Digitális bennszülöttek

Egyre több olyan ember él a világon, aki a számítástechnika korszakába született bele. Aki sohasem látott tárcsás telefont, viszont rutinosan bánik a legbonyolultabb kütyükkel is, és az anyatejjel szívta magába a mobilkultúrát. Szociológiai szóhasználattal élve ők a digitális bennszülöttek – akikhez képest az idősebb nemzedékek tagjai legfeljebb „bevándorlónak” számítanak.

Vizet találtak a Holdon
Egy indiai űrszonda, a Chandrayaan-1 bizonyítékot talált arra, hogy a Hold felszínén jelentős mennyiségű víz található – írta a The Times. Az újság szerint az adatok ráadásul azt is jelzik, hogy a Holdon még ma is keletkezik víz. Az áttörést jelentő felfedezést az amerikai űrhivatal, a NASA jelenti majd be hivatalosan csütörtökön: az indiai űrszonda fedélzetén ugyanis egy NASA-berendezés van, s ennek révén bizonyosodott be a víz jelenléte. A The Times szerint a felfedezés nyomán megvalósulhat az az álom, hogy két évtizeden belül egy Hold-bázist hozzanak létre, emberi személyzettel.
www.transindex.ro

Hogy kell Kanadából átdobni egy frízbit Afrikába?
Elméletileg lehetséges egy frízbit Kanadából Afrikába átdobni, méghozzá úgy, hogy vissza kell menni 2,6 milliárd évet, mert akkor a mai Quebec és Zimbabwe közvetlenül egymás mellett helyezkedett el. Noha azt tudják a kutatók, hogy mintegy háromszáz millió éve valamennyi mai földrész egyetlen szuperkontinenst alkotott, ez volt az úgynevezett Pangea, ám arról alig tudnak valamit a szakemberek, hogy korábban miként festett a szárazföld. Kanadai kutatók azonban arra vállalkoztak, hogy feltárják a korábbi állapotokat is. Öt év alatt egymillió dollárból fel szeretnék deríteni, hogy az elmúlt 2,6 milliárd évben hogyan helyezkedtek el a kontinensek, mert az valószínű, hogy ennyi idő alatt többször szétváltak és összekapcsolódtak.
www.stop.hu

Világelső HIV-vakcina
Áttörést értek el amerikai és thaiföldi kutatók az AIDS elleni küzdelemben; Bangkokban bejelentették, hogy egy új vakcina több mint 30 százalékkal csökkenti a betegséget terjesztő HIV-vírus fertőzésének kockázatát. Egy Thaiföldön végrehajtott nagyszabású oltási kísérlet eredményeként jutottak erre; a vizsgálat során kísérleti oltóanyagot vittek be több mint 16 ezer önkéntes jelentkező – heteroszexuális thaiföldiek – szervezetébe. Először fordult elő, hogy egy oltóanyaggal sikerült csökkenteni a halálos vírusfertőzés kockázatát. Bár az eredmény szerény, „ez az első bizonyíték arra, hogy létezhet biztonságos és hatékony megelőző oltás” – mondta Jerome Kim ezredes az Associated Press amerikai hírügynökségnek. Kim az Egyesült Államok hadserege és a Nemzeti Allergia és Fertőző Betegségek Intézete (NIAID) által támogatott tanulmány egyik vezetője volt.
www.hvg.hu

Kölcsönadni egy hanglemezt a barátodnak, és abban reménykedni, hogy visszaadja; a kazettatok eltört kis pöcke miatt bosszankodni; helyet keresni a lakásban az egész falat beborító CD-gyűjteménynek – ez csak három dolog abból a tízből, amit egy kedélyes szociológus szerint az „iPod-nemzedék” tagjai soha sem fognak megtapasztalni. Emberünk persze mondhatott volna mobil-, twitter-, mp3- vagy éppen digitális generációt is; e kifejezésekkel írják körül ugyanis azt a korosztályt, amely – szüleivel ellentétben – folyékonyan, akcentus nélkül beszéli a számítógépes korszak nyelvét.

A jelenség olyannyira általánossá, sőt szociológiai értelemben körülírhatóvá vált, hogy a társadalomtudósok az utóbbi évtizedben született korosztályokat külön nevekkel látták el. Eszerint megkülönböztetik a hatvanas-hetvenes években született X-nemzedéket, őket a hetvenes-kilencvenes években követő X-korosztályt, illetve a Z-generációt, vagyis a kilencvenes-kétezres évek gyermekeit. Utóbbiak jellemzője, hogy olyan technológiákkal bánnak játszi könnyedséggel, amelyek még akár tíz éve sem léteztek, otthonosan mozognak a közösségi oldalakon, videómegosztókon, boszorkányos ügyességgel űzik az online játékokat, és nem kérdés, hogy – egyre fiatalabb korban és egyre fejlettebb – mobiltelefonnal, iPod-dal rendelkeznek.

Az ismert amerikai közösségi oldalról Facebook-nemzedéknek is nevezett korosztály tagjaival az emberiség új evolúciós szakaszhoz érkezett: megszülettek a digitális éra gyermekei, akik minden korábbinál forradalmibb változást hoznak, illetve élnek meg. Ma még beláthatatlan, hogy hosszú távon milyen hatással jár a következő nemzedékekben az utóbbi évtizedekben felgyorsult információáramlás. Annak ugyanakkor, hogy napjainkban egy emberöltőn belül több technikai változás történik, mint korábban évszázadokig, kell hogy maradandó következménye legyen.

Egyes jeleket már most érzékelünk; ezek egy része örömre, másik része azonban aggodalomra ad okot. A digitális bennszülöttek olyan alapvető készségeket fejlesztenek ki már egész kisgyermekkorban, amelyeknek később is nagy hasznát veszik. Gyorsabban tudnak reagálni, jobb a helyzetfelismerésük, kombinációs készségük, vizuális képességük, egyszerre több mindenre képesek figyelni, ügyesebben találják fel magukat váratlan helyzetekben – és még sorolhatnánk a technikai eszközök avatott használatából fakadó előnyöket.

Az érem másik oldala azonban az, hogy bármilyen ügyesek is e nemzedék tagjai, sok esetben figyelmük kevésbé marad tartós; bármilyen gyorsan megszereznek is egy-egy információt mondjuk a világhálóról, a sebességet többen fontosabbnak tartják a pontosságnál és hitelességnél. Vannak ezért, akik az internet, illetve a közösségi oldalak kifejezett pszichológiai veszélyeire figyelmeztetnek. Egyes szakemberek szerint az online identitás kialakításával párhuzamosan a fiatalok közül többen egyre kevésbé fogják értékelni valódi életüket, a való világot unalmasnak fogják tartani, ez pedig bizonyos esetekben depresszióhoz, sőt végső soron akár öngyilkossághoz is vezethet.

„Ez olyan világ, melyben minden gyorsan mozog és szüntelenül változik, ahol a kapcsolatok egyetlen egérkattintásra módosulhatnak, ahol, ha nem tetszik, törölheted a profilodat, és egy előnytelen identitást szempillantás alatt levetkezve kedvezőbb személyiséget vehetsz fel” – vélekedik Himanshu Tyagi Angliában élő pszichiáter. Mások, például Graham Jones pszichológus szerint azonban a veszély eltúlzott. „Tapasztalataim szerint ugyanazok az emberek aktívak a Facebookon és a hasonló oldalakon, akik amúgy is kiterjedt társasági életet élnek, s az internetes jelenlét csak a kiterjesztése annak, amit amúgy is csinálnak” – mondja. Tari Annamária magyar pszichológus szerint viszont a digitális eszközök nyakló nélküli használata igenis végletes magatartásformákhoz vezethet az Y-nemzedékben. Szélsőséges esetben az eredmény vagy egy érzelmileg összetört kiskamasz lehet, aki nem találja a helyét a világban, nem mer kimenni az utcára, szorong, ezért éjjel-nappal a gép előtt ül, vagy épp ellenkezőleg: a szülő előbb-utóbb egy beképzelt, nagyszájú, rideg emberrel találja magát szemben.

Ezek persze végletek. Az viszont tény, hogy az Egyesült Államokban bizonyos munkakörökben ma már nemzetbiztonsági kockázatot is látnak a Facebook-nemzedék tagjaiban. Amint ugyanis a közelmúltban az amerikai Védelmi Minisztérium felhívta a figyelmet, a tárcánál az új generáció hajlamos nem komolyan venni az adatbiztonság elvét, és elővigyázatlanul oszt meg információkat másokkal. Márpedig a közösségi honlapok a személyes kapcsolatok legnagyobb és legszövevényesebb mátrixaként működnek, és nemcsak az egyes emberek hálózatát feltérképező oknyomozó újságírók, hanem a titkosszolgálatok is előszeretettel használják őket.

William Strauss és Neil Hove amerikai demográfusok Amerika jövőjének története című könyvükben azt írják: a történelemben ciklikusan egymást követi négy nemzedék, mindig ugyanabban a sorrendben és ugyanazokkal a jellemzőkkel. Szerintük a most gyermekkorban lévő Z-generáció tagjai finomítani fogják és várhatóan kiegyensúlyozzák majd az Y nemzedék keménységét. Feltehetőleg lesz is min enyhíteni. Tari Annamária megfigyelései szerint ugyanis napjainkban az egyes emberek pályáján korábbra került az alkotó időszak; ma már sokan 26–28 évesen eljutnak karrierjük csúcsára – esetenként hat-hét cégalapítással a hátuk mögött –, ami után jobbára lefelé mennek. Míg korábban, legalábbis munkaerőpiaci szempontból, az ötven-, illetve a negyvenéves kor után „nem volt élet”, ma már a fejvadászcégek álláshirdetéseiben is mind gyakrabban látni a harmincéves felső korhatárt.

A jelenség leírása mellett legalább olyan fontos felkészülni az új korszakra. Szakemberek arra figyelmeztetnek: egy szülő, ahelyett, hogy csak sopánkodik a folyamat káros vonatkozásai miatt, jobban teszi, ha legalább részben belekóstol mindabba, amit gyermekének természetes tevékenység. Nem árt, ha magunk is regisztrálunk valamelyik közösségi oldalon, kiismerjük működését, és így szemmel tarthatjuk csemetéink internetes szörfölését. Az Egyesült Államokban külön folyóiratok és honlapok állnak rendelkezésre, melyekből hasznos tanácsot kaphat a szülő, hogyan aknázza ki az új ketyerék előnyeit, és védekezzen a káros tulajdonságaik ellen. Kézenfekvő gyakorlati tanács például: a számítógép olyan helyen legyen a lakásban, ahol mindenki láthatja, ki mit csinál rajta, így elejét lehet venni annak, hogy bárki nemkívánatos oldalra tévedjen.

Az új „világrend” az iskolákat is kihívás elé állítja, hiszen alapjaiban változtak meg a tanulási szokások. Egész más olyan gyerekeket oktatni, akik – az ikonok segítségével és ösztöneik latba vetésével – már óvodáskorban kiismerték egy angol nyelvű játékprogram működését, anélkül, hogy akár magyarul tudtak volna olvasni. Teljesen máshogyan kell közelíteni azokhoz a diákokhoz, akiknek mind nehezebb lesz 45 percet fegyelmezetten végigülni, és egyébként is, jobban szeretnek saját kortársaiktól tanulni, mint a felnőttektől. Akik közül többen annyira az internet bűvöletében élnek, hogy iskola után csak azért sietnek minél hamarabb haza, hogy otthonról osztálytársaikkal cheteljenek – jobbára semmitmondó dolgokról, és csak a virtuális világban való jelenlét élménye miatt.

Éppen ezért minél interaktívabb oktatásra van szükség, melyben a tanárok nagy hangsúlyt fektetnek az önálló felfedezésekre, internetes hivatkozásokra, a játékos tanulási módozatokra. Egy amerikai iskolában például egyes órákon űrutazást szimuláló játékkal csempészik az ismereteket a diákok fejébe – a járművet a tudás hajtja, és csak akkor tud továbbhaladni izgalmas útján, ha a tanulók egy-egy feltett kérdésre a helyes választ adják meg.

És hogy a jövőben hogyan fogjuk már első ránézésre megkülönböztetni a „predigitális” és az új korszak gyermekeit mondjuk a repülőtéren? Egyes szociológusok szerint például arról, hogy előbbiek annak rendje és módja szerint sorban állnak a check-in desknél – miközben az Y- és Z-nemzedék tagjai már rég bejelentkeztek az interneten, és javában a gépen ülnek.

Szőnyi Szilárd

Nemzedékek sora

Elveszett nemzedék: az első világháborúban harcolók generációja
„Interbellum” nemzedék: a két világháború között élők
A legnagyobb nemzedék: a második világháborút megjárt veteránok korosztálya
Hallgatag nemzedék: akik túl fiatalok voltak ahhoz, hogy a második világháborúban harcoljanak
A baby-boom nemzedék: akik a második világháború idején, illetve a korai ötvenes években születtek
X-nemzedék: a hatvanas-hetvenes években született korosztály
Y-nemzedék: a hetvenes-kilencvenes években született generáció
Z-nemzedék: a kilencvenes-kétezres évek gyermekei

Kapcsolódó cikk:

Digitális kor, digitális gyerekek?