Nyelvtörvény, adótörvény és Jogi klinika – ukrajnai kitekintő

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Yevgen Zverev egy különleges úgynevezett „Jogi klinikát” vezet Kiev-Mohyla Akadémia jogi karán. A Jogi klinika rendszere azon a szabályon alapul, hogy Ukrajnában a polgári peres ügyekben a bíróságon nem csak ügyvédek képviselhetik a feleket, hanem bárki. Ezért létrehoztak egy tanszéket abból a célból, hogy a diákok elvállalják rászoruló ügyfelek jogi képviseletét, és utána az esetet fel is dolgozzák. A tanszéken külön szobákat alakítottak ki az ügyfelek fogadására. Yevgen Zverevet, miután végigvezetett a birodalmán, az ukrán viszonyokról kérdeztük – amely meglepően hasonlít a hazai viszonyokra.

Mi a véleménye a választások eredményéről?

Sokat nem tudok mondani a választásról, mivel ez egy helyi választás volt, és Kijevben nem tartottak (mindenhol máshol igen). Ukrajnában annyi választás van, hogy már nem is számolja az ember.

Mikor Budapesten tanultam, mindig azt mondták, hogy ha egy ukránnal beszélsz, akkor nem mindegy, hogy egy keleti vagy nyugati ukránról van szó. Az ország ezen vonal mentén politikailag és mentálisan is nagyon megosztott. Ha engem kérdeznek személyesen, hogy keleti vagy nyugati vagyok-e, akkor azt válaszolom, hogy közép, mert földrajzilag is ténylegesen középről származom. Mindig is itt középen éltem és mindkét fél ideológiájában találtam számomra is elfogadható pontokat.

A Szvoboda szélsőjobboldali pártjának eredménye azt mutatja, hogy a társadalom még polarizáltabbá vált. Van egy mondás mostanában Ukrajnában, hogy ami az egyik oldalnak jó, az a másiknak biztosan rossz lesz. A kompromisszum nagyon nehéz kérdés Ukrajnában, az emberek vitáznak a tévében, az üzletekben, a buszon és bárhol, ahol találkoznak. Emiatt a polarizáció miatt mindig is a középső régió döntése volt a legfontosabb, mert ők azok, akik politikailag befolyásolhatóak. Aki mellé állnak, az fog győzni.

A mostani választáson az látszott, hogy az emberek belefáradtak az elmúlt időszak politikai hadakozásaiba. Azok száma, akik nem mentek el szavazni, a legmagasabb volt az ukrán történelemben. Azok száma is történelmi csúcsot ért el, akik mindenki ellen szavaztak (Ukrajnában a választható pártok, képviselők mellett mindig van egy „mindenki ellen” szavazási lehetőség is).

Az emberek többsége nem elégedett a kormány tevékenységével, bár ezt nehéz meghatározni, mivel a különböző területeknek másra van szüksége az elégedettségükhöz. Az egyik oldal erősebb orosz kapcsolatokat, vagy akár újraegyesülést szeretne, mások szerint ez alapvetően lehetetlen, és az EU-ba szeretnének csatlakozni, ami a közeljövőben biztosan nem történik meg. Lehetséges, hogy idővel eljön a belépés ideje, de biztos vagyok benne, hogy nem a belátható jövőben. Még az is bizonytalan, hogy egész Ukrajna be fog-e lépni, vagy csak egy része. Nem vagyok egyedül ezzel a véleménnyel, csak a városomat féltem, hogy melyik oldalra kerül akkor. Az biztos, hogy nem ez lenne a legjobb megoldás.

Tényleg el tudja képzelni, hogy az ország két részre szakad?

Nehéz kérdés. Vannak érvek pro és kontra is. Ukrajnának szoros kapcsolatai vannak a poszt szovjet országokkal, ami nagy előny az egyik oldalról, de hátrány a másikról. Az emberek nagy részének vannak rokonai Oroszországban, Belorussziában, Moldovában stb. Ha ezeket elszakítják egymástól, biztosan nem lesz jó hatással az országra. Az, hogy Szvoboda nyert nyugaton, és ezzel szimmetrikusan oroszpárti politikai erők nyertek a másik oldalon, azt mutatja, hogy az emberek egyre inkább különbözőképpen gondolkodnak. Ez pedig nem tesz jót az ország integritásának, de igazából ez a demokrácia.

Mi a véleménye a nyelvtörvényről?

Születésem óta hallom mindkét nyelvet, kétnyelvűként neveltek fel, és az iskolában is mindkettőt beszéltük. Nem is érzem a különbséget a kettő között. Ugyanez megfigyelhető a határ menti régiókban is, a Magyarországgal, Lengyelországgal, Moldovával stb. szomszédos területeken. Itt az emberek úgy nőnek fel, hogy 2-3-4 nyelvet is beszélnek. Ez önmagában nem rossz. Az orosz egy ENSZ nyelv, és semmi rossz nincs abban, ha valaki beszéli.

Ebben az országban viszont mindig vita tárgya volt, hogy ha valaki nyugaton oroszul beszélt, akkor nem támogatja az ukrán nemzettudatot. Ez ott mindennapos sztereotípia. Keleten és délen viszont az a sztereotípia, hogy ha ukránul beszélsz, akkor nacionalista, radikális nézeteket vallasz, vagy valahonnan a senki földjéről érkeztél. Általában nem ugyanúgy kezelik az ilyen embereket. Másrészt az ukránok nagy többsége megérti és beszéli mindkét nyelvet.

Ügyvédként még soha nem találkoztam a praxisomban olyannal, hogy valaki ne használhatta volna – akár a bíróságon is – azt a nyelvet, amit ő szeretett volna. Az orosz soha nem volt kitiltva a hivatalos helyekről. A legtöbb tanult ember toleráns ebben a kérdésben. Ukránul és oroszul is beszélnek, ha megszólítják őket. Ez csak politikai kérdés, mivel a két nyelv mindig is jól együtt élt Ukrajnában. Nem ez a legfontosabb kérdés most az országban, csak a helyi választások miatt hozták ismét előtérbe, mivel extra szavazatokat hozhat a politikusoknak, akik felvetik. Emellett, amíg az emberek erről vitatkoznak, nem foglalkoznak a gazdasági mutatókkal, a piaci eseményekkel, az árakkal és az új megszorításokkal. Ezt a módszert mindig alkalmazzák választások előtt.

Szóval csak figyelemelterelésnek használják a tényleges problémákról?

Önmagában véve a nyelvtörvény is egy valós probléma, mivel, ha Ukrajna szeretne egységes, működő országgá válni, akkor az ukrán nyelvet támogatnia kell, az oroszt pedig szigorítani. Azt hogy ezt hogyan valósítják meg, nagyon nagy probléma, és nem tudni, hogyan lehet megvalósítani.

Mi a helyzet a többi kisebbségi nyelvvel?

Ez ugyanúgy vonatkozik rájuk is. Amit az orosz nyelvről elmondtam, ugyanúgy vonatkozik a magyarra, lengyelre, tatárra stb. Az embereknek megvannak a jogaik. Ha a saját nyelvüket használják a mindennapjaikban, akkor használják azt a hivatalos ügyeik intézése során is. Ott, ahol ezek a kisebbségek élnek, általában meg is tehetik. Volt egy vita, amikor a korábbi oktatási miniszter aláírt egy törvényt, ami kötelezte az állami egyetemre jelentkező diákokat, hogy ukrán nyelven tegyék le a standardizált felvételi vizsgákat. Azoknak a diákoknak, akik kisebbségi – saját nyelvükön oktató – iskolákból érkeztek, nehéz átváltani a másodikként tanult ukrán nyelvre. Igaz, hogy minden iskolában tanítanak ukránt második nyelvként. Normális is, hogy a kisebbségek is tanulják meg az államnyelvet, azonban a diákokon később nem szabad olyasmit számon kérni, amit előtte nem tanítottak meg megfelelően. Mivel az állami egyetemek a legnépszerűbbek, és ténylegesen a legjobbak Ukrajnában (bár vannak magánegyetemek is, és nem mind olyan rossz), ez sokakat érintő probléma volt.

Mit gondol az adótörvényről, a törvény körüli demonstrációkról?

Az új adótörvénynek van néhány előnye is. Az első az, hogy egyáltalán meghozták. Tudom, hogy a különböző országokban különböző gyakorlatok vannak, mivel adótörvényekkel foglalkozó cégnél dolgoztam. Az egykori főnököm írt is egy nagyon jó cikket erről a most vasárnapi Mirror of The Weekben. Pozitív oldala a törvénynek, hogy az összes adótörvényt egybe foglalja. Jelenleg rengeteg különböző törvény tartalmazza az adószabályokat, melyek gyakran ellentétesek egymással, és csak nagyon jó szakértők tudják megfelelően értelmezni, hogy az egyes jogszabályok mit is jelentenek valójában. Ezt általában az adóhatóságok alakították, és legtöbbször természetesen nem az adófizetők számára kedvezően.

Az adótörvény és a demonstráció másik előnye az volt, hogy megmutatta, hogy az embereket ténylegesen érdekli és megmozgatja a szabályozás. Az ukránokról általánosan elterjedt kép, hogy a saját egyéni jólétükön kívül semmivel sem foglalkoznak. Nem mondanám, hogy ezt a megmozdulást Ukrajna szinten széles körben támogatták volna. Sokan támogatták, de nem mindenki (még csak nem is a többség).

Annyi az újságokból és a pletykákból kiderült, hogy ez egy piaci tüntetés volt. Azok a kisvállalkozók voltak ott, akik a valódi ukrán piacokon üzletelnek. Az ukrán emberek azonban nem minden esetben szimpatizálnak ezekkel az emberekkel, mivel erős velük szemben a csaló, trükköző üzletelők sztereotípiája. Szóval, ha valaki kimegy a piacra és átverik az áru súlyával, minőségével vagy árával, akkor később nehezen tud szimpátiát mutatni az iránt az ember iránt, aki ezt tette vele. De ezt önöknek magyaroknak is tudniuk kell. Ugyanígy megy itt is. Általában ezt a két országot szoktam összehasonlítani, mivel egy évig éltem Magyarországon, és össze tudom hasonlítani a kettőt. Nagyon sok a közös vonás.

Másrészről ezek az emberek azok, akik önállóan vezetik az üzletüket, nem nagyon, vagy egyáltalán nem függnek az államtól, munkahelyeket teremtenek. És ezek az emberek törődnek azzal, hogy ők maguk, illetve a családjuk és a szűkebb közösségük tagjai hogyan élnek, ami pozitív.

Tehát az egész demonstráció gazdasági alapokon nyugvott?

Voltak olyan politikai erők, amelyek megpróbálták ráaggatni a saját politikai értékeiket a demonstrációra, de az emberek ezt nem fogadták el. A demonstrálók nagyrészt olyanokból álltak (főleg a kisvállalkozók), akik belefáradtak abba, hogy a politikusok csak beszélnek, de nem tesznek semmit (ami nem csak Ukrajnában általános dolog). A vállalkozók nagy része egyszerű adózás szerint fizet, ami azt jelenti, hogy nem kell megfizetniük az egyes adókat, és nem kell kimutatásokat készíteniük, hanem befizetnek egy előre megállapított összeget, és csak egy nagyon egyszerű kimutatást kell leadniuk a helyi adóhatóságuknak. Ez a rendszer nagyon kedvező a kisvállalkozások fejlesztésének, mivel nem kell nagy pénzügyi részleget fenntartani, akik követik a törvényeket és az adók kiszámításával foglalkoznak. A régi adók még mindig érvényben vannak, mivel az adótörvény csak január elsején lép hatályba. Rengeteg törvény van, átláthatatlanok egy egyszerű ember (például egy fotós) számára, a betartásuk adminisztratív költségei pedig megfizethetetlenek.

A másik probléma az adókódexxel, hogy több jogosítványt ad az adóhatóság kezébe, miközben az adófizetőknek csökkenti a jogait, ami nem fair. Az események alakulása kedvező, mivel azt mutatja, hogy a helyzet mégsem olyan rossz. Nem hiszem, hogy a demonstrációnak lesz más hatása az adókódex változtatásán túl. Nem változtattak meg mindent, csak részeket, például kiterjesztették az egyszerű adózók körét, vagyis kivágták a törvényből és a régi szabályozás marad érvényben. Mint mindennek, ennek is megvannak a pozitív és negatív oldalai.

Habár az emberek nem kaptak meg mindent, amit szerettek volna, elégedettek voltak, mivel legalább valamit elértek. Mindent elérni általában lehetetlen minden országban. Emlékszem a magyarországi vasutas-, BKV- és reptéri sztrájkokra, amikor jöttem volna haza Kijevbe, de a sztrájk miatt nem tudtam.

Ha a tüntetők elégedettek voltak az elért eredményekkel, miért kellett rendőri erővel eltávolítani őket?

A rendőri erő használata vitás kérdés Ukrajnában, és nem tudom, mi az oka. Nem hiszem, hogy szükség volt a rendőrökre. Minden társadalomban, minden döntés esetében vannak olyanok, akik nem teljesen elégedettek, vagy teljességgel elégedetlenek, és ezek talán ottmaradtak volna. Nem hiszem, hogy ez volt a megfelelő lépés, az sem ahogy, és az sem amikor csinálták (mert mint tudjuk kora hajnalban csinálták).

Lehetséges, hogy az év elején folytatódnak a tüntetések, mikor elfogadják az új foglalkoztatási és lakástörvényeket. A foglalkoztatási törvény még a parlament előtt van, de úgy tudni, hogy szélesebb jogokat fog adni a munkaadóknak a munkavállalókkal szemben. Az embereknek tovább kell majd dolgozniuk, könnyebben ki lehet rúgni őket. Megtörténhet, hogy a munkások is utcára vonulnak. A lehetőség megvan, de nem biztos, hogy élnek vele, mert amíg a kisvállalkozók szabad emberek, oda mennek ahová akarnak, egyszerűen bezárják a boltjukat, a munkások esetében ez sokkal nehezebb. Ha a főnökeik azt mondják: ha elmennek, kirúgják őket, ezt valószínűleg nem sokan vállalják fel. De sosem lehet tudni. Én sem gondoltam volna, hogy mi minden fog történni a Majdanon 2004-ben.

Hogy vélekedik az elnök hatalomkoncentráló lépéseiről?

Ennek is két oldala van. A pozitív oldal, hogy valóban szükség volt az adminisztratív reformra, mivel az állami hatóság nagyon terjedelmes, sok embernek van hatalma, ami az ukrán korrupciós viszonyok közt nagy problémákat generál. Ha üzletelni akarsz, akkor ismerned (megvásárolnod) kell valakit.

A másik pont, hogy rengeteg pénzt költött a költségvetés a különböző állami szervezetekre, melyekre valójában nincs szükség. Az, hogy az elnök ezeket csökkentette, önmagában pozitív, de nem hiszem, hogy a költségvetés ténylegesen nyer ezzel. Talán, valahogyan igen, de hová fog elmenni az így megmaradt pénz?

A különböző szervek ennyi éves hatalmi harcát követően, mindegyik a saját főnöke lett, nagy zűrzavar volt mindenhol. Az emberek azt sem tudták, hogy egy-egy problémával kihez is kell fordulniuk támogatásért. Mostantól legalább ez egyértelműen látszik, ami stabilitást hoz. Fontos kérdés azonban, hogy a stabilitás jó vagy rossz. Jelen esetben szerintem nem olyan jó stabilitásról van szó. A középső régiókban élő emberek többsége az, aki valóban stabilitást szeretne. Ők azok, akik mindkét oldal értékeit felismerik és nem számít nekik, hogy melyik lesz. Arra szavaztak, aki stabilitást ígért. Nagy veszély rejlik azonban benne, mert nem látjuk, hogy hová fog vezetni.

A korábbi rendszerekben a politikai erők egyensúlya volt jellemző. Így egyedül senki nem tudott tenni semmit, együtt viszont semmit sem tettek, mert csak harcoltak. Most legalább tudják, hogy mit akarnak, annak ellenére, hogy a társadalom nagy része nem támogatja őket. Ez egy nagy kockázat.

Sokan mondják, hogy az elnök egy orosz mintájú koncentrált modellt próbál megalapozni. Erről mi a véleménye?

Ezzel egyetértek, de van egy másik kérdés. Miről szól a mostani ellenzék? Mit csinálnak? A mostani ellenzék ugyebár az előző kormány. A legtöbben azt kérdezik, hogy mit tudnak felajánlani, valamit, ami korábban is volt? Az emberek ezt korábban már megtapasztalták, és nem akarják ismét. Bár az emberek azt sem akarják, ami most jött létre. A probléma az, hogy nincs más alternatíva. Ez – ahogy a magyar barátaimtól hallom – ugyanaz, mint Magyarországon. Ki kell választani a legkevésbé gonoszt a felajánlott lehetőségek közül. Ugyanez megy itt is. Ajánlott az ellenzék valamilyen alternatív utat? Nem hallottam, nem tudok róla.

Nem hiszem, hogy ez a hatalomkoncentráció a legjobb megoldás, de más részről tenni kell valamit. Mivel nincs egy konkrét ellenzéki vezető, aki összefogja a pártokat, addig csak szétforgácsolódik az ellenzék ereje. Nem hinném, hogy a kormánypárt mindent demokratikus úton rendez, és nem csak én nem hiszem ezt. Az az ellenzék feladata, hogy megmutassa a másik lehetőséget. Amit most tesznek, elég kevés. Nehéz megmondani, hogy mi lenne a legjobb az országnak.

Milyen a sajtószabadság helyzete?

A legjobb dolog, amit a Narancsos Forradalom hozott az országnak, az a sajtószabadság. Ez az egyike azoknak a dolgoknak, amiben sikeresek voltak. Különböző TV-csatornáink, újságaink, internetes oldalaink voltak, különböző tulajdonosokkal, és különböző nézetekkel. Akkoriban úgy néztem híradót, hogy megnéztem az adott hírt 3-4 különböző csatorna nézőpontjából, és abból nagyjából össze tudtam rakni, hogy mi történhetett valójában.

A jelenlegi helyzetről nem mondhatnám, hogy javul. Vitás, sőt bírósági ügyek is vannak két csatorna közt. Az adott csatornán való műsorsugárzásra egy állami hatóságtól kell engedélyt kérniük, és visszautasították ezt az engedélyt. Az ügy még mindig tart a TVi és az 5 Kanal között.

A médiatörvények nem sok mindent korlátoznak. Legtöbbször az alsóbb szinten korlátoznak, amikor nem kapsz lehetőséget egy interjúra, nem engedik, hogy lefilmezz valamit (még csak az sem kell, hogy katonai vagy más speciális objektum legyen). Sajnos, soha nem foglalkoztam mélyebben a médiatörvényekkel, de ha gondolja, utánanézek és Budapesten beszélhetünk róla.

Az online média mennyire szabályozott?

Ez a legszabadabb médium manapság, és a legobjektívebb. Nagyon nehéz szabályozni, mivel a szerverek különböző országokban lehetnek. Ha meg akarok tudni valamit, mostanában már nem tévézek, hanem az interneten nézek utána, és megpróbálom különböző források alapján megnézni. Például az Ukrainska Pravdában, ami népszerű hírforrás.

A bíróságokon több ügy is van a sajtóval kapcsolatban. A napokban letartóztattak egy népszerű újságírót két háztömbnyire. Az interneten annyit írtak: mindössze annyi volta a vád ellene, hogy nem ukrán. A neve Musztafa Anajen, Afganisztánból jött Ukrajnába. Az Ukrainska Pravdánál dolgozik és nagyon jók az írásai, jó a stílusa és jó témákat dolgoz fel, én is nagyon szeretem. Az újságot még Georgij Gongadze alapította. Az ő ügyét biztosan hallották annak idején.

Dr. Bodolai László

---