Civil kurázsival az előítéletek ellen


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

„A fiatalok körében tapasztalható előítéletek ellen, a megkülönböztetés és a diszkrimináció csökkentésére irányul a programunk, amelyben a kritikai gondolkodás fejlesztésével és a felelősségvállalás tudatosításával igyekszünk hozzájárulni egy igazságosabb és szolidárisabb társadalom létrejöttéhez.” A célkitűzés ugyan nem egyedülálló, ám a megvalósítás igen.


A Civil Kurázsi Iskolája nevű projekt szakmailag megalapozott, gyakorlati órákból áll, amelyek érdekes és hasznos szituációs gyakorlatokon, beszélgetéseken keresztül, szinte észrevétlenül alakítják a fiatalok gondolkodását, berögzült előítéleteiket. Gyakran katarzisszerű felismerésre jönnek rá a diákok – maguktól vagy éppen egy társuk szavaitól.

A Civil Kurázsi Iskolája. Kritikai gondolkodás és a felelősségvállalás tudatosítása egy igazságosabb és szolidárisabb társadalomért (Fotók: Kerekes Kornélia)

Évekkel ezelőtt egy mozgásművészeti továbbképzésen találkozott a drámapedagógus Bakonyvári L. Ágnes és a színész, drámajáték-vezető, interkulturális szakember, Márton Gábor Csaba. Majd tavaly szeptember és idén február között hat magyarországi középiskolába vitték el öt alkalomból álló, Civil Kurázsi Iskolája című programjukat, melynek alapja a Civil Művek Közművelődési Egyesület Te mit tennél? című projektje. Egy filmes csoport társadalmi sztereotípiákat sűrítő, 5-8 perces alkotásokat, azaz szociokandikat készített 2011-ben: rejtett kamerás felvételekkel tesztelték, hogyan reagál az utca embere, ha egy hajléktalanba, egy roma vagy egy zsidó emberbe, netán egy nőbe vagy egy homoszexuális járókelőbe kötnek bele minden ok nélkül. Ezek a filmek adják a Civil Kurázsi Iskolájának „alapanyagát”.

„Ma az iskolákban tabutémának számítanak ezek a kisebbségi csoportok, holott a közbeszéd részei, legtöbbször sajnos negatív kontextusban. A nevünk jelzi a szándékot is: az iskola mikroközegét használva, a személyes referenciákból kiindulva haladunk a tágabb meg- és felismerés felé” – magyarázza Bakonyvári L. Ágnes, aki a MáSzínházat, középsúlyos értelmi fogyatékos felnőttek színházát is vezeti.

A Norvég Civil Támogatási Alaptól nyert 2,8 millió forintból hat, egyenként ötalkalmas foglalkozást hozott létre a két szakember, valamint egy kísérleti, óvodai projektet, három kisfilmet és a projektjükről szóló kiadványokat. „Három vidéki és három fővárosi középiskolába vittük el a Civil Kurázsi Iskolája kezdeményezést. Direkt különböző helyekre mentünk: elitgimnázium, hátrányos helyzetű osztály, átlagosnak mondható iskola. A legtöbb osztályban szívesen vettek részt a programban, amely persze nem volt kötelező. Egyetlen osztály volt, ahol körülbelül a diákok fele úgy döntött, nem jár el a foglalkozásokra, viszont akik «maradtak», maximálisan együttműködőek voltak. Az osztályfőnökkel egyeztetve döntöttük el, hogy az öt kisebbség közül (nő, hajléktalan, roma, zsidó, homoszexuális) az adott osztályban melyikkel foglalkozzunk. Azonban bármelyik kisebbség volt a téma, egy idő után mindig a cigányság problémájához értünk el. Ők «szúrják» leginkább a diákok szemét, a médiából is áradó általánosítás és a negatív előítéletek miatt. Sajnos még olyan gyerekek is sorolták a sztereotípiák miatt a romáknak tulajdonított rossz tulajdonságokat, akik bevallottan soha életükben nem találkoztak cigányokkal. Az is beszédes, hogy a legtöbb osztályban a nőket nem is tartották kisebbségnek” – mondja Márton Gábor.

Az ötalkalmas foglalkozások szakmai szempontok alapján (pedagógia, pszichológia, drámapedagógia) épültek fel, persze alkalmazkodva az adott osztályhoz: van, ahol több volt beszélgetés, máshol inkább a feladatok sarkallták a diákokat gondolkodásra. Az első alkalom mindig a bizalom kiépítéséről, egy elfogadó légkör megteremtéséről szólt, amelyben mindenki bátran vállalhatja véleményét. A második órán megnézték az adott szociokandi filmet, a harmadik óra az érzelmi bevonódásé volt, ekkor volt általában a legtöbb feszültség, ugyanis a helyzetgyakorlatok során például a címkézés negatív és romboló hatását érezhették meg a diákok saját bőrükön. A negyedik óra az emberi jogokról szólt, az ötödik pedig a továbbgondolásról, amelynek keretében önkéntes alapon el lehetett látogatni a Másszínházhoz is.

Az ÚJ Jogtár bemutatja: Ügyvédreggeli 2014.         Készüljünk együtt a Ptk. jelentős változásaira!

2014. 11. 07.:   Vezető tisztségviselők felelőssége az új Ptk.-ban – Dr. Gárdos Péter

2014. 12. 05.:   Adásvételi szerződések – Dr. Kisfaludi András

Helyszín: Hilton Budapest Westend, 1062 Budapest Váci út 1-3.

„Igyekeztünk provokatív kérdéseket feltenni, a közös gondolkodásba bevonni mindenkit, de persze nem úgy, hogy bárki azt érezze, mi mondjuk meg a tutit” – árnyalja a foglalkozásokat Bakonyvári L. Ágnes, aki elégedett volt mind a hat osztályban tartott órákkal, mert szerinte érezhetően elindított egy pozitív folyamatot a diákokban, ezért szeretnék minél több helyen bemutatni projektjüket.

Hogy januártól a Civil Kurázsi Iskolája el tud-e jutni újabb középiskolákba, „csupán” pénzkérdés. A szervezők lelkesedése, tenni akarása maximális. Ráadásul nyáron is foglalkoztak a projekttel: egy különleges táborban éltek együtt egy hétig a MáSzínházasok, a Civil Kurázsi Iskolájának néhány résztvevője, hogy megtapasztalják, milyen „másnak” lenni. Három, vegyes csoportban dolgozva az egy hét alatt, drámapedagógiai eszközökkel előadásokat hoztak létre. Így valósult meg az első Elegy tábor (elfogadva egymást) Szigetszentmártonban. Bakonyvári L. Ágnes szerint a tábor létrehozását több súlyos gyakorlati tapasztalat generálta. Például, hogy a fogyatékkal élőkre, mint „láthatatlanokra” tekint a társadalom egy része, nem ismerik az életüket, a lehetőségeiket, a problémáikat. S ez igaz a legtöbb hátrányos helyzetű kisebbségi csoportra is. „Amit pedig nem ismerünk, attól félünk. Ennek a tudatlanságból eredő félelemnek az oldása volt a tábor egyik kiemelt feladata. És az, hogy az elméleti síkról a gyakorlatba ültessük át, valamint tartalommal ruházzuk föl az elfogadás, a tolerancia kifejezéseket. A tábor programjának célcsoportja a legfogékonyabb, attitűdjében még formálható, elfogadásra nevelhető középiskolás korosztály volt.” A programra meghívást kaptak azok a budapesti és vidéki középiskolás fiatalok, akik a Norvég Civil Alap által támogatott A Civil Kurázsi Iskolája projektben a 2013–14-es tanév során részt vettek és annak befejeztével jelezték további együttműködési szándékukat, valamint a MáSzínház tagjai, akik értelmi fogyatékkal élő fiatalokként 9 éve hoznak az őket körülvevő világról szóló, véleményüket bátran felvállaló előadásokat. Rajtuk kívül a tábor lakói voltak még a MáSzínházban önkéntesként dolgozó fiatalok, a Sufni Diákszínpad középiskolásai és az ácsi Cipőcuppogás Színjátszó Csoport.

A tábor programjának alapját a különböző szociális és egzisztenciális háttérből érkező, nagyon különböző képességű, eltérő kultúrájú és viselkedésmintájú középiskolások együttélése, közös munkája határozta meg. Az egy hét alatt a mindennapokat átszövő, közös tevékenységek során kellett megtanulniuk az együttműködést, az elfogadást, a „gyakorlati toleranciát”. A délelőtti szakmai foglalkozások során a 12-14 főből álló csoportok feladata volt, hogy létrehozzanak egy-egy olyan előadást, amely a gyűlölet témájával foglalkozik. A készülő előadások a szavakon túli tartományt célozták. A csoportok öt napon át változatlan összetételben, ugyanazoknak a szakembereknek a vezetésével dolgoztak. A művek születését, a próbafolyamatokat, s persze a kész előadásokat is rögzítették. A tervek szerint a kisfilmeket online közzéteszik, valamint bemutatásra és feldolgozásra kínálják kisebbségi, emberi jogi szervezeteknek, iskoláknak, civil közösségeknek.

Bakonyvári L. Ágnes és Márton Gábor Csaba a tábor során több provokatív vitaszínházi estét tartott, de sportoltak, strandoltak is a résztvevők. „Az Elegy táborban az volt a legjobb, hogy együtt játszott, dol­gozott, élt fogyatékkal élő és egészséges, mélyszegénységben élő és jómódú, felnőtt és gyerek. Elértük a célt: arra az egy hétre a résztvevők igazi közösséggé kovácsolódtak” – állítja Márton Gábor Csaba.

Az egyik táborozó volt a 16 éves Tamás is, egy ócsai gimnázium tanulója. „Nyitottabbá váltam, mintha kicsit felnőttem volna, jobban értem a világot, és nagyon élveztem, hogy számított a véleményem, szabadon elmondhattam, miről mit gondolok. A táborban egy alternatív bábszínházi előadást hoztunk léte, színes lufikkal. Az elején picit aggódtam, hogy fogunk tudni együtt dolgozni, de semmilyen probléma nem volt, hamar összeszoktunk és szinte barátként éltünk együtt. Biztos, hogy örök élmény marad az az egy hét. Szerintem nagyon fontos, hogy ezekről a témákról beszéljünk az iskolai órákon is. Az előítéletek csökkenésével jobb lenne az egész világ” – mondja Tamás.

„Fontos, hogy a diákok ne menjenek el fejüket elfordítva az igazságtalanság, a verbális, lelki vagy fizikai agresszió mellett, hanem tegyék föl a kérdést: rendben van ez így? A kérdésre adható válasz egy következő lépés. Rendkívül fontosnak tartjuk, hogy a fiatalok felismerjék a hétköznapi sztereotípiákat és az ezekből fakadó rejtett vagy nyílt diszkriminációt és elgondolkozzanak rajta” – jelentette ki egybehangzóan a két programfelelős.

A cikk az Ügyvédvilág szeptemberi számáan jelent meg.


Kapcsolódó cikkek

2024. május 10.

Ferihegy – Újabb útirányok és rekordok

Már 130-nál is több városba repülhetünk el közvetlenül Budapestről, 2025-ben pedig talán Észak-Amerika néhány metropoliszába is újra eljuthatunk.

2024. április 30.

Hogyan fogadd jól a visszajelzést – könyvajánló

Világszerte a vállalatok évente 825 millió munkaórát töltenek el a munkavállalók éves értékelések előkészítésével és lebonyolításával. A visszajelzés – a munkahelyi éves értékelésen túl is – elkerülhetetlen része társas életünknek, még akkor is, ha sokszor nem visszajelzésnek hanem megjegyzésnek, jó tanácsnak vagy baráti beszélgetésnek hívjuk.