Görögország helyett Budapest

Szerző: ugyvedvilag.hu
Dátum: 2013. május 23.
Rovat:

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Mivel a görögök váratlanul visszaléptek, ezért Tallin után mégsem Görögországban, hanem október végén hazánkban, a budapesti Danubius Hotel Heliában rendezték meg a EUROJUSTICE konferenciát. Györgyi Kálmán korábbi legfőbb ügyészünk szerint a EUROJUSTICE olyan rendezvény, mely sikeresen mozdítja elő az uniós legfőbb ügyészek, illetve más magas beosztású ügyészek közötti szakmai együttműködést. 2010-ig összesen 12 ilyen összejövetelre került sor.


A kétnapos konferencia három témára épült:
1. Az európai ügyészségek alkotmányos helyzete
2. A büntetőeljárásokat gyorsító és egyszerűsítő jogintézmények és mechanizmusok
3. Az ügyész közérdekű tevékenysége a környezetvédelemben és a fogyasztóvédelemben

Az első szekció témája tulajdonképpen arról szólt, hogy szervezetileg hova tartozzon az ügyészség.

Mivel éppen ebben az időben ünnepelte az Európa Tanács 2000. évi 19. számú Ajánlása a 10. „születésnapját”, ezért egyáltalán nem volt meglepő, hogy korábbi legfőbb ügyészünk, Györgyi Kálmán előadása erre az ajánlásra épült, amely „Az ügyészség szerepe a büntető igazságszolgáltatás rendszerében” néven vált ismertté.

Nagyon fontos az Európai Bizottság azon kijelentése, miszerint Európának nem feladata a két tradicionális rendszer – a francia és az angol – elemeiből felépíteni egy „harmadik utas” ügyészségi modellt, és nem feladata a létező rendszerek egységesítését szorgalmazni, illetve egy szupranacionális modellt javasolni. Ehelyett olyan alapelveket akartak 10 évvel ezelőtt megállapítani, amelyek jellemezhetik a harmadik évezred ügyészségét. Az ajánlás főbb részeinek ismertetése után Györgyi Kálmán kitért a hazai viszonyokra, és elmondta, hogy Magyarországon a rendszerváltást követően több alkalommal kísérletet tettek az ügyészség jogállásának a megváltoztatására. Az első a rendszerváltozást követően nyomban megindult. A miniszterelnök felkérésére a legfőbb ügyész és az igazságügyi miniszter az ügyészségre vonatkozó szabályozási koncepciót egyeztette a parlamenti frakciókkal. Ez a kísérlet nem vezetett eredményre, miként az 1998. évi tervezet sem kapta meg a támogatást a parlamenti frakcióktól. Noha az ügyészségi törvény csak ún. feles törvény volt, azonban Magyarországon az ügyészségre vonatkozó szabályozás megváltoztatása alkotmánymódosítást igényelt, annak módosításához pedig 2/3-os támogatás volt szükséges. Mint jól tudjuk, legutóbb megélénkültek az ügyészségi törvény módosítását igénylő hangok. A módosítás igénye két fontos témában látszik kialakulni. Az egyik: a legfőbb ügyész mandátumának meghosszabbítása a jelenlegi hat évről kilenc évre. A másik módosítás a legfőbb ügyész interpellálhatóságát kívánná megszüntetni azzal, hogy a legfőbb ügyészhez kérdést a jövőben is lehet intézni. Azt a jövő fogja megmutatni, hogy ezekből a reformelképzelésekből mi és hogyan fog megvalósulni.

Györgyi Kálmán után a decemberben leköszönő legfőbb ügyész, Kovács Tamás következett, aki a vitaindítónak szánt előadásában elmondta, hogy napjainkban Európa több országában is aktuális kérdés az ügyészi szervezet alkotmányjogi helyzete, és több helyen is napirendre kerül ez a kérdés. Moldáviában pl. eredménytelen kísérlet történt az ügyészség kormány alá rendelésére, Lengyelországban pedig néhány hónapja az ügyészség visszanyerte korábbi önállóságát, kikerült az Igazságügyi Minisztérium irányítása alól.

Kovács Tamás megemlítette még az ügyészség őshazáját, Franciaországot, ahol szintén vitatják az ügyészség jogállását, sőt maga Chirac volt elnök is a Kormánytól független „a Nemzet legfőbb ügyésze” tisztség létrehozását fontolgatta, amikor a francia Legfelsőbb Semmítőszék elnöke pár éve, budapesti látogatása során elismeréssel szólt a Kormánytól független ügyészségről.

Kovács Tamás után Répássy Róbert államtitkár kapott szót. Portugália legfőbb ügyész helyettese, José Manuel Santos Pais, a lengyel Szervezett Bűnözés Elleni Főosztály igazgatója, Jerzy Szymansky ügyész és a belga Cédric Visart de Bocarmé fellebbviteli főügyész, a liége-i Főügyészi Kollégium elnöke szóltak hozzá a külföldiek közül ehhez a témához. Csonka Péter József most nem hazánkat, hanem az Európai Bizottságot képviselte délelőtti felszólalásával.

A második szekció munkájára a Köztársasági elnök által, a Sándor Palotában adott fogadás után került sor, Belovics Ervin legfőbb ügyész helyettes elnökletével. A disputa a délután folyamán a büntetőeljárást egyszerűsítő és gyorsító jogintézményekről szólt. A vitaindító előadást Láng László legfőbb ügyészségi főosztályvezető ügyész tartotta, majd a spanyol legfőbb ügyész, Cándido Conde-Pumpido Touron szólt hozzá a témához, a román legfőbb ügyész helyettes, Gabriela Scutea előtt pedig az OKRI igazgatója, Virág György bemutatta a hazai közvetítői eljárást.

Megfontolandó mindaz, amit Láng László az eljárás gyorsításával kapcsolatban elmondott:

„Minden eljárást gyorsító, egyszerűsítő elképzelés annyit ér, amennyi abból a gyakorlatban megvalósítható. A jogalkalmazást emberek végzik, akiknek terhelhetősége nem végtelen. Midőn a jogalkalmazó úgy érzi, hogy erőfeszítéseinek végéhez közeledik, a számára nyitva álló jogi lehetőségek közül azt fogja választani, amelyet a legkevesebb munka ráfordításával elvégezhet.”

Láng László számos kritikai megjegyzést tett az előadásában. Véleménye szerint, „amíg az általános szabályok szerinti eljárás – adott esetben a vádemelés – az azt folytatóknak egyszerűbb, mint az egyszerűnek kikiáltott eljárás (pl. a vádemelés elhalasztása, a tárgyalásról lemondás indítványozása stb), addig aligha várható, hogy az egyszerűsített eljárás legyen az általános és az általános a kivétel. A jogalkotónak, amikor a büntetőeljárást gyorsító, egyszerűsítő megoldásokat iktat törvénybe, el kellene töprengenie azon is, hogy az eljárás valódi egyszerűsödése akkor várható reálisan, ha az eljárást folytató személyek mindegyikének legalább kis mértékben egyszerűsödik a munkája.”

Nagyon fontos megállapítása volt az előadónak, amikor kijelentette, hogy számos egyszerűsítést elképzelhetőnek tart, egy tekintetben azonban nem lát lehetőséget a kompromisszumra: bűnösséget megállapítani és büntetést kiszabni kizárólag a bíróság jogosult. Bertrand Russell idézésével zárta mondandóját: „Az a baj a világgal, hogy az ostobák mindenben holtbiztosak, az értelmesek meg tele vannak kételyekkel.”

Kiemelném Cándido Conde-Pumpido Touron, Spanyolország legfőbb ügyészének előadását, aki nagyon fontos kérdésre hívta fel a figyelmünket. Kijelentette, hogy a büntető igazságszolgáltatás egyszerűsítésében és gyorsításában teendő első lépés mindenekelőtt az lenne, ha olyan Büntető Törvénykönyvet fogadnánk el, amely az üldözendő bűncselekmények számát a fölösleges bűncselekménytípusok kiiktatásával korlátozza, mivel ezek már idejüket múlták, vagy olyan magatartásokhoz kötődnek, amelyek nem annyira súlyosak, hogy büntetőjogi büntetéseket kellene miattuk alkalmaznunk. Külön hangsúlyozta a média negatív szerepét akkor, amikor a tömegkommunikációs fórumok kihasználják a társadalomban lévő feszültségeket, és mérhetetlenül felfújják a biztonsággal kapcsolatos problémákat, mert ez a bűncselekményt képező magatartások számának növelését hozza magával, a büntető igazságszolgáltatás hatékonyságának és gyorsaságának rovására.

Kitért a Spanyolországban lévő konszenzuális eljárások jelentőségére is, mivel ezek szám szerint a megindult eljárások majdnem felét teszik ki. Amennyiben a vádlott elismeri a vádat, akkor ezzel a büntetés egyharmaddal történő mérséklését éri el.

A számok azt mutatják, hogy a megállapodás az egyik olyan eszköz, amely lehetővé teszi az egyébként már elavult igazságszolgáltatási gépezet működését. A jogalkalmazás hétköznapjaiban meglévő nehézségek, gátló erők viszont gyakran meggátolják, hogy ez a hasznos eljárási eszköz maradéktalanul hasznosulhasson. Azt tapasztaljuk ugyanis – mondta Spanyolország legfőbb ügyésze –, hogy évről évre, csak az eljárás végén, már a tárgyalóteremben jutnak megegyezésre a felek. A konszenzusos rendszer ösztönzésére és javítására ezért a spanyol legfőbb ügyész 2009. április 1-jén az Ügyvédi Kamara Főtanácsával egyetértési nyilatkozatot írt alá, amely 2009. június 22-én egy utasítás közreadásával egészült ki, és a különböző spanyol területi ügyészségek közötti egyetértési nyilatkozat aláírását célozta.

Ez a kezdeményezés olyan megfelelő struktúra kialakítására irányul, amely az ügyészek és az ügyvédek közötti kommunikáció folyamatosságára ösztönöz azzal a céllal, hogy a megállapodás időpontja az előzetes eljárásra és ne a bíróságira helyeződjék. Ez az új struktúra kétségtelenül a konszenzusos rendszer hatékonyságának erősödését eredményezi a gyorsabb igazságszolgáltatásra törekvés keretében.

A bírósági perek és eljárások egyszerűsítése szempontjából érdekes megoldást nyújt az olasz rendszer. Erről Eugenio Selvaggi, az Olaszország Legfelsőbb Bírósága mellett működő legfőbb ügyész-helyettes beszélt, aki egyébként az Európa Tanács Büntetőjogi Problémák Európai Bizottságának (European Committee for Criminal Problems, CDPC) elnöke volt. Az olasz Be. az Amerikai Egyesült Államok akkuzatórius modelljét követi, mind a bírósági eljárás, mind pedig a büntetőjogi felelősség kérdését illetően. Ez azt jelenti, hogy a büntetőjogi felelősséget a bíróság az akkuzatórius eljárás elveit követve állapítja meg, vagyis a tanúk és a terhelt kihallgatása az ún. keresztkérdezéses rendszerben történik. Bizonyítékot csak a tárgyaláson szereznek, a bíróságnak nincs előzetes iratismerete, nem rendelkezik adattal a nyomozásról, kivéve a helyszínen, például lefoglalás, házkutatás és lehallgatás útján szerzett bizonyítékokat. Az olasz igazságszolgáltatásra tehát nem jellemző a korábbi inkvizitórius rendszer, amelyet a titoktartás, az írásbeli előkészítő eljárás és a bizonyítékoknak az eljárás korai szakaszaiban való beszerzése jellemzett, így a bírósági tárgyalás nem a nyomozási szakaszban begyűjtött bizonyítékok puszta ellenőrzése ma már.

Mostanában vita folyik Olaszországban a büntetőeljárás gyorsításáról, és ezt a vitát az Európai Emberi Jogi Egyezményben foglalt egyik alapelv, az ésszerű eljárás megtartásának biztosítása váltja ki. Széles körben elfogadott, hogy az elhúzódás egyik oka a formai kötöttségek túlzottan magas száma.

A vita annak ellenére aktuális, hogy az olasz büntetőeljárás egyébként számos olyan jogintézményt ismer, amely az eljárás gyorsítását és egyszerűsítését lehetővé teszi. Ezzel kapcsolatban ugyanakkor figyelmet kell fordítani az emberi jogok kérdésére és a védelem jogaira, különösen azért, mert az egyszerűsítést egyensúlyban kell tartani az említett alapjogokkal. Az olasz legfőbb ügyész helyettes utalt arra, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága számos alkalommal megállapította, hogy az egyensúly akkor tartható fenn helyesen, ha a vádlott tudatosan választotta az egyszerűsített eljárást, és az előny, vagy bármilyen más kedvezmény kapcsolatban van az eljárás választásával. (Lásd: Kwiatkowska kontra Olaszország, 2000. ügyszám: 52868/99.; Fera kontra Olaszország, 2006. ügyszám: 18114/02; Panarisi kontra Olaszország, 2007. ügyszám: 46794/99.)

A harmadik szekció munkájára másnap délelőtt került sor, Diófási Ágnes, az ÜOE alelnöke vezetésével. A környezet- és fogyasztóvédelem témakörén belül a vitaindító előadást Bonomi Nóra Katalin legfőbb ügyész-helyettes tartotta, majd négy külföldi előadó következett: az Egyesült Királyság főügyész helyettese, Anne Brosnan, majd Heidi Nummela, aki a finn Legfőbb Ügyészség jogtanácsosa, Hollandiát Rob de Rijk rotterdami vezető ügyész képviselte, és a konferencián Romániából a Bukaresti Főügyészség ügyésze, Gianina Nicoleta Cornea kapott szót.

Ez a téma tulajdonképpen az ügyész közérdekű tevékenységéről szólt, ezen belül is főleg arról, hogy milyen feladatai vannak az ügyésznek a környezet- és fogyasztóvédelemben. Gianina Cornea a román környezetvédelem jogi kereteiről beszélt előadása első részében, majd a fogyasztók jogainak törvényi biztosításáról és büntetőjogi védelméről. A román ítélkezési rendszerben a környezetvédelmi és fogyasztóvédelmi eljárások átkerültek a bíróságok elé, és az ügyész szerepe, hogy felügyelje az ökológiai és gazdasági rend tiszteletben tartását.

A konferencia harmadik szekcióján elhangzott előadásokból arra következtethettünk, hogy a környezetvédelem területén is nagyon fontos szerep jut az ügyésznek. Azon kevés személyek egyike, aki képes az unokái világáról álmodozni, ezért mindent megtesz, hogy megóvja az ökológiai rendet. Ezért az ügyész szerepe ezen a területen is nagyon fontos. Sőt: talán itt a legfontosabb, annak ellenére, hogy sokan nem így gondolják.

Dr. Kiss Anna

Kapcsolódó cikkek:


Volvo V60 T6 Inscription – Rendíthetetlen
2018. december 11.

Volvo V60 T6 Inscription – Rendíthetetlen

Kiváló, stílusos autó a V60-as, 310 lóerős hajtásláncával csúnyán feszegeti a húrokat a sportautók táborában. Formavilága a V90-es kisebb változata; tisztelettel adózik a tradíciók előtt, de tett egy lépést előre.

Mazda 6 Sportkombi CD184 Takumi Plus – Arcra változott
2018. november 30.

Mazda 6 Sportkombi CD184 Takumi Plus – Arcra változott

Külső formára semmit, leginkább csak arca változott a Mazda 6 2018-ban megújult modellje. Belül viszont minőségi változások történtek, a Skyactive hajtáslánc erősebb lett és mindezt a legmagasabb, a Takumi Plus felszereltségi csomaggal tettük próbára.

Fenntartható-e a világ?
2018. november 27.

Fenntartható-e a világ?

A címben olvasható kérdést illetően a kutatók és a tudósok pesszimisták, a tudományfilozófus optimista.