Ki védi meg a gyermekeket?


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

I. A tényállás

A szülők 2010. tavaszán a bíróság jogerős végzésével jóváhagyott egyezséget kötöttek, amelyben a házasságukból született három (12, 10 és 5 éves) gyermeket az anyánál helyezték el. A nagyobbik gyermek röviddel a végzés jogerőre emelkedését követően az édesapjához költözött, és fél évig ott lakott. A középső gyermek négy hónap után követte a testvérét, és két hónapig az édesapánál lakott. Az anya felszólítására és az édesapa ráhatására mindkét gyermek hazaköltözött. Pár nap elteltével a gyermekek sírva kérték édesapjuk segítségét az anyával szemben. Az apa a rendőrséget hívta annak érdekében, hogy a gyermekeket el tudja hozni, de az édesanya nem adta ki a gyermekeket. A 2010 őszén, a gyermekek kiadásával kapcsolatos intézkedés során a rendőrség hivatalos feljegyzései alapján ismeretlen elkövető ellen kiskorú veszélyeztetésének bűncselekménye miatt eljárás indult, amely során a nyomozóhatóság igazságügyi szakértői véleményt szerzett be. A vizsgálatra a gyermekeket az anya vitte le, és ő vitte őket haza saját otthonába.

2011-ben az apa pert indított az anya ellen a gyermekelhelyezés megváltoztatása iránt, ideiglenes intézkedést kért a gyermekek nála történő elhelyezésére, amelyet azzal indokolt, hogy mindhárom gyermek hozzá szeretne kerülni, mivel az anyától eltávolodtak, az anya nem tud nekik kiegyensúlyozott családi légkört biztosítani. Kérte, hogy a bíróság az ideiglenes intézkedés meghozatalát megelőzően hallgassa meg a feleket, és tanúként hallgassa ki a felek jelenleg 13 éves gyermekét. A felperes hivatkozott a szakértői véleményre – amely akkor még írásban nem állt a rendelkezésére –, amelynek a tartalma az volt, hogy mindhárom gyermek az apához szeretne kerülni.

A bíróság beszerezte az anya írásbeli nyilatkozatát, majd további bizonyítási eljárás lefolytatása nélkül elutasította a felperes ideiglenes intézkedés iránti kérelmét arra hivatkozással, „hogy önmagában az a tény, hogy a gyermekek a szakértő előtt úgy nyilatkoztak, hogy az apánál szeretnének élni, a gyermekelhelyezés tárgyában ideiglenes intézkedés meghozatalát nem indokolja.”

A bíróság beszerezte az alperes nyilatkozatát, aki az ideiglenes intézkedés iránti kérelem elutasítását kérte. A bíróság a kérelmet elutasította, arra hivatkozva, hogy a gyermekek nincsenek veszélyhelyzetben.

A felperes a per első tárgyalásán csatolta a fent említett igazságügyi szakértői véleményt, amely az alábbiakat tartalmazza:

A legkisebb gyermek elmondása:
„Apa az anyukájával lakik egy házban – apa az emeleten, és ő és a testvérei apával alszanak, hárman két szobában. Szeretek ott lenni”. Ha majd felnőtt lesz, ő is fog apától puskát kapni – de most apánál szeretne lakni.
Anyával az a rossz, hogy néha kiabál – este szokott kiabálni –, de ez nem rendszeres. Utoljára azért kiabált, mert túl sokat számítógépezett – de főleg Enikőre kiabál. Rám csak néha. Pl. azért, mert nem emlékszem, hogy van-e rajtam alsógatya.
Enikővel nincs sok gond, nem tudom, anya miért kiabál vele. Jó tanuló. Csengére kiabál legtöbbször, többször, mint Enikőre. A többiek is szerintem apához akarnak költözni, mert nem szokott velünk kiabálni. Normálisan beszél velünk.
Három kívánság: 1: felnőtt legyek és katona; 2: lakjon apu velem; 3: legyen egy lakásom, hogy apuval lakjak benne.
Saját ház: apát hívnám oda lakni, a testvéreimet, a nagymamát – anyát nem, mert nem szeretem annyira.”

A legnagyobb gyerek elmondása:
Anya… „kiabál – ez azt jelenti, hogy hangosan mondja, de csúnyát nem mond. Volt, hogy megtépte a fülemet – két napig vörös volt és fájt. Ez körülbelül egy éve volt. Egyszer könyökkel belém vágott (a hátát mutatja) a konyhapultnál, mert gépeztem. Nem akartam a laptopot odaadni.
Hajhúzás is volt – mert nem fogadtam szót. Hátulról kitépett egy csomót, amikor megráncigálta a hajam. Ilyen csak egyszer volt, nagyon fájt. Enikőt pedig ugyanezekért, ugyanúgy. Egyszer régebben vacsoráztunk és Enikő talán szemtelenkedett – a fejét megütötte egy villával – a fogas részével. Enikő sírt – de nem vérzett.
Apával akar lakni mindenki. Apa anyukája segít tanulni pl. matekból, és beszélget velünk.
Saját ház: apát hívnám meg a testvéreimet. Anyát nem – nem tudom miért.”

A középső gyerek elmondása:
Anya… „Néha szokott kiabálni – de nem mindennap. Mostanában nem bánt minket. Régen – néha. Csak a hajamat húzta meg. Egy kicsit fájt. De nem sírtam. Megvédtem magam. Én apánál szeretnék lenni.
Saját ház: apa, Zalán, Csenge – más nem.”
A szakértő megállapította, hogy „mindhárom gyermek kifejezte, hogy a két szülő közül az édesapa személyiségét, szülői bánásmódját preferálják az édesanyjukkal szemben, a legkisebb gyermek számára pedig az édesapa a legerőteljesebb azonosulási modell. Az eddigiekben is vele szerettek volna élni és a jövőben is az ő környezetében szeretnének élni.”
Hivatkozott továbbá a szakértő arra, hogy „az, hogy a gyermekelhelyezésnél nem vették figyelembe a véleményüket, hogy nem a vágyaiknak inkább megfelelő környezetben élnek – a kedélyállapotukat lehangolttá teszi (a legkisebb gyermek esetében a vizsgálati eredmények azt jelzik, hogy akár magatartászavarokra is hajlamos).”
A felperes hivatkozott a nyomozati eljárásban kihallgatott B. E.-né tanú vallomására, aki a legkisebb gyermek óvónője. A vallomás összefoglaló része:
Az apa hiányzik a gyermeknek, és elmondta azt is, hogy a kisfiú magatartása jelentős mértékben megváltozott, befelé forduló lett. A vezető óvónő 2009. decemberi időpontra már kifejezetten rossz gyermeknek minősítette Zalánt (bár ez szerintem szakmai hiba), és azt állította, hogy mostanra (megjegyezni kívánom, a kihallgatása 2010. november 20-án volt) a gyerek zárkózottabb, szótlan, időnként szemtelen, cinikus és zaklatott kisgyerek lett, egy szinttel visszalépett a fejlődésben, igényli a jobb odafigyelést…
A tanú szerint a gyermek igényli az apával való együttlétet, hiányzik neki az apamodell.
A bíróság a csatolt szakértői véleményt a tárgyaláson nem ismertette, elutasította a gyermekek tanúként történő kihallgatására vonatkozó bizonyítási indítvány, igazságügyi pszichológus szakértői vélemény beszerzését rendelte el, felperes ideiglenes intézkedés iránti ismételt kérelmét elutasította, ezen végzésében szó szerint megismételte a korábbi határozatában foglaltakat.
A harmadik tárgyalás előtti napokban kézbesítették a felek részére a bíróság által beszerzett igazságügyi pszichológus szakértői véleményt, amely az alábbiakat tartalmazza:

A legnagyobb gyerek kívánsága:
Apjánál szeretne lakni.

Középső gyermek kívánsága:
Apjánál szeretne élni. Ott jobb, nyugalmasabb, nincsen rohanás, nem szokott kiabálni, türelmesebb.

Legkisebb gyermek kívánsága (hol szeretnél lakni kérdésre):
„Azt szeretném, ha apukámnál, különben az összes gyerek azt akarja a családból.”
„Megbeszéltük hárman, hogy az apához költözünk, de anyának nem mondtuk meg. Nem tudom, mit fog szólni.”
„Van egy félelmem attól…”

A szakértő összefoglaló véleménye:
Az apa alkalmasabb a gyermekek nevelésére.
A gyermekek a jelenlegi környezetükből szeretnének elkerülni. Náluk az elvágyódás észlelhető.
A gyermekeknek tudomásuk van arról, hogy elhelyezésük kérdésében eljárás folyik.
Anélkül, hogy erre vonatkozóan konkrét kérdés elhangzott volna szakértő részéről, a gyermekek kifejezésre juttatták, hogy apjuknál szeretnének élni. Ezt azzal magyarázták, hogy ott nyugodtabbak a körülmények, kevésbé feszült a helyzet.
A gyermekeket az anya vitte el a vizsgálatra, és az anya vitte őket haza.
Az ismételten előterjesztett ideiglenes intézkedés iránti kérelemről a bíróság 45 napig nem döntött.
Az új szakértői véleményt a bíróság a tárgyaláson nem ismertette.
A felperes perre vonatkozó összefoglaló beadványát a bíróság a tárgyaláson nem ismertette.

 

II. Konklúzió

A fenti eset egy konkrét perről ad tájékoztatást, de az ilyen és hasonló esetek tucatjait tudnánk kollégáimmal együtt felemlíteni. Éppen azért választottam a három gyermek esetét, mert minden általános problémát felvet, az itt levont következtetések minden perre kihathatnak.

Sajnos, a jelenlegi magyar családjogi törvény és polgári eljárásjogi törvény a gyermek érdekeinek érvényesítésére nem nyújt törvényi garanciát. Az életközösséget megszakító szülők a gyermekek feje fölött, egymás érdekeit sárba taposva igyekeznek maguknak előnyt kovácsolni, a bíróság pedig ehhez asszisztál.

A bíróságnak nem azt kell vizsgálnia, hogy a korábbi elhelyezés veszélyezteti-e a gyermekeket, hanem azt, hogy a korábbi elhelyezés megváltoztatása a gyermekek érdekében áll-e.

Az, hogy a gyermek érdekében áll-e az elhelyezés megváltoztatása, a gyermek meghallgatása nélkül nem dönthető el.

A mai magyar bíróságok nincsenek felkészülve a gyermekek tanúként történő kihallgatására.

Csak a bíró egyedi megítélésétől függ, hogy a gyermeket kihallgatja-e, vagy sem. Amennyiben mégis megtörténik megidézésük, a bíróság a szülők, illetve a jogi képviselők távollétében hallgatja ki a gyermekeket. Természetesen a bírónak nemcsak jogi szaktudással, de pszichológiai ismeretekkel, empátiával is rendelkeznie kell a gyermek tanúként történő kihallgatása és a tanúvallomás értékelése során.

A magyar jogalkalmazó teljesen figyelmen kívül hagyja az ügyben kötött nemzetközi szerződéseket:

A gyermekek jogairól szóló, New Yorkban, 1989. november 20-án kelt egyezmény kihirdetéséről szóló 1991. évi LXIV. tv. 12. Cikke leszögezi:
1. Az Egyezményben részes államok az ítélőképessége birtokában lévő gyermek számára biztosítják azt a jogot, hogy minden őt érdeklő kérdésben szabadon kinyilváníthassa véleményét, a gyermek véleményét, figyelemmel korára és érettségi fokára, kellően tekintetbe kell venni.
2. Ebből a célból nevezetesen lehetőséget kell adni a gyermeknek arra, hogy bármely olyan bírói vagy közigazgatási eljárásban, amelyben érdekelt, közvetlenül vagy képviselője, illetőleg arra alkalmas szerv útján, a hazai jogszabályokban foglalt eljárási szabályoknak megfelelően meghallgassák.

A gyermeknek tehát joga van ahhoz, hogy az őt érintő ügyben meghallgassák. A nemzetközi gyermekjogi egyezmény nem szab korhatárt, e törvényre – sőt a fentiek szerint akár a Csjt.-re is – alapítottan mindhárom gyermek kihallgatható a bíróság előtt. Tekintettel azonban arra, hogy a szakértői vélemények egybehangzó megállapítása szerint a gyermekek véd- és dacszövetségben vannak, elegendő lenne a legnagyobb gyermek kihallgatása.

Az Európai Közösség Tanácsának 2201/ 2003/EK rendeletének 19. pontja szerint, amely szerint a gyermek meghallgatása fontos szerepet játszik e rendelet alkalmazásában, jóllehet e jogi eszköz nem kívánja módosítani az alkalmazandó nemzeti eljárásokat. Mivel a gyermek meghallgatására vonatkozó Csjt.-nek nincs az EK rendelettel ellentétes szabálya, a gyermeket tehát a Tanács rendelete alapján is ki kell hallgatni.

Hivatkozom arra, hogy az 1952. évi III. törvény 169. § (1) bekezdése szerint azt, akitől testi vagy szellemi fogyatkozása miatt helyes vallomás nem várható, tanúként kihallgatni nem lehet. A jelen esetben fel sem merül a gyermekek testi vagy szellemi fogyatkozása, tehát nincs olyan jogszabály, amely kizárná a gyermekek tanúként történő kihallgatását. Amennyiben ezt a bíróság nem teszi meg, nemcsak a gyermekek nemzetközi egyezményekben is védett jogait sérti, hanem a bizonyítást előterjesztő, bizonyítási terhet viselő felperes perbeli eredményességét is megakadályozza.

Az 1952. évi III. törvény 54. § (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

Akinek jogi érdeke fűződik ahhoz, hogy a más személyek között folyamatban levő per miként dőljön el, a perbe – az elsőfokú ítélet hozatalát megelőző tárgyalás berekesztéséig – az azonos érdekű fél pernyertességének előmozdítása végett beavatkozhat.

Véleményem szerint ez a jogszabály lehetővé teszi, hogy a gyermekelhelyezés iránti, a gyermek elhelyezésének megváltoztatása iránti perben a gyermek ne csak kívülállóként, gyakorlatilag egy megosztandó vagyontárgyként, hanem jogi érdekkel rendelkező személyként részt tudjon venni.

A 149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet 132. § (2) bekezdés a) pontja alapján a gyámhivatal eseti gondnokot rendel akkor is, ha a korlátozottan cselekvőképes vagy cselekvőképtelen személy és törvényes képviselője között érdekellentét áll fenn, vagy a törvényes képviselő más tényleges akadály miatt nem járhat el, illetve a szülő nem láthatja el a gyermek törvényes képviseletét.

Az eseti gondok hivatalból a gyermek jogait jogi ismeretekkel is alátámasztva tudja képviselni.

A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvényben megfogalmazott gyermekjogi képviselői intézmény a bíróságon kívüli életben megvédi a gyermekeket. A fenti megoldással nemcsak a bíróságon kívül, de a Magyar Köztársaság bíróságain is kellő védelmet élvezhetnének. Nem kell a jogszabályt megváltoztatni, csak alkalmazni kellene, a gyermekek védelme érdekében.

Sárkány Márta
egyéni ügyvéd


Kapcsolódó cikkek

2023. január 27.

Egy asztalnál Bálint Andrással és Jordán Tamással

Mintha együtt ülnénk a Rózsavölgyi Szalon kávéházi asztalánál a két színészóriással, úgy telik el másfél óra, ahogy hallgatjuk őket a mindennapokról, a művészetről – az életről.

2023. január 25.

Mit tehetünk, ha kikerül rólunk egy nem kívánt kép a netre?

A gyakorlatban még mindig kevesen tudják, milyen következményekkel jár másokról fotót készíteni vagy megosztani azt az interneten. Általános vélemény, hogy a saját magunk által készített fotóval azt csinálunk, amit akarunk. Ez azonban nem is lehetne messzebb az igazságtól – mondja a szakértő, aki szerint a felnőtteket és a gyerekeket egyaránt edukálni szükséges a fényképekhez fűződő jogaikról és kötelességeikről.