Digitális írástudatlanság


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Ön, Kedves Olvasó, jó pár iskolapadban eltöltött év után bizonyára nyugodtan jelentheti ki, hogy valamennyi alapvető készség birtokában van. Tud írni, olvasni – nyilván. Megtanult pontosan, megbízhatóan és főleg hatékonyan dolgozni, tisztában van vele, hogy az élet különböző területein csak akkor lehet sikeres, ha idejét megfelelően osztja be. De tényleg minden elengedhetetlen készséggel rendelkezik a mai hatékonyság-tudatos és számítógép-orientált világunkban?

A felmérések szerint 80%-os eséllyel nem. Nagy valószínűséggel Ön nem tud valamit, ami merőben megkönnyítené az életét, már ha dolgozik számítógéppel a munkahelyén vagy azon kívül. Sokunk mindennapjainak részévé vált a számítógép; magánügyben vagy munkánk során egyre inkább használjuk. Elektronikus formában intézünk mindent, amit lehet: levelezünk, kommentálunk, táblázatokat készítünk, riportokat írunk, egyszóval gépelünk. Naponta koptatjuk számítógépünk billentyűit anélkül, hogy igazán tudnánk, hogyan is kellene a billentyűzetet kényelmesen és hatékonyan használni – és ezzel akár napi szinten egy órát megtakarítani. Ha még soha nem fogta el gépelés közben az az érzés, hogy ez mehetne gyorsabban, kevesebb hibával is, vagy soha nem nézte kicsit irigykedve azokat, akit könnyedén, tíz ujjal kezelik a számítógépet, ne olvasson tovább, valószínűleg a fenti 20%-ba tartozik.

Talán már rájött, hogy a gépírás az az alapvető készség, amivel sokan nem rendelkezünk, mert valahogy még mindig abban a szellemben tekintünk rá, mint a titkárnők és asszisztensek kiváltságára. Pedig rég nincs így. A gépírástudás jelentősége felveszi a versenyt a kézíráséval, sőt, lassan el is hagyja azt; elég csak arra gondolnunk, mennyit írunk kézzel és mennyit elektronikusan egy nap. Úgy hiszem, az utóbbi felé billen a mérleg.

Mégsem látjuk annak fontosságát, hogy elsajátítsuk a vakírást. Ennek részben az az oka, hogy környezetünkben viszonylag ritkán fordulnak elő olyanok, akik tudnak vakon gépelni, így nem érezzük hátránynak a hiányát. Pedig higgye el, nagyon is az. Hátrány egyrészről azért, mert sok értékes időnkbe és energiánkba kerül a két vagy néhány ujjas pötyögés – egy átlagos vakon gépelő 3–4-szer gyorsabban ír tele egy A4-es oldalt mint egy tíz ujjal gépelni nem tudó – másrészt azért, mert a munkaerőpiacon sok esetben versenyelőnyt jelent, és egyre inkább azt fog jelenteni. A munkáltatók kezdik felismerni, hogy a nyolc órában számítógép előtt dolgozó alkalmazott sokkal gyorsabban és felszabadultabban végzi a munkáját, ha szeme nem a monitor és a billentyűzet között cikázik a betűket keresgélve és a melléütéseket javítgatva.

Ezután könnyű elképzelni, hogy amint a gépelés (a számítógép alkalmazásának növekvő jelentősége által) egyre szükségszerűbbé válik, úgy válik alapvető készséggé a vakírás. Éspedig abból az egyszerű tényből adódóan, hogy a rutinszerű és ösztönös gépelés jóval nagyobb teret enged a kreativitásnak és ezáltal a “tartalom”ra való odafigyelésnek, valamint maga az írás is kevesebb időt vesz igénybe. A szabályos – tanult – vakírás során az ujjak negyedannyi távolságot tesznek meg a billentyűzet felett, mintha két ujjal pötyögnénk ugyanazt a szöveget, és a tekintetünket sem kell a monitor és a billentyűk között megosztani. Így nem csupán gyorsabban, kevesebb hibával írhatunk, de a szemünk számára sem olyan megterhelő a számítógép előtt végzett munka.

Meglepően hangozhat, de a számítógép huzamosabb használata során jelentkező fejfájás egyik fő oka a szemek gyakori, heves mozgatásában keresendő. A tízujjas vakírás ezt a szemmozgást iktatja ki, mivel többé nem kell a billentyűzetre néznünk gépelés közben. Ezen túlmenően, a különböző gépírásoktató módszerek jelentős hangsúlyt fektetnek a számítógép kezelés közbeni helyes testtartás elsajátítására is, minthogy az ülőmunkát végzők jelentős hányada szenved a nem megfelelő testtartásból eredő gerinc- és derékproblémáktól (hazánkban már népbetegségnek számít), melyek napi fél óra mozgással enyhíthetők ugyan, de teljesen meg nem szüntethetők, mivel hat-nyolc órányi helytelen ülést nehéz kompenzálni.

Ugyan a vakírás oktatása ma még csak néhány iskolában része a tantervnek, biztosak lehetünk benne, hogy a tízujjas gépelés hamarosan általános iskolai tananyag lesz. Azért, mert hasznos készség és azért is, mert nem tanulható magunktól, amint azt tévesen feltételeznénk. Sok év gépelés után sem tudjuk olyan hatékonyan és könnyedén kezelni a klaviatúrát, mint az, aki tudományosan megalapozott módszer szerint sajátította el.

Az igen idő- és költségigényes gépírásoktató tanfolyamok mellett a piacon évek óta jelen vannak különböző oktatóprogramok, üzletekben beszerezhető dobozos formában – melyek hátránya, hogy csak egy adott számítógépen tudjuk használni a telepítést követően –; valamint újabban megjelentek korszerű, igényes, online elérhető programok is (pl. http://www.nettype.net), melyekkel bárhol gyakorolhatunk, ahol rendelkezünk internet eléréssel.

Bármilyen módszert is választ, 2-3 hónapnyi ráfordítással egy életre szóló, rendkívül hasznos képességet nyer, amiről a fentiek fényében méltán mondhatjuk, hogy alapvető.

Balázs Eszter


Kapcsolódó cikkek

2023. január 27.

Egy asztalnál Bálint Andrással és Jordán Tamással

Mintha együtt ülnénk a Rózsavölgyi Szalon kávéházi asztalánál a két színészóriással, úgy telik el másfél óra, ahogy hallgatjuk őket a mindennapokról, a művészetről – az életről.

2023. január 25.

Mit tehetünk, ha kikerül rólunk egy nem kívánt kép a netre?

A gyakorlatban még mindig kevesen tudják, milyen következményekkel jár másokról fotót készíteni vagy megosztani azt az interneten. Általános vélemény, hogy a saját magunk által készített fotóval azt csinálunk, amit akarunk. Ez azonban nem is lehetne messzebb az igazságtól – mondja a szakértő, aki szerint a felnőtteket és a gyerekeket egyaránt edukálni szükséges a fényképekhez fűződő jogaikról és kötelességeikről.