Polgári jogi engedményezés: bizonytalanság a gyakorlatban


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A polgári jogi engedményezést illető, olykor bizonytalan bírói gyakorlat szempontjából van jelentősége azoknak a nemrégiben hozott bírósági döntéseknek, amelyek tisztázzák, hogy mely jövőbeli követelés engedményezhető, illetve azt, hogy miként kell megítélni a biztosítéki célú engedményezést. Beszélgetés Dr. Gárdos Péterrel a fontos bírói döntésekről, a Ptk. új tervezetéről, valamint az engedményezésre alkalmazandó jog kérdéséről. Dr. Gárdos Péter 2003-ban végzett az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán. 1999 és 2003 között a Bibó István Szakkollégium tagja. 2008-ban doktori fokozatot szerez az ELTE Állam-…

A polgári jogi engedményezést illető, olykor bizonytalan bírói gyakorlat szempontjából van jelentősége azoknak a nemrégiben hozott bírósági döntéseknek, amelyek tisztázzák, hogy mely jövőbeli követelés engedményezhető, illetve azt, hogy miként kell megítélni a biztosítéki célú engedményezést. Beszélgetés Dr. Gárdos Péterrel a fontos bírói döntésekről, a Ptk. új tervezetéről, valamint az engedményezésre alkalmazandó jog kérdéséről.

Dr. Gárdos Péter
2003-ban végzett az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán. 1999 és 2003 között a Bibó István Szakkollégium tagja. 2008-ban doktori fokozatot szerez az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán, valamint kereskedelmi szakjogász diplomát is szerez. 2004 és 2008 között az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumban dolgozik a Polgári Jogi Kodifikációs és Nemzetközi Magánjogi Főosztályon, majd osztályvezető az Alkotmányjogi Főosztályon. 2008-ban csatlakozott az elsősorban bank-, hitel-, társasági és értékpapírjoggal foglalkozó Gárdos, Füredi, Mosonyi, Tomori Ügyvédi Irodához. Elsődleges szakterülete a szerződési jog és a kereskedelmi jog. A Budapesti Ügyvédi Kamara tagja, oktat az ELTE Polgári Jogi Tanszékén. Angolul és németül beszél. Nős, két gyermeke van.

Két olyan döntés is napvilágot látott az elmúlt év végén, amely alapvetően érinti az engedményezést. Hosszú ideje bizonytalanságot okoz a bírói gyakorlatban, hogy lehet-e jövőbeli követelést engedményezni. A bírósági gyakorlat 1996-ig elismerte a jövőbeli követelések engedményezését, a Legfelsőbb Bíróság azonban 1996-ban kimondta, hogy az engedményezési szerződés lényeges tartalma az engedményezett követelés kötelezettjének és a követelés összegének pontos meghatározása. Olyan esetben, amikor egy követelés még létre sem jött, a követelés kötelezettje és összege nem határozható meg. Ebből következik, hogy az engedményezési szerződés megkötésének időpontjában még létre sem jött követelés nem engedményezhető. Nem volt ugyanakkor egyértelmű, hogy a döntés mit tekint jövőbeli követelésnek. Jövőbeli követelésről beszélhetünk ugyanis egyrészt abban az esetben, amikor az engedményezés időpontjában maga a jogviszony sem létezik, amelyből követelés fog fakadni (egy bevásárlóközpont építésénél ilyen lehet, ha a beruházó zálogjog alapítása mellett a finanszírozó bankra engedményezi a megépíteni kívánt létesítmény majdan megkötendő bérleti szerződéseiből eredő követeléseit). De ugyancsak jövőbelinek tekinthető a követelés, ha az engedményezéskor az a jogviszony, amelyből a követelés keletkezni fog már létezik, csak éppen az abból eredő követelés nem esedékes (a bérbeadó egy már megkötött bérleti szerződésből fakadó, de csak a jövőben esedékessé váló követeléseit engedményezi). Korábban nem volt világos, hogy az LB döntése az előbbi kettő közül melyikre vonatkozik. A Szegedi Ítélőtábla egy tavalyi döntésében kimondta: ha a jogviszony maga már létezik, az ezekből eredő jövőbeli, meghatározott ellenértékre vonatkozó követelés engedményezhető.

Hasonlóan bizonytalan a bírói gyakorlatban a biztosítéki célú engedményezés megítélése. Egy 2001-es döntésben az LB arra a következtetésre jutott, hogy a biztosítéki jelleg miatt az engedményezett követelés az engedményező vagyonában marad egészen az adós szerződésszegéséig, így a felszámolási eljárásban a biztosítéki célú engedményezés osztozik a többi biztosíték jogi sorsában. Ebből következően, ha a hitelező a követelést a felszámolás kezdő időpontjáig nem szedte be a kötelezettől, az a felszámolási vagyon részét képezi. Mindez megkérdőjelezi, hogy az engedményezés lehet-e jó biztosíték, hiszen úgy tűnik, hogy éppen abban az esetben nem tudja betölteni a rendeltetését, amikor arra szükség lenne. A Szegedi Ítélőtábla egy 2008-as döntése további kérdéseket vet fel. A bíróság ugyanis azt mondta ki, hogy a jelzálogjoghoz hasonlóan annak sincs akadálya, hogy a jogosult ugyanazt a követelést többször engedményezze biztosítéki céllal. Ez a döntés azonban dr. Gárdos Péter szerint nincs kellő tekintettel a zálogjog és az engedményezés közötti különbségre. Abból kifolyólag, hogy a zálogjog korlátolt dologi jog, a zálogkötelezett továbbra is a dolog tulajdonosa marad, ezért jogosult a zálogtárgyat újra megterhelni. Követelések esetén ugyanakkor erre – a feltételhez kötött engedményezés kivételével – nincs lehetőség. Ha az engedményező akár biztosítéki céllal, akár a követelés valódi értékesítésének céljával engedményezi a követelését, azzal a követelés kikerül a vagyonából, az engedményezést követően ezért az engedményező az engedményezett követeléssel újra nem rendelkezhet. Ennek megfelelően az ítélőtábla azon álláspontja, amely szerint lehetséges, hogy az engedményező egy követelést többször engedményezzen biztosítéki céllal, csak akkor lehetne helytálló, ha a bíróság egyúttal a biztosítéki célú engedményezést átminősítette volna zálogjoggá. Ez azonban az ítéletből nem olvasható ki. Mindez jól tükrözi, hogy milyen problémákkal szembesülnek a felek fiduciárius biztosítékok alkalmazása esetén.

Dr. Gárdos Péter ennek kapcsán rámutatott arra a vitára, amely az új Ptk. előkészítése során a fiduciárius biztosítékok, többek között a biztosítéki célú engedményezés, a vételi jog és a tulajdonjog-fenntartás kérdésében alakult ki. A Vékás Lajos professzor által szerkesztett Szakértői Javaslat amellett foglalt állást, hogy a zálogjog mellett ne létezzenek alternatív, az adós és az adós többi hitelezőjének érdekeit szükségszerűen kellő mértékben figyelembe nem vevő, dologi biztosítékok, ezért az ilyenek zálogszerződésként legyenek érvényesek. Ezt a megközelítést, úgy tűnik, a Parlamentnek benyújtott tervezet nem követi. Viszont e tervezet nem szabályozza a biztosítéki célú engedményezést sem, ezért a jövőben is kétséges marad ennek a megítélése.

Dr. Gárdos Péter felhívta a figyelmet egy nemrégiben megjelent választottbírósági döntésre, amely a jogok átruházása szempontjából tekinthető jelentősnek. A jogeset szerint az eladó az újépítésű ingatlan birtokbaadásakor a vevőre engedményezte a kivitelezővel szemben fennálló szavatossági jogait, egyúttal kizárta a felelősségét a hibás teljesítésből eredő károkért. A döntés egyrészt megállapította, hogy a vizsgált felelősségkizáró rendelkezés semmis, mivel nem felel meg a Ptk. felelősség-kizárásra vonatkozó rendelkezésének, másrészt pedig az elállási jog átruházása kapcsán kimondta, hogy engedményezni csak követeléseket lehet, a jogok engedményezése kizárt. A szóban forgó választottbírósági határozat dr. Gárdos Péter megítélése szerint vélhetően hatással bír majd a gyakorlatra, hiszen például az új építésű lakóparkok esetén tipikusnak tekinthető a választottbíróság által most semmisnek minősített megoldás. Az előzményeket illetően érdemes megjegyezni, hogy míg a Ptk. előtti magánjogi törvénytervezetek szabályozták a követelések mellett a jogok átruházását is, addig a Ptk. szakított ezzel a megoldással, így jelenleg nincs általános szabály a jogok átruházására. Emiatt kaotikus, átgondolatlan helyzet jött lére, amelyben a bíróságoknak egyenként kell vizsgálniuk, hogy mely jogok ruházhatóak át. Az új Ptk. tervezete visszatérne a háború előtti megoldáshoz, azaz lehetővé tenné jogok átruházását is.

Ugyancsak komoly problémákat vet fel a gyakorlatban az engedményezést kizáró kikötések kérdése. Ez esetben az a kérdés, hogy mi a jogi megítélése az adós és a hitelező közötti olyan megállapodásnak, amely megtiltja a követelés engedményezését. A hatályos Ptk. erről semmilyen szabályt sem tartalmaz, a jogirodalom szerint viszont az ilyen kikötésbe ütköző engedményezés semmis. Ez azt eredményezi, hogy a felek a szerződési szabadságra hivatkozva nagymértékben vonnak ki követeléseket a vagyoni forgalomból, ezzel sok elsősorban kis- és középvállalkozót fosztva meg az egyetlen finanszírozási eszközétől. E kérdés megítélésében a külföldi jogirodalom is sokat változott: a 20. század közepéig szinte minden jogrendszer elismerte, hogy az engedményezést kizáró kikötésbe ütköző engedményezés semmis, a követelés nem száll át az engedményezettre. A helyzet az elmúlt húsz évben azonban gyökeresen megváltozott. Egyes jogrendszerek – így az amerikai jog – az engedményezést kizáró kikötésbe ütköző engedményezés semmisségét mondják ki éppen annak érdekében, hogy a vagyoni forgalomban a lehető legnagyobb mértékben vehessenek részt a követelések. Több európai jogrendszer ugyanakkor érvényesnek ismeri el az engedményezést kizáró kikötéseket, de csak relatív hatályt tulajdonít neki, azaz a követelés átszáll az engedményesre, de az engedményező és az adós viszonyában ez szerződésszegésnek minősül. Az új Ptk. javaslata is elismeri, hogy az engedményezést kizáró kikötések gazdaságilag károsak, de jelenleg még eltérő elképzelések léteznek arra, hogy az ilyen kikötésekbe ütköző engedményezést semmisnek kell-e minősíteni, vagy a relatív hatály elismerése volna indokolt. Dr. Gárdos Péter – a Szakértői Javaslat alapján lefolytatott viták eredményeként – úgy vélte, a szerződési szabadságot és a vagyontárgyak forgalomképességét leginkább az ilyen kikötésekbe ütköző engedményezés relatív hatályát lehetővé tevő megoldás biztosítaná.

Szintén aktuális kérdés az engedményezésre alkalmazandó jog kérdése. A probléma azért rendkívül komplex, mert az engedményezési jogviszony vizsgálatánál keveredik az engedményező és az adós, az engedményező és az engedményes, valamint az engedményesnek az adóssal és harmadik személyekkel szembeni jogviszonya. További problémát okoz a követelések kettős jellege: a követelés ugyanis egyrészt a hitelezőnek az adóssal szembeni, az adós szolgáltatására irányuló igénye, másrészt pedig a hitelező vagyonának a része. Éppen ezért nehéz az alkalmazandó jog megválasztása. A hazai gyakorlat az elmúlt években nem foglalkozott e kérdéssel. A szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló Római Egyezmény alapján eltérő megoldások alakultak ki, elsősorban a holland, a német és az angol jogban. Többek között e bizonytalanságot kívánja orvosolni a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló, ez év végén hatályba lépő 593/2008/EK rendelet. A Róma I. néven is emlegetett rendelet 14 cikke szabályozza a jogok és kötelezettségek szerződéses átszállásának kérdését, különválasztva az engedményező-engedményes jogviszonyára alkalmazandó jog kérdését az engedményezés egyéb aspektusaitól, így például a követelés átruházhatóságának, az engedményes és az átruházó közötti jogviszonynak a kérdésétől.

dr. Schmidt Gábor


Kapcsolódó cikkek

2023. január 27.

Egy asztalnál Bálint Andrással és Jordán Tamással

Mintha együtt ülnénk a Rózsavölgyi Szalon kávéházi asztalánál a két színészóriással, úgy telik el másfél óra, ahogy hallgatjuk őket a mindennapokról, a művészetről – az életről.

2023. január 25.

Mit tehetünk, ha kikerül rólunk egy nem kívánt kép a netre?

A gyakorlatban még mindig kevesen tudják, milyen következményekkel jár másokról fotót készíteni vagy megosztani azt az interneten. Általános vélemény, hogy a saját magunk által készített fotóval azt csinálunk, amit akarunk. Ez azonban nem is lehetne messzebb az igazságtól – mondja a szakértő, aki szerint a felnőtteket és a gyerekeket egyaránt edukálni szükséges a fényképekhez fűződő jogaikról és kötelességeikről.