„Kokaintól részegen bomlik Budapest éjszakai világa”


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Izgalmas tanulmány látott napvilágot a száz évvel ezelőtti Budapest kábítószer-fogyasztásáról és jogi megítéléséről.

„Ami a legfeltűnőbb: a morfium és kokain élvezete szinte népszerűvé vált, s alig bújik meg a titkolózás szégyenkező leple mögé” – írta a Pesti Napló 1921 júniusában. A száz éve megjelent újságból dr. Kerepeszki Róbert „Kokaintól részegen bomlik Budapest éjszakai világa” – Kábítószerek, „alvilág” és sajtónarratívák a két világháború közötti magyar fővárosban című tanulmányában idéz. A figyelmet érdemlő, izgalmas publikáció 2022 januárjában jelent meg a Clio Intézet Nonprofit Kft. kiadásában. A negyvenéves szerző a Debreceni Egyetem Modernkori Magyar Történeti Tanszékének oktatója, s ezt megelőzően Darányi Kálmánról, Magyarország 1936–1938 közötti miniszterelnökének életútjáról írt könyvet.

E témakörben az orvos- és a társadalomtudománnyal szemben a történettudományi kutatási irány azt vizsgálja, milyen helyi sajátosságok fedezhetők fel a kábítószerek használatában, terjesztésében, az ezekre irányuló korlátozásokban, a drogok helyi társadalmi csoportokra és bűnözésre gyakorolt hatásaiban, jogi szabályozásaiban – magyarázza a szerző, aki az utóbbi irányt választotta.

Csodaszerből városi csapás

A XIX. század végén, a XX. század első évtizedeiben alakult át a kábítószerekhez való társadalmi viszony, korábban még más volt a jogi, orvosi és kulturális megítélése, különösen napjainkhoz képest – magyarázza a szerző. A nagyvilágban a XIX. században nagymértékben terjedt el az elsősorban Kínából származó kábítószerek, főleg a morfium és a kokain használata. Ekkor a narkotikumokra még nem mint potenciális társadalmi veszélyforrásra tekintettek, hanem olyan csodaszerekre, amelyek számos testi bajon enyhíthetnek. Amikor az orvostudomány a század második felében felfedezte a függőséget, a rendszeres fogyasztását új betegségként azonosította.

A kábítószer a közgondolkodásban idővel csodaszerből „városi csapássá” vált. Az urbanizáció révén New Yorktól Londonon át Párizsig felduzzadt a modern nagyvárosok lélekszáma, felborult a társadalom korábbi hagyományos értékrendje, gyökeresen átalakult az életmódja. Ez lett a táptalaja a bűnözésnek, vele szoros összefüggésben a kábítószerek terjedésének, illegálissá nyilvánított terjesztésének is.

A háború következményei

Európában az első világháború idején a fronton sérülést szenvedett katonáknak a kórházakban, fájdalmuk mérséklésére, nagy mennyiségben adtak kokaint és morfiumot, így katonák ezrei váltak függővé, és e szerek híre a hátországba is eljutott.

A kábítószerek iránti fokozott igény a háborút követő időszakban is megmaradt, a politikusokban pedig a félelem a káros hatása miatt. Ez jelentősen befolyásolta az ekkor megalakuló Nemzetek Szövetsége ez irányú munkáját – vezeti tovább a történelmi szálat a szerző, megjegyezve: az 1919–20-as versailles-i békerendszerbe a győztes Antant-országok beépítették, a veszteseket pedig belekényszerítették egy „közös” kábítószer-ellenes politikába is. Ez azonban kontraproduktívnak bizonyult, a tilalom ugyanis tovább növelte a csempészést és az illegális terjesztést. Rejtélyessége, egzotikuma csak növelte az érdeklődést a kábítószerek iránt. A narkotikumok és a szervezett bűnözés összefonódása, nemzetközi kriminalizálása egyben fontos társadalmi és történelmi tényezővé vált.

Dr. Kerepeszki Róbert Kokaintól részegen bomlik Budapest éjszakai világa c. tanulmánya, borítókép

Budapesti rejtélyek

Az első világháborút követő időszakban Magyarország, és főleg a magyar főváros különösen súlyos helyzetbe került – folytatja okfejtését a történész. Az elhúzódó harcok, a vereség, az anyagi, emberi és területi veszteségek, majd az 1918/19-es forradalmak komoly politikai, társadalmi és gazdasági következményekkel jártak, növelték azokat a konfliktusokat, melyeket a XIX. század végén késve lezajló modernizáció idézett elő. Ilyen körülmények között váltak mind elterjedtebbé a normaszegő magatartásformák. Ráadásul ezeket a virágzó korabeli bulvársajtó fel is nagyította, és az újságírókkal karöltve az írók, és más közéleti személyiségek „apokaliptikus” közállapotokat festettek le az öngyilkosságok, alkoholizmus, prostitúció gyakori emlegetésével. Az 1920-as évek első felétől kezdve egyre hangsúlyosabban említették a különböző kábítószerek fogyasztását is, elsősorban a morfium és a kokain használatát. A Friss Újság 1922 áprilisában már arról írt, hogy Budapesten elsősorban „vagyonos hölgyek” magánlakásaiban és éjjeli mulatóhelyeken „cocain-szeánszokat” tartanak. Ugyanez a bulvárlap 1925 augusztusában az alábbi szalagcímmel hívta fel olvasói figyelmét rajzzal illusztrált cikkére „Kokaintól részegen bomlik Budapest éjszakai világa”.

Értekezésében a szerző gyakran újságcikkek, korabeli tanulmányok alapján igyekszik feltárni a korabeli magyar kábítószer-helyzetet. Bár az újságszerkesztők és szerzők helyzetleírásukkal egyszerre kívántak elrettenteni, és figyelmet felkelteni a jobb eladás reményében, a leírások alapján azért megismerhetjük a korabeli budapesti éjszakai élet és a nagyvárosi bűnözés összekapcsolódásait. Példákat olvashatunk a kábítószer témájának megjelenéséről korabeli filmekben, regényekben, színművekben. De a rendőrség, a bíróságok hozzáállását is megismerhetjük a narkotikumokhoz, a velük kapcsolatos bűncselekményekhez.

Késedelmes jogszabályok, fejletlen alvilág

A különböző narkotikumok élvezete sokig nem számított jogi értelemben büntetendő cselekedetnek. „A jogszabályok szintjén azonban feltűnően lassan valósult meg a szigorúbb kriminalizálás és büntetés. Az 1920-as években még annak ellenére sem volt szigorú jogszabályi háttér a narkotikumokkal való visszaélések büntetéséhez, hogy Magyarország 1922-ben csatlakozott a Nemzetek Szövetségéhez, és ezzel elviekben közösséget vállalt annak drogellenes céljaival” – állapítja meg a szerző, hozzátéve: az 1912-es hágai nemzetközi ópiumegyezményt csak 1924-ben ratifikálta a magyar törvényhozás, az 1925-ben kötött genfi kábítószer-egyezményt pedig csak 1930-ban. A kábítószerek gyártásának korlátozásáról és forgalomba hozatalának szabályozásáról szóló, 1931-ben, szintén Genfben született új egyezmény is csupán 1933-ban került a magyar törvénytárba.

„A korszak folyamán Magyarországon foganatosított korlátozó és büntető rendelkezések azonban továbbra is csak az üzéreket sújtották, a kábítószerek élvezőit nem” – összegez a történész, és egy érdekes bűnügyet is megemlít, melyet a fővárosi törvényszék 1928 végén tárgyalt, nagy érdeklődés közepette. Egy feltörekvő fiatal színésznőt megölt a férje, akinek ügyvédje azzal védte ügyfelét, hogy a feleség kábítószerfüggő volt, „titkos kokainszeánszokon” vett részt, és maga kívánta, hogy férje erőszakosan viselkedjen vele. A nő függőségét tanúk tucatjaival igazolta.  A bíróság figyelmen kívül hagyta a védelem tanúit, vagyis „kevés rutinnal rendelkezett a szerfüggők objektív megítélésével kapcsolatban” – jegyzi meg dr. Kerepeszki Róbert. Idézi a korszak ismert jogászprofesszorát, egyben bűnügyi statisztikusát, Hacker Ervint, aki egy 1934-ben megjelent írásában négy kategóriában különítette el a bűnügyi eseteket. Az elsőbe olyanok tartoztak, amelyekben a kábítószer hatása alatt álló személyek váltak bűncselekmény áldozatává. A másodikba azokat sorolta, amelyekben egyes narkotikumok élvezői annak hatása alatt követnek el erőszakos bűncselekményeket. A harmadik esetkategóriába olyan vagyon elleni csalásokat helyezett, amelyek kábítószerek meghamisításával jártak. A negyedikbe pedig azokat az ügyeket, melyeket a függők azért követnek el, hogy kábítószerhez jussanak – sikkasztással, recepthamisítással.

Minden körülményt figyelembe véve a szerző túlzásnak tartja, hogy a budapesti, kábítószer-terjesztéssel foglalkozó alvilág elérte volna azt a szervezettségi szintet, mely a nyugat-európai vagy amerikai nagyvárosokban akkoriban tapasztalható volt. Erre számos érvet fel is sorakoztat. De hogy melyek ezek, nem soroljuk fel, hadd maradjon még több meglepetés a tanulmány leendő olvasóinak.

Történekem – közérthetően

A művet megjelentető Clio Intézetet pár évvel ezelőtt a történetírással hivatásszerűen foglalkozó fiatal kutatói generáció tagjai azzal a céllal hívták életre, hogy a XX. századi magyar történelem sorsfordító eseményeit és térségbeli összefüggéseit dolgozzák fel: közérthetően, alapos forrásfeltárásra építve, kritikai érzékenységgel. A pályájuk elején járó történésznemzedék képviselőiként higgadtan, tárgyszerűen kívánnak közelíteni a múlthoz. További céljuk, hogy a lehető legszélesebb olvasói körhöz jussanak el a magyar történettudomány kutatási eredményei. Ezért is jelentetik meg online formában Clio Műhelytanulmányok című folyóiratukat, s teszik díjmentesen hozzáférhetővé, minden érdeklődő számára.

E tanulmány is bárki számára ingyen elérhető és letölthető a Clio Műhelytanulmányok weboldaláról, innen.


Kapcsolódó cikkek

2024. április 18.

A segédmotoros kerékpárra is kell kötelező gépjármű-felelősségbiztosítást kötni

A robogótulajdonosok jelentős része továbbra sincs tisztában azzal, hogy biztosítási kötelezettség nem csupán a rendszámmal ellátott járművekre, hanem minden olyan segédmotoros kerékpárra is kiterjed, amely részt vesz a közúti forgalomban – hívta fel a figyelmet a Független Biztosítási Alkuszok Magyarországi Szövetsége (FBAMSZ) csütörtökön.