Időjáráscsinálók


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Ha kevés eső esik, az a baj, ha sok, akkor meg az. Az ember évszázadok óta megkísérli leigázni a természetet – egyre több sikerrel –, az esőcsinálás azonban sokáig nem állt a hatalmában. Mára a csapadék kiváltása vagy éppen meggátolása önálló tudományággá vált, melynek eredményeit tavaly a pekingi olimpián hasznosították, idén pedig Moszkvában tervezik alkalmazni. Jönnek az új tömegoszlató hőágyúk Szándékos sérüléseket nem okozó riasztó eszközök kifejlesztésével kevés helyen foglalkoznak. Ilyen a nagy hatótávolságú elektromos sokkoló, a mikrohullámú hőgenerátor, vagy…

Ha kevés eső esik, az a baj, ha sok, akkor meg az. Az ember évszázadok óta megkísérli leigázni a természetet – egyre több sikerrel –, az esőcsinálás azonban sokáig nem állt a hatalmában. Mára a csapadék kiváltása vagy éppen meggátolása önálló tudományággá vált, melynek eredményeit tavaly a pekingi olimpián hasznosították, idén pedig Moszkvában tervezik alkalmazni.

Jönnek az új tömegoszlató hőágyúk
Szándékos sérüléseket nem okozó riasztó eszközök kifejlesztésével kevés helyen foglalkoznak. Ilyen a nagy hatótávolságú elektromos sokkoló, a mikrohullámú hőgenerátor, vagy a legújabb, a hőlézer. Ezeket főleg nem engedélyezett megmozdulások feloszlatására használnák. A Pentagon már rendelkezik egy mikrohullámú hőgenerátorral. Ez gépjárműre vagy helikopterre szerelt sík antenna segítségével 100 kW teljesítményen két méter széles, rövid hullámhosszúságú nyalábot bocsát ki, amely egy egész csoport emberre ruházaton keresztül is fájdalmas hőhatást kelt. Ugyancsak a Pentagon kezdeményezte 2005-ben a hőlézer kidolgozását, amit egy puskaszerű készülékre építenek rá. A rendszer lelke a láthatatlan infravörös lézer, amely szintén elviselhetetlen hőérzetet kelt az ember bőrén anélkül, hogy maradandó károsodást váltana ki.
Népszabadság

Azonnal nedvesít az új japán szemüveg
Pislogásra késztető szemüveget fejlesztett ki egy japán cég, amely elsősorban megszállott videojátékosoknak és könyvmolyoknak ajánlja a száraz szem elleni eszközét. A 40 ezer jenbe (78 ezer forintba) kerülő szemüveg érzékelői a szemhéj mozgását figyelik. Ha az eszköz viselője a számítógép előtt ülve a természetesnél kevesebbszer, legalább öt másodpercig nem pislog, a szemüveg „bepárásodik”. A folyadékkristályos kijelző addig átláthatatlan marad, míg nem érzékel egy újabb pislantást. A Maszunaga optikai vállalat szemüvegei azóta fogynak jobban, hogy Sarah Palin volt amerikai alelnökjelölt a japán cég tervezte szemüvegben jelent meg tavaly a nyilvánosság előtt.
Magyar Távirati Iroda

Méhátültetés a láthatáron
Két éven belül megtörténhet az első sikeres méhátültetés. Londoni kutatók kidolgoztak egy eljárást, amellyel a magzat kihordásáig el tudják látni vérrel a donorszervet – jelentették be az amerikai Reproduktív Orvoslási Társaság atlantai konferenciáján. A Royal Veterinary College kutatói öt nyúlnak ültettek be méhet az általuk kidolgozott új műtéti technikával, amellyel sikeresen összekötötték a méhet ellátó ereket, köztük az aortát is a testben lévő véredényekkel – írta a BBC hírportálja. A megműtött nyulak közül kettő csak 10 hónapig élt, ám a műtétet így is sikeresnek minősítették a kutatók. A következő lépésben lombikbébi módszerrel megtermékenyített embriókat ültetnek az életben maradt nyulak új méhébe, később pedig nagyobb állatoknál folytatják a kísérleteket. A sikeres eljárás azokon a nőkön segíthet a gyermekvállalásban, akiknek a méhe megsérült vagy el kellett távolítani, ezért egyelőre csak béranya közreműködésével remélhetnek saját utódot.
www.inforadio.hu

A görög mitológiában embert kellett áldozni ahhoz, hogy szárazság esetén víz fakadjon az égből. Az indiánok és más ősi népek külön vallási szertartással fohászkodtak az esőistenhez, később pedig egyes helyeken boszorkányságnak gondolták, ha valaki azt állította: vizet tud fakasztani az égből. A finnekről sokan azt gondolták, hogy hatalmukban áll befolyásolni az időjárást, a vikingek ezért nem voltak hajlandóak finn harcost vinni a tengeri csatákba. Sőt, e babona maradványai egészen a huszadik századig fennmaradtak, minek következtében egyes hajók legénységébe nem vettek fel finn matrózt.

Akár így, akár úgy, az ember mindig is megpróbálta kieszközölni az égi hatalmaknál a számára éppen kedvező időjárást. Míg korábban a csapadék befolyásolása a hiedelmek világába tartozott, a huszadik századra egyre inkább tudományos alapokra kerültek a módszerek. Ennek megfelelően sajátos eljárással próbál idén védekezni Moszkva vezetése az orosz tél velejárója, a minden évben nagy mennyiségben lezúduló hó ellen. Különleges kémiai eljárást terveznek alkalmazni, mellyel már a főváros határában úgymond megcsapolják a felhőket, hogy a metropolisz lakói az ilyenkor szokásosnál némileg akadálymentesebben járjanak-keljenek az utcákon és – nem mellékesen –, a helyi köztisztasági vállalat hatalmas összeget takarítson meg. A számítások ugyanis arról tanúskodnak: ezzel a módszerrel el lehet érni, hogy legalább 15 százalékkal kevesebb téli csapadék essen, így akár több millió tonnával kevesebb havat kell eltakarítani, miáltal több millió rubel marad a város kasszájában. A becslések szerint ez legalább tízszer olcsóbb, mint a téli köztisztasági személyzet ellátása.

Az eljárás önmagában nem újdonság, arra viszont, hogy ilyen széles körben alkalmazzák, nemigen volt még példa. Különleges ünnepnapokon – ilyen volt a második világháború befejezésének hatvanadik évfordulója 2005-ben – az orosz légierő már eddig is tett róla, hogy a résztvevők háborítatlanul ünnepelhessenek. A repülők egy nitrogénből, ezüstötvözetből vagy úgynevezett cementpúderből álló keveréket szórtak szét az égbolton, hogy azok az esőfelhőkbe keveredve megakadályozzák a csapadék kialakulását vagy legalábbis csökkentsék annak mértékét.

Gennagyij Berlujev orosz meteorológus – a magaslégköri kutatás központi obszervatóriumának vezető tagja – szerint az ötlet egyáltalán nem légből kapott, és visszautasította azokat a vádakat, melyek szerint az eljárás súlyosan károsítja a környezetet. A kritikusok azt is felvetették, hogy Moszkva megmenekülhet ugyan a sok hótól, de ennek az lesz az ára, hogy a környékbeli településeknek átlagon felüli csapadékkal kell megbirkózniuk.

Ebben lehet is igazság. Mivel az időjárás-befolyásolás rendkívül fiatal, alig néhány évtizedes tudomány, ma még nem áll rendelkezésre elegendő információ és tapasztalat ahhoz, hogy egyrészt minden kétséget kizáró módszerekről beszélhessünk, másrészt nyugodtak lehessünk a veszélytelenségét illetően. Az eljárásra legutóbb a tavalyi pekingi olimpia irányította a világ figyelmét. A kínai hatóságok, nem akarván kockáztatni a grandiózus megnyitóünnepség sikerét a fedetlen Madárfészek Stadionban, hatalmas „meteorológus-kommandót” állítottak hadrendbe. A nemzeti Időjárásváltoztatási Hivatal – mert hogy ott ilyen is van – megbízásából 30 repülőgép, 37 ezer részmunkaidős munkás, hétezer légelhárító üteg és ötezer rakétakilövő állt ugrásra készen, hogy alkalomadtán elkergesse a sötét fellegeket az égről.

Bár utólag többen vitatták, hogy a megnyitó kizárólag a mesterséges beavatkozásnak köszönhetően maradt esőmentes, az kétségtelen, hogy, mint sok minden másban, Kína az időjáráscsinálásban is nagyhatalommá vált. A csapadék elleni védekezés tudományos módszere ugyanakkor nem innen, hanem az Egyesült Államokból származik, és nem is akárkiknek a nevéhez fűződik: konkrétan egy bizonyos Mr. Vonnegutéhoz. Nem a Kurt keresztnéven világszerte ismert íróról van szó, hanem fizikus bátyjáról, Bernardról, aki 1946-ban különleges felfedezést tett. A General Electric cég laboratóriumában kísérletezve rájött az ezüst-jodid különleges tulajdonságaira, méghozzá arra, hogy ha a vegyületet permet formájában a felhőkbe juttatjuk, azzal olyan kémiai hatást érünk el, melynek következtében esőt fakaszthatunk az égből.

Vonnegut eljárása ugyanakkor korántsem volt előzmény nélküli. A számítógép Magyarországról kivándorolt atyja, Neumann János elméletben már korábban is foglalkozott az időjárás kontrolljával. A tudós azt feltételezte, hogy ha a föld egy újabb jégkorszak elé nézne, akkor megelőzésként repülőgépről salakot vagy kormot kellene szórni a bolygó gleccsereinek felszínére, hogy ez megváltoztassa a tulajdonságukat, és növelni lehessen a föld által elnyelt napenergiát.

A Vonnegut követői által továbbfejlesztett módszer arról tanúskodik, hogy a köd eloszlatásához, a jégesők megelőzéséhez és a normál felhők esőfelhővé alakításához ugyanazt az eljárást kell alkalmazni. A jéghullást úgy lehet elhárítani, ha jégmagképzésre alkalmas ezüst-jodidot juttatnak a veszélyesnek ítélt felhőbe. Így túl sok mag keletkezik a felhőben, és ez elvonja a természetes jégmagoktól a nedvességet, következésképp a jégszemek mérete csökken, sőt akár teljesen elolvadhatnak a természetes magok. Az esőcsinálás, vagyis a normál felhők esőfelhővé változtatása hasonló elven alapul: a hozzáadott ezüst-jodid jégmagot képez, de ezek a magok elolvadnak mire földet érnek, így akár a bárányfelhőkből is csapadék hullhat.

Mire a tudósok eljutottak e pofonegyszerű, ám bizonytalan hatású és veszélyességű módszerhez, több más kísérlet is történt. 1924-ben bizonyos Emory Leon Chafee repülőgépről nagymennyiségű homokot juttatott a felhőkbe, hogy ezzel akadályozza meg az esőt, néhány év múlva pedig W. Veraart jég, 1938-ban pedig Henry G. Houghton nedvszívó anyagok szórásával próbálta meg ugyanezt. A korabeli kísérletek rendre kudarcba fulladtak, főként azért, mert a tudósok mögött nem állt akkora tőke, amely finanszírozta volna a rendkívül költséges kutatást. A General Electric cég volt az első olyan szponzor, mely – az Egyesült Államok kormányával együttműködve – érdemi pénzt fektetett a munkába, amelynek eredményeit aztán katonai célokra is felhasználták.

Az eső csinálása vagy megakadályozása mellett a módszert ma már széles körben használják egyes repülőtereken a fel- és leszállást nehezítő köd eloszlatására; a leghasznosabb alkalmazási terület azonban a viharok, hurrikánok, tornádók elleni védekezés lenne. Ezen a téren viszont még gyerekcipőben járnak a kísérletek. A kutatás már a múlt század negyvenes éveiben elkezdődött, amikor az amerikai légierő – szintén a General Electric-kel karöltve – 80 kilogramm szárazjeget dobott egy, az Egyesült Államok keleti partját veszélyeztető hurrikán közepébe. A cél az volt, hogy ezzel mérsékeljék a szélvész erejét – ezzel szemben a vihar irányt változtatott, és végigszaladt Georgia államon, házak ezreit tarolva le. Azóta sem tisztázott, hogy ez mennyiben volt az emberi beavatkozás következménye, és mennyiben természetes fejlemény. A viharok elleni védekezés mindenesetre, váltakozó sikerrel, azóta is az Egyesült Államok törekvése maradt.

A tudósok ugyanakkor arra figyelmeztetnek: az időjárást csak szigorúan ellenőrzött körülmények között szabad megváltoztatni, máskülönben a levegőbe juttatott vegyi anyagokkal súlyosan károsítjuk a környezetet, illetve az elhárítani szándékozottnál is nagyobb katasztrófát válthatunk ki! A természet ugyanis sok esetben úgy viselkedik, mint egy közlekedőedény: ha itt vizet fakasztunk a felhőkből, másutt könnyen szárazság alakulhat ki, ha pedig egy helyen elkerüljük az esőt, azzal adott esetben máshol túlzott csapadékot, közvetve pedig áradást okozunk. És mivel még nem áll rendelkezésre minden információ a módszerről, sok esetben azt sem tudhatjuk előre, hogy egy-egy beavatkozásnak milyen következményei és nem kívánt mellékhatásai lesznek.

Szőnyi Szilárd


Kapcsolódó cikkek

2024. március 22.

Bécs egyre közelebb

Legalábbis vasúton, hiszen két és fél óra alatt lehet eljutni Budapestről az osztrák fővárosba egy magántársasággal, hamarosan naponta négyszer is.