Eredményesen a felszámolási eljárásban V.

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Dr. Dénes Raymond 1980. február 13-án született. 2004-ben a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának államilag finanszírozott, nappali tagozatán jogász szakos diplomát szerzett. 2003 nyarán Budapesten, a Köves és Társa–Clifford Chance Ügyvédi Iroda Telekommunikációs Osztályán dolgozott, ahol szerződések átvizsgálását, jogszabálytervezetek összehasonlítását, angol nyelvű instrukciók tolmácsolását és levelezését végezte mint gyakornok. 2005. január 1-jétől a Fóris–Schneider–Szép–Zaccommer Ügyvédi Irodánál állt alkalmazásban mint ügyvédjelölt. 2005. szeptember 1-jétől a Kaposvári Városi Bíróságon volt fogalmazó, majd a szakvizsga letételét követően 2008. november 15-étől bírósági titkárként felszámolási eljárásokkal foglalkozik a Somogy Megyei Bíróságon. A jövőben szeretne a bírósági szervezeten belül egy polgári ügyszakos bírói kinevezést nyerni.

Kinek mit kell bizonyítania?

A hitelezői kérelem vitatása esetén a bíróság bizonyítást folytat le a fizetésképtelenségi ok fennállására vonatkozóan. Az eljárás kizárólagos tárgya a fizetésképtelenségi helyzet fennállása vagy fenn nem állása, így az eljárásnak ezen szűk keretek között kell folynia. Az adós nyilatkozatától, vitatásától függően – például a szerződés érvénytelenségére hivatkozással, vagy beszámítási kifogás előterjesztésével – azonban ez a keret nagyon sokszor kitágul és számos esetben az eljárás nem peres céljával össze nem egyeztethető bizonyítási eljárást kell lefolytatnia a bíróságnak.

A hitelező bizonyítási kötelezettsége

Attól függően, hogy a hitelező a felszámolási kérelmét a Cstv. 27. § (2) bekezdésének mely pontjára alapította, eltérő lehet a felek bizonyítási kötelezettsége.

A legtöbb probléma az a) pontra alapított kérelem esetén merülhet fel, hiszen a b)–c)–d) pontok esetén a felszámolási eljárást már megelőzte egy előző bírósági vagy egyéb hatósági eljárás, és ennek eredményeképp indult a felszámolási eljárás. Ezen esetekben a hitelezőnek elegendő csatolnia
– b) pont esetén a jogerős bírósági vagy hatósági határozatot;
– c) pont esetén a végrehajtás eredménytelenségét igazoló azonnali beszedési megbízás sikertelenségét igazoló banki kivonatot, vagy a sikertelen foglalási jegyzőkönyv másolatát;
– d) pont esetén az előzetes csődeljárásban megkötött jogerős egyezség kivonatát.

A hitelezőnek az a) pont esetén a fizetésképtelenség megállapítása iránti kérelem alaposságához azt kell bizonyítania, hogy
– az adóssal szemben szerződésből eredő követelése van,
– az adóssal szemben a követelésnek megfelelő számlát kibocsátotta,
– amennyiben az adós e tényt vitatja, a számlát az adósnak megküldte,
– a követelés vitatására rendelkezésre álló határidő, azaz a számla szerinti teljesítési határidő lejártát követő 15 nap elteltét követően az adóst a teljesítésre felszólította.

Az adós bizonyítási kötelezettsége

Az adós esetében a hitelező kérelme elleni bizonyítás lehetőségéről kizárólag az a) pont esetén beszélhetünk. A többi esetben az adós már csak teljesítéssel, illetve a már megtörtént teljesítés igazolásával tudja elkerülni a fizetésképtelenség megállapítását, hiszen a korábbi eljárások jogerős határozataihoz nemcsak az adós, hanem az eljárást folytató bíróság is kötve van, azokat nem bírálhatja felül.

Tehát az a) pontra alapított kérelem esetén az adóst az eljárás során annak bizonyítása terheli, hogy
– a teljesítési határidőt követő 15 napon belül – de legkésőbb a hitelező által küldött felszólítólevél kézhezvételét megelőzően – a hitelező követelését írásban vitatta, vagy
– a követelést már időközben teljesítette.

Amennyiben tehát a teljesítési határidő, illetve az azt követő 15 nap eredménytelenül telik el, vagyis az adós nem vitatja és nem is egyenlíti ki a szerződéses viszonyból eredő tartozását, az adóssal szemben beállnának a felszámolás megindításának a feltételei. Annak érdekében azonban, hogy a törvény kizárja a követelésbehajtás célú felszámolási kérelmeket, a Cstv. azt a garanciális szabályt rögzíti, hogy a hitelező az eljárás megindítása előtt, de a fent jelzett határidő lejártát követően köteles írásban felszólítani az adóst a teljesítésre. Az adós a felszólítás kézhezvételét megelőző napig van abban a helyzetben, hogy a tartozást vitassa. A hitelezői felszólítás kézhezvételének időpontjában jogvesztő módon elesik – a felszámolási eljárás vonatkozásában – a vitatás jogától. Ebben a helyzetben az adós már szintén kizárólag teljesítéssel kerülheti el a felszámolási eljárást. A Cstv. 27. § (3) bekezdése azonban egyértelművé teszi, hogy az ilyenkor történő teljesítés nem minősül tartozáselismerésnek, így az adós a kifizetett pénzt későbbi polgári perben visszakövetelheti. Tehát a felszámolási eljárás alatti teljesítés és ezen oknál fogva az eljárás megszüntetése nem lesz ítélt dolog, és egy esetleges peres eljárás során ezen tények nem kötik a bíróságot.

A vitatás formája, tartalma és kézbesítése

A törvény csak a vitatás formáját (írásbeliség) határozza meg, nem szabályozza azonban annak tartalmát. Ebből következően a fizetésképtelenség megállapításánál vitatásnak minősül a követelés bármely okból történő kifogásolása, így ha az adós hitelezői követelés jogalapját, esedékességét támadja, valamely ténybeli vagy jogi indokra hivatkozva a fizetést megtagadja, illetve közli, hogy a jogosultnak járó összeget visszatartja.

Amíg a jogszabály a hitelező fizetési felszólításának kézbesítését akként szabályozza, hogy tértivevénnyel feladott küldemény esetén az átvétel napja számít, ajánlott küldeményként postára adott levélnél pedig a feladástól számított ötödik munkanapon kell kézbesítettnek tekinteni a fizetési felszólítást (bővebben lásd a cikk I. részében a fizetési felszólításnál), addig az adós vitatásánál ez a szabályozás elmaradt. Ezért kérdéses lehet, hogy mikor kell vitatottnak tekinteni a követelést a jogszabály „felszólítás kézhezvételét megelőző napig” megfogalmazása mellett. Ez az időpont vagy a vitatás hitelezőhöz való megérkezésének a napja vagy az írásbeli vitatás postára adásának a napja. Álláspontom szerint, mivel a hitelező az adóstól érkező levél átvételének megtagadásával gyakorlatilag a vitatás lehetőségét is kizárhatná, ezért a vitatás ajánlott küldeményként való postára adásának a napja az irányadó. Ekkor az adós megtett minden jogszabály által ráháruló kötelezettséget. Az eljárásán kívül eső okot mint pl. az átvétel hitelező általi megtagadását nem lehet az adós terhére értékelni.

A szabályozás hiányosságára tekintettel elegendő lehet, ha az adós elektronikus levél formájában küldi meg a hitelező cégnyilvántartásban is szereplő, nyilvános e-mail címére a vitatást, és az e-mail szolgáltatótól kapott visszaigazolással igazolni tudja a kézbesítést is.

A teljesítési határidő és a számla

A teljesítési határidő meghatározása nem érvényességi feltétele a szerződésnek. A hitelező általában a szerződés alapján kiállított számlában tünteti fel, fizetési határidő megjelöléseként a teljesítési határidőt. Az adós felelőssége az, hogy a szerződés alapján kibocsátott számlát megvizsgálja, és ha a kézhez vett számlában foglalt követelés összegével, jogalapjával, esedékességével, vagy bármi egyéb okkal kapcsolatban kifogása merül fel, úgy azt írásban a hitelezővel közölje. A számla megküldését követően az adóst terheli a számla kezelésének felelőssége, így az, hogy annak tartamát megvizsgálja, amennyiben az megalapozott és helyes, fizetési határidőben kifizesse, amennyiben megalapozatlan, azt írásban vitassa.

A számla megküldését az adós részére a hitelezőnek kell igazolnia, ezért érdemes a számlát is legalább ajánlott küldeményként feladni és a postakönyvben megjelölni, hogy a küldemény melyik számlát foglalja magában. Ha a számla átadása személyesen történik, érdemes a számla másodpéldányán az adós aláírásával és dátumozással igazolni az átvétel tényét, időpontját. Ha ugyanis az adós az eljárás során arra hivatkozik, hogy nem kapott számlát, így azt vitatni sem volt alkalma, és a hitelező ennek ellenkezőjét nem tudja igazolni, a bizonyítatlanság következménye a hitelezőn marad, és a bíróság soron kívül megszünteti az eljárást.

Az adós egyéb kimentési lehetőségei

a) Az adósnak lehetősége van még nyilatkozatában arra hivatkozni, hogy a hitelezővel megkötött szerződés érvénytelen. Ebben az esetben a bíróságnak bizonyítási eljárást kell lefolytatnia az érvénytelenség kérdésében. Annak érdekében, hogy a bizonyítási eljárás ne haladja meg teljes egészében a nem peres eljárás korlátozott lehetőségeit, jelenleg a bíróság csak az iratokból egyértelműen megállapítható semmisségi ok alapján szünteti meg az eljárást. Ha azonban az adós egyéb, megtámadhatóságon alapuló érvénytelenségre hivatkozik, a bíróság határidő biztosítása mellett lehetőséget ad az adósnak arra, hogy az érvénytelenséget peres eljárás keretében bizonyítsa. Ha az adós a megadott határidőn belül igazolja a peres eljárás kezdeményezését, a bíróság a per befejezéséig felfüggesztheti a felszámolási eljárást és a per jogerős befejeztével, annak eredményétől függően kerül sor az eljárás folytatására.

b) Az adós a hitelezői követeléssel szemben beszámítási kifogást terjeszthet elő. Azonban, hogy ezzel a kifogással mikor él, az eljárás kimenetelére döntő befolyással bír.
– Ha az adós a hitelezői fizetési felszólítás kézhezvételét megelőzően már igazoltan közölte a beszámítás tényét a hitelezővel, a követelés vitatottnak minősül és ezen az alapon nem lesz helye felszámolási eljárás kezdeményezésének.
– Ha az adós a hitelezői fizetési felszólítás kézhezvételét követően, vagy az eljárás folyamán a fizetésképtelenséget megállapító és felszámolást elrendelő végzés meghozataláig a bíróság előtt nyilatkozik úgy, hogy a hitelezői követeléssel szemben beszámítással él, a bíróságnak a beszámításra vonatkozóan bizonyítást kell lefolytatni. A probléma abból adódik, hogy a jogszabály nem tartalmaz rendelkezést a fizetésképtelenség vizsgálata alatt bejelentett beszámítással kapcsolatban. Ebben az esetben a Ptk. szabályai az irányadóak, mely szerint a kötelezett a jogosulttal szemben fennálló egynemű és lejárt követelését a jogosulthoz intézett vagy a bírósági eljárás során tett nyilatkozattal tartozásába beszámíthatja. A beszámítás erejéig pedig a kötelezettségek megszűnnek, mely az adóssal szembeni hitelezői követelést is megszünteti a fizetésképtelen helyzettel együtt.

Ebben az esetben a hitelezők jogosan kifogásolják az adós beszámításának elbírálását, hiszen egyrészről a komolyabb bizonyítás lefolytatása (szakértő kirendelése) nem peres eljárásban problémás lehet, másrészről pedig a lefolytatott bizonyítás eredménye az esetleges későbbi peres eljárásban eljáró bíróságot is kötni fogja. Mindezek ellenére a gyakorlat több legfelsőbb bírósági döntés kapcsán abba az irányba mutat, hogy a bíróságnak vizsgálnia kell a beszámítási kifogást és e körben külön fel kell hívnia az adóst, hogy részletes tényállás mellett csatolja a beszámítást alátámasztó okirati bizonyítékait és tegye meg esetleges bizonyítási indítványait.

A fizetésképtelenség vizsgálatának eredménye

a) A lefolytatott bizonyítástól függően
– ha a kérelem megalapozottnak bizonyult és az adós nem tudta bizonyítani a tartozás vitatását vagy megfizetését, a bíróság megállapítja a fizetésképtelenséget és elrendeli az adós felszámolását.
– ha a kérelem alaptalannak bizonyult és az adós bizonyítása sikeres, a fizetésképtelenség hiányában a bíróság soron kívül megszünteti az eljárást.

Amennyiben az adós felszámolása elrendelésre került, a hitelezőknek az elrendelő végzés cégközlönyben való közzétételétől számítva 40 nap áll rendelkezésre arra, hogy a felszámolónál követelési igényüket bejelentsék. Ezen időintervallumon túl, de még 180 napon belül bejelentett hitelezői igény esetén a követelést a kiegyenlítési rangsorban szinte leghátrább minősíti a felszámoló, így nem sok az esély arra, hogy a hitelező követeléséből bármekkora összeghez hozzájusson. A 180 napos határidő elmulasztása jogvesztéssel jár, tehát elesik a hitelező a felszámolási eljárásban való igényérvényesítéstől.

Az eljárást kezdeményező hitelezőnek követelését nem kell ugyan bejelentenie, hiszen az ő kérelme alapján indult az eljárás, azonban a felszámolói nyilvántartásba vételhez meg kell fizetnie a felszámolást elrendelő bíróság gazdasági hivatalánál a regisztrációs díjat. Ez a díj a felszámolási eljárásba bejelentkezett hitelezők által befizetett regisztrációs összegekből tevődik össze, és az eljáró felszámoló díjára nyújt fedezetet. A hitelezők által fizetendő regisztrációs díj mértéke hitelezőnként a követelésük összegének 1%-a, de legalább 5000 Ft és legfeljebb 200 000 Ft.

A jogerősen elrendelt felszámolások közzétételére a Cégközlöny honlapján napi feltöltéssel kerül sor. A Cégközlöny honlapja: http://www.cegkozlony.hu/ A hitelezők itt tájékozódhatnak, hogy mely cégek ellen van folyamatban csőd-, illetve felszámolási eljárás. Amennyiben az adós cég vagyonából nem várható, hogy a követelés kielégítést nyer, adójogi szempontból gazdaságosabb a nem teljesített számlák sztornózása, továbbá a felszámolótól ún. behajthatatlansági nyilatkozat kérése.

b) A felek között létrejött megállapodástól függően
– ha a felek közösen az eljárás szünetelését kérték és a szünetelés megállapítását követő 6 hónap alatt egyik fél sem kéri az eljárás folytatását, az eljárás automatikusan megszűnik.
– ha a hitelező eláll a kérelmétől, mert az adós megfizette a tartozását, a bíróság erre a kérelemre tekintettel megszünteti az eljárást.

A költségek alakulása az eljárás megszüntetése esetén:

A hitelező kérelmében általában a tőkeösszeget, a kamatokat és az eljárási költségeket (az ügyvédi munkadíjat, az illeték összegét és a közzétételi költségtérítés összegét) szokta követelni az adóstól. Ha az eljárás során az adós elismeri a kérelemben foglaltakat és akár a fizetési haladék tartama alatt, akár a szünetelés tartama alatt teljesíti a tőke- és a kamatkövetelést, valamint az ügyvédi munkadíjat, a hitelezőnek érdemes kérnie a bíróságtól az eljárás megszüntetését. Az eljárási költségek körében 90%-os illetékmérséklést ír elő a jogszabály, ha az eljárást kezdeményező fél eláll a kérelmétől. Tehát az eljárást megszüntető végzésben a bíróság rendelkezni fog a lerótt eljárási illeték 90%-ának visszatérítéséről a hitelező részére. A megmaradt 10% megfizetésére pedig az eljárás kezdeményezésére okot adó adóst fogja kötelezni a hitelező javára. A közzétételi költségtérítés összegét a 22/2006. (V. 18.) IM rendelet 10. § (1) bekezdésének e) pontja szerint vissza lehet igényelni az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumtól minden olyan esetben, amikor az nem került felhasználásra. Látható tehát, hogy megtérül a hitelező minden kiadása a kérelem visszavonása esetén is.

Ha a hitelező nem áll el a kérelmétől igazolt adósi teljesítésre sem, a bíróságnak soron kívül kell megszüntetnie az eljárást és ekkor a hitelezőt kötelezi az adós oldalán felmerült ügyvédi munkadíj megfizetésére. Eltérő a gyakorlat azonban az eljárási illeték tekintetében. Az illeték vagy a hitelező terhén marad rosszhiszemű pervitel miatt, vagy az adóst kötelezi a bíróság a megtérítésre, hiszen okot adott az eljárásra. Érdemes tehát inkább a kérelmet visszavonni és kérni az eljárás megszüntetését, mint adott esetben 50 000 Ft lerótt illetékköltséget veszni hagyni.

Dr. Dénes Raymond

 

Eredményesen a felszámolási eljárásban – I. rész

Eredményesen a felszámolási eljárásban – II. rész

Eredményesen a felszámolási eljárásban – III. rész

Eredményesen a felszámolási eljárásban – IV. rész

Eredményesen a felszámolási eljárásban – VI. rész

Eredményesen a felszámolási eljárásban – VII. rész

---