Fényképezés


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A digitális fényképezőgépek korában azt gondolná az ember, hogy a fényképezés nem különleges hobbi, nem is túlságosan költséges, hiszen pár tízezer forintért egész pofás fényképezőgépek vehetők, és az elrontott képeken sokat tudnak javítani az erre kifejlesztett számítógépes programok. Ma már minden valamirevaló telefonkészülék digitális fényképezőként is funkcionál, ismerek olyan ügyvéd kollégát, aki hobbiból alvó ügyészeket és népi ülnököket szokott fényképezgetni Iphone-nal tárgyalás közben. Akit komolyan érdekelt a fényképezés, az már kiskamaszkorában elkezdte Smena8 M-mel, vagy kétaknás Ljubitel nagyfilmes géppel, a…

A digitális fényképezőgépek korában azt gondolná az ember, hogy a fényképezés nem különleges hobbi, nem is túlságosan költséges, hiszen pár tízezer forintért egész pofás fényképezőgépek vehetők, és az elrontott képeken sokat tudnak javítani az erre kifejlesztett számítógépes programok. Ma már minden valamirevaló telefonkészülék digitális fényképezőként is funkcionál, ismerek olyan ügyvéd kollégát, aki hobbiból alvó ügyészeket és népi ülnököket szokott fényképezgetni Iphone-nal tárgyalás közben.

Akit komolyan érdekelt a fényképezés, az már kiskamaszkorában elkezdte Smena8 M-mel, vagy kétaknás Ljubitel nagyfilmes géppel, a ’80-as években ezek voltak a klasszikus kezdőgépek. Úttörőotthonok fotószakköreiben meg lehetett ismerkedni a filmelőhívás rejtelmeivel, a vegyszeres tálakkal, sötétkamrákkal, űrfegyver formájú nagyítókkal, hogy később még jobban lenyűgözzön Antonioni Nagyítás című klasszikusa. A következő nagy lépés az első tükörreflexes gép megvásárlása. Többnyire a Zenit gépek voltak kamaszfejjel elérhetők, Helios nagy fényerejű lencsével, a szerencsésebbek akár az NDK ipar gyöngyszeméhez, a Zeiss lencsés Praktikához is hozzájuthattak. Persze mindenki Pentaxról, Canonról, vagy Nikonról álmodott, de azért egy kétaknás Yasicha-nak is a csodájára mentek.

A fotózást, mint minden mást, csak hosszas gyakorlás után lehet megtanulni.

A korszak egyik bizarr, de viszonylag jó konstrukciójú szerkezete volt a Zenit fotopuskája.

Én néhány éve Ulanbatorban még találkoztam vele egy nagyáruházban.

A képalkotáson kívül nem árt, ha tisztában vagyunk azzal, mit jelent a blende, a zársebesség, a mélységélesség, az objektív látószöge, fényérzékenysége, miben különbözik egy zoom és egy teleobjektív, mire jó a makro objektív, mikor érdemes a gép fényérzékenységén állítani, de ezek csak a töredékei az elsajátítandó tudásnak. Ha nem mélyedünk el a műtermi fotózás rejtelmeiben – a lámpák színhőmérséklete, világítási, derítési technikák – akkor is számos finomsággal segíthetünk a képeink tökéletesítésén.

A komoly fotózás most sem olcsó mulatság, de előnyösen kihasználhatjuk a technológia gyors fejlődését, a 2-3 évvel ezelőtti csúcsgépeket viszonylag elfogadható áron meg lehet vásárolni. Nem érdemes belemenni a pixelháborúba, nem feltétlenül attól jó egy fényképezőgép, hogy nagyobb felbontású – és méretű – képeket lehet vele készíteni, feltéve, ha nem óriásplakát fényképezésre kívánunk szakosodni. Sokkal többet jelent a márka megbízhatósága. Természetesen komoly képeket csak tükörreflexes gépekkel tudunk készíteni, és cserélhető objektív is ajánlott. Ha hosszú távra gondolkodunk, és utazgatunk is, érdemes a masszívabb kialakítású vázas gépeket megvenni, amelyeknél az objektív csatlakozója fémbetétes és nem műanyag. Ugyanez vonatkozik az objektívekre is, sokkal időtállóbb egy fém bajonettes objektív, mint az olcsóbb, csupa műanyag társa. Ha használt gépet veszünk, nézzük meg, mennyire szennyezett képeket készít (ez a CCD érzékelő szennyezettségére, illetve hibájára utal), mennyire „sírós” a zárja (ebből a túlzott használatot, koszolódást lehet lemérni). Az akku élettartalma is véges, nem árt beruházni egy újra, pótakkura különben is bármikor szükségünk lehet.

Az objektívek kiválasztásánál, ha használtat veszünk, az objektívet mindenképpen próbáljuk ki. Ha kotyog benne egy lencse, az komoly hibára utal, ha karcos, akkor is menthetetlen. A túl nagy látószög tartományú zoom objektívek torzítanak (pl. 70–300-ig terjedőt ne vásároljunk). Érdemes inkább megbontani, venni először egy alap objektívet (kb. 50–70-as tartományig), utána egy kislátószögűt, és ha sokat használjuk szűk helyiségben, akkor egy „halszemoptika”-szerű nagy látószögűt. Nagyon fontos a kis látószögű objektív fényereje, mert kisebb fényerővel hosszabb zársebességgel tudunk csak fotózni, és így sokkal könnyebben „bemozdul” a kép. És természetesen a vakuról se feledkezzünk meg, nagyon fontos, hogy jól tudjon kommunikálni az alapgéppel, ennek akkor van jelentősége, ha a gép és vaku típusa különbözik.

És ha az unokáinknak akarunk kedveskedni egy meglepetéssel, most érdemes még vásárolni egy klasszikus tükörreflexes filmes gépet emlékül, mementóként, milyen volt a régi korok technikája.

Dr. Bodolai László


Kapcsolódó cikkek