Ahol a madár jár

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Mióta világ a világ, földrajzi fekvése miatt Izrael mindig is jelentős történelmi, politikai, gazdasági szerepet játszott Európa, Ázsia és Afrika ütközőzónájában. Nincs ez másként egy sajátos tudományos szakterületen sem. Mivel a sokak által szentként tisztelt föld éppen a melegebb éghajlatra tartó madarak százmillióinak útjába esik, az ország valóságos ornitológiai nagyhatalom.

„Még a gólya is, az égen, tudja költözése idejét, a gerlice, a fecske és a daru is vigyáz, mikor kell megjönnie, csak az én népem nem ismeri az Úr törvényét” – olvassuk Jeremiás próféta figyelmeztetését az ószövetségi Szentírásban. A Biblia zsidó szerzőjének szavai híven jelzik, hogy a ma Izraelként ismert földön már évezredekkel ezelőtt felismerték a madarak vándorlásának jelenségét és jelentőségét. A közel-keleti országban járva ma sem kell különösebb tudományos vizsgálódás ahhoz, hogy a tavaszi vagy őszi időszakban tetten érjük a szárnyasmigráció egyértelmű jeleit. Elég csak feltekinteni az égboltra, vagy körülnézni a gazdagon termő földeken, hogy láthassuk: ebben az államban az „egy főre eső” madarak száma feltűnően magas.

Ötszázmillió szárnyas

Már magában Izraelben is több száz faj honos, a helyi fészeklakók azonban évente kétszer kiegészülnek vándorló társaikkal. A becslések szerint minden esztendőben több mint 500 millió szárnyas utazik keresztül az országon, hogy nagyobb részt a télbe forduló Európából, kisebb részt pedig Ázsiából mielőbb eljusson a melegebb éghajlatra. Ez a szám nem kevesebb, mint tíz százaléka a világ Afrikába költöző összes madarának. Ez annál is jelentősebb mennyiség, mert ha az egész mediterrán vonulási front ötezer kilométerén egyenlő arányban szóródnának szét a madárcsapatok, akkor az Európából és Ázsiából érkező állatok töredéke sem vonulna át Izraelen. A valóságban azonban az országot legalább hat nagy vándorlási útvonal szeli át hosszában, ezzel minden más területnél különlegesebbé téve a vidéket.

És hogy a mediterrán térségben Izrael miért játszik ebből a szempontból kitüntetett szerepet? Nos, ennek a földrajzi mellett fizikai és biológiai okai vannak. A szárazföldön ugyanis, különösen a magas hegyek fölött, sokkal több a repülést jelentősen megkönnyítő felfelé tartó meleg légáramlat, mint a tengeren, nem is beszélve a könnyebben elérhető táplálékról. Így a kontinensünkről Afrikába tartó csapatok többsége nem egyenes úton, a Földközi-tenger felett, hanem a legközelebbi szárazföldi folyosón, vagyis Izraelen keresztül közelíti meg telelőhelyét.

De még ez a nem túlságosan széles útvonal is elkeskenyedik a terület déli részén, ahol a Sínai-félsziget vízszegény sivatagai még közelebb kényszerítik egymáshoz a madárcsapatokat. Ez a koncentrált mennyiség pedig egyszerre áldás és átok is tud lenni Izrael számára. Ha belegondolunk abba, hogy egy nap alatt akár több millió madár is áthalad az országon, akkor belátható, hogy ezeknek az állatoknak táplálkozniuk is kell valamivel – ezzel viszont sokszor rendkívüli gondokat okoznak a helyi mezőgazdaságnak. A gazdák csak nagy nehézségek árán tudják megvédeni földjeiket a magokat, illetve a terményeket megdézsmáló „betolakodók” tömegeitől. Egyes helyeken úgy próbálnak a kárból hasznot kovácsolni, hogy használaton kívüli rétekre szoktatják a madarakat, ahol élelmet helyeznek ki számukra, az így nagy mennyiségben összegyűlt állatokat pedig idegenforgalmi látványosságként jó pénzért mutogatják.

Ornitológusok mekkája

Izrael ilyen szempontból nemcsak a turisták, hanem a szakavatott ornitológusok és amatőr madármegfigyelők mekkája is. Ha az ország egyes vidékein hirtelen meglátunk valakit, amint távcsővel és fotokamerával bóklászik a bokrok között, két dologra következtethetünk: az illető vagy valami rosszban sántikáló kém, vagy egy elhivatott madarász. Utóbbiak rendelkezésére pedig az északi, termékeny vidékektől a sivatagos területeken át a déli, Vörös-tenger-melléki eilati turistaparadicsomig tucatnyi megfigyelőközpont áll rendelkezésre, akár szervezett túrákkal. Az országban több kibuc is foglalkozik ilyen tevékenységgel; merthogy a korábban szocialista kommunaként működő közösségek java része – a kapitalizmus kihívásaira válaszul – mára felhagyott a szélsőségesen kollektív életmóddal, és mindinkább idegenforgalomra szakosodik.

Az őszi vándorlás júniusban kezdődik és december közepéig tart; a csúcsidő augusztus közepétől november közepéig. A tavaszi idény január és június között zajlik, így Izraelben tulajdonképpen madarászati szempontból folyamatos a csúcsforgalom. Szakemberek régi felismerése ugyanakkor, hogy az őszi idényben sokkal több, akár kétszer annyi madár vonul át Izraelen, mint tavasszal visszafelé. Míg ugyanis ősszel az eurázsiai állatok viszonylag kis távolság megtétele után, erejük teljében, elegendő zsiradékkal „kibélelve” érkeznek a térségbe, visszafelé az áttelelés után több mint kétezer kilométert kell megtenniük az afrikai sivatag felett, s az így legyengült szervezet miatt sokan elhullnak útközben. Az első nagyobb oázis Eilat, ahol a helyi ornitológusok valóságos madárparadicsomot alakítottak ki számukra: megannyi fát ültettek, mesterséges tavakat hoztak létre, hogy ezzel gondoskodjanak kellő komfortról és táplálékról.

Pilóták rémálma

Az ornitológusok ma már nemcsak a földön, hagyományos eszközökkel figyelik meg a madarakat, hanem a legmodernebb technikát is bevetik. Amellett, hogy évről évre több tízezer szárnyast gyűrűznek meg, hogy ebből vonjanak le megfelelő következtetéseket, ma már lézerrel is bemérik a csapatokat. Ennek segítségével kimutatták, hogy a leglassabban a nagy fehér pelikán repül a maga 29 km/órás átlagsebességével, 3-500 méter magasságban, a leggyorsabb pedig 50 km/órás sebességével a békászósas, mely 6-800 méteren repül; a legmagasabb, ezer méter feletti régióban pedig a bóbitás darázsölyv utazik. Mivel azonban a le- és felszállás rengeteg energiát emészt fel, ezek az állatok, ha csak tehetik, vagy nem szállnak le, vagy éjszaka utaznak, amikor a testhőmérsékletük csökkentésével akár 30 százalékos energiamegtakarítást is elérnek.

A madármegfigyeléseknek a tudományos jelentőség mellett nem kis gyakorlati haszna is van. Ami ugyanis egy ornitológusnak szakmai izgalmat okoz, az egy pilótának olykor maga a rémálom. Merthogy Izrael apró ország, ennek megfelelően kis légtérrel – melyet a világ egyik legütőképesebb légiereje naponta használ. Az átlagon felüli madárszám viszont az utóbbi évtizedekben számtalan végzetes balesetet okozott. A számítások szerint a hetvenes évek közepe óta az így bekövetkezett ütközések több kárt okoztak az izraeli gépekben, mint az arab légierő összes támadása. A problémát már a kezdet kezdetén felismerték, ám a nyolcvanas évekig nem tudtak mit tenni vele; úgy gondolták, ezzel együtt kell élni. Aztán 1982-re a helyzet odáig fokozódott, hogy egy madárspecialistát kellett alkalmazni – és lássunk csodát, néhány hónapon belül ennek meg is lett a látványos eredménye. A szerteágazó vizsgálatok alapján a zsidó állam hadserege arra jutott, hogy a madárcsapatok vonulását érdemes olyan taktikai problémának felfogni, amely – akárha ellenséges rakéták elől kellene kitérni – kivételesen ügyes manőverezésre kell hogy késztesse a gépeket. Addig-addig figyelték a madarak viselkedését, mígnem rájöttek, hogy a természet valami különös összjátéka következtében az állatok évről évre meghatározott napokon pontosan ugyanazokat a légifolyosókat használják, ezért előre ki lehet számítani a viselkedésüket, és elkerülni az útvonalukat.

És míg korábban évente 100-120 ütközésről szólt a statisztika, két év alatt nem kevesebb, mint 76 százalékkal csökkent a balesetek száma. Ezzel mindenki jól járt: a szárnyasok és az ornitológusok mellett az izraeli hadsereg is, mert 1984 és 2001 között vagy félmilliárd dollár megtakarítást ért el, és évek óta egyetlen gép sem zuhant le madárcsapatokkal való ütközés következtében.

Szőnyi Szilárd

 

A madarak öt csoportja

Honos madarak: Nem vándorolnak, egész évben Izraelben élnek. Az országban 91 ilyen fajt jegyeztek fel, köztük egyes keselyű- és rigófajokat.

Nyári látogatók: Ebbe a kategóriába 72 faj tartozik. Alapvetően Izraelben élnek, de ősszel Afrikába vonulnak. Közéjük tartozik a kakukk, az egyiptomi keselyű vagy a rövidlábú sas.

Téli látogatók: 94 fajról van szó, melyek többsége Európából, kisebbsége Ázsiából érkezik telelni Izraelbe. Jellegzetes példája a szürkekócsag, egyes kacsafajták és a fekete kánya.

Átutazók: 121 fajról van szó, legjellemzőbb fajuk a gólya.

Kóbormadarak: Véletlenül keverednek Izrael „légterébe”.

Feltalálták az anyagot, ami sosem fagy le

Amerikai mérnökök olyan nanoszerkezetű anyagot fejlesztettek ki, amely még azelőtt lepergeti magáról a vizet, hogy az meg tudna fagyni. A találmány segítségével a repülőgépek szárnyait, épületeket, légvezetékeket és utakat is jégmentesen lehetne tartani. A jégmentes beépítése az anyagba ezen felül hatékonyabb, mint a vegyszerek alkalmazása, a sózás vagy a fűtés. A megoldás keresésekor a Harvard School of Engineering and Applied Sciences és a Wisconsin-Madison Egyetem kutatói a természethez fordultak, mert a szúnyog képes párátlanítani a szemét, a molnárpoloskák lába pedig száraz marad, amikor a vízen futnak. Ezután nagysebességű videofelvételeket néztek meg mélyfagyasztott cseppek nanoszerkezetű felületekkel való találkozásáról. A csepp először szétterült, majd újra gömbformát vett fel, és visszapattant a felületről, mielőtt odafagyhatott volna. Egy sima, szerkezet nélküli felületen ezzel szemben a csepp szétterült állapotban marad, majd megfagy. A kutatók sokféle szerkezetű és felbontású felületet hoztak létre, hogy végül kilyukadjanak az optimális megoldásnál, amelyen még mínusz 25-30 Celsius fokon sem fagynak meg a cseppek.

MTI

Az Aral-tó haldoklása

Darabokra szakadt az Aral-tó az elmúlt évtizedekben, és a jövőben várhatóan még több, kisebb részre válik szét. A legújabb műholdképek látványosan mutatják, hogy közel 8000 négyzetkilométerrel csökkent az egyre sósabbá váló tó területe az utóbbi tíz évben. Alakítsuk termőfölddé a sivatagot! Ez volt a jelmondata annak a programnak, melynek keretében a Szovjetunióban növénytermesztésbe próbálták bevonni a száraz ázsiai pusztákat. Az 1960-as években indult program keretében az Amu-darja és a Szir-darja folyók vizét – amelyek az Aral-tavat táplálták – intenzíven használták a gyapottermesztéshez. Az Aral-tó az öntözés előtt a negyedik legnagyobb területű édesvizű tó volt bolygónkon. Az intenzív vízhasználat és a párolgás miatt azonban a vízfelszín mai kiterjedése 12 százaléka az eredetinek.

www.origo.hu

Magyar találmány a Time legjobb 50-es listáján

Lenyűgöző fejlesztések találhatóak a Time magazin legjobb idei találmányokat összesítő 50-es listáján. A mesterséges sejtek, illetve sejtszervek létrehozásától kezdve az intelligens műlábakon át, a Kínában kifejlesztendő szuperbuszig számos újdonságot lehet találni. A szuperbusz például a közutakon a sáv két oldalára támaszkodva egyfajta mozgóhídként az autók fölött képes közlekedni. A listán szerepel egy magyar fejlesztés is. Az Őriszentpéteren készülő Antro nevű jármű pedállal is hajtható, de hibrid motor is van benne, mely napelemekből, illetve bioetanollal működő erőforrásból nyeri az energiát. A szuperhatékony és szuperolcsó autó 2012-re készülhet el.

hvg.hu

---