JOG és ZENE

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Kövér András 1981-ben született Pécsett. 2005-ben szerzett diplomát a Pécsi Tudományegyetem ÁJK-n. Egyetemi évei alatt folytatott tanulmányokat Hollandiában, ahol később szakmai gyakorlatát is töltötte az Emberi Jogok Holland Intézetében. Az egyetem elvégzése után több olyan civil szervezetnél dolgozott, mint a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Iroda, az Amnesty International Magyarország, Az Emberség Erejével Alapítvány, Fogd a Kezem Alapítvány. „Emberi jogok és rock’n roll” címen választható tantárgyat vezetett a Pécsi Tudományegyetem ÁJK-n. Jelenleg a pécsi TÁMASZ Alapítványnál dolgozik, és hajléktalanok munka általi társadalmi reintegrációjával foglalkozik. Harmadik éve szervezi a pécsi Rockmaraton Fesztivál kísérő programjait és civil faluját. Gyerekkora óta zenél, jelenleg egy pécsi rockzenekarban énekel és gitározik, amellyel számos európai országban is koncerteztek már. Szabadidejében a zenélésen kívül sportol és novellákat ír. Nős, felesége Kulcsár Gabriella jogász és pszichológus, aki a PTE ÁJK Kriminológiai és Büntetés-végrehajtási Tanszékének oktatója.

Az ÜgyvédVilág 2010 májusi számában Kálmán Attila Völgyesi Gabriellával beszélgetett arról, hogy a zene és a jog hogyan fér meg egymás mellett. Mi most másfajta összefüggések után kutatunk. Miben ragadható meg a zene és a jog kapcsolata? Erről kérdezzük beszélgetőpartnerünket, Kövér Andrást.

Kövér András: Egyenes és közvetlen kapcsolat zene és jog között csupán olyan területeken ragadható meg, mint a szellemi alkotások joga, illetve a különböző dalok szövegeiben megvalósuló becsületsértő kifejezések. Ezekben az esetekben lehet egyértelmű jogi relevanciája a zenének, az ugyanis nyilvánvalóan nonszensz lenne, ha a jogszabályok szövegei, esetleg kommentárjai jelennének meg dalban, vagy ha törvények hatályba lépését zenei kiadványok megjelenéséhez kötné a jogalkotó.

Esetleg az emberi jogokra kivetítve kimutatható ez a kapcsolat? Gondoljunk csak arra, hogy a XX. század második felében, Európában az egyre sűrűbben rendezett fesztiválokon, koncerteken szocializálódott fiatal nemzedék a zenei lázadás mellett különböző eszméket is zászlajára tűzött, és gyakran az emberi jogokért küzdve arra tanított másokat, hogy fogadja el a másságot, illetve legyen kíváncsi a különbségekre, igyekezzen megérteni a saját igazságaitól eltérő igazságokat.

A kapcsolat tényleg kimutatható, de csak közvetetten. Ahhoz, hogy a zenét az emberi jogokkal értelmes összefüggésbe hozzuk, a zene társadalmi és politikai jelentőségét kell hangsúlyoznunk, vagyis azt a hatást, amely a hallgatók mozgósításában lelhető fel. Ez megtörténhet a zenén keresztűl is, magában a dalban, annak üzeneteként, illetve a zenész egyéb megnyilvánulásaival, például nyilatkozatokon, vagy kapcsolódó civil kedzeményezéseken keresztül. A zene hatásai között szerepelnek ugyanis olyan csoportképző mechanizmusok – ezek mentén zenei szubkultúrák is kialakulnak és működnek –, amelyek képesek befolyásolni a hallgatók öltözködését, viselkedését, beszédét és nem utolsósorban gondolkodását is. Ez az a fő lehetőség, amellyel néhány évtizede „jó” és „kevésbé jó” célok megvalósítása érdekében egyaránt élnek a zenészek és a zene mögött álló személyek.

Mit jelent pontosan ez a mozgósító hatás?

Egész egyszerűen annyit jelent, hogy emberek nagyobb tömegeit a zene valamiféle cselekvésre ösztönöz, akár tudatosan, akár nem.

Milyen történelmi példákat tudna felhozni a zene társadalmi és politikai összefüggéseire?

Elsőként a rockzene kialakulását említem, amely időben az ötvenes évek elejére tehető. Ekkortól kezdtek el az amerikai fiatalok önálló szeletet követelni maguknak a kultúrából. A szabadidejüket a felnőttek társadalmától elkülönülten akarták eltölteni a számukra kialakított klubokban, sajátnak tekintett zenével. Az Amerikai Egyesült Államokban előzőleg már kialakultak a rock eredőinek számító fekete és fehér közösségi zenei stílusok, a rhythm’n’blues és a country & western. A politikai vezetés a rock’n’rollt eleinte veszélyesnek találta, hiszen közel hozta egymáshoz a fekete és fehér ifjúságot, ugyanis ebben a stílusirányzatban egyaránt voltak fehér, illetve fekete zenészek, e tekintetben mindenki egyenlőnek számított. A rock’n’roll kialakulása ilyen szempontból is meglehetősen demokratikus folyamatnak tekinthető. A stílus és a mozgalom alulról szerveződött, és közösségileg formált igényt az ifjúság egy őket elkülönítő kultúrára.

Innen ered az ellenkultúra kifejezés?

Az ellenkultúra kifejezéssel általában a hatvanas évek másképpen gondolkodó, politikailag is aktív amerikai és európai ifjúságának mozgalmait jelöljük, akik együttesen léptek fel a korszak több problémájával szemben: úgymint a háborúk, az atomkísérletek és kifejlesztés alatt álló atomfegyverek pusztító erejének fenyegetése, a rendőrség túlkapásai, a különböző kisebbségi csoportok jogainak megtagadása és kirekesztésük a társadalomból, a szigorú erkölcs és természetesen a mindenkori politikai hatalom tömegmanipuláló módszerei ellen.

Az ellenkultúra mozgalmai[1] tehát a korszak gazdasági-politikai és közéleti jelenségeivel, valamint az azok iránti társadalmi érzéketlenséggel szemben foglaltak állást. Gyakorlati eszközeik között leginkább olyan kulturális elemek voltak megtalálhatók, mint a zene, a képzőművészet, a színház, a filmek és a különböző „happeningek”. A hatvanas évek társadalmi mozgalmainak így egyik közös nyelve a zene volt, amely mindvégig elkísérte e csoportosulásokat, ezért az akkori zenék a kor közérzetének hiteles dokumentációját nyújtják. A hatvanas évek idején Amerikában és Európában a polgárjogi, háborúellenes és diákmozgalmak nagyon sok fiatalt vonzottak. Gondolatviláguk több zenekart is megragadott, akik dalaikkal a mozgalmak mellé álltak, és további híveket hoztak. Ide olyan zenészek és zenekarok tartoznak, mint a Beatles, a Rolling Stones, Bob Dylan, the Who, a Jefferson Airplane és a Grateful Dead stb. Olyan eseményekkel és jellemzőkkel teli ez a korszak, amelyekre még évtizedekkel később is sokan hivatkoztak. Meghatározói voltak ennek az időszaknak a diákzavargások,[2] a különböző demokratikus törekvések[3] és más csoportos véleménynyilvánítások. Mindezek olyan társadalmi tünetegyüttesek voltak, amelyek egyrészt a tudatos társadalom létét igazolták, másrészt pedig a szabadságra törekvés bizonyítékaiként jelentek meg, ezért a hatvanas éveket a modern szabadságfogalom megalapozása időszakának is tekinthetjük.

Napjainkban sok híres zenész több civil szervezethez is csatlakozik.

Igen, így van, de nemcsak csatlakoznak, hanem sokan saját civil szervezetet is alapítanak. Célkitűzéseik között legtöbbször valamely emberi jogi probléma megoldása szerepel. Az előbbire példa az OXFAM (Oxford Famine Relief) Make Trade Fair kampánya, amely a kereskedelem méltányosságát tűzte célul, és olyan zenekarok támogatják, mint az REM és a Coldplay. Szintén a civil szervezetek zenészek általi támogatottságát példázza az Amnesty International Make Some Noise kampánya, amely többek között a darfuri krízisre hívja fel a közönség figyelmét. Léteznek olyan kampányok is, amelyek ártatlanul vagy éppen tisztességtelen tárgyalások során elítélt személyeknek való igazságszolgáltatásról szólnak, ilyenek a Free Mumia[4] és Free Satpal Ram[5] projektek, előbbit a Rage Against The Machine zenekar, utóbbit az Asian Dub Foundation formáció propagálta.

Tud említeni olyan civil szervezeteket, amelyeket zenészek hoztak létre?

Igen, erre példa a MASS („Musicians Against Sweat Shops”), melynek lényege, hogy bojkottálják a dolgozókat kiszipolyozó, őket alig kifizető cégek termékeit. Egyéb szervezetek a „Metalheads Against Racism” vagy az „Artists Network Of Refuse and Resist”. Ez utóbbi a művészek aktivista tevékenységeit fogja össze hasonlóan, mint a „Rock and Rap Confidential”. Talán a legérdekesebb civil szervezet az amerikai „Axis of Justice”, amely különböző zenekarok koncertjein hozza össze a helyi civil szervezeteket az érdeklődő zenekarokkal és rajongóikkal. Így, hidat képezve teremti meg köztük a kommunikációt, és segíti elő a zenészek, valamint rajongótáboraik bekapcsolódását az emberi jogok területén kifejtett aktivista tevékenységekbe.

Magyarországon is léteznek ilyenek?

Igen, hazánkban hasonló próbálkozásnak számított az Amnesty International Control Arms kampánya, amely egy fegyvergyártást és fegyverkereskedelmet ellenőrző és korlátozó nemzetközi egyezmény megalkotása érdekében gyűjtött támogatókat a közelmúltban. Ebben komoly segítségnek bizonyultak olyan magyar zenekarok, mint a Ladánybene 27, a Superbutt, a Blind Myself, az Anima Sound System, a Hollywoodoo és még sokan mások.

Ezekre a tevékenységekre használom a „rocktivizmus” kifejezést, amely a rockzene támogatásával kifejtett emberi jogi aktivizmusra utal. A rocktivizmus így az emberi jogi aktivizmus olyan változata, amelynek speciális helyszíne a koncert, ahol a zenekar azzal nyújt támogatást, hogy az akció központi üzenetét tartalmazó felhívásokat intéz a közönségéhez, akik így figyelnek fel olyan problémákra, mint a családon belüli erőszak, a guantanamói börtön és fogolytábor, a szudáni humanitárius krízis stb., és akik képesek az ügyet, valamint a szervezet munkáját petíciók aláírásával, levélírással stb. támogatni.

Vannak esetleg személyes tapasztalatai az említett témában?

Az Amnesty International Control Arms kampányában aktívan részt vettem, később elnökségi tag is lettem a szervezetnél, és létrehoztam egy rocktivista csoportot, bár ez csak rövid ideig működött. A barátaimmal 2006 óta működtetjük az Emberség Erejével Alapítványt, ez főleg emberi jogi neveléssel foglalkozik, és egyre több nyári fesztiválon van jelen, ahol játékos módszerekkel szólítja meg a látogatókat. Mivel én magam is régóta zenélek, zenekaraimmal igyekeztünk magunkat hasznossá tenni, és nem csupán szórakoztatni, hanem a rászorulókon segíteni, illetve fontos kérdésekre felhívni a figyelmet. Volt olyan koncertünk, ahol a belépő egy törülköző volt, ezeket később a hajléktalanok nappali melegedőjére szállítottuk, vagy éppen konzerveket gyűjöttünk. A legkiforrottabb mozgósító próbálkozásom az azóta már megszűnt SKRU zenekarral volt, ebben énekeltem pár évig. A tavalyi évben indítottuk el a „Tettek Mezeje” elnevezésű társadalmi felelősségvállalási kezdeményezést. Ennek keretében, minden hónapban egy konkrét feladatot kellett teljesítenie a rajongóknak: így első hónapban gyertyát gyűjtöttünk az utcán élő hajléktalanoknak, második hónapban bögrét gyűjtöttünk egy ifjúsági klub számára, később a civil szervezeteket kellett feltérképezniük a hallgatóknak a lakóhelyükön, illetve önkéntes munkát is végeztek. Minden teljesített feladatot kitűzővel honoráltunk, és azok, akik bekapcsolódtak, részt vesznek idén a Rockmaraton fesztiválon, ahol megpróbálunk belőlük olyan csapatot építeni, akik reményeink szerint utánpótlást jelenthetnek a nonprofit szféra számára. Ezekbe az akciókba 20 ember csatlakozott be, és bár a zenekar azóta sajnos megszűnt, de a Tettek Mezejét más formában igyekszünk folytatni.

Dr. Kiss Anna

 

[1] Diákmozgalmak: USA: Free Speech Movement, Students For Democratic Society (SDS), Youth International Party (yuppiek); Franciaország: FNEF, UNEF, CLER, MAU; Olaszország: Lotta Continua, Potere Operaio, Vörös Brigádok; NSZK: Sozalistischer Deutscher Studentenbund (SDS), Nagy-Britannia: az LSE diákjai; Hollandia: provók. Amerikai Fekete polgárjogi mozgalmak: Déli Keresztény Vezetők Konferenciája, Fekete Párducok, Fekete Muzulmánok. Az első zöld mozgalmak: Greenpeace. Feminista mozgalmak: MLAC, Women’s Lib

[2] 1968-as nanterres-i diáklázadás.

[3] Az amerikai polgárjogi mozgalmak, a hippik és az engedékeny társadalom jegyében, a feminizmus és a homoszexuálisok elfogadásának harcosai.

[4] Mumia Abu Jamal nevű philadelphiai fekete újságíró, akit egy rendőr meggyilkolásának ügyében, koholt bizonyítékokkal ítéltek halálra, de még életben van. Később az ügyben eljáró bírót felmentették, mert bebizonyosodott hogy faji előítéletek is vezették az ítélet meghozatalában. Az ügyet újra vizsgálják.

[5] Satpal Ram indiai származású bevándorló Angliában, akit egy étteremben bőrfejűek megtámadtak és védekezés közben halálos sebet ejtett támadóján, aki később, mivel megtagadta, hogy egy fekete orvos ellássa, belehalt a sérüléseibe.

---