Hamisított DVD-k a Wall streeten

Valószínű nem mond igazat, aki azt állítja, nem kíváncsi az Amerikai Egyesült Államokra, és nem szeretné látni a filmekből már oly sokszor bemutatott helyszíneket a valóságban legalább egyszer az életében, vagy ne szeretne legalább néhány mérföldet vezetni az oly jellegzetes sárga csíkos autóutakon, és betérni pihenni egy klasszikus dinerbe.

Árak:
Autóbérlés 7 napra: kb. 350 USD
Szállás motelban 2 személyre: 1 éjszaka/75–80 USD
Üzemanyag, egy tank: kb. 25 USD
Reggeli, ebéd egy dinerben: 10–12 USD
Egy pohár sör: 4–7 USD

Az árakkal kapcsolatban nagyon fontos tudni, hogy sok helyen nem a valós, hanem a nettó árat írják ki, ami akár adóval együtt 10%-kal is több lehet. És mindig illik adni a vendéglátóhelyeken 10–20%-nyi borravalót, nagyon nagy tiszteletlenség, ha ezt nem tesszük meg.

Bár még lehet vízumot is kérni, a Nagykövetség ezt a klasszikus módon adja ki, tehát sokkal kényelmesebb és olcsóbb biometrikus útlevelet igényelni, és kitölteni az ostobának tűnő kérdéseket a megadott honlapom, ami gyakorlatilag a válaszok leoké-zásának pillanatában megadja a beutazási engedélyt. Persze fennáll a veszélye, hogy nem enged be az idegenrendészeti hivatal tisztje, de ez a követség által kiadott vízum birtokában is megtörténhet.

A Kennedy reptéren mindenesetre semmi vérfagyasztó kérdezősködést nem lehet tapasztalni, viszont aki metróval akar bemenni New Yorkba, készüljön fel, hogy akár órákra is leállhat a szerelvény, mint ahogy ezen sorok írójával is megtörtént Brooklyn alatt.

Ha valaki saját szervezésű utat akar megtenni, interneten foglaljon előre szállást, meglepően könnyen megy. Ugyanez vonatkozik az autóbérlésre, itthonról el lehet intézni, csak hitelkártyát kell hozzá előtte kiváltani. A rendes bankkártyával nehezebb fizetni, de egyes helyeken nem fogadnak el hitelkártyát, hanem inkább egy bankautomatát helyeznek el – ez akár lehet egy kis söröző is – és ott vetetik fel a vendéggel a pénzt, nyilván nem véletlenül. Visszatérve az autóbérléshez, az ezzel foglalkozó cégek akár a reptérre kiviszik a gépjárművet, ettől kezdve csak GPS és útiterv kérdése a további utazás.

Ha előbb New Yorkra vagyunk kíváncsiak, valami jó környéken található, metróközeli külvárosi motelt érdemes keresni, Manhattan nagyon drága, viszont könnyen elérhető mindenhonnan. New Yorkban nyoma sincs a régi hírhedten rossz közbiztonságnak, egyedül Harlem spanyol részébe nem tanácsos egyedül bemerészkedni, mondjuk én onnan vettem észre, hogy oda tévedtem, amikor megjelent néhány golyóálló busz japán turistákkal, és csak engem fényképeztek, amúgy a kutyának sem tűntem fel. New York egyébként az egyik legdrágább város, ez érződik a vendéglők, bárok árain, viszont műszaki cikkeket, ajándékokat, csecsebecséket itt lehet legolcsóbban beszerezni, néha az utcák a New-delhii Main Bazár hangulatát hozzák a rengeteg keleti utcai árussal.

A kötelező látnivalók letudása után – Central Park, Empire State Building, Soho stb. – érdemes kiülni a művész negyed (Greenwich Village) melletti mólók egyikére, vagy lesétálni a Brooklyni híd lába melletti kikötőbe, ahol meglepően olcsón lehet csapolt sört kapni. A híres Wall streeten fekete árusok hamis CD-ket árulnak a megmaradt brókereknek, és a rendőrök is minden további nélkül beállnak válogatni. A Kis Kínaként emlegetett kínai negyed szinte semmiben sem különbözik Peking lepattantabb részeitől, csak a pekingi kacsa olcsóbb, mint az ottani vendéglőkben. Egy idő után egyre hétköznapibbá válik a város, az ember rádöbben, hogy csak a filmek teszik igazán naggyá, az egyes helyszíneket a világ koordinátarendszerének origójaként ábrázolva.

A vidéki Amerikát igazából csak azok tudják megszeretni, akik valamilyen szinten megbarátkoztak a külvárosi bevásárló központok melletti motelek világával. A klasszikus, filmekből ismert motelhálózatok – ahol a dramaturgia szerint majdnem mindig lövöldözés tör ki – könnyen megtalálhatók, viszont nagy hátrányuk, hogy a közelükben általában gyalogszernyi távolságon belül szinte lehetetlen normális éttermet találni, sörözőről ne is nagyon álmodjunk. A New York államban megtett egy hétnyi autózgatás alatt talán egy gyártelep melletti motel környékén fedeztünk fel véletlenül egy klasszikus munkáskocsmát, billiárdasztallal, és a bárpultnál merengő öreg helybéliekkel. Mintha a közösségi élet terei áttolódtak volna a virtuális világra és a televíziózásra. Persze, ha valaki olyan klasszikus sportoknak hódol, mint a horgászat, könnyű jó ismerősökre lelni. Glens Falls városka, ami az Utolsó mohikán helyszíneiről híres George tó mellett fekszik, egyedülálló régiségbolttal rendelkezik, amelyben a világ talán egyik legnagyobb műcsali gyűjteménye található egy Lincoln elnöknek ajándékozott, kitömött oroszlán mellett. A horgészengedély meglepően olcsó, mintegy 20 dollárnyi összegért egy hétig horgászhatunk az állam összes természetes vizében, ez vonatkozik a horgászeszközökre is, kevesebb, mint fél áron kaphatók a nagy bevásárlóközpontokban – közvetlenül a fegyverespult mellett – mint itthon. Bizarr amerikai horgászjelenség az élő csali automata, amelyből gilisztát vásárolhatunk. És persze egyedülálló élmény egyszerre horgászni egy navaho indiánnal, egy néger szakáccsal és egy koreai boltossal az Ontario tó mólóján a Niagara vízeséstől nem messze.

Ha megfelelő telefonunk van, 40 USD összegért kaphatunk olyan feltöltőkártyát, amivel internetezni is lehet. Amúgy, ha ingyenes WIFI-t találunk, elég bonyolult rácsatlakozni, legalább kétszer el kell fogadni az adott állam törvényeit, mielőtt felenged a netre.

dr. Bodolai László