Búcsú Kiss Daisy-től

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A Magyar Ügyvédi Kamara honlapján a következő szomorú hír olvasható: „Méltósággal viselt hosszú betegségben 2012. április 18-án elhunyt dr. Kiss Daisy ügyvéd, a Magyar Ügyvédi Kamara főtitkára. Halála pótolhatatlan veszteség az ügyvédi karnak és az egész magyar jogásztársadalomnak.Emlékét megőrizzük. Dr. Bánáti János elnök”

Sajnálom, hogy nem tudtam jobb híreket mondani – ezzel búcsúzott két hónappal ezelőtt kamarai szobájában. Nem egyre romló egészségi állapotára utalt, hanem arra, hogy közös ügyeink lassabban haladtak az eltervezettnél. Mert tizenöt éve – amióta munkakapcsolatba kerültünk – mindig voltak közös teendőink. Hol szerzőként, hol előadóként, hol tanácsadóként számítottunk kivételes szakmai tudására. Indító nagy vállalkozásunk A polgári perrendtartás magyarázatának első kiadása volt. Megtapasztalhattuk óriási munkabírását, igényességét, a hozzá nem értéssel, a lezserséggel szembeni intoleranciáját. S ez a munka letette azokat a szilárd alapokat, melyekre a továbbiakban építkezhettünk. Megtaláltuk a közös nyelvet, a közös munkamódszert, megtanultuk tisztelni egymás értékeit. És ennél többet egy kiadói ember nem is kívánhat magának. A mai napig őrzöm irodám falán a fényképet a könyv bemutatójáról. Göncz Árpád, Kilényi Géza, Németh János, Kiss Daisy, Gellért György ültek az elnöki asztalnál. Eseménnyé emelte a mű megjelenését.

Jó volt vele arról beszélgetni, hogyan tudjuk jogászhallgatóit vagy ügyvéd kollégáit a hivatás szeretetére, az önmagukkal szembeni szakmai igényességre szoktatni. Ki-ki a maga eszközeivel. Azt gondolta, hogy ezért kamarai tisztségviselőként, főtitkárként sokkal többet tehet. És így is volt. Ennek egyik eredményeként született meg Az ügyvédek nagy kézikönyve, mely a hivatásrend alapelvárásait rendezte egybe. Büszke volt a kiadványra, a Kiadó pedig arra, hogy egy küldetés részese lehetett. Azon a napon, amikor örökre elment, valakivel éppen ennek a könyvnek az aktualizálásáról váltottunk szót. Majd megbeszélem Daisyvel, gondoltam, de ezt az örömöt már elvette tőlünk a sors.

Együtt töprengtünk azon, hogyan lehet az ügyvédséget az informatika új vívmányait kihasználva rendszerezett és pontos ismeretekhez juttatni. Otthon volt ebben a témában is, mert folyamatosan képezte magát, s mert tudta, hogy ez a jövő. Néhány kérdés elég volt ahhoz, hogy felmérje, mit is tudnak az új szoftvereink. Miért is lett volna másképp, hiszen a gyakorlatot alaposan ismerő, kristálytiszta gondolkodású szakember volt.

Ritkán beszéltünk szakmán kívüli témákról. Egy azonban mindig szóba került közöttünk: a kert. Szerette a fáit, a virágait. Csak remélni tudom, hogy a kertje virágpompában búcsúzott tőle, és Daisy még tudott örülni neki.

Kollégáim körében fogalom a neve. Megdöbbenve fogadták a hírt. Miért? Hogyan? Hiszen nemrég még együtt terveztetek… Igen, többek között volt egy kézikönyvtervünk, melynek egyedüli szerzőjeként szerepelt volna a címlapon. Egy fontos téma összegzésének szánta. Már nem foghattunk bele. Ebbe már nem. De azokat az értékeket, amiket tőle kaptam, ígérem, a kiadói munkámban továbbviszem.

Bárki számon kérheti.

Csizner Ildikó
jogi főszerkesztő

---