Gondolatok a perbeszédről

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

– Mit nem mondhat az ügyvéd a bíróság előtt? – Mit mondhat az ügyvéd a bíróság előtt? – Mit mondjon az ügyvéd a bíróság előtt? – Amit mondania kell, hogyan mondja az ügyvéd a bíróság előtt?

I. Fontos kérdések. A gyakorlatban ugyanis végletekkel lehet találkozni.

Hallottam – igaz nem értettem –, amikor az ügyvéd a foga között motyogott, vagy darált érthetetlenül. Hallottam suttogó perbeszédet és diadalüvöltéses ordítozást is. Hallottam védőt, aki az ügy minden jelentéktelen apró momentumát felsorolta, de a dolog lényegét sunyin megkerülte.

Nehéz igazságot tenni, vagy akár csak tanácsot is adni. Mégis megpróbálom a lehetetlent és örülnék, ha ebben a témában vita kerekedne. Egy indulatmentes vita valamennyiünk hasznára lehetne.

II. Régi nagy, neves ügyvédeink abban is példát mutattak, hogy a bírósági tárgyaláson kérdéseik a felek vagy a tanúk irányában, de különösen a bírónak tett nyilatkozataik nagyon kulturáltak, színesek, az ügy lényegére koncentráltak voltak, perbeszédeik pedig briliáns, irodalmi értékű, lelkes szónoklatok.

A régi jeles ügyvédeink járatosak voltak a latin nyelvben is, előadásukat fűszerezték néhány frappáns és bölcs latin idézettel. Persze a bírák meg is értették ezeket a latin nyelvű idézeteket. Például Ulpianus híres mondatát minden jogász ismerte: „Honeste vivere, neminem laederere, suum cuique tribuere!”– „Becsületesen élni, senkit sem bántani, mindenkinek megadni a magáét!”

A magyar nyelvet pedig magas színvonalon alkalmazták, néhány irodalmi példát is említve, ami jobban megvilágította álláspontjukat.

Ma már az angolnyelv-ismeretre is szükség van. Illik és hasznos angolul tudni az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény és az ahhoz tartozó nyolc kiegészítő jegyzőkönyv kihirdetéséről szóló 1993. évi XXXI. törvény néhány fontos mondatát:

Pl. „Article 6

1. In the determination of his civil rights and obligations or of any criminal charge against him, everyone is entitled to a fair and public hearing within an resonable time by an independent and impartial tribunal established by law.

2 c to defend himself in person or through legal assistance.”

A perbeszédet mondó ügyvéd feladata, hogy meggyőzze a bíróságot a saját álláspontja helyességéről és azt érveivel, indokolásával elfogadtassa.

A jó perbeszéd elmondásához elsősorban jó szakmai felkészültség és a tárgyalt ügy tökéletes ismerete szükséges. Az ügyvédek jelentős hátrányban vannak. A bíró évekig csak büntető- vagy csak polgári ügyeket tárgyal, sok hasonlót, azonos témakörökben. Rendszeresen, szervezett továbbképzésben részesül.

Az ügyvéd, hogy megéljen, bármiféle ügyet kénytelen elvállalni. Lehet, hogy délelőtt büntetőügyben, délután polgári ügyben kell ellátni feladatát, a bíróság előtt felelősen nyilatkozni. A bírák jelentős részének a szakmai felkészültsége tehát magasabb. Ugyanakkor az ügyek magas száma miatt nem tud elég időt fordítani az elbírálandó ügy részleteinek megismerésére. Az ügyvéd azért is részletesebben ismeri az ügyet, mert a vádlottal vagy a polgári peres féllel a tárgyalás előtt részletesen beszélget, minden iratot alaposan átnéz, elemez és így szélesebb aspektusban látja az ügyet.

III. Persze a perbeszéd akkor lesz meggyőző a bíróság számára, amennyiben az a tárgyaláson lefolytatott bizonyítási eljárás adatain, annak rendszerbe foglalásán alapul, és kiváló jogi minősítés előterjesztésével párosul. A büntetőperben a cselekmény társadalomra veszélyességével, az elkövető személyiségével, várható magatartásával, végül a kiszabandó büntetés nemére, vagy a felmentés szükségességére kell indokoltan rámutatni.

Sajnálatosan tapasztalom, előfordul, hogy néhány ügyvéd védői perbeszédében semmiféle rendszert, irányvonalat nem tart. Hol a tényállás egyik-másik részét emlegeti, majd átugrik a kiszabandó büntetés indokolására, majd össze-vissza csapong a bűncselekmény tárgyi és alanyi oldalához tartozó momentumok között. Így aztán a bíró is nehezen hámozza ki a védő akaratát, indítványát.

IV. Nem kívánok itt részletesen elmélkedni az ügyvédség szerepén, jelentőségén az igazságszolgáltatásban. Számos elvi cikk jelent meg már erről a témáról. Mindenesetre az ügyvédség minden demokratikus államban az igazságszolgáltatás integráns része. Egyben az ügyvédség megbecsülése, jogainak biztosítása az állam demokratizmusának fokmérője is.

„Az Alkotmánybíróság már korábban is kiemelte az ügyvédi foglalkozás beágyazottságát az igazságszolgáltatás, valamint az eljárásjogok rendszerébe, továbbá az ügyvédi tevékenység szabályozásának közjogi vonatkozásait. [22/1994. (IV. 16.) AB határozat, ABH 1994, 127, 130.].” [14/2004. (V. 7.) AB határozat]

V. A cikkem elején feladott kérdéseket külön kívánom vizsgálni a büntetőügyekben és a polgári eljárásjogi ügyekben. Ugyanis jelentős különbség van a kettő között.

Szerencsére a büntetőjogi védőt messzemenően védik az Alkotmány rendelkezései, nevezetesen az Alkotmány 57. § (3) bekezdése:

„A büntetőeljárás alá vont személyeket az eljárás minden szakaszában megilleti a védelem joga. A védő nem vonható felelősségre a védelem ellátása során kifejtett véleménye miatt.”

Ez utóbbi mondat nagy és erős védernyő a védők feje felett és biztosítja lelkiismeretük szabadságát. Például a védő bátran vitathatja a vádirat és a vádbeszéd bármely részét és hangsúlyozhatja, hogy a vádlott nem követte el a vádbeli cselekményt, vagy a vádlott által elkövetett cselekmény társadalomra veszélyessége oly csekély, hogy az nem is bűncselekmény.

Egyébként, ha a statisztika egyszer kimutatná ezeknek a bagatell súlyú ügyeknek a számát: megdöbbennénk. Például nemrég volt kénytelen felmenteni a Fővárosi Bíróság, mint másodfokú bíróság, egy gimnáziumi igazgatót, aki ellen hat évig folyt alaptalanul a büntetőeljárás. A Markó utcában mindig félek, hogy az akták tömegétől már leszakadnak a bíróságok plafonjai és ledőlnek falai. Szerintem az ügyek jelentős száma nem is ügy, különösen nem büntetőügy. De az ügyészség miatt a bíró nem ejti el a vádat, bármennyire bebizonyosodott is, hogy nincs bűncselekmény.

A büntető eljárásjog is jelentős garanciákat biztosít a védőnek:

Be. 314. § (1) … a védő védőbeszédet tart…

(3) Perbeszéd közben a szót nem lehet megvonni.

Azt még nem tapasztaltam, hogy a szót megvonná a bíróság, de az már gyakran előfordul, hogy sürgetik az ügyvédet, belekérdeznek, igyekeznek megzavarni perbeszédje során.

A per egy küzdelem, harc is a másik fél álláspontjával szemben. A büntetőperben az ügyész az ellenpólus és sajnos nagyon sok esetben a bíró is ügyészi szerepet végez. Ha nincs jelen a tárgyaláson az ügyész, akkor nemcsak felolvassa helyette a vádiratot, de az egész tárgyalás során lelkesen képviseli a vádat is.

Tehát a tárgyalás egy harcos vita is egyben, különösen a büntetőtárgyalás. Itt bizony erős szavak is elhangzanak és nemegyszer az ügyvéd is keményen kénytelen fellépni az igazság megvédése érdekében. Kénytelen erélyesen rászólni akár a védence vádlott-társára, akár a hazudós tanúra. Sőt, erősen reagálni kell a prejudikáló ügyész vagy bíró nyilatkozataira is. Természetesen akkor is ügyelni kell a bíróság iránti tisztelet megtartására és a védő tevékenysége nem irányulhat az eljárás meghiúsítására.

Ezért biztosítja a törvény azt a jogosultságot a bíró részére, hogy a perbeszédet félbeszakítsa, ha a védő előadása bűncselekményt megvalósító kifejezést foglal magában, rendzavarást kelt, továbbá, ha az eljárás elhúzásának megakadályozása érdekében szükséges. [Be. 314. § (4) bek.]. Látható, hogy e rendelkezés nagyon kényes, mérlegelhető cselekményekről szól. S az mindig egyben veszélyes is. Az egyik bíró így mérlegelheti, a másik úgy.

VI. Mindenesetre ebben az évben jelent meg a Bírósági Határozatok 2009/5. számában egy fontos ítélet (BH2009. 135.), nevezetesen:

„Nem valósít meg bűncselekményt a hatóság előtt folyamatban lévő eljárásban az ügyfél az őt megillető jogok keretei között az ügy tárgyával, az abban érintett személlyel összefüggésben az ügy tisztázása érdekében tett – gyalázkodástól, becsmérléstől mentes – tényállítás akkor sem, ha a becsület csorbítására objektive alkalmas volna.”

Nyilvánvaló, hogy ez nemcsak az ügyfélre, hanem az ügyfelet képviselő ügyvédre is vonatkozik. Szerintem ez azt jelenti, hogy a hazudó vádlott-társat, vagy a hazudós tanút erős szavakkal meg lehet pirongatni, amennyiben azt a bíró elmulasztja, csak a kijelentés ekkor sem lehet gyalázkodó és becsmérlő.

Szerintem ez a polgári per során tett nyilatkozatokra is vonatkozik, mert a példaként megjelentetett és követendő ítélet „a hatóság előtt folyamatban lévő eljárást” említ.

VII. Éppen a fentiek miatt nem lehet egyetérteni azzal a szintén követendő példaként közzétett lakonikus bírósági állásponttal, ami egyébként egy polgári perben bukkant fel véletlenül:

„…az ismételten alaptalanul előterjesztett elfogultsági kifogás miatt kiszabott bírságot nem lehet a bírósággal szemben kárként érvényesíteni.”

Ebből kiderül, hogy egy ügyvéd kollégára bírságot szabott ki a bíróság, mert ő ismételten elfogultsági kifogást terjesztett elő. Lehet, hogy ugyanaz a bíró szabta ki a bírságot, aki ellen elfogultsági kifogást jelentett be a kolléga?

Én ezzel szemben azt állítom, hogy az elfogultsági kifogás előterjesztése nincs korlátozva, tehát ismételten is előterjeszthető, ezért a birság kiszabása indokolatlan.

Egyébként is, az elfogultsági kifogás bejelentésének lehetősége mind a büntető-, mind a polgári eljárásban törvényes lehetőség. S ez nem „csúnya dolog”. (Be. 21–27. §, Pp. 13–21. §)

Sajnos nekem még sohasem sikerült az elfogultsági kifogásom elfogadtatása. A bíró görcsösen ragaszkodott az ügyhöz, a kifogásomat mindig elutasították. A sok száz bejelentett és elutasított elfogultsági kifogás helyzetét érdemes lenne érdemileg országosan felülvizsgálni, feldolgozni. Szükséges lenne, hogy a Legfelsőbb Bíróság megfelelő szempontokat, egységes iránymutatást adjon ki az elfogultsági kifogások elbírálására.

VIII. Cikkem elején már céloztam arra, hogy a perbeszédnek valamilyen logikus szerkezetének, felépítésének kell lennie. Természetesen sokféle jó szerkezet elképzelhető és alkalmazható is. Csak egyik példának írom le a saját módszeremet, amelynek alkalmazása eredményesnek látszik.

Minden előadásnak, írásnak bevezetéssel kell kezdődnie. Ezért először is felhívom a bíróság figyelmét, miért fontos behatóan feltárni a konkrét büntetőügy tartalmát és a szükséges részleteket is. Már itt rámutatok és jelzem az ügy súlyát, jelentőségét. Hangsúlyozom értékét, reális megítélésének fontosságát.

A második pontban összefoglalom a tényállást, szigorúan ügyelve arra, hogy csak azok a bizonyítékok vehetők figyelembe, amelyek a tárgyalás során kerültek bizonyításra. Természetesen figyelembe kell venni a nyomozás során rögzített és beszerzett egyes bizonyítékokat is. Azonban a verbális jellegű bizonyítékok közül csak a tárgyaláson elhangzottak szerint vehetők azok figyelembe (például a tanúvallomás megváltozása esetén).

A tanúk vallomását különös figyelemmel kell kezelni. Ugyanis a tanúk a bűncselekmény elkövetése után eltelt hosszú idő után tartott tárgyaláson kötelesek vallani. Az eltelt hosszú idő után már kevésbé, és kevésbé pontosan emlékeznek a történtekre, és nemegyszer bizonytalan következtetéssel próbálják kitölteni a hiányokat. Ilyenkor a bíró rögtön előkapja a helyszínen (utca vagy kocsma) hevenyészve felvett néhány soros jelentést és felolvassa a tanúnak. Ilyenkor nagyon vigyázni kell, hogy a valóságos tényállás kerüljön megállapításra.

Ezért szükséges, hogy a védő a perbeszédben röviden összefoglalja a tényállást. Amennyiben ez nem egyezik a vádirati tényállással, részletesen foglalkozni kell az eltéréssel.

A tényállást azért is fontos pontosan összefoglalni, hogy ebből kiindulva lehessen megállapítani a bűncselekmény minősítését. Ez a perbeszéd legfontosabb része. Ugyanis jól ismerjük a különböző cselekmények különböző jogi minősítését. Azok lényegesen különböző büntetési tételeket tartalmaznak. Például egy alkalommal három gyerek erőszakkal elvette egy negyediktől a mobiltelefonját. Ez rablás. A három gyerek közül az egyik egy 12 éves leány, míg a harmadik egy 4 éves óvodás gyerek volt. Az ügyészség ezt három személynek számolta és csoportos rablásnak minősítette, ami ugye öttől tíz évig terjedő szabadságvesztéssel jár. Természetesen kifogásoltam a minősítést.

Szerencsére a Btk. szabályai sok fogalmat megmagyaráznak, meghatároznak, de ezek a magyarázatok sok esetben mérlegelhetők. Ilyenkor résen kell lenni, mint az előbbi példa mutatja, a 4 éves gyereket már ne tekintsük bűnsegédnek s még harmadik személynek se!

A minősítés pontosítása után szükséges az enyhítő körülmények felsorolása. Ezekből kiindulva kell rámutatni a vádlott várható további magatartására.

Befejezésül javaslatot kell tenni a kiszabandó büntetésre.

A börtönök zsúfoltságára tekintettel várható, hogy a bíróságok gyakrabban alkalmazzák a szabadságvesztés felfüggesztését. Elősegíti ezt az is, hogy meglehetősen hosszú időtartamra lehet próbaidőre felfüggeszteni a szabadságvesztés végrehajtását.

IX. Még megjegyzem, hogy a perbeszédem során minden alkalommal friss statisztikai adatokat használok. A bíróságoknak ugyanis több évtizedes szokása a „hasonló cselekmények elszaporodására” hivatkozni, holott ez nem mindig így van. Például kétségtelenül több a közlekedési baleset, így a közlekedési bűncselekmény is. Az abszolút számok a statisztikában nagyok, de ekkor azt is figyelembe kell venni, hogy ötvenszer annyi gépjármű vesz részt a forgalomban, mint évtizedekkel ezelőtt. S szerencsére a gépkocsik számával nem nőtt arányosan a közlekedési bűncselekmények száma.

Hangsúlyozom, ez az általam évtizedek alatt saját számomra kialakított védőbeszédi felépítési rendszer. Bizonyára más kolléga más módszert dolgozott ki és alkalmaz. Nincs két egyforma ügy és nem is lehet minden esetben azonos, megváltoztathatatlan szerkezetet alkalmazni, mert az is hiba lenne, de azért általában kell, hogy a védőbeszédünkben valami rendszer, irányvonal összefogja a széles körű előadnivalónkat.

X. Befejezésül még a bevezetésben említett utolsó kérdésre kell felelnem. Hogyan beszéljen a védő? Lehetne egy szóval is felelni: kulturáltan.

Az ügyvéd középiskolát és egyetemet végzett értelmiségi, elhivatott szakember. Őrzi professzorainak emlékét és önkéntelenül is őrzött meg bizonyos részeket stílusából is, igen. Kétségeim esetén gyakran gondolok valamelyik professzoromra. Ő most ebben a helyzetben mit mondana, azt hogyan mondaná? Először is bizonyára higgadtan – a tudomány legújabb ismereteire támaszkodva és hivatkozva –, meggyőzően érvelne.

Mint említettem, hallottam már jó és rossz perbeszédeket. A leggyengébbnek azt tartom, amikor a védő ájtatosan, minden kedv és szenvedély nélkül meséli el mondanivalóját. A perbeszédnek lendületesnek, meggyőzőnek kell lennie. A védőnek meg kell győzni a bíróságot az igazáról. S a védő akkor örülhet, ha a kifejtett gondolatait hallani fogja a bírósági határozatban.

Dr. Szalóky László ügyvéd

---