Könyv: Ártatlanul elítélve


Mi történik, ha hiba keletkezik az igazságszolgáltatás gépezetében? Mikor, milyen okok miatt, és milyen következményekkel járhat egy ember életében?

Mindannyian fel tudunk sorolni filmélményeink közül olyan alkotásokat, amelyekben ártatlanul elítélt emberek sorsáért aggódunk. Például a Steve McQueen megformálta főhősért a Pillangóban (Papillon, 1973), mely Henri Charriere önéletrajzi regénye alapján készült. Vagy a Tim Robbins játszotta főszereplőért A remény rabjaiban (The Shawshank Redemption, 1973), melyet Stephen King írásából forgattak.

A valóságban is vannak olyan emberek, akiket ártatlanul ítélnek el, és drukkolhatnánk értük, hogy kiderüljön az igazság, ügyükre azonban csak ritkán vetül fény, s többnyire csak utólag derül ki, ki az ártatlan. Az Egyesült Államokban például a halálra ítéltek négy százaléka bizonyítottan ártatlan volt az ezredforduló előtti három évtizedben, az Egyesült Királyságban működő Büntetőügyeket Felülvizsgáló Bizottság (Criminal Cases Review Comission) az 1997-es megalakulása óta 466 olyan, korábban már jogerősen elbírált ügyet küldött vissza a bíróság elé, amelyben aztán sikerre tudták vinni az ártatlan emberek fellebbezését. Németországban 2009-ben 37 rabot sikerült azonosítani, akik az 1990 után időszakban jogerősen kiszabott szabadságvesztésüket töltötték, de aztán végül perújítással felmentették őket.

Janecskó Kata Ártatlanul elítélve - könyvborító

Borítókép

Minderről Janecskó Kata legújabb, Ártatlanul elítélve című könyvéből szerezhetünk tudomást. Azt is tőle tudjuk meg, hogy Magyarországon nem léteznek ilyen adatok, nagyobb kutatás nem készült arról, hány perújítással elővett ügy ért véget ártatlan emberek felmentésével. Azt azonban hozzáteszi: a magyar költségvetésbe évek óta minden egyes évben 120 millió forintot terveznek be célelőirányzatként „a büntetőeljárásról szóló törvény alapján megállapított” kártalanításra, azaz olyan emberek anyagi kompenzálására, akiknek a szabadságát az állam jogtalanul korlátozta. Akik rövidebb-hosszabb ideig kerültek ártatlanul börtönbe, akiket letartóztattak, vagy akár el is ítéltek. 2020-ben például 65 esetben fizetett a magyar állam kártalanítást ilyen ügyben, jogerős bírósági határozat alapján.

A szerző a harmincas éveinek végén járó újságíró, a Telex munkatársa, s nap mint nap foglalkozik bűnügyekkel, az igazságszolgáltatás témakörével, az emberi jogok kérdéseivel. Könyve bevallottan nem tudományos dolgozat, mégis egyszerre érdekli a hibás döntések oka, a szabadságuktól megfosztott emberek története. Olyanok sorsa, akiknek megváltozott az életük egy bűnügy kapcsán, akiket jogtalanul vádoltak, vagy el sem ítéletek, mert nem jutott el ügyük a vádemelésig, ám letartóztatásban eltöltött idejük alatt bűnözőként tekintettek rájuk, és úgy is viselkedtek velük. Vannak közülük, akiket elsőfokon elítéltek, de a fellebbezést követően felmentették őket. És akadnak olyanok is, akiket jogerős ítélettel mondtak ki bűnösnek, de később rendkívüli jogorvoslattal, perújítás nyomán felmentettek. A főszereplők között találhatók országosan is ismertek, de többségük nevét csak a legszűkebb családi és jogászi kör ismeri.

Az egyes történetek megismerése mellett a szakavatottak számára talán izgalmasabbak az általános kérdésfelvetések: vajon milyen pszichológiai okok miatt fordulhat elő, hogy a megvádolt emberek egy idő után inkább hamis beismerést tesznek, csak hogy szabaduljanak a további kihallgatásoktól? A kirendelt védőügyvédi rendszer milyen buktatókkal jár? Mi az oka annak a legfőbb panasznak, hogy a kirendelt ügyvédek kevesebbszer jelennek meg az első kihallgatáson, mint azok, akik meghatalmazással dolgoznak? Miért szerepelhet szemtanúi tévedés vezető helyen a téves ítéletek meghozatalában, ártatlan emberek elítélésében?

Érzékletes példát említ ezzel összefüggésben Janecskó Kata. Hack Péter, az ELTE Büntető Eljárásjogi Tanszékének vezetője minden tanévben a téves ítéletekről kezdi óráit. „Az a meggyőződésem, hogy azok, akik bírák, ügyészek, ügyvédek lesznek, legyenek tisztában, hogy milyen kockázatokkal jár az ő tevékenységük, mi a tétje annak, amit csinálnak” – fogalmazta a szerzőnek a tanszékvezető. Az első órán bemutat néhány magyar és nemzetközi ügyet, majd a második órán – egy nap vagy egy hetet követően – feltesz néhány kérdést az előző óra tartalmából, és megkér mindenkit, hogy egy papírlapon, írásban válaszoljon. Az egyik kérdés az, milyen színű nyakkendő vagy zakó volt rajta az előző órán. A válaszokból kiderül, hogy a többség nem emlékszik rá… Egy másik kérdés arról szól, hány percet beszélt az előadó a demonstrátorral a tanteremben: két, három vagy öt percig. A döntő többség felel e kérdésre, és a középső számot jelöli be a válaszlehetőségek közül. Csak néhányan említik, hogy nem tudják a választ. Valójában nem történt ilyen beszélgetés. Az előadó a hallgatóságnak e feladattal igyekszik rávilágítani arra, miért nem jó a rávezető kérdés, amely már magában foglalja a válasz egy részét is.

A szerző a móri gyilkossággal megvádolt és – abban az ügyben – tévesen elítélt Kaiser Ede esete kapcsán arra hívja fel a figyelmet, hogy a zárkatársak vádlottat terhelő vallomását fokozott körültekintéssel kell figyelembe venni, és általában akkor indokolt hitelt érdemlően bizonyítékként elfogadni, ha azt más adat is alátámasztja, vagy olyan tényeket tartalmaz, amelyekről csak a vádlottól szerezhetett tudomást. A Legfelsőbb Bíróság e besúgóügyekben hozott határozata csak 2000-ben fektette le ezeket az alapelveket.

További konkrét esetek kapcsán a szerző megjegyzi: pszichológiai hatásai vannak, ha egy ember ellen büntetőeljárás indul, miközben ártatlan. A témának szerény a szakirodalma, jóval kevesebb, mint a börtönbüntetés bűnelkövetőkre gyakorolt hatásáról.

Janecskó Kata szól a kártalanítási perekről, melyekben csak látszólag van könnyű dolga az ügyvédeknek. A vagyoni mellett létezik a nem vagyoni kárkártalanítás, melynek neve újabban sérelemdíj. Ekkor pénzben nehezen megfogható veszteségeket kell beárazni. A megkérdezett ügyvédek mindegyike úgy válaszolt a szerzőnek, hogy a magyar kártalanítási perek gyakorlata gyalázatos, a magyar bíróságok meglehetősen szűkmarkúak.

E könyv egyaránt érdekes lehet azoknak, akiket általánosságban érdekel a bűn, a büntethetőség, az ártatlanság, és azoknak, akik mindennapi főszereplői nyomozásnak, vádolásnak, védelemnek, ítélkezésnek.

A kötet a Corvina Kiadó gondozásában jelent meg, 2021 őszén.


Kapcsolódó cikkek

2021. november 12.

Élőben a Met és a Bolsoj előadásai

Valós időben láthatjuk New Yorkból és Moszkvából a világszínvonalú opera- és balettprodukciókat az Uránia Nemzeti Filmszínházban.