Mesteri mesterhármas


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Egyszerre komikus, groteszk, olykor drámai a Rózsavölgyi Szalon új darabja, sajátos pókerjátszmával, kiváló színészekkel.


Kármentés – ez az első szava Eric Assous Mesterhármas című komédiájának. Jeanne, a feleség ejti ki ezt a szót egy reggel férjének. Nyolc éve házasok, jómódúak, mindenük megvan, látszólag boldogok, de ez az első szó már sokat sejtet.

Jelenetképek a darabból (Fotók: Éder Vera/Rózsavölgyi Szalon)

A feleség nem kér többet, mint hogy férje legyen vele őszinte: terítse ki lapjait, és árulja el, hányszor csalta meg őt. Csupán csak egy számot kér tőle. A férjet mellbe vágja a kérés, először megriad, majd visszavág: ha előbb felesége válaszol ugyanerre a kérdésre, akkor ő is őszinte lesz. És ezzel a két fél között elindul a pókerjátszma. Megkezdődik a kárfelmérés, hiszen e kapcsolatban sejtésekkel, gyanúkkal volt tele az elmúlt nyolc év. Nehezen húzzák ki egymásból a pontos számokat, de ahogy azok kiderülnek, máris röpködnek a kölcsönös vádaskodások, utólagos, gyötrő féltékenykedésekkel az érzelmi háttérben. Minden leleplezett hazugság következményekkel jár, még inkább az igazság kimondása.

A sajátos pókerpartiban, melynek mi, nézők szemtanúi vagyunk, hol az egyik, hol a másik fél áll látszólag nyerésre, miközben talán nem is sejtik, hogy bizony mindketten vesztésre állnak. A szócsatában érdekes érvek és ellenérvek hangzanak el, és kiderül, nagy különbségek rejlenek megcsalás és megcsalás között. Nem csupán félrenézések és félrelépések lehetnek, de léteznek félreérzések is. A férj egy idő után előhívja az aduászt: telefonon hívja meg ebédre a házaspár barátját, akiről hinni véli, ő lehet felesége egyetlen házasságon kívüli kapcsolata, mely nem futó kaland, hanem kilenc hónapig húzódó tartós kapcsolat lehetett.

Hogy milyen végeredménnyel jár a kárfelmérés, a kegyetlen őszinteség, és lesz-e belőle kármentés, az az olvasó helyett inkább a néző számára derüljön ki, így ehelyütt érdemesebb arról írni, hogy a Rózsavölgyi Szalon intim környezetéhez kiváló a darabválasztás. A nézők valósággal ott ülhetnek egy francia pár nappalijában, beleshetnek intim szférájukba, és az események szó szerint az orruk előtt peregnek. A kis pódiumszínpadon így minden testmozdulatnak, arcjátéknak, tekintetnek, szerepe, jelentése, hangsúlya van.

Jól tudja ezt a három színész, Bozó Andrea, Kocsis Gergely (a férj) és László Zsolt (barát) is, akik először szerepelnek a Szalonban, s számukra szokatlan módon nem széksorok zsöllyéi előtt, hanem kávéházi asztalok mellett helyet foglaló érdeklődők előtt játszanak. Csizmadia Tibor rendező is első alkalommal tett eleget Zimányi Zsófia művéseti vezető invitálásának.

„Egy rendező a pályája elején élvezi, hogy egy teljes színpadi gépezetet mozgathat, de aztán rájön, hogy a színész, a színészek közti interakció az igazán fontos a színpadon. Engem is egyre inkább az izgat, hogyan tudom a színészeket ebben segíteni” – fogalmaz a Jászai Mari-díjas direktor, aki a darab nagy előnyének tekinti, hogy az mindvégig megőriz egyfajta titokzatosságot, melyet mindenki átélhet egy párkapcsolatban.

„Jól megírt, fordulatos darab, kiváló ritmusa és humora van, nem egy egyszerű szociodráma – jellemzi a művet Bozó Andrea, aki a Rózsavölgyibe a Katona József Színház színpadáról ugrott át (szinte szó szerint, a Petőfi Sándor utca egyik végéből a másikba). – Ez nem egy egyszerű mondd meg az igazat, hanem egy éveken át tartó fájdalom lerakódása, ami egyszer csak robban a nőben.”

László Zsolt is egy más típusú színházból, a Radnótiból érkezett vendégeskedni a Szalonba: „Még soha nem vettem részt egy ilyen jól megírt bulvárdarabban; ezzel a problémával most szembesülök először. Ez a darab egy másfajta színházi világnak íródott, mint amihez hozzászoktam” – jegyzi meg.

A rendező örül, hogy három kiváló színésszel állíthatta színpadra a népszerű kortárs francia író, Eric Assous 2009-ben írt komikus-groteszk, drámai elemeket sem nélkülöző egyfelvonásosát, mellyel hazájában elnyerte a rangosnak számító Molière-díjat.


Kapcsolódó cikkek