Ne felejtsük el, hogy nők vagyunk!

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Dr. Katkó Anna 1977-ben az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán diplomázott. 1977-től 1979-ig jogi előadó. 1986-ig jogtanácsosként dolgozott különböző egészségügyi intézményekben, ahol a nagy beruházások jogi lebonyolításától a munkajogi ügyeken át a műhibaperek teljes vertikumával foglalkozott. 1986-ban két kollegájával megalapította a 28. Jogtanácsosi Munkaközösséget, melynek vezetője lett. Ezen időszakban a vállalkozások, cégek jogi munkájában, multinacionális cégek magyarországi megalapításában vett részt. Tevékeny feladatot vállalt a Jogtanácsosi Munkaközösségek szakmai munkájában. 1991-től egyéni ügyvéd. 2002 óta a BÜK Etikai Bizottságának a tagja, 2010-től a BÜK Felvételi Bizottságában és a MÜK Teljes ülésének a küldötte, valamint a MÜK II. fokú Fegyelmi Bizottságának a tagja. 2004-ben kollegáival megalapította a Magyar Ügyvédnők Egyesületét, ahol a szakmai alelnöki tisztséget tölti be, valamint a European Women’s Lawyer Association Nemzetközi Szervezet (EWLA) küldöttje. Szabadidejét a családjával, barátaival és a kutyájával tölti. Szerez főzni, moziba, színházba, hangversenyre, operába járni, külföldre utazni, kertészkedni, olvasni. A Budapesti Fesztiválzenekar szinte összes koncertjén részt vesz és megszállott Modigliani rajongó. Férje szintén ügyvéd. Folyékonyan beszél angolul. Három gyermeket nevelt fel, ebben az évben született meg az első unokája.

A közelmúltban Eötvös Károly-díjban részesült. Miként fogadta a szakma elismerését?

Azt gondolom, hogy ez talán a több évtizedes munka mellett egy nőnek szóló gesztus volt a kollegák részéről.

Nem hiszem, hogy többet vagy mást tettem volna, mint a kolleganőim, akik mindennapos munkájukat végzik. Próbáltam tisztességesen dolgozni, a társadalmi megbízatásomat kellő módon elvégezni. Vannak elvárásaim saját magammal szemben, amiket teljesítettem.

Számomra mindig az volt a fontos, hogy a gyermekeimnek példát mutassak. Ugyan nem követtek a szakmában, de tisztességes dolgozó emberek lettek.

Tudatos pályaválasztás volt?

Nem készültem tudatosan a pályára, de amikor elvégeztem az egyetemet, akkor csak pályázat útján lehetett álláshoz jutni. Én három állást pályáztam meg. Korosztályom létszáma és az állások kis száma miatt egy országos egészségügyi intézményben kaptam állást, ahol ez időben kezdődött nagyberuházások miatt főállású jogászra volt szükségük. Széles körű, érdekes munkát végeztem, nagy gyakorlatot szereztem úgy a polgári jogban – a beruházás, az alapítványok és nem utolsósorban az orvosi műhiba perekben – mint a munkajog területén.

Valójában nem erre vágytam, hogy ott dolgozzak, de nem volt abban az időben más lehetőségem, és szoros emberi kapcsolatot építettem ki a kollegáimmal.

A szakvizsga után rövidesen gyermekeim születtek, 30 éves koromra már 3 gyermekem volt. A gyerekek mellett jogtanácsosként, teljes munkaidőben dolgozni nagyon nehéz, úgy gondoltam, hogy számomra a gyerekeim az elsők, cipeltem őket magammal ahova csak lehetséges volt, többször a bíróság folyosóján is vártak.

1986-ban két kollegámmal megalapítottam a 28. számú Jogtanácsosi Munkaközösséget, melynek vezetője voltam.

Mondhatni nagyon pezsgő élet volt a 80’-as évek végén, a politikai élet mellett a gazdasági élet is fellendült.

Eufórikus érzés volt akkoriban dolgozni, az emberek optimisták voltak.

Több multinacionális cég magyarországi cégének alapításában vettem részt.

Munkakapcsolatba kerültem egy angol önkéntes orvosi biztosítási egyesülettel, általuk kijuthattam Londonba, ahol több hónapot töltöttem a Hempsons Solicitors ügyvédi irodában gyakorlaton.

1991-től vagyok tagja a Budapesti Ügyvédi Kamarának, először egyéni ügyvédként, majd később egyszemélyes ügyvédi irodaként tevékenykedem.

A Budapesti Ügyvédi Kamarában most már harmadik periódusban látja el az Etikai Bizottsági tagja, ezen kívül a Magyar Ügyvédi Kamara teljes ülésének és II. fokú Fegyelmi Tanácsának, valamint a Budapesti Ügyvédi Kamara Felvételi Bizottságának a tagja. Főként melyek azok problémák, amik fegyelmi, etikai ügyben fölmerülnek?

Amikor etikai vagy fegyelmi ügyben találkozom egy-egy panaszlott kollegával, az sokszor szomorúsággal tölt el. Az eljárás alá vont kollegák egy része számára, nemcsak a minimális magatartási normák nem természetesek – pl. az ügyvédek egymás közötti magatartása –, de nem is találkoztak a szakmájuk etikai szabályaival.

A felvételi bizottsági munkám során találkozom azokkal, akik más munkakörből kérik a felvételüket a Kamarába. Sokszor nincs is elképzelésük, hogy milyen szabályokat kell alkalmazni és milyen módon kell az életüket másképp élni, mint amikor esetleg egy fontos állami munkából vagy egyéb posztokról váltanak át.

Van, amikor nem is értik aggodalmainkat, nem tudják, hogy mire vállalkoznak valójában, sokszor más lehetőségek híján.

Helyénvalónak tartom az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény módosítását, mely szerint a kamarai tagság feltétele legalább egy év ügyvédjelölti vagy alkalmazott ügyvédi joggyakorlat.

Az etikai ügyeknél voltak olyan panaszlottak, akik korábban jó nevű, nagy gyakorlattal rendelkező bírók vagy ügyészek voltak, akik számára nem voltak ismeretlenek a betartandó etikai szabályok és mégis megszegték.

Az ügyvédi etikai szabályzat, elolvasva lehetséges, hogy az egy száraz joganyag, de abszolút érdekes és ha ezeket megfelelőképpen megismertetné a Kamara a tagjaival, akkor reményeim szerint, másképp viselkednének a kollegák.

Az Ügyvédi etikai szabályzat ismerete szükséges a gyakorló ügyvédek számára, mert a fegyelmi és az etikai gyakorlat egy határmezsgye.

Egy bizonyos cselekmény lehet súlyosabb tevékenység vagy mulasztás, minthogy a Kamara Etikai Bizottsága állásfoglalást hozzon és abban állapítsa meg, hogy etikai vétséget követtek el, mert ez ennél súlyosabb, és fegyelmi eljárásban kell az ügyet kivizsgálni.

A közelmúltban az egyik kollega a Facebookon felvetette, hogy nem kellene-e nyilvánossá tenni a fegyelmi tárgyalásokat, ami igen erős ellenhangot kapott, mondván, hogy valójában az ártatlanság vélelmének itt is érvényesülni kell.

Elképzelhető, hogy valaki ellen fegyelmi eljárás indul, de valójában nem állapítanak meg fegyelmi vétséget és a neve mégis meghurcolásra kerül.

A szigorú szabályokat kellő keménységgel kell betartatni. Telefonon, személyesen szívesen adok tanácsot kollegáimnak – az Etikai Bizottság tagjaival, rövid úton egyeztetve és a bizottsági Elnök úr felhatalmazásával ezt a döntést közöljük.

A Magyar Ügyvédnők Egyesületének alapító tagja. A hozzá fűzött reményeket teljes mértékben beváltotta az egyesület?

Az ötlet onnan adódott, hogy 2003-ban dr. Szűcs Andreával és dr. Kézdi Andreával részt vettünk a European Women Lawyers Association (EWLA) londoni konferenciáján, ahol találkozhattunk az európai női egyesületek képviselőivel.

2004 tavaszán meghívást kaptunk Prágába a Cseh Jogásznők Egyesülete megalapítása alkalmából tartott konferenciára, akkor több kolleganővel elhatároztuk, hogy mi is csatlakozni fogunk ehhez a globális nemzetközi szervezethez.

A Magyar Ügyvédnők Egyesülete (MÜE) 2004 októberében alakult meg és azóta tagja a EWLA-nak. 2006-ban Budapest adott helyt a EWLA kongresszusnak, amely olyan jól sikerült, hogy a nemzetközi szervezet honlapján a mai napig is fő helyen a Budapesten készült fotók szerepelnek.

Ezek a szakmai találkozók, az évente tartott nemzetközi konferenciák, valamint a havonta kisebb körben egy budapesti étteremben tartott informális találkozások kiváló alkalmak, hogy egymást megismerjük, szakmai konzultációkat tartsunk, barátságok szülessenek.

Emlékezetes program a vidéki kolleganők meghívása, ez alapján számunkra új tapasztalatok szerzése, más városok és problémák megismerése.

Az egyesületünk által meghívott előadók előadásai sok kollega érdeklődését keltették fel.

A budapesti adatok (2011. febr.) szerint az én korosztályomban 50-50% a nők aránya az ügyvédek között, az ügyvédjelöltek között a nők aránya meghaladta a férfi ügyvédjelöltek számát.

Örömmel tölt el, hogy egyre több fiatal kolleganő csatlakozik egyesületünkhöz és aktívan részt vesz a feladatokban.

Karrier vagy a család az elsődleges szempont a mai fiataloknál?

Nagy előny az új korosztály számára a határok nélküli világ. A külföldi egyetemeken való tanulás és szakmai továbbképzés, külföldi munkavállalás lehetősége generációmban csak kevesek számára volt lehetséges.

Sajnos azt látom, hogy a mai fiatalok a karriert előtérbe helyezik a gyerekvállalással szemben.

Véleményem szerint most a fiatalok nehezebb helyzetben vannak, mint az én korosztályom volt.

Fiatal korban egyszerűbb lenne a gyerekvállalás, de a szakmai munka, karrier feladása nélkül.

Manapság otthonról is lehet dolgozni, de az a gyakorlat, amit az ember egyhuzamban megszerzett évtizedeken keresztül, az nehezen pótolható gyerekek mellett.

Gyerekek nélkül nem teljes az élet. Az is nehéz, hogy ha félbeszakad a karrierünk és az is, ha a gyerekeink legszebb éveit elveszítjük a sok munka miatt.

Ez a szerep egy nagyon nehéz szerep. A mai korosztály nehéz helyzetben van, mert meg kell teremtenie a szükséges anyagi feltételeket ahhoz, hogy kellő módban és minőségben taníttassa a gyerekeit.

Ami számomra mindig nehéz volt és többszörös energiát követelt, az a három gyereknek az ellátása, iskoláztatása volt, akik a ’90-es évektől Bécsben éltek. Több mint 10 éven keresztül minden csütörtök délutántól hétfő reggelig velük voltam, a köztes időszakban az anyósom segített, majd az iskola elvégzése után hol Magyarországon, hol külföldön tanultak a gyerekek.

Nagyon felemelő teljesítmény egy jól sikerült tárgyalás, egy szakmai kitüntetés, de amikor az ember ott ül a családjával, akkor az is egy magasztos érzés.

Azt tanácsolom a nőknek, hogy ne veszítsék el a női mivoltukat, legyenek elsősorban NŐK!

Nőnek lenni nagyon jó. Az ügyvédi szakmában fontos az empátia, hogy hogyan éreznénk az ügyfelünk helyében. Egy nő tud kemény is lenni megfelelő pillanatokban, de tud egy tárgyalás során egy mosollyal helyrehozni dolgokat. Sajnos manapság az emberek keveset mosolyognak, kevésbé udvariasak a másikkal. A munkám kapcsán napi szinten találkozom szomorú, kilátástalan emberi sorsokkal, ami végtelenül elkeserít és nehéz lelkileg feldolgozni.

A nő az öltözködésével, a megjelenésével sokat tud elérni jó értelemben, egy kellemesebb tárgyalópartner. Ki kell használni, hogy az ember nőnek született és mindezt úgy tenni, hogy ne legyen félreérthető.

Nagyon sajnálom, hogy kevés női politikus és példakép van ma Magyarországon, mert egészen másképp néz ki egy olyan ország, város, üzlet, gyár, oktatási intézmény, ahol női vezetők vannak. Nem kell férfiasítani magunkat ahhoz, hogy keménynek tűnjünk és megfelelően éljünk. Minden sikeres férfi mögött ott van egy erős nő. Az, hogy valaki nőnek született, azzal élni kell, ez nem egy hátrány, hanem egy támaszpont, lehet rájuk építeni, számítani.

Munkámmal példát kívántam mutatni a gyermekeimnek. Nem kétséges, hogy az életben és nemcsak az ügyvédi munkában – a nők előtt sok-sok akadály van, de ezek leküzdhetők, vagy legalább is törekedni kell erre, anélkül, hogy női mivoltunkat feladni kényszerülnénk.

Dr. Pál Edith

---