Kell-e nekünk Európa? II.

Az Ügyvédvilág márciusi számában megjelent cikk első része azzal ért véget, miszerint a Lisszaboni Szerződés megteremtette az Európai Ügyész létrehozatalának jogi kereteit azáltal, hogy a szerződés 69e cikke kimondja: az EU pénzügyi érdekeit sértő bűncselekmények üldözésére a Tanács egyhangú döntésével, a Parlament egyetértésével rendeleti úton az Eurojustból létrehozhatja az Európai Ügyészt. Felvetettük továbbá annak lehetőségét, hogy az EU Ügyész mellett a védelem oldalán is változtatásokra lesz majd szükség. Kérdés viszont, hogy az EU pénzügyi érdekeit sértő bűncselekményeknél indult eljárásokban kik járhatnak el védőként. Milyen különös feltételekkel kell rendelkezniük ezekben a büntetőeljárásokban fellépő ügyvédeknek? Szükséges-e külön képesítés megszerzése, különböző nyelvek ismerete? Speciális, erre szakosodott irodához kell-e tartozniuk? Beszélgetőpartnereinket (dr. Farkas Ákost, dr. Fenyvesi Csabát, dr. Nagy Anitát és dr. Róth Erikát) most erről kérdeztük.

Róth Erika: Mielőtt az EU Ügyvéddel kapcsolatos kérdésekre válaszolunk, mindenképpen hangsúlyoznunk kell, hogy az EU Ügyész intézményének létrehozása még csak terv. Bár a Lisszaboni szerződés elvileg megteremtette ennek jogi kereteit, ez mégsem jelenti azt, hogy az EU Ügyész már gombolhatja talárját, és rohanhat a tárgyalásra. A jogintézmény felállítására való elképzelések ugyanis még csak a javaslatok szintjén mozognak, és jó néhány év szükséges majd ahhoz, hogy valóra váljon az Európai Bizottság álma.

Farkas Ákos: Teljesen egyetértek Róth Erikával, hiszen az EU Ügyész intézményét – legalábbis a szervezet konkrét felépítését és működését illetően – ma még homály fedi. Pillanatnyilag annyit tudunk a Lisszaboni szerződés alapján, hogy az Eurojustból hoznák létre, és feladata az EU pénzügyi érdekeit sértő cselekményeknél a vádfunkció ellátása lenne. Nem tisztázták ugyanakkor a működési feltételeket, a pontos joghatóságot és azt sem, hogy milyen legyen a nemzeti ügyészségekhez való viszonya.

Fenyvesi Csaba: Amennyiben létrejön az EU Ügyész, akkor tevékenysége az egyes tagállamokban csak kiegészítő-kisegítő-pótlólagos jellegű lesz. Ez pedig azt jelenti, hogy csak akkor lép fel, ha a „tagállami ügyészek tétlenek” maradnak, vagyis ha nem gyakorolják a legalitásból eredő kötelességüket. Hasonlóan a hágai székhelyű ICC (Nemzetközi Büntető Bíróság) eljárási rendjéhez. Ennek valószínűsége a magyar viszonyok között kicsi.

Az EU ügyész fellépése esetén is a vádat az általa delegált ügyész fogja képviselni. Alaposan feltételezhetjük, hogy a nyomozás irányítása is a kezében lesz. Az is életszerűnek tűnik, hogy a delegált ügyész a tagállamokban jártassággal bír majd, hiszen ismeri a nyelvet, a helyi viszonyokat, eljárási rendet stb.

A pillanatnyi álláspontoknak megfelelően az EU Ügyész fellépése nem attól függ majd, hogy a tagállami ügyész tétlen-e, hanem a védett jogtárgy lesz eljárásának alapja. Vagyis szigorúan szektorális szemléleten alapul majd a fellépése, hiszen a Bizottság szerint az EU Ügyész eljárására akkor lesz lehetőség, ha a Közösség pénzügyi érdekei sérülnek. A tagállami szinten eljáró delegált ügyész pedig valószínűleg majd az ún. kétkalapos pozíciót foglalja el, ez pedig azt jelenti, hogy ezek az ügyészek nemcsak az Európai Ügyész, hanem a tagállami ügyészség alá is tartoznak, és helyi ügyekben is eljárhatnak. Az EU Ügyész mellett gondoltak-e már az Unióban annak párjára, az EU Ügyvédre?

Farkas Ákos: Az 1990-es évek végén egy OLAF által finanszírozott nemzetközi kutatás megpróbálta feltárni a jogi környezetet. Az eredményeket öt kötetben az Intersentia Kiadó jelentette meg, de a védő szerepéről – a beszélgetésünkhöz kapcsolódó kontextusban – nem volt szó, és a kutatási eredmények is legfeljebb búvópatakként élnek tovább. Ezt követően jött létre egy másik nemzetközi kutatócsoport, Bernd Schünemann müncheni büntetőjog professzor vezetésével, amelynek én is tagja voltam. 2004–2006 között egy, az EU hivatalos koncepciójától eltérő elvek mellett, de a formálódó új jogintézmények – mint például az európai elfogatóparancs – felhasználásával igyekeztünk egy EU igazságszolgáltatási modellt kidolgozni. Ennek már része volt az Eurodefenzor intézménye is. (Bernd Schünemann /ed./ Programme for European Criminal justice. Carl Heymanns Verlag 2006)

A bizottság javaslata szerint ez az intézmény a transznacionális büntetőeljárások esetén lépne működésbe.

Hogyan képzelték el ennek felépítését?

Farkas Ákos: Státusát tekintve az EU egyik intézménye lenne; a tagállamok ügyvédi kamaráinak delegáltjaiból állna, akik EU köztisztviselői státusban lennének. A szervezetet természetesen az EU finanszírozná. Az EU Ügyész ellensúlyaként EU-intézmény lenne. Két funkciót töltene be. Az egyik: a joghatóság tisztázásáig a terhelt képviselete, jogi segítése. A másik: a több országban szükséges védelem, védői tevékenység összehangolása, dokumentumok fordítása, továbbítása.

Az adott országban a védői feladatokat a hazai jog szerinti ügyvéd látná el. Eddig ez az egyedüli javaslat a témával kapcsolatban. Én ezt életképesnek tartom a védelemmel kapcsolatos feladatok EU szintű koordinálására, bár még az EU támogatását nem nyerte el.

Milyen más elképzelések jöhetnek még szóba?

Fenyvesi Csaba: Az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. tv. módosítása gondolt a hasonló esetekre. Ugyanis a magyar ügyvédeken kívül lehetőséget ad az európai közösségi jogászok belépésére. Így más EU-tagállamból érkező ügyvéd is láthat el ügyvédi, védői feladatot akár az EU Ügyész által indított eljárásban is. Azonban, ami az életszerűséget illeti, kevés esélyt látok a vezető védőként való részvételre, erre csak akkor, ha anyanyelvi szinten ismeri a magyar nyelvet. Társvédőként sokkal inkább tartom reálisnak, mint ahogyan előfordulhat, hogy magyar ügyvéd jár el más EU-országban – akár hasonló EU ügyészes ügyben – védőügyvédként, társvédőként.

Róth Erika: Az európai közösségi jogász kategóriáján belül többfélét különböztet meg az ügyvédi törvény:
– akik állandó jelleggel kívánnak ügyvédi tevékenységet folytatni,
– akik eseti szolgáltatást nyújtó európai közösségi jogászként akarnak ténykedni,
– akik az alkalmazott európai közösségi jogászi státust preferálják.

Mindhárom kategóriába tartozó jogász kollégák felvételre kerül(het)nek a kamara által vezetett európai közösségi jogászok névjegyzékébe. Aki a névjegyzékben szerepel és megfelel az ügyvédi törvény által támasztott egyéb elvárásoknak is, azt kérelmére a kamarába tagként is fel kell venni, s ezzel a kamara teljes jogú tagjává válik.

Az európai közösségi jogász bármilyen ügyvédi tevékenységet elláthat, így büntetőügyekben védőként is eljárhat.

Az ügyvédi törvény részletesen rendelkezik a névjegyzékbe és a kamarába történő bekerülés feltételeiről, s ezt egészíti ki a Magyar Ügyvédi Kamara 1/2005. (I. 10.) számú szabályzata az európai közösségi jogász tevékenységéről.

Feltételezzük, hogy létrejön az EU Ügyész intézménye. Az EU pénzügyi érdekeit sértő bűncselekmények miatt indult magyar büntetőeljárásokban a vádat képviselő delegált ügyész ellenpólusaként szereplő EU Védővel szemben milyen speciális feltételeket szabnának?

Nagy Anita: Szerintem nem elegendő a hagyományos jogi diploma és a szakvizsga ahhoz, hogy valaki az Európai Ügyész mellett védőként eljárjon, mivel az EU-s ügyek sokkal magasabb szintű képesítést igényelnek. Alapvető követelmény lehetne a minimum „jó” szintű szakvizsga bizonyítvány, valamint a legalább 5 éves, kifejezetten a büntetőeljárási jog területén szerzett gyakorlat, és ezt igazolnia is kell, továbbá az európai uniós szakjogász oklevél szintén alapfeltétel lehetne, nem is beszélve az idegen nyelvek ismeretéről.

Róth Erika: Az Európai Ügyész által képviselt vád alapján induló eljárásokban valóban nagyon fontos, hogy magas színvonalú legyen a védői tevékenység is. Nem is feltétlenül azért, mert ezek az ügyek minden esetben bonyolultabbak lennének a nemzeti ügyészek részvételével zajló eljárásoknál, hanem mert bizonyára nagyobb (nemzetközi) figyelem, fokozott sajtóérdeklődés kíséri majd az ilyen büntetőpereket. Tekintettel arra, hogy – az eddig nyilvánosságra került elképzelések szerint – az eljárás a nemzeti szabályok szerint folyik majd, úgy gondolom, az eljárás helye szerinti tagállami ügyvédeknek lesz a legnagyobb szerepe ezekben a processzusokban is. Ennek ellenére fontos lehet, hogy a külföldi vádlott ellen indult eljárásban az állampolgársága szerinti EU tagállamban tevékenykedő ügyvéd is elláthassa a védelmet.

Fenyvesi Csaba: Nem tartom szükségesnek, hogy speciális feltételektől tegyük függővé az EU Ügyvéd eljárását, hiszen napjainkban is már több nemzetközi kapcsolódású, határokon átnyúló ügyet tárgyalnak a bíróságok, ahol a hazai ügyvédek járnak el. Ugyanakkor az ilyen ügyekben eljáró védőnek hasznos lehet az idegen nyelv tudása, különösen azon nyelveké, amelyek kötődnek az eljárásban szereplő országokhoz, esetlegesen a terhelt anyanyelvéhez, azonban ennek jogszabályi előírását nem tartom fontosnak, tekintettel arra, hogy a tárgyalás nyelve a magyar, és a védőt egyébként is segítheti tolmács, fordító az egyes dokumentumokban való alapos eligazodás érdekében, illetve az esetlegesen nem magyar anyanyelvű terhelttel való kommunikációban.

Ami az ECtHR által is megkövetelt hatékony szaktudást illeti, ott sem látom a különös feltétel (szaktudás, képesítési követelmény, bizonyítvány, kurzus elvégzése, netán erre szakosodott ügyvédi irodához való tartozás) beiktatásának szükségét a védők esetében, mivel már az egyetemi képzés is erőteljesen EU szemléletű, emellett külön európai szakjogászi kurzusok is léteznek. Ahogyan nincsenek a jogszabályban külön közlekedési, fiatalkorú, netán nemzetközi ügyekben eljáró ügyvédek, ügyvédi irodák, úgy itt sem látom ennek szükségét. Ezt még akkor is így gondolom, ha a magyar büntetőeljárási törvényen kívüli, külön eljárási rend jön majd létre az EU Ügyésszel kapcsolatos procedúrára.

Specialitásként, az általános védőkényszeri okokon túlmenően, több külön eljáráshoz hasonlóan célszerűnek tartom viszont a kötelező védőkényszer előírását, akár külön, akár Be.-n belüli szabályozás valósul meg az EU Ügyész által indított ügyekben.

Hogyan tovább?

Farkas Ákos: A közeljövőben az OLAF támogatásával, a Freiburgi MPI für Strafrecht koordinálásával az EU Ügyész létrehozásának elméleti és gyakorlati problémáiról egy újabb kutatás indul. Ennél a magyar kutatást én vezetem. Feltehetően ez is hasznos támpontokkal szolgál mind az EU Ügyész, mind az EU Ügyvéd jövőbeni intézményéről.

dr. Kiss Anna

A cikk előzménye:

Kell-e nekünk Európa? I.