Mi történt Ibsen Nórájával, miután becsapta maga mögött az ajtót?


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Ibsen drámájának olvasói közül talán többünknek is eszébe jutott, hogy vajon mi történt Nórával, miután becsapta Helmerre a babaház ajtaját. Ibsen rendezőit sem hagyta nyugodni Nóra sorsa, és megpróbálták az eredeti megoldáshoz képest másképpen befejezni a színpadon a drámát. Voltak, akik visszafordították Nórát a lépcsőn, és sokkal inkább mediátorként, mint színpadi rendezőként, feloldották a házastársak közötti konfliktust. Ezzel a megoldással a resztoratív igazságszolgáltatás hívei és a közvetítői tevékenységet is vállaló ügyvédi irodák értenének egyet. A büntetőjogászok figyelme ugyanakkor sokkal inkább azokra a rendezésekre irányulna, ahol Nóra a dráma végén lelövi Helmert. Ezek az alternatív rendezések sem jutottak el viszont addig, hogy bemutassák Nóra életének további szakaszait.

A kortárs drámaírók közül Elfriede Jelinek ott folytatja Nóra életét, ahol Ibsen befejezte. Jelinek a hetvenes évek végén írta meg drámáját a babaház főszereplőjének további sorsát bemutatva. Művének címe: Was geschah, nachdem Nora ihren Mann verlassen hatte oder Stützen der Gesellschaften. Magyarul: Mi történt, miután Nóra elhagyta a férjét, avagy a társadalmak támaszai. Más fordításban a társadalmak helyett társaságok jelenik meg, jobban kifejezve azt, hogy itt valójában nem az egész társadalomról, hanem főleg a benne működő gazdasági társaságokról van szó, s az ott lévő összefonódásokról, korrupcióról.

Ibsen csak annyit közölt Nóra utolsó cselekedetéről, hogy becsapta az ajtót (Lentről a becsapódó kapu dördülése hallatszik.), Strindberg szerint viszont Nóra úgy becsapta a babaház ajtaját, hogy rengett belé az egész ház. Jelinek ennél is tovább megy: Nóra kilép az ismertnek vélt, ám idegenné váló családból az idegen világba, és meg akarja azt ismerni. Arra a kérdésre, hogy megismeri-e, sajátos választ kap a néző a drámaírónőtől.

Nóra számára az ismerkedés számos szomorú tapasztalattal jár. Teljesen lecsúszik, proletársorba süllyed, és nem marad más a számára, mint az, hogy a testével, a testéből próbálja fenntartani magát. Szexuális eszköz csupán, hiszen csak testének lesz piaci értéke. Hiába hagyta el a babaházat, korábbi hibáit elkövetve, visszatér a babaház rácsai mögé. Élete pedig úgy fejeződik be, mint a legtöbb szexuális kizsákmányolté.

Nóra útja a babaházból a babaházig megalázottságokkal teli. Emberi méltóságának teljes eltiprását követhetjük végig. Miért kell ennek így lennie, hiszen Ibsen Nórája, amikor becsapta maga mögött a kaput, akkor ezzel egyben kinyitotta azt az ajtót, mely a változás s benne a szabadság ígéretét jelentette, és nemcsak Nóra, hanem más nők számára is.

Vajon miért nem sikerült Nórának normális életet élnie? Jelinek válasza nyilvánvaló: azért, mert hiába döntött Nóra helyesen úgy, hogy hátrahagyva a babaház hazugságát, él a szabadság lehetőségével, és mindaz, amit kigondolt, amit Helmer fejéhez vágott, megvalósítható lesz azután, hogy elhagyta a férjét. A valós világ viszont felőrölte a hitét, és nem vitte véghez mindazt, amit helyesnek gondolt. Így elértéktelenedett számára a szabadság mint lehetőség. Visszakerült a polgári miliő sivár világába, mert hagyta, hogy a patriarchális világban báb legyen, és testét a férfiak eszközként használják.

Jelinek szerint továbbra sem változik a nők helyzete a férfiak által uralt világban, még akkor sem, ha a nő szakmai karriert fut be, mert „egy olyan nőnek, akit a munkája tesz híressé, csökken az ‘erotikus értéke’. Egy nő számára megengedett, hogy csevegjen, vagy gügyögjön, de még mindig a legnagyobb vétkei közé sorolják, ha nyilvánosság előtt beszél.” Ugyanakkor „a vágy mint megvalósíthatatlan azonban mindig újra létrejövő, újra és újra lángra lobbantja magát, de csak amennyiben a nő beszédre irányuló igényét feladja. Amikor is beszélő személyből újra tárggyá válik, aminek szexuális lényként újra és újra lennie kell. Mindig nagyon érdekelt engem az – vallja Jelinek – hogy a nő vágya mint aktív vágy csak a saját vágyainak kioltásában valósulhat meg.”

Az írónő nem lekerekített embereknek a megformálásán fáradozik, hibáikkal és gyengéikkel, hanem sokkal inkább a vita érdekli, az erős kontrasztok: „egyfajta fametszettechnika.” Fejszével vág bele, hogy „fű ne teremjen ott”, ahová az alakjai lépnek.

Bár Jelinek drámáját nem fordították magyarra, de az Örkény színház az év elején műsorra tűzte Nóra életének folytatását, így a hazai közönség is élvezheti a Nobel-díjas osztrák írónő remekművét.

A darabot Zsótér Sándor rendezte, a díszlet Ambrus Mária nevéhez fűződik. Utóbbi érdekessége, hogy a Magyar Rádió Bródy Sándor utcai épületén belül, az egyik stúdiót idézi fel. Ezáltal a stilizált tér kiválóan alkalmas a szövegek felmondására, mely egyébként is a mű egyik lényeges eleme, hiszen a darab sokkal inkább a szövegek megjelenítésére épül, és nem a szituációkra vagy a jellemekre.

Dr. Kiss Anna


 

„Helmer: Ez felháborító. Megtagadod a legszentebb kötelességeidet.

Nóra: Szerinted mik az én legszentebb kötelességeim?

Helmer: Én mondjam meg neked? Hát nem a férjeddel és a gyerekeiddel szembeni kötelességeid azok?

Nóra: Vannak más, éppen ennyire szent kötelességeim is.

Helmer: Nincsenek. Miféle kötelességek volnának azok?

Nóra: A kötelességeim önmagammal szemben.

Helmer: Te elsősorban feleség és anya vagy.

Nóra: Én ezt már nem így gondolom. Azt hiszem elsősorban ember vagyok, akárcsak te magad… vagy legalábbis meg kell próbálnom, hogy az legyek.(…)
(…)

Helmer: S elhagyod a férjed és gyermekeidet (…) Ilyen világosan és biztosan!

Nóra: Igen azt teszem.

Helmer: Akkor ennek csak egy magyarázata lehet (…) Hogy nem szeretsz többé!

Nóra: Így is van (…) Ide hallgass, Torvald: ha egy asszony elhagyja a férje lakását (…)

Lentről a becsapódó kapu dördülése hallatszik.”


Kapcsolódó cikkek

2023. január 27.

Egy asztalnál Bálint Andrással és Jordán Tamással

Mintha együtt ülnénk a Rózsavölgyi Szalon kávéházi asztalánál a két színészóriással, úgy telik el másfél óra, ahogy hallgatjuk őket a mindennapokról, a művészetről – az életről.

2023. január 25.

Mit tehetünk, ha kikerül rólunk egy nem kívánt kép a netre?

A gyakorlatban még mindig kevesen tudják, milyen következményekkel jár másokról fotót készíteni vagy megosztani azt az interneten. Általános vélemény, hogy a saját magunk által készített fotóval azt csinálunk, amit akarunk. Ez azonban nem is lehetne messzebb az igazságtól – mondja a szakértő, aki szerint a felnőtteket és a gyerekeket egyaránt edukálni szükséges a fényképekhez fűződő jogaikról és kötelességeikről.