Az utazás ajándék az öregedés ellen
Tudományos kutatás is igazolja, hogy az idősödésre jótékony hatással van az ismeretlen tájak felfedezése.
Pesti barokk
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Hosszan tartó betegség után, 67 éves korában elhunyt a magyar irodalom egyik legérdekesebb figurája. Dés Mihályra egy korábban megjelent írásunkkal emlékezünk.
Dés Mihály emlékére
Az elmúlt hónapok nagy magyar szépirodalmi sikere Dés Mihály Pesti barokk című kötete, amely a nyolcvanas évek fiatal pesti értelmiségi világát olyan érzékletesen jeleníti meg, hogy a kötet már-már kultikus könyvvé kezd válni.
A kultkönyvvé válás legbiztosabb jele, hogy az ötvenes-hatvanas nemzedék nemcsak egymásnak ajánlja, és egymás kezébe adja az egyébként igencsak vaskos kiadványt, hanem egy ügynökség révén már megindultak az első Pesti barokk-séták is, melyeken a jelentkezők csoportosan felkereshetik a regény elképzelt, vagy nagyon is valós kulturális, történelmi helyszíneit. Emellett a művet kiadó Magvető információi szerint a szerző már a megjelenést követő hetekben több ajánlatot kapott, hogy írásából színpadi adaptációt készítsen. Különleges zenés színházi felolvasóest is született Regényes jelenetek 4 Déssel és 3 színésszel címmel: itt az író híres zenész testvére, Dés László, valamint két Dés-utód, András és Marci zenei aláfestése mellett Molnár Piroska, Udvaros Dorottya és Varga Tamás olvas fel részleteket a regényből. Érdekesség, hogy Udvaros Dorottya többször is feltűnik a regényben tehetséges fiatal színésznőként, s a főhős keresett és keresetlen szavakkal jellemzi mind külsejét, mind versmondói képességét, ez utóbbit egy televízióban látott szavalata kapcsán.
Azt ugyan nem lehet állítani, hogy a 63 éves, Spanyolországban élő irodalomkritikus, fordító és könyvkiadó Dés Mihály élete első regényével a magyar irodalmi állóvizet kavarta fel – hisz szerencsére a kortárs magyar irodalom igencsak él, létezik, és színvonalas is –, ám azt igenis lehet állítani, hogy elsőkönyves íróként egyből minőségi munkával tört be a magyar irodalomba.
A regény ugyanis mind tartalmában, mind formájában újat hoz. A nyolcvanas évek első felét idézi fel, egy fiatal pesti értelmiségi szárnypróbálgatásait, útkeresését, bolyongását a késő kádári rendszerben, amikor már egyre szabadabban lehet gondolkodni és elgondolkodni politikáról, társadalomról, gazdaságról, művészetről, erkölcsről, kiúttalanságról, amikor már egyre jobban hallatják hangjukat az ellenzéki erők is. Cigarettafüstös bulik, érzelmi bonyodalmak, sikeres és kevésbé sikeres barátságok, párkapcsolatok, hódítások, megcsalások, vadító szerelem és szex jellemzik ezt az időszakot. Világmegváltó gondolatok, elvágyódások, disszidálási szándékok, észvesztő dumák, rendszerellenes viccek, a szamizdatirodalom térhódítása – mind-mind része a szocializmus végnapjainak. De legyen bármilyen is a rendszer, a fiatalok csak egyszer fiatalok, akik a rájuk jellemző hevülettel élnek, gondolkodnak, szeretnek. Ugyanakkor hat rájuk szüleik, nagyszüleik inkább tragikus, mint csak egyszerűen érdekes múltja, akiknek át kellett élniük háborút, üldöztetést, életveszélyt, meghurcoltatást, elnyomást, forradalmat és konszolidációt, de többnyire szegénységet, fortélyos túlélési technikákkal a tudatukban. A kötet a nyolcvanas években felnőtté érő nemzedék emlékeit életszerűen érzékletesen jeleníti meg, ezért is hat annyira az ötvenes, hatvanas évit taposó olvasóközönségre.
| Dés Mihály |
|---|
| A Barcelonában élő, de könyve miatt mind többet Magyarországon tartózkodó író 1950-ben született Budapesten. Volt tolmács, műfordító, lektor, kritikus, sőt, a Színházi Intézetnél dolgozva a színészismerősök beajánlották Bacsó Péter filmrendezőhöz, aki a Banánhéjkeringő című filmben jelentős szerepet osztott rá, majd főhőse volt Dárday István és Szalai Györgyi Dokumentátor című mozijának is, így alkalmi színészként is jegyzi őt a filmvilág. 1986-ben egy Barcelonában élő andalúz lányt vett feleségül, és kiköltözött Spanyolországba, ahol újságíróként, fordítóként kezdett dolgozni. Majd a kilencvenes évek első felében a Quimera című irodalmi folyóirat főszerkesztője lett, s az El Observador című napilap irodalmi mellékletének szerkesztőjeként tevékenykedett. 1994-ben Lateral címmel alapított kiadványt, mely több mint egy évtizeden át a spanyol nyelvű világ egyik jelentős kulturális folyóiratának számított. Nevéhez fűződik az El Simposio kulturális rendezvényszervező ügynökség megalapítása is, továbbá a Círculo Lateral elnevezésű társaság, amelynek nevéhez több fontos kulturális esemény szervezése fűződik. 1995 és 2003 között a Barcelonai Központi Egyetem tanára is volt. Az elmúlt két és fél évtizedben számos színházi, vers- és novellaantológiát szerkesztett, tanulmányai, előadásai válogatáskötetekben jelentek meg. Spanyolul több elbeszélése is született, Első regénye a Pesti barokk, melyet magyar nyelven írt. |
A történteket, a történetet többnyire a főszereplő, Koszta János szemüvegén keresztül látjuk. Az ő bohém életét, sztorijait, örömeit, bánatait, szerelmeit, vakvágányra futott kapcsolatait, érzéseit, világfájdalmait követhetjük nyomon. E harmincas éveinek elején járó, helyét nem találó értelmiségi Pesten éli életét. Irodalmár, sikertelen forgatókönyvíró, aki egyszerűen csak szeretne boldog lenni, szeretne biztos talajt a lába alatt. Mindez azonban számos ok miatt nem sikerül, így aztán egyre jobban vágyódik barátjával Amerikába. Ami barátjának sikerül, az neki nem, de mint kiderül, odaát sem kolbászból van a kerítés.
A címbéli barokk szó egyaránt szólhat a túlcifrázott, túldíszített, túlhajszolt életvitelnek, de a formabeli sokszínűségnek is. A szerző ugyanis az egyes fejezeteket a legváltozatosabb műfajban, formában és stílusban vetette papírra. Az előrehaladó történetet olvashatjuk önéletrajzként, naplóban, levelezésben elbeszélve, családregényként, novellafüzérként, esszéként, anekdotaszerűen elmesélve, spicli-, vállalati és lektori jelentésként, színházi jelenetben, filmforgatókönyvként. Nem hiányzik a rendőrségi, pszichoanalitikus jelentés sem, de olykor viccantológiában jellemzi az író az adott politikai korszakot. Egyben dramaturgiai jelentőséget kapnak e fordulatok, miközben irodalmi utalásokban, hasonlatokban, paródiákban is bővelkedik a kötet. A stílus olykor intellektuális, olykor, groteszk, ironikus, önironikus, hangulata szinte egyszerre tud megindítóan, lírai, tragikusan drámai, halálosan komoly lenni, ugyanakkor humoros, röhejes, érzelemdús, érzéki, erotikus, trágár.
Dés Mihály (Fotó: Magvető Kiadó)
Érdekesség, hogy a fiktív karakterek mellett valódi, hús-vér személyiségek is feltűnnek, a korszak jellemző, ismert figurái, elsősorban a művészvilágból vagy az ellenzék soraiból: akad, aki saját névvel van jelen a regényben – az akkori ellenzék néhány meghatározó alakja, például Rajk László; a művészek közül Udvaros Dorottya; vagy pszichiáterként Goldschmidt Dénes –, mások megváltoztatott névvel tűnnek fel. Közülük akadnak, akik könnyen beazonosíthatók, mások viszont kevésbé. Az egymásba fonódó történetek szereplői között a nyilvános szórakozóhelyeken, a zárt házibulikon, a rokoni, baráti kapcsolatokban ismert és ismeretlen színészek, táncosok, képzőművészek ugyanúgy feltűnnek, mint butikosok, táncosok, ügyvédek, menőnek számító vagy peremre szorult értelmiségiek, de besúgók is, igencsak vegyesen. Az élettörténetek jellemzőek, vannak valóságosak, és bizonyára több emberből összegyúrtak is, és akadnak kitalált alakok is. Szinte elmosódnak, összemosódnak a figurák, így egy valós korszak hihető figuráiként bukkannak elő a regényben. „Nem volt még egy nemzedék a Földön, amelyik olyan jól érezte magát rosszul, mint mi” – összegez találóan egy hős a kötetben, s ennek a korszaknak a hangulatát adja vissza érzékletesen sajátos eszközeivel az író. E hangulat ébreszthet fel régi emlékeket az olvasóban, aki felidézheti saját múltját, érzéseit, tapasztalatait, hangulatait a mű olvastán, s válhat számára mágikus erejűvé a könyv.
„A valóság nem nagyon zavart az írásban” – fogalmaz ma Dés Mihály, ezzel is érzékeltetve, hogy nem szó szerint írta meg múltbéli emlékeit, hanem azok töredékeiből építette fel regényét, melyhez azonban kutatásokat is kellett végeznie. Igaz, rendelkezésére álltak levelek, naplótöredékek, valamint korábbi, régi írásai is. Sőt, egy dossziéban rátalált Pesti regény című nosztalgikus regénykísérletére, melyet még 1988-ban írt, két évvel azután, hogy kiköltözött Spanyolországba. Jópofa, vicces, szellemes szövegnek találta, élvezte hangulatát, nyelvi játékát, és úgy érezte, az írást tovább kell folytatnia. Mentőövként kapaszkodott bele, mely lényegében e mostani regény első fejezete lett. Ám bevallása szerint inkább a dramaturgiája, mintsem saját emlékei íratták vele tovább a regényt 2008-tól, négy teljes éven át. Főhőséhez, Koszta Jánoshoz van köze – fogalmaz Dés Mihály –, vannak a műben önéletrajzi elemek is, melyek két főalakjához, Koszta Jánoshoz, és az Amerikába kivándorló Gáborhoz köthetők, de cáfolja, hogy a leírt események vele történtek volna meg. Hősét nyugtalan fausti, Don Juan-i Don Quijote-i figura pesti, posztmodern változatának festi le. A kötet nyelvezetét is inkább konstruáltnak, mint rekonstruáltnak tartja. Megkönnyítette a dolgát, hogy az általa felidézett kor idején hagyta el Magyarországot, így értelemszerűen a nyelvi változás, fejlődés két és fél évtizede nemigen hatott rá, így nem volt honnan visszatérnie a nyelvezethez. Ráadásul a szövegét a kicsit krúdys, kicsit Szép Ernő-s nyelv parodisztikus változatának szánta.
A Pesti barokk sikerét látva Dés Mihály úgy döntött, most már magyar író lesz. Így hát máris elkezdett dolgozni új regényén.
| Korszakos viccek |
|---|
| A nyolcvanas évek szocializmusát, társadalmi megítélését, a benne élők viszonyát a rendszerhez jól illusztrálják a regényben olvasható viccek, melyeket a szereplők előszeretettel osztanak meg egymással. Íme, néhány jellemző a sok közül:
A szocializmus hét csodája Fizetési variációk Önirónia |
A cikk az Ügyvédvilág 2013 július-augusztusi számában olvasható.