Coltrane kedvenc szaxofonosa

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Sonny Rollins Eredeti neve Theodore Walter Rollins. New Yorkban, a Harlemben született, 1930-ban. Fiatalkorában Thelonious Monk volt a mentora. A második világháború után Miles Davisszel dolgozott együtt. Az ötvenes évek második felében pedig, a Max Roach és Clifford Brown zenekar tagja lett, ezt követően saját zenekart, egy triót alapított. Két Grammy-díjat is kapott, 2011 márciusában Barack Obama amerikai elnök pedig a National Medal of Arts elismerést adományozta neki. A zenélésen kívül a jóga világában is elmerült. Legismertebb művei: a John Coltrane-nel közös Tenor Madness, a Tommy Flanagannel felvett Saxophone Colossus, a Ray Brown és Shelly Manne kíséretével készített Way Out West, a jazz örökzöldjei közé tartoznak pedig az Oleo, Airegin és St. Thomas című szerzeményei.

 

Ha még élne Coltrane, talán eljött volna novemberben Budapestre, hogy páholyból élvezze Sonny Rollins játékát. Egyszer ugyanis azt nyilatkozta, hogy S. R. a kedvenc szaxofonosa. Persze pontosan tudjuk, hogy a sztárok a média közhelyes kérdéseire közhelyes válaszokat adnak, mint ahogy Sofia Coppola érzékelteti ezt a Somewhere c. filmjében, de Coltrane és Rollins esetében talán mégis a valóság hangzott el.

Sonny Rollins elmúlt 80 éves. 7 éves kora óta szaxofonozik. Életét végigkísérte ez a hangszer, és persze számos zenészóriás is, akik ma már legendának számítanak. Még ismerte Fats Wallert és Louis Jordant, közvetlen közelről élvezhette zenéjüket. Mentora volt Thelonious Monk, lemezfelvételeket is készített vele. Együtt dolgozott Miles Davisszel, és tagja volt a Max Roach és Clifford Brown zenekarnak.

Nemcsak a mostani együttesében, hanem az első triójában sem volt zongorista. Ennek oka, hogy Sonny Rollins szerint a zongora „megöli” a többi hangszert. Uralkodik rajtuk, nem hagyja a többieket érvényesülni, ezért inkább mellőzi a zongorát. Annak ellenére, hogy találkozott olyan zongoristákkal is, akik nem nyomták le a többi hangszert. Thelonius Monk és Tommy Flanagan voltak a kivételek.

Akik korábban ismerték Sonny Rollinst és hallották őt már élőben játszani, azoknak biztosan feltűnt, hogy a mostani koncertje egy kicsit más volt, mint a korábbiak. Úgy tűnik, hogy a calypso jobban áthatja most, mint eddig.

A koncerten Sonny Rollins mellett Bob Cranshaw bőgőn, Peter Bernstein gitáron, Sammy Figueroa ütőhangszereken játszott, és Kobie Watkins dobolt.

Dr. Kiss Anna

---

 

Ma sokan keverik a mentót a calypsóval, bár ez nem is csoda, hiszen a kettő sokszor egymásba fonódik. Ennek is megvan az oka, mivel mindkét stílus azonos körülmények között jött létre, így a dallamviláguk is nagyon hasonló. A calypso és a mento is az európai funkciós és tonális rendet használja, a legegyszerűbb főfokok variációiból áll. Mindkettő esetében a tonikán többször szerepel a nagy hatos kiterjesztés, és a dominánson is előfordul helyenként az öt szeptim. Laurel Aitken, a „ska keresztapja” szerint mindössze annyi a különbség a két stílus között, hogy a mento gyorsabb a calypsónál.

---