Hagyomány és értékrend


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Dr. Krzyzewsky Miklós 1949-ben született Budapesten. 1973-ban az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán szerzett diplomát. 1975 óta ügyvéd. 15 éven keresztül tagja volt a Nemzetközi Szabadalmi Ügyvédi Irodának. A Krzyzewsky Ügyvédi Irodát 1992-ben édesapjával, Dr. Krzyzewsky Jenővel együtt alapította. Az IGL (International Grouping of Lawyers) magyarországi kapcsolattartó ügyvédje. Szakterülete a polgári jog, társasági jog, kereskedelmi jog, szellemi alkotások joga, ingatlanjog, sportjog, munkajog, családjog. Az iroda rendszeres kapcsolatban áll több amerikai, ázsiai, európai ügyvédi irodával. A Sport Állandó Választottbíróságának tagja, mediátor. 1999-től a Magyar Olimpiai Bizottság tagja, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság Etikai és Fair Play Bizottságának elnökhelyettese. 1988 óta a Magyar Sportlövők Szövetségének elnökségi tagja, 1999 óta a MSSZ elnöke. Közreműködött a Sporttörvény és a MOB alapszabályának szerkesztésében. Angolul, olaszul és németül beszél. 4 gyermeke és 5 unokája van. Az olasz és a magyar konyha kedvelője, főként a vadat, halat, pörköltet, halászlevet, palacsintát, báránysültet, szárnyasokat preferálja. Kedvenc éttermei: a Szél fiai Fogadó Nyúlban, a Bajai Halászcsárda, a rönöki Székely Tanya, a dunabogdányi Forgó Vendéglő, Budapesten a Zöld Kapu Vendéglő, a Rozmaring Étterem és a Ladik Csárda.


Ügyvéddinasztia leszármazottjaként a hagyományokat és értékrendeket próbálja megőrizni és továbbadni a jövő generációjának, hogy egy nap ők vigyék az irodát tovább.

Apám nagybátyja, Dr. Krzyzewsky Rudolf 1910-ben Kolozsváron szerezte a jogi diplomáját és évekig Székesfehérvár főügyésze volt. Apám, Dr. Krzyzewsky Jenő Gyulafehérváron született, de miután nagyapám a budapesti Orvosi Egyetemre járt, áttelepültek Magyarországra.

Anyai ágon a nagyapám kúriai bíró volt és miniszteri főtanácsos az Igazságügyi Minisztériumban, az ő bátyja táblatanácselnök volt és a családomban is büszkélkedhetek 3 jogásszal, hiszen a feleségem és a lányom ügyvéd, a fiam meg utolsó éves joghallgató.

Két lányom és két ikerfiam van. A fiúk Grazban jártak gimnáziumba, ott is érettségiztek.

Az egyik fiam jelenleg a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemre jár, és mivel az egyetem szoros együttműködésben áll a passaui egyetemmel, úgy döntött, hogy 2011-ben ott fog leállamvizsgázni.

A jogász fiam a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Állam- és Jogtudományi Karára jár, a nyáron diplomázik és Dr. Köves Péter kolléga mellett fog ügyvédjelöltködni, mivel angol és német nyelven folyékonyan beszél és bízom benne, hogy a nemzetközi ügyeket is felkészülten fogja vinni.

Feleségem, Dr. Gálos Zsuzsanna az SGS Hungária vezető auditora. Rendszer- és szolgáltatástanúsítást végez elsősorban önkormányzatok és közigazgatási szervek részére.

1979-től tanít az ELTE Állam-és Jogtudományi Karán, ügyvédként a társasági jog a szakterülete.

Lánya, Dr. Krzyzewsky Beáta mindamellett, hogy ügyvéd, 1994 óta válogatott sportlövő, 2002 óta a Magyar Olimpiai Válogatott, a 2004-es Athéni Olimpiai Csapat tagja, sokszoros magyar bajnok és kétszeres Európa-bajnok. A Nemzetközi Sportlövő Szövetség Alapszabálya magyar nyelvű változatának szerkesztője.

A lányom nagyon jó felfogású és fegyelmezett ember. A jogi egyetem mellett elvégezte a SOTE TSK Sportmenedzser Szakát, letette a közigazgatási versenyjog vizsgát, van két nyelvvizsgája, élsportoló, tavaly születtek az ikrei, és nagy megtiszteltetés, hogy a Köztársasági Elnöki Hivatalban jogi tanácsadóként dolgozik.

Az ügyvédi hivatás és a sport nagy elkötelezettje. Emlékszem, amikor 11 éves korában hazajött a barátnőjével, Ablonczy Orsolyával az iskolából és büszkén újságolta el, hogy kiválóan teljesítettek a Honvédelmi Napon és szeretne lejárni lőni egy klubba.

Mivel értelmes elfoglaltságnak tartottam, nem volt kifogásom ellene, hogy lejárjanak edzésre a Marcibányi téri lőtérre, ami a 80’-as években világszínvonalú lövészklubnak számított.

Ablonczy Orsolya junior Európa-bajnok lett, a lányom kvalifikált olimpikon az athéni olimpián és 2007-ben Európa-bajnok.

Biztos vagyok benne, hogyha hivatásszerűen csinálták volna, akkor ott lennének a legjobbak között. Nehéz egy szülőnek azt mondani, hogy bízd rá magad a sportlövészetre. Nem az a sportág ez, ami komoly megélhetést biztosít.

Visszakanyarodva Önhöz, ha jól tudom, eredetileg gyerekorvos akart lenni.

Talán azért alakult ki bennem, mert a bátyám 1955-ben az első iskolai oltást követően kapott egy agyhártyagyulladást és meghalt. Anyámon láttam azt a mérhetetlen szenvedést, ami arra késztetett, hogy az orvosi hivatást válasszam, meg az orvos nagyapám hitvallása, betegekhez való hozzáállása számomra mintaként szolgált. Minden nyaramat lent töltöttem Ózdon és érdeklődve kísértem el a nagyapámat a felülvizsgálati útjaira a környező falvakba.

Apám is kezdetben orvos szeretett volna lenni, fel is vették az egyetemre, de év közben váltott és átjelentkezett a jogi egyetemre.

Miután nem sikerült felvételt nyernem az orvosi egyetemre, műtőssegédnek álltam az Országos Reumatológiai és Fizioterápiás Intézet Ortopédiai Osztályán, de egyévi munka után úgy döntöttem, hogy jelentkezem az ELTE Állam- és Jogtudományi Karára. 1975 óta vagyok ügyvéd. Kezdetben a nemzetközi ügyekkel foglalkozó (iparjogvédelem, szellemi alkotások joga, szabadalmak, védjegyek) 16-os Ügyvédi Munkaközösségbe (Nemzetközi Szabadalmi és Ügyvédi Iroda) kerültem, ahol az apám mellett olyan kiváló kollégák mint a Budapesti Ügyvédi Kamara elnöke, a BÜK főtitkára, az Országos Ügyvédi Tanács elnöke vettek körbe.

1992-ben apámmal megalakítottuk a közös ügyvédi irodánkat. 2001-ben 4 évre visszahívtak az S.B.G. & K. Ügyvédi Irodába, ahol egyébként a lányom ügyvédjelöltként dolgozott, és az apám halála óta az irodát a feleségemmel meg a lányommal vittem tovább.

Hobbija a sport, a főzés és a kövek.

Alapító tagja vagyok a Club Culinare Hungarynak, amely a rendszerváltás után alakult németországi példa alapján, és Budapesten, Győrben, Sopronban, Nyúlban, Keszthelyen kiválóan működik. Rendszeresen összejárunk a soproniakkal és havonta komoly vacsoracsatákat bonyolítunk le. Decemberben én voltam a kanálvezető és a menü a következő volt: előétel: juhtúróval töltött spenótos palacsinta, leves: Scsí (orosz savanyú káposztaleves), főétel: sült tengeri halszeletek csőben sült padlizsánnal és a desszert: gesztenyés bejgli.

A főzés kellemes kikapcsolódás. Van, amikor a hétvégeken is én főzök a családnak, de besegít az egyik fiam is, mivel ő is Club Culinare Hungary-klubtag.

A természetes kövek iránti vonzalmam 1993-ban alakult ki, amikor Stroblban nyaraltunk a feleségemmel és egy esős délutáni séta alkalmával láttuk, hogy minden ház fala, kertje, udvara természetes kövekből van kirakva. Nagyon megtetszett, felkerestem egy Tüzépet és vásároltam pár mintát. Egy olasz házaspár barátunknak említettem, hogy érdekelne a kövek megvásárlása és forgalmazása, aki a segítségemre volt, hogy összejöjjön a kapcsolat a köves cégekkel, bányákkal és 1994-ben elindult a vállalkozás. Brazíliától Indiáig hoztunk be köveket, 10 éven keresztül jól ment a cég, de a gazdasági válság minket is sújtott és csak remélni tudom, hogy egy nap újra beindulunk.

Rengeteget utazott a világban. Lengyel származását illetően a lengyel népet rokonainak tekinti, de nagy angol- és olaszpárti is.

150 éve, hogy Bem tábornokkal az ükapám bejött harcolni a magyar szabadság mellett. Dédapám, meg a nagyapám bátyja volt az utolsó, aki beszélt lengyelül. Nagy bánatom, hogy nem beszélek lengyelül, mert nagyon sok lengyel barátom van. Ilyen például Cezar Stanisewski, aki a spanyol válogatott sportlövők edzője. Granadában az Európa-bajnokságon a lányomnak nem érkezett meg időben a fegyvere, mert elkavarodtak a csomagjai a reptéren, és ő volt az, aki minden kapcsolatát megmozgatva szerzett két fegyvert, hogy akadály nélkül versenyezhessen a lányom. Akinek ekkora szíve van, az csak rokon lehet.

A lengyeleket unokatestvéreimnek tartom, a történelmüket, hagyományaikat, viseletüket, gasztronómiájukat tisztelem és ápolom. Emellett italomán és anglomán vagyok.

A brit hagyományok, építészeti stílusuk, életstílusuk is közel állnak hozzám. Az olaszoknak lenyűgöző a közvetlensége, a bája, a latin temperamentuma, a gasztronómiája, építészeti, képzőművészeti, zenei kultúrája.

Minden év májusában ellátogatok Velencébe és környékére (Burano, Murano, Torcello), mert kivételes nyugalmat árasztanak magukból ezek a helyek.

A lányom középiskolás korában 3 nyáron keresztül Castiglione dei Pepoliba egy lovardában dolgozott, ahol remekül elsajátította a nyelvet és megtanulta a lótartás és a lovaglás fortélyait.

Ebben a faluban született Leo Nucci, a híres operabariton és a legjobb barátja, Luciano Pavarotti is idejárt le lovagolni.

12 éve a Magyar Sportlövő Szövetség elnöke, a Magyar Olimpiai Bizottság tagja és a Nemzetközi Olimpiai Bizottság Etikai és Fair Play Bizottságának elnökhelyettese. Számos hazai és nemzetközi konferencia résztvevője.

Én magam nem voltam sportlövő, de az apám 25 éven keresztül vadásztársasági elnök és szenvedélyes vadász volt. Gyerekkorom óta én is eljártam a vadászatokra, főként az apróvadvadászat érdekelt, mert sokkal szórakoztatóbb, de tetszett a nagyvadak elejtése is.

A lesre kiülni önmagában élvezet, látni az erdőnek az életét, a vad mozgását, az évszakok szépségét, mindez csodálatos dolog. Természetesen lejárok időközönként korongot lőni, de azt gondolom, hogy bármely sportban nagy kitartás és támogatás kell.

Anyagi gondokkal küszködnek a klubok, ráadásul a ’90-es évektől a sport csak hanyatlott, a sportlétesítményeket lebontották és helyettük bevásárlóközpontok létesültek.

Reméljük, hogy az új kormány pozitív változásokat hoz, hiszen stratégiai ágazatnak tekinti a sportot.

Számos sportkonferencián veszek részt, és a legutóbbin például egy németországi Testnevelési Egyetem professzora arról számolt be, hogy csak Bajorországban 500 000 igazolt sportlövő van és a német állam a GPD 5%-át a sport révén nyeri. Ha ezt a példát követnénk, akkor a magyar sportot vissza lehetne 10–15 év alatt fejleszteni arra a szintre, hogy megint legyen 10–12 aranyérmünk az olimpiákon.

Hatalmas veszteségnek tartom, hogy kivonult a fegyveres testület a sportból.

4 800 000 sportlövész van világszerte és a többségük katona vagy rendőr. Világkupákon pl. Pilsenben katonai laktanyában lőnek, ha Brnóba megyünk, akkor rendőrségi laktanyába, Rio de Janeiróban egy 67 hektáros területen egy olyan kiképző bázisba engedtek be, ahol 3 szögesdrótos kapun kellett bemenni és láthattuk, hogy hogyan működik a motorizált egység, a lovas, a vizes, a gyalogos egység és a lövészet.

Külföldön akadály nélkül beengedik a sportlövészetet a bázisokra, ellátják lőszerrel, fegyverrel, de itthon, ha megjelenek a Budaörsi ORFK lőtér előtt már föntről lengetik a zászlót, hogy menjek onnan.

A Budapesti Honvéd Sport Egyesület lőtere az utolsó használható lőterünk volt és miután ezt megkapta a Köztársasági Őrezred, ma már nincs ott civil lövészet.

A Mexikói úti rendőrségnek a lőterére 18 óra után nem lehet bemenni. Az a lövő, aki du. 17 óráig dolgozik és veszi a fáradságot, hogy még lemenjen lőni, hát nem jut be.

A Magyar Honvédelmi Szövetség megszűnésével, a lőterek bezárásával sajnos olyan helyzet alakult ki, hogy ez a sportág tényleg a végnapjait éli. Most, hogy a balatonfűzfői Nike lőszergyárat is bezárták, hát nem tudjuk, hogy a jövőben, hogyan jutunk lőszerekhez.

Szerencsére van az Igaly Diána, a Sidi Péter, a Gerebics Roland, a Bognár Richárd és még sorolhatnám, akik tudnak eredményeket elérni. Többen érdemelnék azt meg, hogy olyan segítséget kapjanak, amit a tehetségük megérdemel. Elkezdődtek a kvalifikációs versenyek a 2012-es londoni Olimpiára, ahová már a nyári világbajnokságon lehetett kvótát szerezni és megvan az esély, hogy még 8-10 kvótát szerezzünk, de ha nem tudom versenyeztetni őket, ha nem tudom elvinni őket minden versenyre, akkor minden hiába.

Ha azzal számolunk, hogy a világ különböző pontjain rendezik meg a versenyeket, és a versenyzőknek fejenként 70 kg csomagot kell kivinniük, ami a repülőn többletköltséget jelent, akkor egy versenyző kiutaztatása egy világbajnokságra 8–10 millió forintba kerül.

Nem adom fel, mert mindig hiszek abban, hogy talán nem a legrosszabb időszak marad nekem, hogy végigszenvedjem a sportágnak a hanyatlását, hanem tudok valamit elmondani arról az időről is, hogy újra fénykorszakát éli ez a sportág.

Dr. Pál Edith


Kapcsolódó cikkek

2024. március 22.

Bécs egyre közelebb

Legalábbis vasúton, hiszen két és fél óra alatt lehet eljutni Budapestről az osztrák fővárosba egy magántársasággal, hamarosan naponta négyszer is.