Rövid hírek


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A földrajzi terjeszkedésben rejlő lehetőségeket egyelőre kevés cég meri megcélozni a fogyasztási cikkek piacán A „többcsatornás vásárlók” jelentenek kihívást a kiskereskedelmi szektorban   Budapest, 2012. június 26. – A fogyasztók új generációja, a „többcsatornás vásárlók” megjelenése következtében a kiskereskedelmi vállalatoknak szinte teljesen újra kell értelmezniük mind a „bolt”, mind pedig a „vásárló” fogalmát és szerepét az értékesítési folyamatban. Az online és mobil vásárlási lehetőségek térhódításának köszönhetően a fogyasztók vegyesen használják a virtuális és a fizikai értékesítési csatornákat, sokszor akár ugyanazon kereskedő…

 

Legal 500 – legmagasabb szintű elismerés
a PRK Partners munkajogi partnerének

A tekintélyes jogi szakmai kiadvány, a Legal 500 legújabb kiadványa közzétette 2012-es rangsorát.

A PRK Partners budapesti irodájának sikerült megszereznie a piacvezető szerepet munkajog területén. A kiadvány elismerően szól a munkajogi partner, Zempléni Kinga kiváló és magas színvonalú munkájáról. A Legal 500 rangsorolása kizárólag az ügyfelek által adott válaszokon és a versenytársak véleményén alapul, így a PRK munkajog területén kapott elismerése az ő véleményüket tükrözi.

A kiadvány ezenkívül ajánlja az iroda pénzügyi, TMT és M&A csoportjait.

A PRK Partners az egyik vezető, teljes körű jogi szolgáltatásokat nyújtó ügyvédi iroda Közép-Európában és Magyarországon. Négy irodában, Prágában, Ostravában, Pozsonyban és Budapesten, összesen több mint száz ügyvéddel nyújt integrált jogi szolgáltatásokat multinacionális, nemzetközi és hazai ügyfeleknek, köztük Fortune 500 vállalatoknak, nagyobb bankoknak, állami ügynökségeknek, egyéni befektetőknek és vállalkozóknak, támaszkodva munkatársai nemzetközi tapasztalataira, illetve helyi szakértelmére.

Zempléni Kinga a PRK Partners budapesti irodájában dolgozik. Fő szakterülete a munkajog, de széles körű tapasztalatai vannak a vállalati jog, valamint a fúziók és felvásárlások területén is. Nemzetközi és európai jogot tanult az olaszországi Universitá degli Studi di Milanón, ahol LL.B. fokozatot szerzett, majd elvégzett egy munkajogi posztgraduális képzést Magyarországon, a Pécsi Tudományegyetemen. Korábban a White & Case-nél dolgozott. Tagja a magyar Munkaügyi Közvetítői és Döntőbírói Szolgálatnak.


 

Nemzetközi díjat kapott a Faludi Wolf Theiss adójogásza

Dr. Varga Erzsébet, a Faludi Wolf Theiss adójogásza kapta a nemzetközi adózás egyik legismertebb, köztiszteletnek örvendő tagjának emléket állító elismerést, az Institute of International Taxation által meghirdetett Klaus Vogel-ösztöndíjat. Az ösztöndíj többek között magában foglalta a részvételt a 12. Éves Adótervezési Stratégiák (12th Annual Tax Planning Strategies) című konferencián, amelyet a Nemzetközi Ügyvédi Kamara és az Adószakértők Nemzetközi Társasága rendezett. A győztes pályázat – A szellemi tulajdonjog magyar, luxemburgi és máltai adóztatásának összehasonlítása – a legjobb kutatómunkának bizonyult. “Nagy megtiszteltetés számomra, hogy elnyertem ezt az ösztöndíjat és részt vehettem a konferencián. Két okból is jelentős sikernek tartom az elismerést: egyrészt, mindig is tiszteltem Klaus Vogel munkásságát és nagy lelkesedéssel forgattam a könyveit; másrészt, amikor kidolgoztam a szellemi tulajdonjogok magyarországi, luxemburgi és máltai adóztatásáról szóló összehasonlító tanulmányt, arra a következtetésre jutottam, hogy Magyarország a nemzetközi adótervezésben a többi európai országhoz képest is kifejezetten előkelő, versenyképes helyzetben van.” – mondta el Dr. Varga Erzsébet a 12. Éves Adótervezési Stratégiák konferencián Bécsben.

Dr. Varga Erzsébet tanulmányait Magyarországon és Belgiumban végezte, a Wolf Theiss-hez való 2010-es csatlakozását megelőzően pedig neves nemzetközi ügyvédi irodáknál szerzett tapasztalatot Olaszországban. Szakterületei leginkább a nemzetközi adójog és az európai adójogi kérdések.


 

Németországnak módosítania kell az online szerencsejátékról szóló tartományok közötti szerződést

Az Európai Bizottság kiáll az internetes szerencsejátékok szabadsága mellett

Budapest, 2012. március 28. – Az Európai Bizottság további módosítást javasolt Németországnak az online szerencsejátékra vonatkozó tartományok közötti szerződéssel kapcsolatban. A Bizottság 2012. március 20-án kiadott közleménye szerint továbbra is kétségek merülnek fel a szövetségi tartományok közötti szerencsejáték-szerződés jogszerűségével kapcsolatosan, különösen hiányolja a Bizottság az online kaszinó- és pókerjátékok állítólagosan
magas függőségi veszélyét alátámasztó bizonyítékokat – tájékoztat Torsten Braner, az e|n|w|c nemzetközi ügyvédi iroda közösségi jogásza.

Ugyan a Bizottság egyrészről üdvözli, hogy a német szövetségi tartományok az eredeti tervezetet a szerencsejáték-piac liberalizációja irányában több ponton is módosították; ilyen például a tétekre tervezett adó mértékének több mint 60%-os csökkentése, valamint a kiadható sportfogadási licencek 7-ről 20-ra emelése. Másrészről azonban a Bizottság arra is rámutat, hogy a szövetségi tartományoknak bizonyítaniuk kell, hogy – amint azt állítják – az online kaszinó- és pókerjátékok valóban jóval nagyobb függőségi és pénzmosási veszélyt jelentenek, mint az így már liberalizált sportfogadások. Amennyiben a tartományok ezt nem tudják helytálló módon igazolni, akkor a jelenlegi álláspontjuk, amely az online kaszinók és pókerjátékok teljes tilalmát szorgalmazza, nem lenne tovább védhető. Mindemellett a sportfogadásokra vonatkozó licencek kiadásának transzparensnek és diszkriminációtól mentesnek kell lennie.

Egy tartomány külön úton jár

A tizenhat német tartományból tizenötöt érint a szabályozás újragondolása, tavaly ugyanis Schleswig-Holstein teljesen liberalizált piac kialakítására irányuló tervezete zöld utat kapott az Európai Bizottságnál, melynek eredményeképpen idén nyáron elindulhat az licencek kiadása. Ennek köszönhetően az északnémet régió korlátlan számú licencet adhat ki sportfogadásra, pókerre és kaszinóra, melyből 20 százalékos nyereségadó bevétel-növelheti a tartományi költségvetést. “A német online szerencsejátékra vonatkozó szövetségi tartományok közötti szerződés módosítására tett bizottsági javaslatok jól érzékeltetik, hogy az Unió a jelenlegi formában nem tartja elfogadhatónak az állami monopólium részbeni fenntartását a szerencsejátékok terén, azaz kiáll az internetes fogadóirodák, illetve kaszinók szabadsága mellett” – összegez a közösségi jogász, Torsten Braner. A közösségi jogász továbbá felhívja a figyelmet arra, hogy a Schleswig-Holstein tartomány a liberalizáció megalapozására egy tanulmányra hagyatkozott, amely bebizonyította, hogy az online pókerjátékok nem hordoznak magukban magasabb függőségi potenciált, mint az online sportfogadások.

A tartomány kormánya időközben már felajánlotta a többi tartománynak, hogy csatlakozzanak a Bizottság által jóváhagyott modelljéhez.


 

Joghallgató lett 2012 Ifjú Adószakembere

Az idén hatodik alkalommal került megrendezésre az Ernst & Young Adótanácsadás üzletága által kiírt Az Év Ifjú Adószakembere nevű verseny. A közel 300 nevezőből a döntőbe tíz, az adózás iránt érdeklődő fiatal jutott. A feladat nem volt egyszerű: egy valós, adózási kérdéseken alapuló esettanulmányt kellett megoldaniuk az indulóknak, majd a döntőben a tanulmány egy részét kellett előadniuk a szakmai zsűri előtt.

Az első helyen idén Osikovicz Edit, a Gide Loyrette Nouel – d’Ornano Iroda gyakornoka végzett. A pénzjutalom mellett Edit – aki az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának ötödéves hallgatója – fogja képviselni Magyarországot a Bostonban megrendezésre kerülő “Az Év Ifjú Adószakembere 2012” nemzetközi verseny döntőjében.

“Nagyon büszkék vagyunk Editre, nem mindennapi elismerés ez egy fiatal jogásznak. Bizonyára életre szóló élmény lesz számára a bostoni döntő, ahol hasonlóan kimagasló eredményt várunk tőle” – mondta François d’Ornano, a GLN budapesi irodájának vezető partnere.

Rugalmasabb szabályozás Csehországban és Szlovákiában

Munkajogi reformhullám Közép-Európában

 

Budapest, 2012. március 12. – Itthon a július elsejével hatályba lépő új Munka Törvénykönyve már a Parlamentben is számos vita és módosítási javaslat eredményeként született meg. Azonban nemcsak Magyarországon, hanem a közelmúltban északi szomszédainknál is módosultak a munkajog szabályai. Csehországban a reform célja a nagyobb fokú munkahelyi rugalmasság, Szlovákiában pedig a munkajog hosszú távú liberalizációja – tájékoztat Torsten Braner az e|n|w|c Natlacen Walderdorff Cancola nemzetközi ügyvédi iroda jogásza.

Egyénileg is meghatározható az éjszakai és hétvégi pótlék

Átfogó módosításokat hajtott végre a kormány a cseh munka törvénykönyvében, amely idén január elsejétől lépett hatályba. Az új szabály szerint a próbaidő alapvetően továbbra is három hónap marad, azonban újdonságként bekerült, hogy vezető pozíciók esetén akár hat hónap is kiköthető. Határozott idejű munkaviszony esetében pedig a próbaidő nem lehet hosszabb, mint a munkaszerződésben foglalt időtartam fele. Mindemellett 3 évre bővült az ugyanazon felek között létrejött határozott idejű munkaviszony maximális időtartama. (Ez korábban 2 év volt). A végkielégítés mértéke az átszervezésre alapított felmondásnál az új szabályozás értelmében a munkáltatónál eltöltött munkaviszony hosszától is függ. A kevesebb mint egy éve tartó munkaviszony esetén egyhavi bér összege, a legalább egyéves munkaviszony esetén kéthavi, míg több mint kétéves munkaviszony esetén háromhavi bér jár a munkavállalónak. Az éjszakai és hétvégi munka után nyújtott pótlék mértéke a jövőben nem csak kollektív, hanem egyéni szerződéskötéssel is meghatározható, így nem csupán a kollektív szerződésben előírt mérték alkalmazható. A maximális szerződés alapján a személyi alapbérbe foglalható túlórák száma általános alkalmazottak esetében 150 óra lehet évente, míg vezető pozíciók esetében heti 8 órára nőtt (azaz évente akár 416 óra is lehet).

A versenytilalmi megállapodások alkalmazása során eddig a munkaadónak az erre kötelezett munkavállaló teljes havi átlagkeresetét meg kellett térítenie, ha élt a munkaviszony végét követő versenytilalmi rendelkezés betartására vonatkozó jogával. A reform során ez a havi átlagbér 50%-ára csökkent.

Eltörölték a kötelező végkielégítést Szlovákiában

Szlovákiában két lépcsőben, 2011 szeptemberében és 2012. január 1-jén lépett hatályba a munkajogi törvény régóta tervezett módosítása. A reform a munkavállalók egy új kategóriáját hozta létre, melybe azok a felső és középvezetők tartoznak, akik a vállalatot irányítják, vagy közvetlenül a felső vezetők alá tartoznak. Akárcsak Csehországban, Szlovákiában is hosszabb próbaidőre számíthatnak az ilyen vezető beosztású munkavállalók, esetükben a korábbi 3 hónap helyett 6 hónapra nőtt a próbaidő hossza. Beleegyezésükkel heti szerződés szerinti munkaidejük akár 56 óra is lehet (az egyébként megengedett 48 helyett), a túlórák száma pedig elérheti az évi 550-et (az eddigi 400 helyett). Fontos változás a kötelező végkielégítés eltörlése. Szeptember óta csak az a munkavállaló számíthat végkielégítésre, akinek felmondására szervezeti okokból került sor, azonban ilyen esetekben is csak külön megállapodás alapján és akkor, ha ezt a munkavállaló kéri. A munkáltató az üzemi tanáccsal kötött megállapodása alapján a szokásostól eltérő módon beosztott munkaidőt is elszámolhat az egyes munkavállalók beleegyezése nélkül – a munkavállalók bizonyos csoportjait kivéve (fogyatékkal élők, a terhes nők, egyedülálló szülők). Erre azonban csak azoknál a vállalatoknál van lehetőség, ahol létezik üzemi tanács. “Az új szabályozás nagy előnye, hogy a munkaadó a munkaidő beosztását saját igényei szerint határozhatja meg. Ha tehát nagyobb a munkaerő-szükséglet, akkor kötelezheti a munkavállalót további munkaórák ledolgozására, anélkül, hogy az túlórának számítana, kisebb munkaigény esetén pedig csökkentheti a heti óraszámot.” – összegzi az új törvény gyakorlati alkalmazásának előnyét Torsten Braner. “Az erre vonatkozó szabályozás megköveteli azonban, hogy a 12 hónapra vetített átlagos heti munkaidő nem haladhatja meg a szerződésben foglalt heti munkaidőt. A rendszer alkalmazásakor csak az ezen a kereten felül és munkaidőn kívül teljesített munkaórák számítanak túlórának.” – fűzi hozzá a közösségi jogász.

Új fogalom a részmunkaidős foglalkoztatásért

Szlovákiában az új törvény értelmében minden 33. évét betöltött munkavállaló jogosult évi 5 hét szabadságra, míg ez korábban csak 15 év munkavégzés után járt. Az új versenytilalmi szabályozás a csehországihoz hasonlóan nemcsak azt tiltja, hogy a munkaviszony ideje alatt helyezkedjen el a munkavállaló a versenytársaknál, hanem – legfeljebb 1 éves időtartamig – a munkaviszony megszűnése után is. Ezt a munkaviszonyt követő versenytilalmat akkor lehet kikötni a munkaszerződésben, ha a munkavállaló olyan fontos ismeretekkel és tudásanyaggal rendelkezik, amelyek konkurensek kezébe kerülése kárt okozhatna a korábbi munkaadónak. A tilalom időtartama alatt a munkavállalót a mindenkori átlagbérének legalább ötven százaléka illeti meg ellentételezésként. Új fogalom a törvény szerint a “közös munkahely”, ami várhatóan megkönnyíti a részmunkaidős munkavállalást. A “közös munkahelyen” több részmunkaidős munkavállaló dolgozik, akik a munkaidőt és a munkamennyiséget maguk között osztják be; a munkáltató pedig csak akkor szabályozza ezeket, ha a munkavállalók nem tudnak megállapodni egymással. Éjszakai műszaknak a 22.00 és 5.00 óra közötti időszak számít az új törvény szerint (eddig reggel 6.00 óráig tartott). Az új szabályozás mindemellett megkönnyíti a diákok nyári munkavállalását, mivel a nyári tanulmányi félév és október eleje között már nem szükséges az iskolalátogatási igazolás bemutatása.


 

EU tranzakciós adó:
újabb terhek sújthatják a bankokat?

 

Az Európai Unió pénzügyminiszterei az elmúlt héten ismét találkoztak, hogy megvitassák egy közös uniós pénzügyi tranzakciós adó bevezetésének tervét. Az elképzelések szerint 0,1 százalékos adó terhelné a kötvény- és tőkeműveleteket, míg 0,01 százalékos adót vetnének ki a származékos ügyletekre. Az adóból akár évi 57 milliárd euró is befolyhatna az uniós költségvetésbe, ami jelentős többletbevételt jelentene a jelenleg csak tagállami befizetésekből gazdálkodó uniós büdzsé számára.

A pénzügyi műveleteket terhelő adó bevezetéséről már jó ideje folynak a tárgyalások az EU-ban. Az elképzelés nem előzmények nélküli, világszerte közel negyven ország alkalmaz már hasonló adót. Az elmúlt évben ezen államok költségvetésébe közel 29 milliárd euró folyt be a különböző pénzügyi szervezeteken keresztül.

“Az Unió szintjén az Európai Bizottság terjesztette elő az első javaslatot a tranzakciós adó bevezetésére. A Bizottság azzal érvelt, hogy jelenleg a bankok a többi társadalmi szereplőhöz képest viszonylag alacsony adóterhet viselnek, és az új adó révén a pénzügyi szektor igazságosabban járulna hozzá a közterhekhez. Az egységes uniós adó továbbá a belső piaci egyenlőtlenségeket is kiküszöbölhetné, hiszen az egyes tagállamok jelenleg nagyon különböző módon adóztatják a pénzügyi szolgáltatásokat, és ez kifejezetten versenytorzító hatású.” – mondta el dr. Békés Balázs, a Faludi Wolf Theiss Ügyvédi Iroda adópartnere.

A Bizottság mellett több tagállam is támogatja az elképzelést, többek között Németország, Franciaország, Ausztria, Olaszország és Spanyolország. A tranzakciós adó hosszú távon akár kedvező is lehetne a tagországoknak, ha az ebből befolyt adóbevételek felválthatnák a tagállamok saját befizetéseit. Az EU-nak jelenleg nincsenek ugyanis önálló bevételei – ahogyan egységes uniós társasági adó, személyi jövedelemadó sincs –, hanem a tagállamok saját befizetéseik útján járulnak hozzá az uniós költségvetéshez. Ha a pénzügyi tranzakciókat megadóztatnák, akkor a befolyt bevételek egyes tervek szerint részben vagy egészben felválthatnák a tagállami saját befizetéseket, és könnyítenék a tagállamok terheit. Vannak ugyanakkor olyan elképzelések is, melyek szerint egy esetleges tranzakciós adóból származó bevételt olyan közösségi célok megvalósítására kellene fordítani, mint a klímaváltozás lassítása vagy a fejlesztés.

A javaslatnak nagyon sok az ellenzője is. A tranzakciós adó kapcsán Nagy-Britannia, Csehország, Hollandia és Svédország is súlyos kétségeket fogalmazott meg. Legutóbb a britek ellenkezése akasztotta meg a közös tranzakciós adó bevezetését célzó folyamatot. A pénzügyi tranzakciókat egyébként 1989 óta adóztató britek azért ellenzik a javaslat elfogadását, mert félnek, az új adó bevezetése jelentősen visszavetné a brit gazdaságot: jelenleg az európai üzleti tranzakciók 80 százaléka Londonon keresztül zajlik.

A napokban tartott uniós pénzügyminiszteri találkozón több aggályos kérdést is megvitattak, azonban áttörő előrelépés továbbra sem történt. A találkozó folytatásaként a Tanács várhatóan 2012. június 21-én tart egy újabb politikai vitát a témáról.

Az Európai Unió szintjén adóügyekben kifejezetten nehézkes a döntéshozatal, mivel valamennyi döntést a tagállamoknak egyhangúan jóvá kell hagyniuk. Egyes szakértők szerint ugyanakkor elképzelhető, hogy német és francia nyomásra azok a tagállamok, amelyek támogatják az elképzelést, egy ún. “fokozott együttműködés” keretében szűkebb körben bevezetik a tranzakciós adót, akár már ez év végéig. A “fokozott együttműködés”-re a Lisszaboni Szerződés ad lehetőséget, de ennek keretében csak a részt vevő tagállamokra hárulna bármilyen kötelezettség. A kívül maradó tagállamok bármikor dönthetnének úgy, hogy utólag csatlakoznak a kötelezettségvállaláshoz.

“A szűk körű »fokozott együttműködés« esetleges megvalósulásán túl egyelőre rendkívül kérdéses, hogy bevezetésre kerül-e az uniós tranzakciós adó. A Bizottság javaslatát a tagállamoknak egyhangú szavazással kell elfogadnia, ez pedig azt jelenti, hogy a 27 tagállam bármelyikének vétója megakadályozhatja a végleges elfogadást. Az egységes uniós adóteher elfogadásának időpontja ezért egyelőre még meglehetősen bizonytalan.” – mondta el dr. Békés Balázs.

Az e|n|w|c ügyvédi iroda globális szereplővé nő a Taylor Wessinggel

Meghatározó változás a régió jogi piacán

2012. május 4., Budapest – 1986-os alapítását és hat közép-kelet-európai irodája megnyitását követően a régió egyik vezető nemzetközi ügyvédi irodája, az e|n|w|c a mai napon csatlakozik a világszerte elismert Taylor Wessing csoporthoz. A szövetségnek köszönhetően a „TaylorWessing e|n|w|c ügyvédi iroda” immár a világ 13 országában, 22 irodával lesz jelen, Európában, a Közel-Keleten és Ázsiában.

Új piacok nyitása

Az e|n|w|c a Taylor Wessing hálózat Közép- és Délkelet-Európáért felelős kompetencia-központjaként folytatja tevékenységét. A Taylor Wessing 2002-ben két nagy múltú, német és angol jogi iroda egyesülésével jött létre. A további dinamikus fejlődést mutatja, hogy ezt követően új irodák nyíltak Franciaországban, Belgiumban, Dubaiban, Kínában és Szingapúrban. Ez a bővülés most Ausztriával, Magyarországgal, Csehországgal, Szlovákiával, Lengyelországgal és Ukrajnával folytatódik.

A jogi iparágban ez az első alkalom, hogy egy angol-német „nagyágyú” egy osztrák gyökerű régiós iroda szakértelmét felhasználva terjeszkedik Kelet- és Dél-Európában. Közös célkitűzésük, hogy együttesen további kulcsfontosságú fejlődő piacokra léphessenek. A Taylor Wessing jelenlétével tovább javulnak az e|n|w|c piaci lehetőségei az angolszász és német orientációjú gazdasági területeken.

Egyformán előnyös

Az egyesülést az e|n|w|c és a Taylor Wessing egyaránt ideális eszköznek tartja stratégiai célkitűzéseik eléréséhez.

„Legfőbb törekvésünk mindig az volt, hogy szakterületeken és határokon átívelően tudjunk minőségi jogi szolgáltatást nyújtani ügyfeleinknek. Mivel ügyfeleink jelenléte és elvárásaik is egyre nemzetközibbé válnak, a döntés, hogy szövetségre lépjünk egy neves, világszinten működő ügyvédi irodával, logikus folytatása volt vállalati filozófiánknak. Ez a lépés nagyban segít bennünket abban, hogy ügyfeleinkkel együtt tovább növekedhessünk ebben a rohamosan változó és egyre kiélezettebb versenyt támasztó gazdasági környezetben.” – mondta el a bejelentés kapcsán dr. Bánki Orsolya, az e|n|w|c budapesti irodájának irodavezető partnere.

„Az e|n|w|c-vel történő egyesülésünk fontos részét képezi azon stratégiánknak, amelynek mentén a jövő iparágaiban és piacain működő ügyfeleink igényeit szeretnénk kielégíteni. Az Ázsiára és Közel-Keletre vonatkozó bővülési terveinkkel párhuzamosan stratégiánk fontos része a markáns jelenlét kialakítása a közép- és dél-kelet-európai térségben. Az e|n|w|c alapos jogi és iparági szaktudása ebben a régióban is erős pozíciót tud biztosítani számunkra. Mindez olyan képességgel ruház fel bennünket, amely révén az adott országok jogi, kulturális és gazdasági környezetére szabott átfogó szolgáltatásainkkal segíthetjük ügyfeleinket ambícióik megvalósításában.” – nyilatkozta Tim Eyles, a Taylor Wessing londoni ügyvezető partnere.

forrás:
TaylorWessing e|n|w|c nemzetközi ügyvédi iroda


 

Újabb áfaügy az Európai Bíróság előtt

2012. április 26., Budapest – Az Európai Bíróság egy újabb Magyarországot érintő ügyben tartott tárgyalást. A pert a magyar állam kezdeményezte az Európai Bizottsággal szemben, mert a Bizottság kifogásolta, hogy hazánk az EU-alapokból kapott egyes támogatások elszámolásakor az áfát is az érvényesíthető kiadások közé sorolja. A tét jelentős összegre is rúghat, melyet pervesztesség esetén a központi költségvetésből kell majd kigazdálkodni.

Magyarország az M43-as autópálya Szeged és Makó közötti szakaszának megépítéséhez és a Kelenföld-Székesfehérvár-Boba vasútvonal átépítéséhez kapott strukturális támogatást az Európai Regionális Fejlesztési Alapból és a Kohéziós Alapból. A támogatás összegének meghatározása kapcsán a projekt költségeihez kapcsolódó áfa összegét is költségként kívánta a magyar állam elszámolni, azonban ezt egy 2010-es határozatában elutasította az Európai Bizottság. Ezt a határozatot támadta meg Magyarország az uniós törvényszék előtt.

A vita elsősorban a támogatást szabályozó EU rendeletek értelmezése körül folyik. Ezek kimondják, hogy a Kohéziós Alapból nem lehet támogatni a visszaigényelhető áfát. A magyar álláspont szerint a nagyprojekt kedvezményezettjeként szereplő Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. – az uniós és a hazai áfaszabályokkal összhangban – nem adóalany, vagyis nem igényelheti vissza a rá áthárított előzetesen felszámított adót. Az ilyen vissza nem igényelhető áfát tehát támogatásra alkalmasnak kellene tekinteni.

A 2010-ben indult per jelenleg az Európai Bíróság első fokú fóruma, az Európai Törvényszék előtt folyik, és kérdéses, mikor születhet ítélet. Ha a Törvényszék első fokon elutasítja a magyar állam keresetét, még mindig van mód a jogorvoslatra az Európai Bíróság előtt. Az azonban bizonytalan, hogy egy esetleges pervesztesség esetén honnan fogja előteremteni a költségvetés a hiányzó összegeket.

„Az utóbbi időben jelentősen megszaporodtak az Európai Bíróság előtt a Magyarországot érintő adóügyek. Legutóbb az áfa-levonási jog feltételeinek magyarországi korlátozása miatt ítélte el az Európai Bíróság hazánkat, melynek következtében több százmilliárd forintos hiány keletkezett a költségvetésben. Az ítélet hatására az áfatörvényt is módosítani kellett, és az új rendelkezések mindenki számára egyformán hátrányos szabályokat vezettek be. Ezek a tények is jól mutatják, hogy egyre inkább közvetlenül is érezhetjük az uniós intézmények befolyását.” – hívja fel a figyelmet dr. Békés Balázs, a Faludi Wolf Theiss Ügyvédi Iroda adópartnere.

Az állami támogatásokkal kapcsolatos áfalevonási jogot érintette egy korábbi bírósági eset is (a „PARAT” ügy), ahol az Európai Bíróság szintén a magyar áfaszabályok uniós jogba ütközését állapította meg. Itt azokat a szabályokat kellett módosítani, melyek nem tették lehetővé az áfalevonási jog teljeskörű gyakorlását az olyan beszerzésekkel kapcsolatban, amelyek állami támogatásból valósultak meg.

„Az Európai Bíróság nemcsak áfakérdésekben vizsgálja a magyar adórendszer megfelelőségét. Korábban a helyi iparűzési adót, a regisztrációs adót és az illetékeket is tárgyalta már az uniós bírói testület. Az ítéletek egy része kedvező, más esetekben viszont súlyos pénzügyi következmények hárulnak hazánkra. Az Európai Bíróság előtt kezdeményezett magyar adóügyek sorát tovább gyarapítja a távközlési különadó ügyében márciusban bejelentett eljárás, melyet az Európai Bizottság terjesztett elő. Kiemelt jelentőségű ügyről van szó, hiszen egy esetleges negatív döntés súlyos költségvetési következményekkel járhat hazánkra nézve” – mondta el dr. Békés Balázs.


 

Mit is vizsgál pontosan az EU a SZÉP Kártyával
és az Erzsébet-utalvánnyal kapcsolatban?

Néhány héttel ezelőtt nyilvánosságra került a nemzetgazdasági tárca által készített jelentés, amely a SZÉP kártya és az Erzsébet-utalvány rendszerének további sorsát elemzi, különös tekintettel arra, hogy az Európai Bizottság is vizsgálja a magyar étkezési utalványpiac reformját. Dr. Kovách Ákos ügyvéd, a Gide Loyrette Nouel – d’Ornano Iroda versenyjogi csoportjának vezetője segít tisztábban látni a kérdésben, hogy mit is vizsgálhat pontosan a Bizottság, és mi az eljárás menete.

A SZÉP Kártyára és az Erzsébet-utalványra vonatkozó szabályozást az Európai Bizottság többek között abból a szempontból vizsgálja, hogy az sérti-e az Európai Unió Működéséről Szóló Szerződésben („EUMSZ”) foglalt alapvető szabadságokat.

A SZÉP Kártya kibocsátására vonatkozó feltételeknek jelenleg három szereplő (OTP, MKB és K&H) tud megfelelni, felmerül tehát, hogy a feltételrendszer diszkriminatívnak minősül-e, mivel azt csak néhány vállalkozás képes teljesíteni, korlátozva többek között ezáltal az Európai Unió más tagállamában vagy akár Magyarországon letelepedett vállalkozások piacra lépését.

„Emiatt esetleg felmerülhet, hogy az EUMSZ letelepedés szabadságára, valamint a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó rendelkezéseivel nem összeegyeztethető a SZÉP Kártya kibocsátására vonatkozó feltételrendszer. A közösségi jog előbb említett két alapvető szabadságának korlátozására, csak akkor kerülhet sor, ha az nem diszkriminatív, valamely nyomós közérdek teszi indokolttá, alkalmas a kívánt cél elérésére, valamint arányban áll a kitűzött céllal” – mondta dr. Kovách Ákos.

A gazdasági tárca indoklása szerint az új szabályozás a rendszer átláthatóságát és egyszerűsítését hivatott szolgálni, amennyiben a kibocsátásra jogosult szolgáltatók kizárólag banki hátterű vállalkozások lehetnek. Ez egyben azt is jelenti, hogy a tradicionális utalványkibocsátó cégek nem tudnak belépni erre a piacra. Az Európai Bizottság nagy valószínűséggel azt vizsgálja a SZÉP Kártya esetében, hogy a feltételrendszer diszkriminációt valósít-e meg, és ha igen, a magyar hatóságok által felhozott indokok elegendőek-e az EUMSZ alapvető szabadságai korlátozásának igazolására, vagy azokat a célokat kevésbé korlátozó eszközökkel is lehetne biztosítani.

Ami az Erzsébet-utalványt illeti, annak kibocsátására kizárólag a Nemzeti Üdülési Alapítvány jogosult, szemben a korábbi rendszerrel, amelynek értelmében bármilyen vállalkozás beléphetett a készétel vásárlására jogosító utalványok piacára. Az új szabályok értelmében az alapítvány tehát monopóliumot élvez a béren kívüli juttatások piacának ezen részén. „Az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlata értelmében a monopólium már önmagában versenykorlátozásnak minősül, amely csak bizonyos feltételek együttes fennállása esetén egyeztethető össze a letelepedés szabadságának és a szolgáltatások szabad áramlásának alapelveivel. Ily módon a monopólium – ha az érinti az Európai Unió tagállamai közötti kereskedelmet – csak akkor tartható fenn, ha nem diszkriminatív, létrehozatalát vagy fenntartását pedig nyomós közérdek indokolja. Ezen túlmenően a szabályozásnak alkalmasnak kell lennie a kitűzött cél elérésére, ugyanakkor azzal arányban is kell állnia, azaz nem áll rendelkezésre más, kevésbé korlátozó eszköz az elérni kívánt cél megvalósításához” – hangsúlyozta a Gide Loyrette Nouel ügyvédje.

Az eljárás

A GLN Budapest szakértője elmondta, azon esetek kivételével, amikor az uniós jog sérelme egyértelműen és nyilvánvalóan megállapítható, a Bizottság először az ún. EU Pilot eljárás keretében vizsgálja meg az érintett szabályozást és kér tájékoztatást az érintett tagállamtól. A SZÉP Kártya és az Erzsébet- utalvány esetében egy ilyen előzetes eljárás van folyamatban.

Amennyiben az érintett tagállam megadja a Bizottság részére a kért tájékoztatást, illetve megfelelő javaslatokat terjeszt a Bizottság elé az uniós jogot sérteni látszó szabályozás módosítására, úgy a vizsgálat már ebben a fázisban lezárulhat. Ha viszont az érintett tagállam megtagadja az együttműködést, vagy nem terjeszt elő a jogsértés orvoslására alkalmas módosítási javaslatokat, a Bizottság egy hivatalos felszólító levéllel kötelezettségszegési eljárást indíthat ellene.

Természetesen az érintett tagállamnak a kötelezettségszegési eljárás során is van lehetősége a Bizottság által kifogásolt szabályozást az uniós jog követelményeinek megfelelően módosítani. Ha erre nem kerül sor, és a Bizottság megállapítja az uniós jognak az érintett tagállam általi megsértését, úgy felhívja a szabályozás vagy gyakorlat módosítására.

Amennyiben az érintett tagállam nem hajtja végre a Bizottság határozatában foglaltakat, az eljárás az Európai Unió Bírósága előtt folytatódhat tovább, ami a helyzet például most a telekommunikációs szektort érintő különadó esetében – emelte ki dr. Kovách Ákos.


 

Az osztrák javadalmazási rendszer már nem tesz különbséget
nők és férfiak között

Nyilvános bérezési rendszer Ausztriában

2012. május 18. – Ausztriában januártól kötelező feltüntetni a munkabér összegét az álláshirdetésekben. A törvényi szabályozás valódi forradalomhoz vezetett az osztrák munkaerőpiacon, ahol ugyanazért a pozícióért olykor 20-30%-kal kevesebb bért kaptak a nők. Az uniós szerződésekben 1957 óta szereplő „egyenlő munkáért egyenlő bért” alapelvet, úgy tűnik, Ausztriában a gyakorlatban is érvényesíteni lehet ezzel az szabályozással. A törvény a magyar munkavállalókat és az osztrák piacon működő, vagy afelé nyitni kívánó magyar cégeket is számos szempontból érinti.

A szabályozás előnyei

A januárban bevezetett szabályozás nagy változásokat hozott Ausztria munkaerőpiacán. Az új rendszer egyik előnye, hogy az osztrák piacot célzó vállalkozásoknak nem kell bérezési tanulmányt venni vagy készíteni, hiszen minden iparágban és területen nyilvános a bérezés. További pozitívum, hogy előzetesen kalkulálható a munkaerőtervezésben a bérköltség. Az is pontosan látható, hogy a konkurencia mennyit ajánl ugyanazért a munkakörért. Szintén nem elhanyagolható szempont, hogy egy magyar munkavállaló, aki Ausztriában szeretne elhelyezkedni, azonnal átlátja a munkapiaci javadalmazási rendszert – tájékoztat Klemens Wersonig, a TARGET Személyzeti Tanácsadó Kft. ügyvezető igazgatója, az Export Kooperáció egyik alapító tagja.

Magyar cégek is érintettek

„Számos magyar cég érdekelt az osztrák piacon, azonban tapasztalataink szerint jellemzően nem ismerik ezt a már működő gyakorlatot, ami hátrányos helyzetbe hozza őket” – mondta el Klemens Wersonig. Kiemelte: Az új szabályozás rendkívül pozitív a munkavállalóra nézve, így Magyarországon is érdemes lenne megfontolni a bevezetést, ugyanis hasonlóan nagy a bérszakadék a nemek között. Iparáganként is jelentős különbségek mutatkoznak, de átlagosan 21% a nők bérhátránya.

Forradalom a hirdetési piacon

A szabályozás az álláshirdetések piacán is változást hozott. A Magyarországon szintén közkedvelt bérigény-megjelölést kikötő hirdetések eltűntek, és érezhető, hogy a hirdetési gyakorlat is teljesen átalakulóban van. Egyrészt ellentmond egymásnak a munkáltató és a munkavállaló érdeke, hiszen ha előbbi alacsony bért jelöl meg, valószínűleg kevesebben jelentkeznek hirdetésére, viszont magas összeget sem kínálhat, hiszen azzal saját munkatársaiban kelthet feszültséget, ha a hasonló vagy ugyanabban a pozícióban dolgozó alkalmazott esetleg kevesebbet kap. Nagy kérdés mindenki számára, hogy hosszú távon hogyan reagál ezekre a kihívásokra a munkaerőpiac, valószínűleg az év második felére lesz látható, milyen tendenciákhoz vezet a reform – tette hozzá Klemens Wersonig.

A földrajzi terjeszkedésben rejlő lehetőségeket egyelőre kevés cég meri megcélozni a fogyasztási cikkek piacán

A „többcsatornás vásárlók” jelentenek kihívást a kiskereskedelmi szektorban

 

Budapest, 2012. június 26. – A fogyasztók új generációja, a „többcsatornás vásárlók” megjelenése következtében a kiskereskedelmi vállalatoknak szinte teljesen újra kell értelmezniük mind a „bolt”, mind pedig a „vásárló” fogalmát és szerepét az értékesítési folyamatban. Az online és mobil vásárlási lehetőségek térhódításának köszönhetően a fogyasztók vegyesen használják a virtuális és a fizikai értékesítési csatornákat, sokszor akár ugyanazon kereskedő esetében is – áll a PwC Magyarország kiskereskedelmi és fogyasztási cikkek szektorát elemző friss felmérésében.

A felmérésről
A PwC Magyarország 2012-ben első alkalommal készítette el Magyarországi Vezérigazgatói Felmérését, melyben 9 iparágból – köztük a kiskereskedelmi és fogyasztási cikkek ágazata – közel 70 hazai nagyvállalat vett részt. A kutatás során a PwC kollégái 2011 novembere és 2012 januárja között személyesen keresték meg a vezérigazgatókat annak érdekében, hogy a hazai gazdaság legjelentősebb iparági képviselőinek véleményét, az őket foglalkoztató kérdéseket és a jövőre vonatkozó főbb terveiket összegezhessék.
Felmérésünket a PwC idén 15. alkalommal kiadott Globális Vezérigazgatói Felmérésének mintájára készítettük el, mely hatvan ország 1258 vállalatvezetőjének megkérdezésével iparágak szintjén mutatja be, miként vélekednek a vezérigazgatók a jelenlegi gazdasági környezet kihívásairól és a jövőbeni növekedési lehetőségekről világszerte.

Bár a kiskereskedelem forgalmi volumenadata áprilisban némileg csalódást keltett, a szektor vállalatainak vezetői bizakodással tekintenek a jövőbe – derül ki a PwC Magyarország által készített felmérésből.

A megváltozott fogyasztói szokások elengedhetetlenné teszi a kereskedővállalatok számára, hogy modernizálják, és innovatív megoldásokkal tegyék vonzóbbá és hatékonyabbá online megjelenésüket. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a kereskedővállalatoknak a boltban történő értékesítés helyett egyik napról a másikra webáruházzá kellene válniuk. „A siker kulcsa a különböző értékesítési és marketing csatornák együttes, hatékony kezelésében rejlik” – állítja Biczó Péter, a Megújuló piaci lehetőségek a kereskedelemben című felmérést végző PwC Magyarország kiskereskedelmi és fogyasztási cikkek üzletágának vezető cégtársa. Az eredményes többcsatornás kereskedők előreláthatóan azok lesznek, akik virtuális felületeiket nem csupán értékesítési platformként használják, hanem egyben a fizikai térben lévő üzleteik forgalmának növelésére is. Emellett képesek szervezetüket oly módon alakítani, hogy vásárlóik igényeit minden csatornán keresztül és minden országban ugyanolyan színvonalon tudják kielégíteni.

Az érintett cégek első számú vezetői szerint a fogyasztói magatartásban bekövetkező változások és a versenytársi fenyegetettség a globális szinten működő és a hazai vállalatok esetében egyaránt előkelő helyet foglalnak el mind a vállalati stratégiát befolyásoló, mind az üzleti növekedést veszélyeztető tényezők között. A PwC mostani kutatása szerint a kiskereskedelmi és fogyasztói szektorban működő cégek vezetőinek 64 százaléka szerint jelent kockázatot a növekedésre a fogyasztói magatartás és a kiadási szokások tartós változása.

Terjeszkedési lehetőségek – helyi kötődések

Az új struktúra kialakítása, a többcsatornás vásárlók igényeinek megértése és kiszolgálása mellett óriási lehetőség van a meglévő piacok újrafelfedezésében és a földrajzi terjeszkedésben is a szektor szereplői számára. A fejlődő és a fejlett országok középosztályainak jövedelme közötti különbség folyamatosan csökken, sőt, míg a fejlődő országokban a rendelkezésre álló elkölthető jövedelem mellett maga a társadalmi réteg is egyre szélesebbé válik, a nyugati országokban ezzel ellentétes tendencia érvényesül. Ezek a változások Magyarország esetében is egyre élesebben kirajzolódnak. A fogyasztók körében az árérzékenység még inkább jellemzővé vált, ami a diszkontláncok kivételével kevés piaci szereplő számára jelentett pozitív fordulatot a kiskereskedelmi és fogyasztói szektorban.

Éppen ezért sok iparágban, világszerte egyre több multinacionális vállalat a robbanásszerűen növekvő vásárlóerővel rendelkező, úgynevezett BRIC-országok, továbbá Indonézia és Törökország felé tekint, és kezdi felismerni az eddig kiaknázatlan vásárlói rétegben, a fejlődő országok feltörekvő középosztályában rejlő piaci potenciált. A PwC felméréséből azonban az derül ki, hogy a kiskereskedelmi és fogyasztási termékekkel foglalkozó vállalatok vezetőinek lelkesedése a határokon átnyúló terjeszkedést tekintve mind globális, mind hazai szinten meglehetősen visszafogott. Az új földrajzi piacok meghódításában a megkérdezett magyarországi vezérigazgatók mindössze 9 százaléka és globális szinten is csupán 16 százaléka lát potenciális növekedési lehetőséget. „Ennek oka főként abban keresendő, hogy a kiskereskedelmi hálózatok számára egy teljesen idegen területre történő betörés és eredményes térhódítás nem egyszerű feladat” – magyarázza Biczó Péter. A legsikeresebb kiskereskedelmi márkák ugyanis pont azok, amelyekhez a fogyasztókat már-már személyes kötődés fűzi, ezt pedig egy teljesen idegen kultúrában nem könnyű kialakítani. A földrajzi terjeszkedés másik akadálya lehet a célpiac helyi szabályozási környezete is.

A kiskereskedelmi és fogyasztási cikkek szektorán belül megkérdezett magyarországi vállatok vezérigazgatóinak szerény terjeszkedési ambíciói pedig részben abból fakadnak, hogy a felmérésben részt vevő vállalkozások egy része külföldi tulajdonban van, így a Magyarországról történő terjeszkedés számukra eleve nem jelent opciót. Ha a hazai vállalatok mégis új földrajzi távlatok meghódítására vállalkoznak, ezt kellő óvatossággal teszik: a legnépszerűbb célországok között a tengerentúli piacok helyett többnyire a környező országok, Románia, Szlovákia és Ausztria szerepelnek.

A kiskereskedelmi és fogyasztási cikkek ágazatában a vezérigazgatók nem kockáztatnak, és az új piacok nehézkes és sokszor kockázatos meghódítása helyett sokkal inkább a már megszerzett piaci részesedésük megtartására és további növelésére összpontosítanak. A vezérigazgatók a potenciális üzleti növekedési lehetőségek kapcsán meglévő piacokon birtokolt részesedésük növelését sorolták az első helyre. Ehhez pedig két kulcsfontosságú eszköz is rendelkezésükre áll, melyek közül az egyik az új termékek fejlesztése a vásárlási kedv növelése, a másik pedig az innovatív megoldások kidolgozása a fogyasztók hatékonyabb kiszolgálása érdekében. „A közelmúlt hazai eseményei mint két új online áruház, a szépségbolt.hu és a hiper.hu elindulása, valamint a G-Roby újítása a QR-kódos vásárlási lehetőség megteremtésével is mutatják a hazai kereskedelmi piac gyors változásait” – mutat rá Biczó Péter, kiemelve, hogy a szektorban ezzel új szereplők (médiacégek) is megjelennek.

A piaci részesedés megőrzése szempontjából a stratégiai szövetségek kialakítása szintén fontos fegyver lehet a vezérigazgatók kezében. Míg az elmúlt 12 hónapban a magyarországi kiskereskedelmi és fogyasztási cikkekre szakosodott vállalatok vezérigazgatóinak több mint 80 százaléka fogott bele valamilyen költségcsökkentésre irányuló tevékenységbe, és csupán 18 százalékuk lépett be stratégiai szövetségbe vagy vegyesvállalatba, a következő egy évre vonatkozó terveiket nézve ez az arány már 45-45 százalék. Az ilyesfajta összefogások előnyeit tehát egyre több hazai vállalat kezdi felismerni.

Biztató jövő

A hazai vezérigazgatók még mindig rendkívül aggasztónak találják az európai régióban tapasztalható gazdasági stagnálás, növekvő munkanélküliség és államadósság-válság fogyasztói szokásokra gyakorolt drámai hatásait, itthon pedig az egyre csökkenő vásárlóerő, az áfaemelés, a válságadók és a növekvő bérterhek árnyékolják be a vállalatok jövőbeni kilátásait. Az általános adóterheken túl a kereskedelmi és fogyasztói szektor hazai szereplői esetében a népegészségügyi termékadó-, valamint az élelmiszerlánc-felügyeleti díjfizetési kötelezettség még tovább súlyosbítja a helyzetet. A magyarországi felmérés eredményeit nézve mégis az látható, hogy a kiskereskedelmi és fogyasztási cikkekkel foglalkozó vállalatok vezetői bizakodással tekintenek a jövőbe. A szegmensen belül működő globális vállalatok vezérigazgatóinak alig több mint 10 százalékos mutatójával szemben a megkérdezett hazai cégvezetők 36 százaléka véli úgy, hogy a világgazdaság alakulása pozitív irányt vehet 2012 során. A többi iparághoz képest egyedülálló módon saját vállalatuk növekedésében rövid és hosszabb távon is több mint 70 százalékuk bízik. A kiskereskedelmi és fogyasztói cikkekkel foglakozó vállalatok vezetőinek 80 százaléka véli úgy, hogy növekedési stratégiája a következő egy évben is megállja majd a helyét – derül ki a PwC felméréséből.


 

Rendhagyó bevezetés a közpénzügyekbe

 

Budapest, 2012. június 13. – A közpolitikai és közpénzügyi kérdések átfogó és korszerű bemutatását célozza a Budapesti Gazdasági Főiskola és a CompLex Kiadó háromrészes kézikönyvsorozata, melynek első kötetét június 13-án mutatták be a BGF-en. A „Rendhagyó bevezetés közpénzügyek tanulmányozásába” a szakterület elméleti alapjait mutatja be, melyek elengedhetetlenek a közpénzügyi rendszer működésének megértéséhez, a konkrét gyakorlatok értékeléséhez. A témát sokoldalúan megközelítő, mégis könnyen áttekinthető kötet része a BGF képzési programjának, és remélhetően beépül más felsőoktatási intézmények tananyagába is.

A sorozat második kötete az Alaptörvény elfogadása után kialakított új hazai közpénzügyi szabályozást – beleértve az államháztartás két szintje közötti feladatmegosztást –, a formálódóban lévő 2014–2020 közötti európai uniós közös költségvetést megalapozó középtávú pénzügyi keretterv főbb vonásait és az ehhez kapcsolódó közösségi politikákat, valamint a fiskális fegyelem európai keretrendszerét tárgyalja majd. A harmadik kötetben a korszerű költségvetési gazdálkodást segítő módszerekkel ismerkedhet meg az olvasó, kitérve a jelentős súlyú közpolitikai ágazatok finanszírozási és gazdálkodási sajátosságaira is.

„Rendhagyó bevezetés közpénzügyek tanulmányozásába” címmel mutatta be a Budapesti Gazdasági Főiskola és a CompLex Kiadó háromrészes kézikönyvsorozatának első kötetét június 13-án a BGF-en. Dr. Vigvári András, a BGF egyetemi tanára, valamint dr. Sivák József, a BGF tudományos főmunkatársa a modern közösségi gazdaságtan és közpénzügyek területére vezetik be az olvasót. A címben szereplő rendhagyó jelző arra utal, hogy a kötet nem a hazai gyakorlat leírására és magyarázatára szorítkozik, hanem összefoglalóan tükrözi azt a szakmai tudást, amelyet a téma tudós kutatói és a nemzetközi gyakorlat felhalmoztak.

„Az utóbbi években mind nemzetközi színtéren, mind Magyarországon új és súlyos kihívások érték a közpénzügyek elméletét és gyakorlatát. E kihívásoknak történő megfelelés fontos része a szabályok és intézmények átalakítása éppúgy, mint a szférával kapcsolatos szakmai ismeretek és korszerű megközelítések minél szélesebb körű elterjesztése. Ehhez kíván hozzájárulni a BGF és a Kiadó amikor útjára bocsátja háromkötetesre tervezett tankönyv-kézikönyv sorozatát” – hangsúlyozta dr. Vigvári András a rendezvényen.

A könyv felöleli a költségvetési bevételek, kiadások, adók, díjak, hitelek, kormányzati vásárlások, transzferek témaköreit, illetve részletesen bemutatja a közpénzügyi rendszer szereplőinek motivációit, a rendszer felépítését, belső összefüggéseit, a gazdaság más területeire gyakorolt hatásait is. Áttekinti a költségvetési gazdálkodás elveit, sajátosságait és főbb területeit, és külön fejezetet szentel a közpénzügyek megértéséhez szükséges statisztikai információs rendszernek is.

Dr. Sivák József a könyvbemutatón elmondta, a kötet a mai modern közgazdasági irodalomban és a gyakorlatban általánosan elterjedt fogalom- és összefüggésrendszer bemutatásával egyfajta átjárást biztosít a hallgatók számára, hogy szinte különösebb „átképzés” nélkül be tudjanak kapcsolódni a közpénzügyek tanulmányi kurzusaiba bárhol a világon. Az alapfogalmak számpéldákon való illusztrációja ugyanakkor arra is lehetőséget ad, hogy a gyakorlatban dolgozó szakemberek is könnyen értsék a nemzetközi pénzügyi szervezetek, illetve az Európai Unió statisztikai és egyéb elemzési rendszereinek nyelvezetét.

A kötet előzményei között említette Tóth Gábor, a CompLex Kiadó kiadói igazgatója a 2002-ben – a CompLex Kiadó elődje, a KJK KERSZÖV gondozásában – megjelent Közpénzügyek, önkormányzati pénzügyek című könyvet, amelyet a Pénzügyrendszertan követett 2004-ben, majd a Közpénzügyeink című tankönyv 2005-ben. Ezeket követően készült el a Közpénzügyek nagy kézikönyve című egyedülálló kiadvány, amely a Kiadó nagy sikerű meritum sorozatának tagja.


 

Vezető ügyvéddel bővül a Gide Loyrette Nouel budapesti irodájának csapata

 

Budapest, 2012. június 11. – Júniustól dr. Ember Csaba veszi át a Gide Loyrette Nouel budapesti irodájának bank- és pénzügyi jogi csoportjának vezetését – adta hírül a francia kötődésű nemzetközi ügyvédi iroda.

Dr. Ember Csaba karrierjét az Erste Bank jogi osztályán kezdte, majd egy nemzetközi ügyvédi iroda bankjogi csoportjában dolgozott. 2009-ben alapította ügyvédi irodáját, mely a Deloitte Magyarország együttműködő partnere volt. Praxisának kiemelt területe a banki és pénzügyi jogi szolgáltatások, társasági és kereskedelmi jog, valamint a tőkepiaci ügyletek jogi vonatkozásai.

„Dr. Ember Csaba közel tíz éve dolgozik a banki és pénzügyi szektorban, ezért tudásával és kapcsolatrendszerével egyaránt tudja erősíteni az iroda ezen területen végzett jogi munkáját” – mondta François d’Ornano, a GLN Budapest vezető partnere.


 

Százmilliós bírsággal is sújthatók az ingatlanüzemeltetők

 

Budapest, 2012. május 30. – Az irodaházakban, bevásárlóközpontokban és ipartelepeken lévő bérlemények ellátásához szükséges villamos energia belső továbbadása szigorúan szabályozott tevékenység. A bonyolult előírások megszegése esetén a hatóságok akár több tízmilliós bírságot is kiszabhatnak az ingatlan üzemeltetőjére. A szabályozási rendszer és a szerződések alapos áttekintésével ugyanakkor elkerülhetőek a büntetések, ráadásul sok esetben jelentős költségcsökkentés is elérhető.

A villamos energia belső továbbadásánál főképp azokra az esetekre kell nagy figyelmet fordítaniuk a cégeknek, amikor a bérlőkkel való elszámolás a bérlemények mért fogyasztása alapján történik. A szabályok megszegése esetén akkor is bírsággal kell számolni, ha a bérlemény által elfogyasztott energia árát az üzemeltető fizeti ki a szolgáltatónak, majd azt a mért adatok alapján további díj nélkül kiszámlázza a bérlőnek. Sőt, akkor is követni kell az előírásokat, ha a bérlő az ingatlanüzemeltető közvetítése nélkül vásárol villamos energiát valamelyik kereskedőtől.

„Véleményem szerint célszerű az ingatlanüzemeltetőknek és -fejlesztőknek áttekinteniük az általuk alkalmazott belső szolgáltatási gyakorlatot, hogy elkerüljék a bérlői panaszokat, és nem utolsósorban a Magyar Energia Hivatal akár százmillió forintig terjedő bírsággal fenyegető eljárását. Több ezer kereskedelmi és piaci ingatlan, illetve több tízezer bérlő lehet érintett ebben a kérdésben ma Magyarországon” – mondta dr. Erdős Gábor a Faludi Wolf Theiss Ügyvédi Iroda bank és finanszírozás, illetve ingatlan szakcsoportjának vezetője.

A probléma forrása, hogy egy ingatlanon – például egy bevásárlóközponton – belül létesített belső hálózat is „magánvezeték” a villamos energia iparági szabályozása szerint, melynek létesítése és üzemeltetése sok kötelezettséget jelent. Amennyiben a vezetéken keresztül akár csak egyetlen bérleményt is ellátnak villamos energiával, úgy több rendelkezést is alkalmazni kell a bérlő jogai, az árképzés, a szerződéskötési kötelezettség, a számlázás és még számos egyéb kötelezettség tekintetében.

A szabályozás lényege a következő: a jogszabályok következetesen szétválasztják a magánvezeték üzemeltetését (hálózati szolgáltatás), illetve a vezetéken továbbított energia értékesítését a belső hálózatról vételezőknek (továbbadás). Mindkét tevékenységre két egymástól elkülönülő szabályrendszer vonatkozik, ideértve a felszámítható díjakat is.

Amennyiben a magánvezetékhez felhasználó vagy vételező kapcsolódik, úgy a vezeték létesítését be kell jelenteni, és annak használatáról részletes szerződést kell kötni a magánvezetékről ellátottakkal, melyben a mérés feltételeiről is rendelkezni kell. Az általános szabályok szerint ez kizárólag hiteles mérőórával történhet. Mindez az érintett ingatlanok jelentős részénél jelenleg nem így történik. Abban az esetben, ha a bérlő közvetlenül kíván a villamos energia szükséglete fedezésére szerződni egy kereskedővel, az ingatlan és a magánvezeték üzemeltetője a magánvezetékes szolgáltatás jogos költségeit kiszámlázhatja. Mindez a teljes energetikai beruházás megtérülését eredményezheti, sok ingatlanüzemeltető azonban ezzel a lehetőséggel nincs tisztában.

Az ingatlanüzemeltető villamos energia továbbadása nem minősül kereskedelemnek, ha a továbbadott mennyiség átlagára nem haladja meg a felhasználó által ugyanazon üzleti évben beszerzett villamosenergia-mennyiség átlagárát. Ez tehát a villamos energia mint termék árára vonatkozik, és nem érinti a magánvezeték-használat után a fent említett módon jogosan felszámítható díjat.

A számlázás tekintetében sem egyszerű a helyzet. A magánvezeték-használat díját és a továbbadott villamos energiát mint termékárat a bérlő részére kiállított számlán megbontva kell szerepeltetni. Ezektől elkülönítetten – a több jogszabály által meghatározott részletezettséggel – a különböző rendszerhasználati díjelemeket (átviteli, illetve elosztói), és a továbbhárított pénzeszközöket (pl. szénfillér, „C” tarifa, stb.) is jelölni kell.

„Tapasztalataink azt mutatják, hogy a fent bemutatott problémák kezelésére célszerű jogi auditot végezni, melynek eredményeképpen meg kell kötni a megfelelő magánvezeték-használati szerződéseket a bérlőkkel, és ki kell alakítani a megfelelő díjstruktúrát, illetve számlaképet. Amennyiben ugyanis a magánvezetéken történő, akár ingyenes továbbadás nincs szerződésben rendezve, a nyújtott szolgáltatás ára indokolatlan profitelemet tartalmaz, vagy ha a kiállított számla nem tartalmazza a jogszabály szerinti részletezettséggel a jogszerű díjelemeket, a bérlők jogszabály-ellenességre hivatkozhatnak. Emellett a szabálytalanságok miatt a Magyar Energia Hivatal akár százmillió forint felső határú bírságot is kiszabhat ezekben az esetekben” – tette hozzá dr. Erdős Gábor.


Kapcsolódó cikkek

2023. január 27.

Egy asztalnál Bálint Andrással és Jordán Tamással

Mintha együtt ülnénk a Rózsavölgyi Szalon kávéházi asztalánál a két színészóriással, úgy telik el másfél óra, ahogy hallgatjuk őket a mindennapokról, a művészetről – az életről.

2023. január 25.

Mit tehetünk, ha kikerül rólunk egy nem kívánt kép a netre?

A gyakorlatban még mindig kevesen tudják, milyen következményekkel jár másokról fotót készíteni vagy megosztani azt az interneten. Általános vélemény, hogy a saját magunk által készített fotóval azt csinálunk, amit akarunk. Ez azonban nem is lehetne messzebb az igazságtól – mondja a szakértő, aki szerint a felnőtteket és a gyerekeket egyaránt edukálni szükséges a fényképekhez fűződő jogaikról és kötelességeikről.