen elmennek a középiskolákba és akár egy osztályfőnöki óra keretén belül a legalapvetőbb állampolgári ismeretekről beszélnek vagy arról, hogyan lehet jogot érvényesíteni, például egyszerű kölcsönszerződést behajtani, hogy mire figyeljünk adásvételnél, vagy hogyan érvényesítsük szavatossági jogainkat. Nemcsak tudatos fogyasztót kell nevelni, de tudatos jogalkalmazót is!

Ezeket a feladatokat a Magyar Ügyvédi Kamara nem hogy nem látja el, de ilyen törekvésről sem hallottam még. A kamarai feladatok adminisztratív funkciókra és arra szűkültek, hogy a kamara kétségbeesetten kapálózik a nagyon gyorsan és átgondolatlanul változó jogszabályok ellen. Úgy vélem, az ügyvédi presztízs csökkenését kiválóan mutatja az is, hogy egyre kevésbé veszik figyelembe a kamara álláspontját a jogszabályi változások meghozatalakor.

Állatorvosi lónak itt van mindjárt az elektronikus fizetési meghagyásos rendszer, melyet úgy vezettek be, hogy a fizetés nagyrészt megoldatlan, az egész nincs részleteiben átgondolva, és nem volt egy hosszabb átmeneti időszak, mint az elektronikus cégeljárásnál, ahol egy ideig még választhattam, hogy megpróbálom elektronikusan beadni, de ha nem működik, akkor papír alapon megoldható.

A kamarai működés másik, reformra szoruló területe az ügyvédekre nehezedő adminisztrációs nyomás – a pénzmosás, az elektronikus archiválás –, mind olyan tényező, ami a klasszikus ügyvédi hivatáshoz tartozó függetlenséget a szükségesnél nagyobb mértékben csorbítja.

A fegyelmi ügyekben is változásokra érett a helyzet, ugyanis nagymértékben ki vagyunk szolgáltatva olyan átgondolatlan jogszabályoknak, amelyek nem adnak teret a kamarai mérlegelésnek például a felfüggesztés terén. Nem vitásan szigorúan fel kell lépnie az Ügyvédi Kamarának azokkal az ügyvédekkel szemben, akik okiratot hamisítanak vagy letétet sikkasztanak, de vannak olyan csekély súlyú ügyek, amelyeknél szükségtelen az egzisztenciákat tönkretevő felfüggesztés.

Elégedett a bíróságok munkájával?

Nagyon kevés kivételtől eltekintve a bíróságok szakmailag elég jól működnek. Néha persze nehéz az ügyféllel megértetni az ítéletet, de a bírói munka magas színvonalú Magyarországon.

Más kérdés, hogy a bírói munkát segítő adminisztráció a helyzet magaslatán van-e.

A bírósági tevékenységet egyelőre nem lehet objektíven megítélni, mert olyan munkateher hárul rájuk és olyan rossz infrastruktúrával rendelkeznek, hogy a legnagyobb jó szándékkal is lehetetlen ezt a munkát gyorsabban vagy magasabb színvonalon végezni. A következő évek fejlesztései remélhetőleg a bírósági adminisztrációban is színvonal-emelkedést hoznak, s remélem, a gyorsaságban is pozitív változások lesznek.

Bár én imádom a tárgyalótermet mint az érdekek ütköztetésének a színterét, de az ügyfél érdeke nem az elhúzódó tárgyalássorozat, hanem az, hogy ügye minél gyorsabban megoldást nyerjen.

Tervek jövőre?

Az a vágyam, hogy klasszikus ügyvédi hivatást folytassak. Engem soha nem vonzott a vállalati kultúra vagy a nagy nemzetközi irodák légköre.

Szeretem az ügyfelekkel való személyes kapcsolattartást és szeretem, ha én lehetek teljes körűen az ügy gazdája.

Dr. Pál Edith


Kapcsolódó cikkek

2024. március 22.

Bécs egyre közelebb

Legalábbis vasúton, hiszen két és fél óra alatt lehet eljutni Budapestről az osztrák fővárosba egy magántársasággal, hamarosan naponta négyszer is.