Párosujjú, avagy páratlan?

A tárgyalóteremben gyakran fültanúi vagyunk olyan kijelentéseknek, amelyekre évek múltán is szívesen emlékezünk vissza. Az alábbi történet is ilyen: Pár évvel ezelőtt egy ügyvéd a perbeszédében arra hivatkozott, hogy a vádlott pszichopatás egyén. A bíró azonnal megkérdezte, hogy párosujjú, avagy páratlan, vidámabbá téve ezzel a közbeszólásával a tárgyalás további menetét. A bíró viccesnek tűnő kérdése viszont azóta sem veszítette el aktualitását, hiszen a jogászok többsége tényleg nem tudja pontosan, hogy „mi fán terem” a pszichopátiás, másképpen pszichopata, de semmiképpen sem pszichopatás személyiség. Beszélgetőpartnerünket, Gyepesi Áron pszichológust most arról faggatjuk, hogy vajon milyen ismérvek jellemzik a pszichopata személyiséget.

Gyepesi Áron az ELTE Pszichológia szakán végzett személyiségpszichológia szakirányon. Fő érdeklődési területe az antiszocialitás, személyiségzavarok, kriminalitás és a büntetés-végrehajtás pszichológiai kérdései. Szabad idejében küzdősportot űz.

Gyepesi Áron: A „pszichopátia”, „pszichopata” kifejezések nemcsak a szakmai köztudatban vannak jelen, hanem a hétköznapi szóhasználatban is meggyökeresedtek. E fogalmak kapcsán a laikusok is számtalan olyan személyt meg tudnak nevezni, akik – megítélésük szerint – ebbe a kategóriába esnek: sorozatgyilkosok, rablók, csalók, karizmatikus, másokat könnyen a befolyásuk alá vonó vezetők, a siker érdekében korlátokat nem ismerő üzletemberek és történelmi személyek is gyakorta ilyen címkét kapnak. A média szívesen foglalkozik a bűntetteit érzelemmentesen, hideg precizitással elkövető pszichopatával. A filmgyártás is előszeretettel és sikerrel nyúl ehhez a témához: a „Rettegés foka”, a „Hetedik”, vagy a „Született gyilkosok” című filmek épp ilyen figurákat mutatnak be.

A pszichopátia fogalmának hétköznapi használata azonban sok szempontból nem felel meg a tudományos igényeknek: a hatáskeltés szempontja egyes jellemzőket irreálisan kidomborít, a figurák mitizáltak, gyakran szélsőségesen erőszakosak.

Milyen személyiségzavarról beszélhetünk a pszichopátia esetében? Antiszociális személyiségzavarról van itt szó?

Semmiképpen sem szabad összekevernünk a két fogalmat. Az antiszociális személyiségzavar nem a pszichopátiás személyiség szinonimája. Az előbbi diagnózisa túl tág abból a szempontból, hogy pszichológiailag különböző személyekre alkalmazható legyen, akik pusztán a kriminális viselkedés alapján kerültek azonos kategóriába. Abból a szempontból viszont túl szűk a diagnózis, hogy kizárja azokat a pszichopatákat, akik nem mutatják a meghatározott antiszociális viselkedéseket.

A korábban Hervey Cleckley által adott jellemzés a mai napig alapvetően meghatározza, hogyan gondolkodunk a pszichopátiáról, és hogyan mérjük magát a zavart. Cleckley könyve, a „Mask of Sanity” („Az épelméjűség maszkja”) érzékletes esetleírások mellett ismerteti a pszichopata személy jellegzetes vonásait, viselkedését is. 16 diagnosztikus kritériumot sorol fel meghatározó személyiségjegyként:

1. Felületes báj és jó intellektus
2. Téveszmék vagy más irracionalitásra utaló jelek hiánya
3. „Idegesség” és pszichoneurotikus manifesztációk hiánya
4. Megbízhatatlanság
5. Szavahihetőség hiánya, kétszínűség
6. Bűntudat és szégyen hiánya
7. Nem megfelelően motivált antiszociális viselkedés
8. Gyenge ítélőképesség és a tapasztalatból tanulás kudarca
9. Patológiás egocentricitás és szeretetre való képtelenség
10. Főbb érzelmi reakciók általános szegénysége
11. A belátás specifikus hiánya
12. Érzékenység hiánya az általános interperszonális kapcsolatokban
13. Különleges és visszataszító viselkedés alkohol hatása alatt, olykor anélkül
14. Öngyilkosság ritka előfordulása
15. Szexuális élet személytelen és gyengén integrált
16. Bármilyen életterv követésének kudarca

Magyarországon elsőként Mérei ismertette Cleckley eredményeit. A pszichopatát a híres triásszal jellemezte: „nem szeret, nem szorong, nem tanul a tapasztalataiból”. Kiemeli, hogy életvezetési stratégiája révén szert tehet presztízsre, viszont a megszerzett jogkörrel súlyosan visszaél. Kontaktopátiás, azaz kapcsolatai alacsony hőfokúak, könnyen kapcsolódik, de nem kötődik.

Mennyire tekinthető a pszichopátia fogalma homogén kategóriának?

A pszichopátia nem feltétlenül egydimenziós konstruktum: az érzelmi deficitek és a szociális deviancia faktorai egymással összefüggő, de nem azonos dimenziók. A zavar etiológiája és a viselkedés motiváltsága alapján két típust különíthetünk el, ennek megfelelően elsődleges és másodlagos pszichopátiáról beszélhetünk.

Az elsődleges (vagy idiopátiás, alkati) pszichopaták lelkiismeret nélküliek, számítók, önzők, a környezetüket hidegen, tervszerűen kihasználók. Érzelmi életük szubhumán szervezettségű, ennek legfőképp alkati okai vannak. Agresszív-ragadozó és passzív-parazitisztikus változatot különíthetünk el ezen belül.

A másodlagos (vagy szimptómás, pszichogenikus) pszichopaták ellenséges, antiszociális viselkedése környezeti tényezők hatására alakul ki. Van lelkiismereti kapacitásuk, képesek bűntudat, empátia, szeretet átélésére. Impulzívak, tetteiket forrófejűen követik el, nem jellemző rájuk az elsődleges pszichopaták hideg, számító, kizsákmányoló erőszakossága. Esetükben a pszichoterápia sikeres lehet, míg az elsődleges forma gyógyíthatatlan.

Több pszichológus egyetért abban, hogy az elsődleges forma az egyénnel veleszületett, míg a másodlagos pszichopaták körében a gyermekkori traumák a meghatározók: azért, hogy ezekkel megküzdjenek, „kikapcsolják” az érzelmi kötelékek kialakítására való képességüket, és ennek következtében fejlődő lelkiismeretük is károsodik. A jelentős különbségek ellenére a két forma fenotípus alapján gyakran elkülöníthetetlen.

Az empátiahiány, érzéketlenség, immoralitás mellett az agresszivitás az a jellemző, melyet leggyakrabban a pszichopatáknak tulajdonítunk. Az emberi agresszió vizsgálatában leggyakoribb a reaktív (düh-vezérelte, affektív vagy impulzív) és instrumentális (proaktív vagy predátoros) formák elkülönítése. Az előbbit általában támadás, frusztráció vagy fenyegetés váltja ki és harag kíséri, míg az utóbbinak kimondott célja van: célok, javak, státus megszerzése. Bizonyos zavaroknál (pl. antiszociális személyiségzavar) csak a reaktív agresszió szintje nő meg, míg pszichopátiában mindkettőé. A tipikus pszichopata nemcsak akkor agresszív, ha frusztráció éri, hanem számára az agresszió eszköz arra, hogy céljait elérje. Ezt az eszközt hidegen, érzelemmentesen, a másik fájdalmát figyelmen kívül hagyva alkalmazza.

A pszichopata egyén csak a deviáns egyéneknél fordul elő, avagy megtalálható-e a normális populációban?

Eddig úgy festettük le a pszichopatákat, mint akik hideg, az érzelmi ingerekre érzéketlen, céljaikat számítón elérő személyek, akik antiszociális, bűnöző magatartásukkal gyakran összeütközésbe kerülnek a törvénnyel – így legvalószínűbb, hogy zárt intézetekben találkozhatunk velük. Ennek ellenére a pszichopátia létezik a normál populációban, és nem csak feltétlenül a kriminális aktivitás jellemzi. A nem-kriminális pszichopaták elsősorban a személyiségjegyeket, míg a kriminálisok az ettől független antiszocialitás jegyeket is mutatják.

Gyógyítható-e a pszichopátia?

Társadalmi és jogi szempontból is fontos a kezelhetőség és büntethetőség kérdése. A kezeléssel kapcsolatban nem találunk sok optimizmusra okot adó eredményt. A pszichopátiás hajlammal bíró gyermekek kezelése hatásos lehet, míg az empátiát, belátást fejlesztő felnőtt programok akár a várttal ellentétes eredményt hozhatnak.

A személyiségzavarok – így az antiszociális, pszichopátiás személyiség is – megkönnyíthetik a bűnelkövetést: a szorongás, az empátia hiánya, a morális szocializáció deficitje mind ebbe az irányba mutatnak. A Btk. 24. § (1), illetve a Btk. 24. § (2) bekezdése által meghatározott beszámíthatatlanság, illetve a korlátozott beszámíthatóság kritériuma azonban ritkán áll fenn a személyiségzavaroknál. Leggyakrabban paranoid és borderline személyiségeknél jöhet létre olyan pszichés állapot, amely a beszámíthatóságot korlátozza.

Az Ügyvédvilág februári számában Gyepesi Áront az Asperger-szindrómáról kérdezzük.

Dr. Kiss Anna