Eredményesen a felszámolási eljárásban IV.

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Dr. Dénes Raymond 1980. február 13-án született. 2004-ben a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának államilag finanszírozott, nappali tagozatán jogász szakos diplomát szerzett. 2003 nyarán Budapesten, a Köves és Társa–Clifford Chance Ügyvédi Iroda Telekommunikációs Osztályán dolgozott, ahol szerződések átvizsgálását, jogszabálytervezetek összehasonlítását, angol nyelvű instrukciók tolmácsolását és levelezését végezte mint gyakornok. 2005. január 1-jétől a Fóris-Schneider-Szép-Zaccommer Ügyvédi Irodánál állt alkalmazásban mint ügyvédjelölt. 2005. szeptember 1-jétől a Kaposvári Városi Bíróságon volt fogalmazó, majd a szakvizsga letételét követően 2008. november 15-étől bírósági titkárként felszámolási eljárásokkal foglalkozik a Somogy Megyei Bíróságon. A jövőben szeretne a bírósági szervezeten belül polgári ügyszakos bírói kinevezést nyerni.

Az eljárás ezen szakaszában a bíróság a beérkezett kérelmet már tartalmi és érdemi szempontból vizsgálja. Az eljárás adós általi kezdeményezésénél a bíróságnak nem kell a kérelmet nyilatkozattételi felhívással megküldenie az eljárás más szereplőinek, hanem csak azt vizsgálja, hogy a kérelemhez csatolt okiratok mennyiben támasztják alá az adós kérelmében foglaltakat, valamint, hogy a felvázolt tényállás alapján megállapítható-e az adós fizetésképtelensége és elrendelhető-e a felszámolása. Tekintettel az adós által kezdeményezett eljárás egyoldalúságára, a továbbiakban a hitelező által kezdeményezett eljárással, azon belül a felek eljárásbeli kötelezettségeivel, rendelkezésre álló lehetőségeivel foglalkozom.

A kérelem beérkeztével mit vizsgál a bíróság?

A kérelem beérkezését követően a bíróság megvizsgálja, hogy az megfelel-e a Cstv.-ben írt feltételeknek. Ha az illetékesség rendben van, a bíróság tovább vizsgálja a kérelmet formai oldaláról, és ettől függően dönt, hogy hiánypótlást rendel-e el, vagy a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasítja, vagy az érdemi vizsgálattal folytatja az eljárást.

Amennyiben a kérelem megfelel a követelményeknek, a bíróság a kérelem és a mellékletek megküldésével haladéktalanul értesíti az adóst. A kézbesítés az adós központi ügyintézésének helyére, azaz a cégnyilvántartás szerinti székhelyére történik. Szabályos kézbesítésnek minősül a cég képviselőjének lakóhelyére történő kézbesítés is, de ezt megelőzően meg kell kísérelni a kézbesítést az adós székhelyére is.

A szabályszerű kézbesítést követően elérkezett az eljárás abba a szakaszába, amikor a bíróság érdemben is tud foglalkozni a kérelemmel. Itt az eljárás további menete az adós nyilatkozatától függően több irányban is folytatódhat. Az eljárás folytatását és az eljárás során a hitelező és az adós bizonyítási kötelezettségét, kimentési lehetőségeit a cikk II. részében fogom ismertetni.

A hitelezői kérelem megküldése az adós részére

Ha a bíróság a hitelező kérelmét érdemi vizsgálat nélkül nem utasította el, és a kérelem megfelel a formai feltételeknek, akkor azt a bíróság mellékleteivel együtt megküldi az adósnak, akit egyidejűleg nyilatkozattételre hív fel. Az adós fizetésképtelenségének érdemi vizsgálatára azonban csak akkor kerül sor, ha a kérelmet a bíróság az adósnak szabályszerűen kézbesítette, azaz az adós gazdálkodó szervezet székhelyén az arra jogosult cégvezető, vagy meghatalmazással rendelkező személy vette át az iratot. Ha a cég székhelyén sikertelen volt a kézbesítés, a bíróság megkísérli a cégjegyzékbe bejegyzett cégvezető lakhelyén is a kézbesítést.

A kézbesítéssel kapcsolatos szabályok

A felszámolás iránti kérelmet a kézbesítés szempontjából keresetlevélnek kell tekinteni, ezért a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) szabályai megfelelően alkalmazandóak.

a) Az „ismeretlen”, valamint „ismeretlen helyre költözött” postai jelzéssel visszaérkezett bírósági irat esetén a bíróság felhívja a hitelezőt a hirdetményi kézbesítés (Pp. 101. §), valamint az ügygondnok kirendelésének lehetőségére. Amennyiben a hitelező a hirdetményi kézbesítést és ügygondnok kirendelését kéri, továbbá letétbe helyezi az ügygondnok díját – ez bíróságonként eltérő összeg lehet, de az átlagos díj 10–20 000 Ft közötti összeg –, a bíróság az adós részére ügygondnokot rendel ki, akinek a felszámolási eljárás lefolytatása iránti kérelmet és annak mellékleteit kézbesíti. A bíróság egyidejűleg rendelkezik a kézbesítendő irat kifüggesztéséről a bírósági hirdetőtáblára és az adós utolsó székhelye szerinti Polgármesteri Hivatal hirdetőtáblájára. A szabályszerű hirdetményi kézbesítést követően a bíróság érdemben vizsgálja az adós fizetésképtelenségét. Ha azonban a felhívásra a hitelező a hirdetményi kézbesítés iránt nem terjeszt elő kérelmet, a bíróság a hitelező kérelmét érdemi vizsgálat nélkül, a Pp. 130. § (1) bekezdés j) pontja alapján elutasítja.

b) Más a helyzet a „nem kereste”, illetve „az átvételt megtagadta” postai jelzéssel visszaérkezett irat esetén. Ezekben az esetekben a Pp. 99. §-a szerinti kézbesítési vélelem szabályai alkalmazandóak. A postai úton megküldött bírósági iratokat a kézbesítés megkísérlésének napján kézbesítettnek kell tekinteni, ha a címzett az átvételt megtagadta. Ha a kézbesítés azért volt eredménytelen, mert a címzett az iratot nem vette át (az a bírósághoz „nem kereste” jelzéssel érkezett vissza), az iratot – az ellenkező bizonyításáig – a postai kézbesítés második megkísérlésének napját követő ötödik munkanapon kell kézbesítettnek tekinteni. A kézbesítési vélelem beállásáról a bíróság nyolc munkanapon belül értesíti az adóst, és az értesítéshez mellékeli a felhívást tartalmazó végzését és a felszámolási kérelmet.

Miért fontos a szabályszerű kézbesítés?

A kézbesítésnek azért van kiemelkedő szerepe, mert az adós ekkor értesül az ellene kezdeményezett felszámolási eljárásról. Ettől az időponttól számít az a nyolcnapos határidő, melyet a Cstv. az adós számára a nyilatkozattételre biztosít. Tehát a kézbesítés napja alapesetben a tértivevényen feltüntetett átvétel napja, hirdetményi kézbesítés esetén a bíróság hirdetőtábláján való kifüggesztéstől számított tizenötödik nap, míg kézbesítési vélelem esetén az átvétel megtagadásának a napja vagy a postai kézbesítés második megkísérlésének napját követő ötödik munkanap.

Az adós lehetőségei a felszámolási kérelem birtokában

Az adós a felszámolási kérelem kézhezvételét követő nyolc napon belül köteles a bíróságnak nyilatkozni arról, hogy a kérelemben foglaltakat elismeri-e. Ha az adós a kérelemben foglaltakat elismeri, egyidejűleg nyilatkoznia kell arról is, hogy kér-e a tartozás kiegyenlítésére haladékot, illetve be kell jelentenie a számláit vezető valamennyi pénzügyi intézmény nevét és az ott vezetett számlák számát. Ha az adós a fenti határidőn belül a bíróságnak nem nyilatkozik, a fizetésképtelenség tényét vélelmezni kell.

Tehát ezek alapján az adós vagy
1. elismeri a követelést,
2. nem nyilatkozik,
3. vitatja és nem ismeri el a követelést.

1. Ha az adós a követelést elismeri, három lehetőség áll rendelkezésére:

a) Az adós fizetési haladékot kér a bíróságtól
Az adós a követelés elismerésével és a számláit vezető valamennyi pénzügyi intézmény nevének és az ott vezetett számlák számának bejelentésével fizetési haladékot kérhet a bíróságtól a követelés kiegyenlítésére. Ebben az esetben a bíróság a hitelező hozzájáruló nyilatkozata nélkül adhat az adós részére egy alkalommal, legfeljebb 30 nap fizetési haladékot. A fizetési haladék az engedélyező végzés kézhezvételétől számítódik, és nem hosszabbítható meg.
A gyakorlatban a bíróságok általában megadják a fizetési kedvezményt, azonban ez csak lehetőség a bíróságok kezében, melyet nem kötelesek alkalmazni. A fizetési haladék iránti kérelem felől egy nem fellebbezhető végzésben dönt a bíróság. A kérelem elutasítása esetén, csak a felszámolást elrendelő végzés ellen benyújtott fellebbezésben lehet kifogásolni a bíróság döntését.

b) Az adós a hitelezővel közösen az eljárás szünetelése iránti kérelmet nyújthat be
Az adósnak a fizetésképtelensége megállapításáig lehetősége van az eljáráson kívül a hitelezővel egyezkedni. Ebben a körben célravezető lehet, ha az adós teljesíti tartozásának egy részletét, ezzel igazolva a teljesítés iránti hajlandóságát, majd okiratban megállapodik a hitelezővel a fennmaradt tartozás részletekben történő kiegyenlítéséről. A létrejött megállapodás bíróság részére való megküldésével a felek közösen kérhetik az eljárás szünetelését. Álláspontom szerint ez az a konszenzus, mely mindkét félnek megfelelő megoldást tud nyújtani, hisz az adós célja a fizetésképtelen állapot elkerülése, míg a hitelező valódi célja a hitelezői igényének kielégítése. Az adós egy több hónapos részletteljesítéses rendszerben el tudja kerülni a fizetésképtelenség megállapítását, a hitelező pedig kifizetéshez jut.
A Cstv. rendelkezései szerint szünetelésnek kizárólag az adós és a felszámolási eljárás lefolytatását kérő hitelező együttes kérelmére, és kizárólag a felszámolás elrendeléséről szóló végzés meghozataláig van helye. A szünetelés elrendelése esetén az eljárás 6 hónapi szünetelés után automatikusan megszűnik. Ez azt jelenti, hogy ha a felek a szünetelés tartama alatt nem nyilatkoznak a bíróság felé, az eljárás automatikusan megszűnik. Amit még fontos kiemelni, hogy csak a fizetésképtelenség megállapításáig van mód a szünetelés iránti kérelmet előterjeszteni. Az ezt követően történt előterjesztést a bíróság csak a felszámolást elrendelő végzés elleni fellebbezésnek tekintheti, és ennek megfelelően hiánypótlást rendel el a fellebbezéssel kapcsolatban, majd felterjeszti azt másodfokú elbírálás végett. Ha időközben az adós igazoltan megfizeti tartozását, a másodfokú bíróság hatályon kívül helyezi az elsőfokú fizetésképtelenséget megállapító végzést, és megszünteti az eljárást.

c) Az adós elismeri a követelést, de nem kér haladékot
Ez esetben a bíróság egy egyszerűsített tényállás mellett megállapítja a fizetésképtelenséget és elrendeli a felszámolást.

2. Az adós a megadott határidőn belül nem nyilatkozik a bíróság felhívására

Ebben az esetben a bíróság a Cstv-ben szabályozott törvényes vélelem alapján megállapítja az adós fizetésképtelenségét. (A vélelem nem áll be, ha az adós az elsőfokú eljárás során a fizetésképtelenség tárgyában döntő határozat meghozatala előtt mégis nyilatkozik.) Vélelem esetén a fizetésképtelenség azon a tényálláson alapul, melyet a hitelező a kérelmében előadott. A fizetésképtelenség megállapítását követően az adósnak a vélelem megdöntésére már csak az e végzés elleni fellebbezésben van módja. A fellebbezésében hozhatja fel azokat a tényeket és bizonyítékokat, amelyek cáfolják a hitelező által előadottakat. Vélelmezett fizetésképtelenség esetén a bizonyítási teher átfordul, tehát az adósra hárul e tényállás valótlanságának a bizonyítása.

3. Az adós vitatja a hitelező követelését

Az adósnak a vitatást tartalmazó nyilatkozatához csatolnia kell azokat az okiratokat, melyek alátámasztják, hogy a hitelező által megjelölt fizetésképtelenségi ok nem áll fenn. Az adósnak ezen bizonyítási kötelezettségét a Pp. 164. § (1) bekezdése alapozza meg, mely szerint a jogvita eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el. Az eljárást kezdeményező fél ugyan a hitelező, mivel azonban azt nem tudja bizonyítani, csak állítani, hogy az adós a követelést nem vitatta és nem teljesítette, így ennek bizonyítása az adós terhére esik. Az adós vitatása esetén a bíróságnak bizonyítási eljárást kell lefolytatnia.

Dr. Dénes Raymond

 

Eredményesen a felszámolási eljárásban – I. rész

Eredményesen a felszámolási eljárásban – II. rész

Eredményesen a felszámolási eljárásban – III. rész

Eredményesen a felszámolási eljárásban – V. rész

Eredményesen a felszámolási eljárásban – VI. rész

Eredményesen a felszámolási eljárásban – VII. rész

---