Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Hétről hétre neves futballcsapatok és sztárjátékosok mérkőzéseit kísérhetjük figyelemmel a televíziós csatornákon. Történetüket ma már sportkönyvek tucatjai is megismertetik a szurkolókkal. Közülük három színvonalas kötetet ajánlunk a focibarátok figyelmébe.
A Liverpool története 10 meccsben
Egyedi módot választott Jonathan Wilson, a kötet szerzője, hogy bemutassa az 1892-ben alapított neves angol futballklub sztoriját. Kiválasztott tíz legendás mérkőzést, hogy leírásukon keresztül vázolja fel az egyesület egy-egy korszakát. (Ő a szerzője a Futballforradalmak című kiváló munkának is, melyről az Ügyvédvilág 2015/5. számában írtunk bővebben.) Ugyan nem biztos, hogy ezek voltak a Liverpool FC legjobb vagy legizgalmasabb meccsei, ám valamilyen szempontból meghatározóak a múlt vagy a jövő szempontjából: egy periódus lezártátf vagy kezdetét jelentették.
[multibox]
A 2005 májusában rendezett Bajnokok Ligája-döntő, mely a könyv tizedik, utolsó elemzett mérkőzése, igencsak izgalmasra sikerült. Olyannyira, hogy a futballtörténelem egyik legérdekesebb találkozójának számít. Isztambulban a Pool ellenfele a nála jóval esélyesebb AC Milan volt, olyan világsztárokkal felvértezve, mint Maldini, Pirlo, Kaka vagy Sevcsenko. És olyan sztáredzővel, mint Carlo Ancelotti (akit 2017 szeptember végén a Bayern München kispadjáról állítottak fel). Maldini az első percben megszerezte a vezetést, és a félidőben már 3-0 volt az olaszok javára. De aztán a Liverpool legendája, Steven Gerrard fejjel szépített, majd az egyenlítés is sikerült Šmicer és Xabi Alonso révén. A hosszabbítás már nem hozott gólt, és a tizenegyespárbajban a Rafael Benitez irányította angol csapat bizonyult jobbnak. Hatalmas fordulat, nagy meglepetés, a történteket pedig máig lehet elemezni. Ezt teszi a szerző is, aki a helyszínen élte át a bravúros feltámadást. (Ancelotti is próbálta megadni a magyarázatot a vereségre könyvében, melyről részletesen itt írtunk.)
A kötetben képzeletben ott lehetünk 1899 tavaszán, az Aston Villa elleni 5–0-s mérkőzésen, vagy az 1973-as Crvena Zvezda elleni 1–2-es találkozón, de az 1991-es háziderbin, az Everton elleni 4–4-en is. Wilson olvasmányosan meséli el nekünk a sikeredzők: Bill Shankly, Bob Paisley, Kenny Dalglish munkamódszerét, taktikáját. Ám legfőképp a fejlődési ív az érdekes, miként vált a Liverpool az iparvidék munkásainak kedvencévé, sokszoros angol bajnokká és kupagyőztessé, sőt európai sikereket elérő nagycsapattá, melynek a mai napig milliók drukkolnak Amerikától Ázsiáig.
(A 2005-ös Liverpool–Milan összefoglalója itt látható a YouTube-on.
Luis Suarez: Minden határon túl – Az én sztorim 
„Tudom, hogy a harapás sokakat elborzaszt, de viszonylag ártalmatlan. Vagy legalábbis azok a harapások, amelyeket én követtem el.” A labdarúgás világában járatlan olvasó bizony soha nem találná ki, hogy ezeket a szavakat egy labdarúgó mondta, de aki nyomon követte az elmúlt évek futballtörténéseit, bizony egyből rávágja: ez a két mondat, bizony, csakis Luis Suarez szájából hangozhatott el. Mert ez a harmincéves kiváló uruguayi csatár, sajnos, azzal a különleges tettével vétette magát észre, hogy a pályán megharapta az ellenfél egyik játékosát. Nem egyszer, hanem háromszor is! Előbb a holland bajnokságban, majd az angolban, harmadszor pedig a világbajnokságon, 2014-ben, amikor a világ szeme előtt az olasz védő, Chiellini bal válla bánta…
Suarez őszinte megbánással vall tetteiről e kötetben: feleségével, pszichológusával százszor is átrágta magát a történteken, és úgy látja, mára már kellően lehiggadt ahhoz, hogy ilyesmi soha többé ne forduljon vele elő. Érdekesség, hogy pályafutására a visszaemlékezést nem a megszokott módon, gyerekkorával kezdi a kötetben, hanem rögtön e felütéssel, ami talán az olvasót is a legjobban érdekli: miért volt benne éveken át ez a szokatlan vad indulat, és vajon tényleg végleg lezárult-e „harapás-korszaka”.
A könyvben azért megismerhetjük szegény gyerekkorát, kapcsolatát első nagy szerelmével, Sofival, aki később felesége, gyermekei anyja lett. Emlékezik első európai, hollandiai éveire, majd liverpooli átigazolására, és a ködös Albionban töltött esztendőkre. Nem maradhat ki a 2010-es dél-afrikai labdarúgó-vb sem, ahol a futballtörténelem egyik legellentmondásosabb eseményének főszereplőjévé vált. Az elődöntőbe jutásért 1–1 volt az Uruguay–Ghána mérkőzés állása, amikor az utolsó percekben, védekezve, a gólvonalról kézzel ütötte ki a labdát. Kiállították, ám a tizenegyest elhibázta a ghánai játékos, majd a hosszabbítást követő tizenegyesrúgásokban Uruguay nyert. (A mérkőzés összefoglalóját lásd itt! Izgalmas elolvasni, Suarez hogyan élte meg, és látja ma – bűntudat nélkül –az akkori fejleményeket.
Szépen beszél a Liverpoolról, odaigazolásának okáról, pedig több csapat is megkereste ügynökét 2010 végén. Három és fél évet töltött a Premier League-ben, sok örömmel, őt ért vádakkal, csapatkapitányi szalaggal. Majd következett újabb átigazolása, immáron Barcelonába, 2014 nyarán. De az már egy másik történet, mert a kötet 2014 őszével zárul, amikor harmadik harapása miatti eltiltását töltötte, és volt ideje visszaemlékezni addigi pályafutására.
Andrés Iniesta: Életem játéka
Ha a Barcelona tündöklésére vagyunk kíváncsiak – többek között Luis Suarezzel –, akkor már Iniestához, a katalán klub világhírű középpályásához kell fordulnunk, aki könyvében megemlékezik csapattársáról, Suarezről is, sőt az uruguayi játékos meg is szólal. Elmeséli, hogyan ünnepelte meg Iniesta világbajnoki döntőben lőtt győztes gólját a spanyol–holland meccsen. No igen, ez az a híres johannesburgi lövés, amit egymilliárdnyian láttak 2010. július 11-én. (És több mint egymilliónyian az interneten is, itt!
Természetesen a gólszerző is vall életre szóló élményéről: „Abban a pillanatban nem létezett semmi más, csak én és a labda. Eredetileg a hosszú sarokba akartam lőni, hogy a kapus ne érhesse el, de végül inkább középre ment. Viszont jó erősen meglőttem. Az az igazság, hogy nem lehet túl sokat gondolkodni közben. A gondolkodással tizedmásodperceket veszít az ember, és ha túl sokat gondolkodsz, közben elveszhet a gólhelyzet.”
Addig a pillanatig azonban ezernél is több meccset kellett lejátszania az egykori vézna kisfiúnak kisgyerekkora grundjaitól a Nou Campig. Az Albacete tartományban fekvő Fuentealbillától Barcelonáig és Johannesburgig. 1996-ban, tizenkét éves korában hagyta el a szülői házat, hogy beköltözzön a La Masiára, az FC Barcelona neves futballakadémiájára. Andrés tehetségével, játékintelligenciájával hamar felhívta marága a figyelmet. Rövid idő elteltével ő lett a korosztályos csapat esze, irányítója. Együtt nőtt fel Puyol, Victor Valdes, Reina oldalán, majd 2000-ben megérkezett Messi is… Fokozatosan lépett előre a ranglétrán, és 2002-ben egyszer csak az első csapat keretében találta magát. Louis Van Gaal gárdájában, tizenévesként. Két évre rá már alapjátékosnak számított. Szinte a vérévé vált a barcelonai futballfilozófia.
Bár könyve önéletrajz, két szerzőtárs révén megszólalnak edzői, csapattársai is: így Suarez mellett Josep Guardiola, Lionel Messi vagy Neymar. A személyes történet mellett megismerjük egy világhírűvé, és a világ egyik legjobb játékosává érett ember érzéseit, miként élte át a klubcsapatával és a spanyol válogatottal elért sikereket.
Míg Graham Hunter Barça című kötete, valamint A spanyol korszak titka című munkája (lásd: Ügyvédvilág, 2015./5.) egy híres generáció és futballfilozófia nyomába ered, addig ez a kötet az egyik főszereplőjének életútján keresztül mesél arról az időszakról, mely újra élvezetessé tette a világ futballját, és melynek hatása ma is élteti a futballt. Miközben a ma 33 éves Iniesta játékát továbbra is megcsodálhatjuk a Barcelona és a spanyol válogatott mérkőzésein, melyek a tévé-közvetítések révén otthonunkba is eljutnak.
Mindhárom kötet a Kanári Könyvek-sorozatban, az Akadémiai Kiadó gondozásában jelent meg.
