Guttmann és Ancelotti

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Két kivételes képességű futballedzőt ismerhetünk meg két új könyv lapjairól. Egyikük hatása máig él, másikuk pedig a következő szezontól további diadalokra vezetheti legújabb csapatát.

Hogy mi a közös a magyar Guttmann Bélában és az olasz Carlo Ancelottiban? Mindketten játékos pályafutásukat követően lettek sikeredzők, csapatukkal mindketten többször is elnyerték Európa legrangosabb trófeáját (a Bajnokcsapatok Európa-kupáját, illetve a Bajnokok Ligáját), és mindkettőjükről nemrégiben került a boltokba színvonalas könyv az Akadémiai Kiadó gondozásában. A kiadó folytatja sorozatát, hiszen korábban már több labdarúgással foglalkozó igényes kiadványt jelentetett meg. (Ilyen volt Graham Hunter Barça című kötete, s Graham Hunter Spanyol korszak, illetve Jonathan Wilson Futballforradalmak című munkája is, lásd: Ügyvédvilág, 2015. 5. szám)

Egy mérkőzés általában kilencven percig tart, ám kérdés, hogy egy átok vajon eltarthat-e száz évig? Bő fél évszázadig mindenesetre már kitartott. Guttmann Bélát sajnos már szinte elfeledték a szurkolók, ám neve időről időre mégis felbukkan. Általában akkor, amikor a Benfica futballcsapata bejut valamelyik nemzetközi kupa döntőjébe. (2013-ban és 2014-ben is Európa Liga-döntőt játszott, de mindkét alkalommal veszített.) Ilyenkor Európa szakírói és szurkolói csak Guttmann-átokról beszélnek. Állítólag, amikor a Benficával a hatvanas évek elején két BEK-döntőt is nyert edzőt túlzott anyagi követelései miatt kirúgták az egyesület vezetői, azt találta volna mondani: száz évig nem fog nemzetközi kupát nyerni a klub futballcsapata! Tény, hogy azóta nyolcszor jutott európai kupadöntőbe a Benfica – és mind a nyolcat elbukta…

A világnak mégsem erről kellene beszélnie Guttmann kapcsán, inkább arról, milyen kiváló edző volt a harmincas évek végétől a hatvanas évek közepéig, s hogyan újította meg a világ labdarúgását. Dettlev Claussen német szociológiaprofesszor Guttmann Béla – A világfutball edzőlegendája című kötetéből mindez kiderül. Emellett pedig megismerhetjük egy kalandos életet élő pesti vagány pályafutását, aki megfordult a világ szinte minden táján, s akinek munkája előtt szinte mindenütt kalapot emeltek.

Az 1899-ben, Budapesten született tréner ifjú korában focizott az MTK-ban, majd Ausztriában, de szerencsét próbált futballistaként New Yorkban is. Több mint három évtizedes edzői pályafutását Ausztriában kezdte 1933-ban, majd némi holland kitérőt követően 1939-ben már az Újpesttel nyer magyar bajnokságot, sőt Közép-európai Kupát. A háború viszontagságai után rövid ideig Romániában tréner, de 1947-ben már ismét az Újpest élén ünnepel bajnokságot játékosaival, többek között Szuszával és Zsengellérrel. Rövid ideig a Honvédnál is megfordul, abban az időszakban, amikor Puskás és Bozsik beépül a csapatba, majd 1949-ben elhagyja Magyarországot. A nagy vándor több csapatot is irányít Olaszországban, de 1957-ben már a brazil Sao Paolo fiainak okítja a labdarúgást. 1958-ban Portugáliában jár, előbb a Portóban, majd onnan szerződik a Benficához, hogy vele az 1959/60-as szezonban meg is nyerje a bajnokságot.

Felsorolni is sok, merre fordult meg, ám bármerre is járt a világban, játékintelligenciájával, a mai modern futball alapelveinek tanításával korszakalkotóvá vált. A kombinatív támadójátékot helyezte előtérbe, melyhez fontosnak tartotta a technikai tudást és az erőnlétet. Ő vezette be a napi két edzést, az edzőtáborokat, és új alapokra helyezte a játékosok és az edzők kapcsolatát. Kiharcolta a kluboknál, hogy a vezetők az edzőt ne csupán végrehajtónak, hanem valódi szaktekintélynek tekintsék. Ahol nem így néztek rá, onnan továbbállt. Edzésen még hatvanévesen is beállt a játékosok közé, hogy megmutassa a góllövés tudományát. Bevezette a 4-2-4-es felállást, és a szakemberek szerint brazíliai ténykedésével nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Pelé vezérletével Brazília 1958-ban megnyerje a világbajnokságot. Edzősége csúcspontját a hatvanas évek elején érte el: a Benficával kétszer is elnyerte a Bajnokcsapatok Európa-kupáját. 1961-ben, a berni döntőben esélytelenül nyert 3–2-re a Barcelona ellen (a Barça góljait Kocsis és Czibor szerezte). Egy évvel később az amszterdami fináléban a Real Madrid volt az ellenfél: 5–3 lett a végeredmény úgy, hogy a Realban Puskás – Guttmann egykori tanítványa – három gólt is szerzett.

A huszadik század egyik legnagyobb edzőjéről visszaemlékezések, újságcikkek, dokumentumok, elemző tanulmányok alapján született meg e könyv, melynek erőssége, hogy társadalmi, történelmi, politikai közegbe is helyezi a futball fejlődésének és főhőse életének történetét, egészen a Monarchia korától. Guttmann Béla zsidó származása hatással volt nemcsak futballistaként eltöltött évtizedeire, hanem edzői pályafutására is. Eddigi életrajzírói előtt homályban maradt, hogyan és hol vészelte át a vészkorszakot, ám e kötetből kiderül a titkok. Nem Svájcban, mint sokan gondolták, hanem Újpesten bujkálva, ott, ahol nem sokkal korábban európai szintű csapatot formált.

Az olasz Carlo Ancelotti bizonyos fokig rokonlélek Guttmann Bélával. Igaz, még-csak két-hároméves volt a Benfica aranykorszakában, de videofelvételről bizonyára látta a lisszaboni gárda két szenzációs BEK-döntőjét, a támadófutball diadalát. Ancelotti is a támadófoci híve, és ő is játékosból lett edző, aki a XXI. század meghatározó trénerévé vált. A legjobb öt mester között tartják számon, aki legutóbb, 2014 tavaszán, a Real Madridot vezette tízedik BEK-, illetve BL-győzelméhez. 2015-ben ez már nem sikerült, el is búcsúzott Madridtól, hogy egy évnyi pihenőt követően 2016 nyarán majd a Bayern München trénereként térjen vissza a kispadra.

Az én focim – A vezetőedző jegyzetfüzetéből című kötet nem önéletrajzi írás. Az jó néhány évvel korábban már megszületett. Ez a könyv – Giorgio Ciaschini szerkesztői közreműködésével – nem mesélő, inkább elemző kiadvány. Egyszerre szól a futball barátaihoz és azokhoz a szakemberekhez, akik hivatásszerűen űzik az edzői mesterséget, netán profi futballisták. Akik egyaránt kíváncsiak arra, mi rejlik a sikerek mögött, milyen taktika, stratégia. Arra, hogy az egyesületek milyen háttérsegítséget építenek ki a keret, a csapat, az edzők számára. Egy olyan ember gondolatait, játékról alkotott felfogását ismerhetjük meg, aki imádja a labdarúgást, és aki tudja, miként lehet a Guttmann Béla által is megkövetelt profizmust szinte a tökélyre fejleszteni.

Az edzőt ma már helyesebb szakmai vezetőnek vagy szakvezetőnek tekinteni – fogalmaz Ancelotti, hiszen egy európai sikerekre törekvő klubban az edző (Angliában menedzser) munkáját komoly szakmai team segíti, csapatorvossal az élen. A Milan Laboratoriumban például jelentős kutatások zajlanak, emellett pedig a játékoskeret szolgálatában ott állnak a legkorszerűbb eszközök, berendezések. A játékosok fizikai, technikai taktikai mutatóinak vizsgálata mindennapos, az edzésterhelés hatásainak elemzése természetes. Ezek eredményét kézhez kapva és elemezve a szakvezető szinte több időt tölt el klubirodájában, mint a pálya szélén. A Chelsea mestereként ismerkedett meg a GPS speciális használatával. A rendszer a játékos labdával végzett összes tevékenységet analizálja, s segítségével a gyakorlatok legprecízebb végrehajtására nyílik lehetőség. Amikor később a Paris St. Germainhez igazolt, ott éppen ő honosította meg GPS-t. A tudományos jellegű, mérési adatokra épülő fizikai felkészítés ma már mind fontosabb a világ labdarúgásában – hangsúlyozza.

A könyvből megismerjük Ancelotti felfogását e milliók által imádott csodás sportágról. Szerinte a labdarúgás a fantázia, a kreativitás és az egyéni adottságok játéka. A kemény felkészülés nem ezek ellenében hat, hanem éppen abban segít, hogy ezek az adottságok felszínre kerüljenek és fejleszthetők legyenek. Emellett azt is fontosnak tartja, hogy egy csapatnak legyen játékfilozófiája. Büszke arra, hogy játékosa lehetett a Juventusban a francia Zidane vagy a Milanban a brazil Káká. Szeretettel mesél az AC Milanban eltöltött nyolc évéről, Bajnokok Ligája győzelmeiről (2003, 2007), és elemzi az általa kitalált 4-3-2-1-es, úgynevezett „karácsonyfa-felállást”. A focibarátoknak külön érdekesség, hogy ábrákon mutatja be az egyes taktikai felállásokat, s egyben elemzi pályafutása tíz legfontosabb mérkőzését.

„Az edzősködés a világ legszebb munkája, csak kár, hogy vannak meccsek is” – mondta Ancelottinak első mestere, a svéd Niels Liedholm. Idézi is őt, de az olvasó tudja, az olasz mesternek nem kell szégyenkeznie meccsei miatt. S mivel hamarosan egy nemzetközi kupasikerekre éhes, profizmusáról híres klubnál kezdi újra a munkát, bízhat további sikeres mérkőzésekben. Elvégre Guttmann Béla 62 és 63 évesen nyerte legnevesebb trófeáit.

---