Gyógyít vagy gyilkol az őssejt?

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Azon kell-e lenniük a kutatóknak, hogy a ma még gyógyíthatatlan betegségeket előbb-utóbb kezelni lehessen? Természetesen. De – az ígéretes gyógyászati eredménnyel kecsegtető őssejt-kísérletezés közben – el szabad-e pusztítani az embriókat? Ez a kérdés áll egy most indult európai aláírásgyűjtés középpontjában.

„Az Uniónak meg kell tiltania és be kell fejezni minden olyan tevékenység anyagi támogatását, amelyekben feltételezhetően emberi embriók megsemmisítése történik” – olvasható egy év elején indult európai polgári kezdeményezés szövegében. Az Egy közülünk (One of us) néven zászlót bontó kampány kezdeményezői az EU egyik legújabb jogintézményével akarnak élni: ha legalább egymillió uniós állampolgár együttes erővel az Európai Bizottsághoz fordul, a testületnek kötelessége megtárgyalnia a beadványt, és, ha úgy ítéli meg, uniós jogszabály elfogadását szorgalmazhatja. Bár a földrész közösen fellépő életvédő szervezeteinek meggyőződése, hogy az emberi élet a fogantatással kezdődik, így már az első pillanattól fogva védelmet érdemel, konkrét céljuk nem az abortusz betiltása. Ez egyrészt nem uniós, hanem tagállami hatáskör, más-részt – mint hangsúlyozzák – tisztában vannak ­azzal, hogy napjainkban ezt lehetetlen volna egyik napról a másikra elérni.

Gyógyír több tucat betegségre

Kezdeményezésük középpontjában ezért az őssejtek felhasználásának korlátozása áll.
A témáról felszínes ismeretekkel rendelkező ­európai polgár erre bizonyosan felhúzza a szemöldökét, nem értve, mi kivetnivalót is lehetne találni a vonatkozó kísérletekben. Az elmúlt évtizedekben ugyanis számos hír érkezett arról, hányféle – ma már több mint hetven – betegséget lehet gyógyítani az őssejtekkel. Leukémia, hemoglobinképzési problémák, vérszegénység, egyéb vérbeteg­ségek, immunrendszer-hiányosságok, autoimmun betegség (amikor a test saját sejtjeit támadja meg), anyagcsere­betegség – csak néhány példa a kezelhető területekről.

Az első igazolt sikert 1988-ban érték el, amikor egy különleges genetikai rendellenességben, a Fanconi anaemi­ában szenvedő ötéves fiút ke­zeltek az újszülött húgától vett őssejtekkel. Ma, ­negyedszázaddal a transzplantáció után a fiúnak nemcsak az egészsége kiváló, hanem a vérképző- és immunrendszere is működőképessé vált az átül­tetés révén. Azóta világszerte több mint húszezer beteget kezeltek őssejt-transzplantációval, több­nyire sikerrel. Igaz, hogy az őssejtek gyógyászati ­alkalmazásának valószínűsége ma legfeljebb 1:450, de ha – a kutatási eredmények ígérete szerint – a kezelhető betegségek köre szélesedik, felhasz­nálásuk valószínűsége is arányosan nő.

A fenti esetek többségében a gyógyító hatást a köldökzsinórból, illetve a méhlepényben maradt vérből nyert őssejtekkel érték el, mely sejtek feladata a szervezetben a vér és az immunrendszer sejtjeinek létrehozása. Korábban nem foglalkoztak velük, újabban azonban, kérésre, lefagyasztva elraktározzák őket az erre szakosodott őssejtbankokban, hogy szükség esetén a későbbi gyógyításkor rendelkezésre álljanak.
A köldökzsinór-őssejteknek ugyanis több olyan tulajdonságuk van, melyek már nem vagy csak kisebb mértékben vannak meg a felnőtt őssejtekben. Amint az Európai Unió hivatalos partnereként tevékenykedő Cryo-Save (Magyarországon Sejtbankként ismert) nevű orvosi cég ismertetőjéből kiderül, első előnyük, hogy fiatalok és frissek. Vagyis legfeljebb kilenchónaposak, így jó minőségűek, kiváló az önmegújító képességük, gyorsabban osztódnak, mint az idősebb őssejtek, az anyaméh pedig megvédte őket a külvilág sok fertőzésétől. Nagy előny továbbá a változatlanság, vagyis mélyhűtött állapotban hosszú ideig, minőségi romlás nélkül tárolhatók. Emellett mobilisak, azaz gyorsan hozzáférhetőek, hiszen a tulajdonos (és esetleges későbbi felhasználó) szervezetével genetikailag azonos őssejtek állnak rendelkezésre. (Ezzel szemben megfelelő csontvelő-donor találása gyakran időigényes, és nem mindig lehetséges.). Nem elhanyagolható előnyük még, hogy toleránsak, tehát nagyobb immunológia eltérést viselnek el rokonok körében történő transzplantációk esetén, ezért nagyobb eséllyel kaphatja meg őket családtag.

Az embrió mint emberi lény

Mindezzel idáig nincs is semmi baj. A gondok ott kezdődnek, amikor nem köldökzsinórból vagy a felnőtt ember szervezetéből nyerik az őssejteket, hanem az épp hogy megfogant embriókból. Ez akkor következik be, amikor a mesterséges megtermékenyítés során keletkezett – és be nem ültetett – vagy más, fagyasztva tárolt embriókat használnak. Ilyenkor ezen embriók fejlődését segítik elő a kezdeti szedercsíra állapotig; ezt követi a belső sejttömeg izolálása, mely az embrió elpusztításával jár. A sejteket a következő lépésben sugárkezelt kötőszö­veti sejtből álló táptalajon növesztik, ahol szaporodhatnak és sejtkolóniákat alkothatnak; e kolóniák ­tenyésztése végül olyan sejtvonalak kialakulásához vezet, melyek évekig megőrizhetik az őssej­tekre jellemző tulajdonságokat.

„Az első etikai probléma, hogy szabad-e előál­lítani és/vagy felhasználni élő emberi embriókat embrionális őssejtek kinyerése céljából. Az egyértelműen elutasító válasz alapja az, hogy a fogan­tatás eseményétől kezdve a humánembrió saját ­genetikai iden-titással, folyamatos, koordinált és fokozatos fejlődéssel rendelkezik, ezért nem te­kinthető puszta sejthalmaznak. A humánembriót személyként kell tisztelni, és a lehetőségekhez ­képest a személyeknek kijáró védelemben és el­látásban kell részesíteni” – olvasható a Magyar ­Katolikus Püspöki Kar 2003-as Az Élet kultúrájáért című bioetikai körlevelében.

Az embrionális őssejtekkel kapcsolatban azonban nem csak hívők fejezik ki erkölcsi aggályaikat. Ezt teszik a génmódosítást és más, hasonló praktikákat elítélő zöld szervezetek, illetve az élet feltétlen védelmét nem szükségképpen keresztény meggyőződésből hirdető filantrópok is. Ők egy emberként hangsúlyozzák azt, amit a fenti ­dokumentum így fogalmaz meg: „A jól cél nem tesz jóvá egy önmagában rossz eszközt még akkor sem, ha az embrionális őssejtek előállítása és felhasználása mellé sokan a legszörnyűbb betegsé­gekben szenvedők képeit állítják, azt sugallva, hogy aki nem támogatja az embrionális őssejtekkel ­kapcsolatos kutatást, az nem kívánja enyhíteni ezeknek az embereknek a nyomorát. Ezek mögött legtöbbször egyes gyógyszerészeti és más vállal­kozások nehezen kideríthető, szinte kényszerítő erejű lobbiérdekei állnak.”

Alternatív javaslat

Ezen érveket magáévá tette az Európai Unió Bíró­sága is, amennyiben 2011. október 18-án mérföld­kőnek számító döntést hozott az embrionális ős­sejtkutatásokkal összefüggő szabadalmak enge­délyezhetőségének tárgyában. A testületnek a biotechnológiai találmányok jogi oltalmáról szóló ­határozata megerősíti az emberi embriók ipari, ­kereskedelmi vagy tudományos célra történő al­kalmazhatóságának tilalmát. A bíróság szerint ugyanis – már a megtermékenyítéstől kezdve – ­emberi embriónak minősül minden emberi petesejt, mindazon megtermékenyítetlen emberi petesejt, amelybe egy érett emberi sejtből származó sejtmagot ültettek át. (A szabadalmazást kizárólag az embrión alkalmazott gyógyászati vagy diagnosztikai célú alkalmazás esetében engedélyezték.)

Az embriók felhasználását elutasítók ugyanakkor nem általában az őssejtek ellen lépnek fel. Mint hangsúlyozzák, köldökzsinórból vett vagy a felnőtt szervezetből nyert sejtek orvosi célú felhasználását – mely kutatásokért épp tavaly kapott Nobel-díjat a brit John B. Gurdon és a japán Shinya Yamanaka – a legmesszebbmenőbbekig támogatják. A legújabb eredmények pedig azt mutatták ki: a felnőtt szervezet számos szövete tartalmaz őssejteket; ezek hátránya azonban, hogy csak az illető szövet differenciált sejtjeinek létrehozására képesek. Azt viszont korábban nem gondolták, hogy ezek a sejtek átprogramozhatók úgy, hogy differenciálódott, vagyis gyógyászati célra alkalmas sejteket hozzanak létre.

„A felnőtt őssejtekkel kapcsolatos kutatások­ban elért eredmények rámutattak ezeknek a sejteknek a nagymértékű plasztici tására és széles körű alkalmazási lehetőségeire, amelyek nem különböznek az embrionális őssejtek hasonló tulajdonságaitól, hiszen a plaszticitás legnagyobb mértékben a gene­tikai információtól függ, ami újraprogramozható. Természetesen a felnőtt őssejtekkel eddig elért terápiás eredmények még nem hasonlíthatók össze az embrionális őssejtekkel elért hasonló eredményekkel, de ez utóbbiak is komoly eredményeket ígérnek” – összegez a katolikus dokumentum, hozzátéve: a felnőtt őssejtekkel végzett kutatások nemcsak ugyanazokat az eredményeket hozhatják, mint az embrionális őssejtekkel végzett kísérletek, de humánusabbak, és erkölcsi, jogi szempontból is elfogadhatóak – mindenki számára.

A cikk az Ügyvédvilág 2013. márciusi számában jelent meg.

---