Őszi örömök


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A Kodolányi János Főiskola, a Budapesti Gazdasági Főiskola Külkereskedelmi Főiskolai Kara, a Nemzetközi Folklórlingvisztikai Kutatócsoport és a Tinta Könyvkiadó Siófokon, szeptember 3–5. között rendezte meg a II. Magyar Interdiszciplináris Humorkonferenciát. Az első rendezvény[1] két évvel ezelőtt, Pécsett a humor társadalomtudományi megközelítésének lehetőségeit kutatta, és már akkor kiderült, hogy bár a „humorban a magyarok nem ismernek tréfát”, mégsem viccmesélő partira gyűltek össze a résztvevők.[2] Talán ezért most is voltak olyanok, akik kicsit csalódottan távoztak, mivel reményeik szerint egy tréfás hétvégét szándékoztak…

A Kodolányi János Főiskola, a Budapesti Gazdasági Főiskola Külkereskedelmi Főiskolai Kara, a Nemzetközi Folklórlingvisztikai Kutatócsoport és a Tinta Könyvkiadó Siófokon, szeptember 3–5. között rendezte meg a II. Magyar Interdiszciplináris Humorkonferenciát.

Az első rendezvény[1] két évvel ezelőtt, Pécsett a humor társadalomtudományi megközelítésének lehetőségeit kutatta, és már akkor kiderült, hogy bár a „humorban a magyarok nem ismernek tréfát”, mégsem viccmesélő partira gyűltek össze a résztvevők.[2] Talán ezért most is voltak olyanok, akik kicsit csalódottan távoztak, mivel reményeik szerint egy tréfás hétvégét szándékoztak Siófokon eltölteni. Nekik üzenjük, hogy a „missed the point” ebben az esetben is érvényes, ugyanis már az idei konferencia alcíme jelezte: „Ez nem vicc! Ez humor!”

A nyelvészet, az irodalomtudomány és a néprajz kutatóin kívül a jogtudomány képviselői is jelen voltak. A konferencia igen gazdag témák köré épült, úgymint:
– humor és nyelvészet,
– humor az irodalomban,
– humor a művészetekben,
– humor a médiában,
– humor az üzleti világban,
– humor és utazás,
– humor és egészség,
– humor az oktatásban,
– humor és pszichológia,
– humor és pszichiátria,
– humor és szociológia,
– humor és folklór,
– humor és jog,
– humor és diplomácia,
– antiproverbiumok,
– humor és interkulturális, illetve multikulturális kommunikáció,
– humor és tabu,
– humor és sztereotípia,
– humor a párkapcsolatokban,
– humor és szerelem/szeretet,
– politikai humor,
– etnikai humor és
– diákhumor.

Az első napi plenáris ülésen Fenyvesi Csaba A jog humora – A humor joga című előadását azzal kezdte, vajon van-e egyáltalán humora a jognak, avagy csupán a megalkotásakor, illetve az értelmezésekor a jogalkotók és a jogalkalmazók viszik azt bele. Maga a jogszabály természetesen önmagában nem tartalmaz/hat humor-elemeket, ezért „nincs humoros családjogi, munkajogi, társasági, stb. törvény, és különösen nincs mosolyogtató büntető törvénykönyv” – mondta Fenyvesi.

Kiderült ugyanakkor, hogy az előadó ügyvédként és egyetemi oktatóként számos jogi anekdota birtokában van, és ezeket igyekezett megosztani az egybegyűltekkel. Büntetőjogászként elsősorban a büntetőeljárásból idézett egy-egy bakit. A rendőrségi jelentések és jegyzőkönyvek számos humoros történet forrásai. Természetesen emellett a tárgyalóterem napos oldala is megjelent, és a terhelti, a védői és a bírói „aranyköpések” idézése is színesítette Fenyvesi előadását. Az előadás a jurátus egyetemi képzés humorával zárult.

A következő előadó, Riszovannij Mihály a megváltó nevetésről beszélt. Előadásának legfőbb kérdése: lehetséges-e egyáltalán, és ha igen, akkor milyen keretek között a „nevetés teológiája”? Összeegyeztethető-e a humor és a vallásosság, a nevetés és a vallásgyakorlat kontextusában.

Riszovannij Mihály megismertette a hallgatósággal a keresztény-zsidó kultúrkörön belül a teológiai gondolkodás és a nevetés viszonyának ambivalens történetét. Kitért a nevetés egyházi szabályozására és a nevetéskultúrák vallási hátterére. Bemutatta a kortárs teológiák újítónak szánt megközelítéseit.

Nanovfszky György a diplomáciai humorról beszélt. Többek között arról, hogy sértheti-e egyesek vallási, valamint politikai meggyőződését, elkötelezettségét a nem adekvát humorkeltő eszköz használata, illetve egyáltalán hogyan, milyen közegben lehet alkalmazni a humort a diplomácia területén. Előadásának egyik legérdekesebb része számomra az volt, amikor kitért a diplomácián belüli kulturális különbségekre és arra, hogy ezek mennyiben befolyásolják a nemzetiségek humorérzékét.

A konferencia második napjának plenáris ülésén Géró Györgyi a társadalmi nemi szerepek viccek által történő tükröződéséről beszélt. A nő a férfihumor tükrében c. előadásában a „szőke nős” vicceket elemezte. Vajon a „szőke nő” a modern nő típusát testesíti-e meg, vagy örök női tulajdonságokat hordoz – tette fel a kérdést Géró Györgyi előadásában.

Mivel a humor valamilyen formában a történelmi fejlődés valamennyi fokán jelen van, ez mindenképpen tanúsítja, hogy fontos társadalmi funkcióval rendelkezik. Ez persze kultúrához kötött, mert mindig azokat a helyzeteket mutatja be, amely korban és térben előfordul. Elmúlt korok humorának megértéséhez bizonyos kommunikatív, kulturális kompetenciát kell szereznünk, azaz ismereteket a történelem meghatározott szeletének aktuális mentalitásáról, mindennapi kultúrájáról. A kérdés már csak az, hogy változik-e a humor tárgya, vagy megmaradnak bizonyos örökzöld témák, amelyeken fél évszázadokon át – a nyelvünket köszörüljük. Azt hiszem, hogy a szőke nős viccek talán csak a hagyományos nemi szerepstruktúra újratermelésének termékei.

Barta Péter is nagyon időszerű témát választott, amikor magyar viccek alapján mutatta be a házastársi hűséget. Előadásának elején sajnálkozását fejezte ki, hogy a tévesen feltételezett komolytalanságuk és esetenkénti szalonképtelenségük miatt a vicceket kevesebbet tanulmányozzák, mint más kisepikai műfajokat. Ez nagy hiányossága a kutatásoknak, mivel éppen a viccek azok, amelyek tükröt tartanak a társadalom elé.

Barta Péter vizsgálódásai arra terjedtek ki, hogy a viccek milyen fontosságot tulajdonítanak a hűségnek, mi a hűtlenség oka és melyek megnyilvánulási formái. Vajon elfogadottsága, gyakorisága kölcsönös-e, milyen a kapcsolat az esetleges szerelmi háromszögben? Hogyan jellemezhetjük e viccek szereplőit? Mi a szereplők foglalkozása, hány évesek, milyen etnikumhoz tartoznak. Továbbá, vajon a viccek más képet adnak-e a férfiakról, mint a nőkről ebben az összefüggésben, férfi mentalitást tükröznek-e? Egyébként is, kin és min nevetünk?

A plenáris ülések mellett a konferencia mindkét napján számos szekcióülésre és két kerekasztal-beszélgetésre is sor került. Mivel a szekcióülések párhuzamosan zajlottak, ezért sajnos nem tudtam valamennyi előadást meghallgatni. A kerekasztal-beszélgetések két téma köré épültek: az első nap a diplomácia, a jog, a sport és a turizmus világáról, illetve ezen belül a humor szerepéről folyt a disputa, a második nap pedig a humor és a művészet kapcsolatát elemezték a meghívottak.

Dr. Kiss Anna

 

 

[1] Az első konferencián öt plenáris és negyven szekción belüli előadás köré épült az összejövetel: Humor az oktatásban; Szójáték; Interlingvális perspektívák; Humor és folklór; Humor a különböző típusú szövegekben; Humor – kultúra – társadalom; Viccek 1–2.; Humor a művészetekben; Humor és reprezentáció. Sor került egy nyilvános kerekasztal-beszélgetésre, Életöröm és humor címmel.

[2] A 2007-es konferencia tanulmánykötet formájában is megjelent: Daczi Margit – T. Litovkina Anna – Barta Péter (szerk.): Ezerarcú humor. Az I. Magyar Interdiszciplináris Humorkonferencia előadásai (Segédkönyvek a nyelvészet tanulmányozásához 79.). Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2008.


Kapcsolódó cikkek

2023. január 27.

Egy asztalnál Bálint Andrással és Jordán Tamással

Mintha együtt ülnénk a Rózsavölgyi Szalon kávéházi asztalánál a két színészóriással, úgy telik el másfél óra, ahogy hallgatjuk őket a mindennapokról, a művészetről – az életről.

2023. január 25.

Mit tehetünk, ha kikerül rólunk egy nem kívánt kép a netre?

A gyakorlatban még mindig kevesen tudják, milyen következményekkel jár másokról fotót készíteni vagy megosztani azt az interneten. Általános vélemény, hogy a saját magunk által készített fotóval azt csinálunk, amit akarunk. Ez azonban nem is lehetne messzebb az igazságtól – mondja a szakértő, aki szerint a felnőtteket és a gyerekeket egyaránt edukálni szükséges a fényképekhez fűződő jogaikról és kötelességeikről.